Életem során, mely valljuk be nem túlságosan hosszú volt eddig, mégis talán sokkal többet, s sokkal intenzívebben tudtam megélni a mindennapok pozitív és negatív hullámaiból. Ezzel együtt, sok olyan dolog van, melyet nem tudok megmagyarázni. Olykor az álmaim nagyon érdekes dolgokat eredményeznek.
Utóbbi héten, konkrétan a szünet óta nem vagyok túlságosan jó alvó. Nagyon nehezen, s soká bírok elszundikálni. Többször visszatérő félelmeim vannak. Feküdtem az ágyban, s minden apró kis neszre felriadtam, s hideg futott át a testemen.
Néha úgy érzem, veszélyben vagyok, s mivel alaposan a takaró alá vagyok bújva így a fejem van ki. Tegnap éjszaka is, teljesen olyan volt, mintha lélegezne valaki még rajtam és a macskán kívül a szobában. A sötétben körbenéztem többször is, de nem mertem moccanni sem.
Sokszor vannak ilyen félelmeim, s nem is tudom, mit kezdhetnék velük. Még gyermekkoromban volt rám jellemző, hogy rettegtem a sötétben, ez még bevallom a mai napig így van. Nagyon sokszor annyira féltem, mint az éjszaka. Végül megelégeltem a dolgot, s egy erőteljes mozdulattal a fejemre húztam a takarót, s az alatt aludtam csak el.
Hajnalban viszont többször újra és újra felriadtam. Álmaimban szerepel a lépcső, szaladok egy lépcsőn még a másik házunknál ahol korábban laktunk, s akárhogy is próbálom, rendszeresen leesek rajta. S valami hirtelen hidegrázással ugrok fel. A másik álmomban az utcából szerepelt valaki, aki még decemberben meghalt.
Annak a lánynak volt az apukája, akitől életem legnagyobb csalódását, s pofonját kaphattam. (Persze képletesen) A történet úgy szól, hogy a szalagavatóról jöttem haza. Mikor is, láttam h rendőrség áll az utcában. Ekkor gondoltam biztos elloptak valamit, és azért.
Pár nap múlva hallottam, hogy a férfi bezárkózott a garázsba, s egy teli tank benzinnel menette az autót még meg nem fulladt. Nem valami szép halál. Elég sok fájdalmat kapott már az élettől, tudni illik el is váltak. Ráadás voltak ám családi problémák. Tehát egy gyengébb pillanatában dönthetett így.
Azon gondolkodtam a napokban érdemes volt-e meghalnia. Még a nyugdíját sem érte el, egész életében csak dolgozott, semmi más. Karácsonykor, szilveszterkor is. Az autószerelő műhelynél mindig rengeteg autó állt. Lassan már a garázsban élt szegény. Ezért érdemes volt élnie? Egész életét végig dolgozta, s nem élvezett belőle semmit.
Az egyik álmomban, valahogy önmagammal éltem át ezt. Egy szűk aknaszerűségben fuldokoltam, s nem tudtam kijönni belőle, aztán egy következő álmomban egy srác volt, akit elveszítettem. Előttem esett össze, s mikor szorítottam magamhoz, kezeim közt halt meg. Az álmomban pedig szerelmes voltam belé.
Egyik nap viszont néztem a „Legenda vagyok” c. filmet, s egy hasonló apokalipszist éltem át. Ugyanez a fiú volt velem, s a második szobámba voltunk, bezárkózva, s az ablakon kinézve reszkettünk egymás mellett. A legfurcsább, hogy az arcára nem emlékszem. S nem tudom ki lehetett. Az összes redőny, s zár el volt húzva, egyedül az a redőnyrés volt nézelődésre hagyva. Semmi más. Rettegtünk, hogy a kint lévők be fognak jönni. Valamiért eléggé szét volt csúszva a térbeli hely, hiszen a Spejznél egy mély pincelejáró volt. A nappaliban elszáradt virágok, s dobozokban lejárt szavatosságú életem figyelt.
Tudtok, hogy veszélyben vagyunk, ezért azt dobáltuk be az ajtón, hogy majd rögtön futunk le. Mikor nagy zajt hallottam a fürdőszoba felül, s a hangokból, zihálásból éreztük, hogy bent van valami, s eszet veszve elindultunk volna le. Viszont ekkor felébredtem…
Nem tudom, mit jelenthetnek ezek, viszont utána percekig nagyon féltem a felébredés pillanatától kezdve. S megnyugodóan tapasztaltam, hogy a jelenben vagyok, s már nem álmodok.
