El sem hiszem, hogy idáig jutottam. Hiszen nemrég még november 11.-én induló kis blogom első napjaiban nem sok reményt láttam. Bár kitartó törekvésemnek, s szinte alig abbahagyódó folytonos írásomnak köszönhetően, az elmúlt három hónap letelte alatt sikerült elérnem a 100-adik bejegyzést.

Ezek közt negatív/pozitív élmények egyaránt megmutatkoztak, sőtt semlegesek is jelen voltak. Első hetekben többnyire a pesszimista megnyilvánulásaim ismerhettétek meg. Később személyes sztorikat, az életemmel kapcsolatos apró-csetlő mindenségekbe is betekintést nyerhettetek. Karácsony folyamán sikerült megúsznom mélyebb depihullám nélkül a téli szünet derekát. Ilyenkor jó, s rossz vegyesen jelentkezett.

Több akkoriban elég hosszú, vagy nagyméretű, esetleg nagy kommentszámot kiváltó íráscsomagom is sikert aratott. Ezek közül rögtön szemelgetek is.  Blogom páradik bejegyzését szomorú feleszméléssel kezdtem. Hiszen egy újabb párom is elveszítettem, ami elég sok energia hiányt okozott. Valahogy a hétköznapi teendőimben egy ideig teljes kudarcokat vallottam.

Ezen átlépve, életem fontosabb Coming Out-jait is megosztottam. Mindezek életem legfontosabb személyeinek említésével teltek. Aztán ettől a korszaktól is elrugaszkodtam. Depis időszakomból hihetetlen gyorsan próbáltam felgyógyulni. Jöttek önmagam bemutatkozói. Az ismerj meg kampányok pasi ideáljai, s ehhez kapcsolódó kedvencek listája.

Pár intimebb történetet is bemutattam igencsak véletlenül összejött ismerkedéseimből. Cikis bejegyzések sem maradhattak el. Bemutattam véleményem a férfiakról, s plátói szerelmemről irkáltam számos utalással. Heterós tapasztalataimat is összegyűjtöttem, mennyire nem értem őket. Aztán pedig egy részeges buli végeztével, talán annak hatása alatt elkezdtem jobb életre gondolva milliomosként álmodozni egy cseppet.

Az év végi/év eleji értékeléseket egybezsúfoltam, s mivel korábban nem vezettem blogot, így úgy döntöttem egybeöntöm a volt évekkel is. Sok tapasztalatom, nagyrészt negatív felindulásaimról vezettem le, s az emberekről általában nyilatkoztam. Fogadalmakat is kötöttem.

Nem sokra rá elkövetkezett igazi egyszemélyes páli fordulatom, amire Igu rögtön bekommentelte, hogy végre megjött az eszem. Hiszen aznap sziklaszilárdan megálmodtam a Pesti jövőmet. S döntöttem arról is, nem szeretnék a közelben maradni. Új jövőre, új világra vágyom.

Beszéltem még a jellemzően meleg pasik felismerésének első lépéseiről, s azok 100%-os meghatározásáról is. Egy kicsit mindannyian játszhattunk egy jól működő melegradart:$ Ebben is időben valami szétcsúszott bennem, nehéz napokat éltem, s hogy ez ne érződjön a blogomon, szexuális tartalmú internetes párbeszédekkel töltöttem az időt. Sőt "pici" macsekomnak is szántam egy bemutatót. Persze életfilozófiámat is letettem az asztalra, mindemellett álmok is gyötörtek.

Említettem még pár cikis történetem, a rossz helyen leesett kotonról, s pár véletlen beégésemről. Játszottam egy picit komoly kapcsit kereső pasik bemutatásával, s segítettem meglátni az elrejtett fogfehérjét, s nyilvánosságra hozni azoknak a pasi típusoknak a listáját, melyeket jobb, ha azonnal elkerülsz.

Gazdasági válságom után fellélegezve, új témákba vágtam a fejszém. Értékeltem a kis hétköznapi meglepetéseket, melyeket előbb talán sosem vettem észre. Akkor kedvenc sorozatom témájában hívtam fel a blogos/olvasó társadalom figyelmét egy nálam hiányzó tartalomra. Sajnos kommentek, s segítség nem érkezett eddig:(

Hamar eljött viszont a késői tél. A hóesés sok váratlan örömöt is okozott, mindezek előtt gyakorolhattam még a felszedés leggyorsabb módját is. Később kis helyzetjelentést tartottam ismét, s utazásos vágyaimat fejeztem ki. S egészen el is jutottam ezen felsorolás által a tegnapi divatgurus bejegyzésemhez.

Hamar eljött ez a nagynak tűnő 100-as bejegyzés szám. Gyorsan végigértem a legjelentősebb írásaim átvizslatásán. Örülök is, meg nem is. Abból a szempontból jónak tartom, hogy végre én is erősen elmélyedtem a blogvilág tengerében. S kifejezhetem nyomasztó, vagy boldog pillanataim ha nem mondhattam el senkinek, hát elmondtam mindenkinek. Viszont nem túl jónak fogom fel, hogy mindezek ellenére, szinte ugyanott tartok a felszín alatt, mint korábban. Többek közt még mindig magányos vagyok:(

Mindesetre örülök neki, hogy sok új dolgot és érdekes embert ismerhettem meg. Jó történeteket, s internetes beszélgetéséket fedezhettem fel. Szóval köszönök mindent, s továbbra is bőszen kitartok, ahogy eddig! Egykönnyen nem szabadultok tőlem!:)