Nem tudtam tegnap egyéb problémáim miatt blogbejegyzést szerkeszteni:( Ennek az okát le is írom gyorsan. Nem más történt, mint sorozatos családi nélzeteltérések…
„…mert állítólag én ma semmit se csináltam, és leszarok mindenkit!” S ebből azt vonta le Apám, ha így állok a dolgokhoz, akkor majd kubikos leszek, nem lesz munkahelyem, hajléktalan meg stb...(?!) Kb. olyan módon, mint mikor a némettanárom, a házi feladat nem elkészítésénél elkezd rikácsolni, hogy az ő idejében, hogy és mint volt, meg mi a kötelesség. S röpke 15 perc múlva egészen a zsidóüldözésen át, az egyes hátrányos országokban szenvedő népeket is beleértve, a koncentrációs táborig elkezd szentbeszédet tartani, h nekünk milyen jó, a mai világban és ezt nem használjuk ki. Ekkor vágom neki közbe, „köszönöm ezt már hallottuk” – amire rendszeres egy ajándék érdemjegyet vág be a naplóba.
Apám nem tesz mást, mint állandóan a továbbtanulásommal basztat, pedig majdnem osztályelső vagyok, mindezt: mert fogalma sincs, miből hogyan állok, vagy mi van az iskolában?! Azt hiszi, hogy itthon "semmit se csinálok" (pedig nem látja, hogy mennyi mindent)
Holott észrevehetné magát, hogy rendszerességgel 7től délután 16ig ott ülök benn az iskolában, csak ő éppen 5re ér haza és akkor azt látja, hogy nem teszek mást, csak fekszek az ágyban.:@ Nem is csoda, mert hulla fáradt vagyok akkor és le kell feküdnöm aludni egy picikét, mert hányingerem van, fáj a fejem a zajtól sokszor és hasonló tényezők, stressz is közbejáróik. Egyszerűen olyan magas megfelelési kényszernek vagyok kitéve, hogy valamikor muszáj relaxálni.
De én már ezt is megszoktam, biztos ezt érdemlem, ha mindenki flegma velem, rajtam vezeti le amitől ideges és kifejezi a mérgét, hogy fájjon. Akár az osztálytársak, akár a tanárok, akár a családom, vagy akárki, aki szembe jön velem az utcán. Mintha egy boxzsák lennék, ahhoz hasonlítanak.
Sőt sokszor nagyon alacsony is a vérnyomásom, mikor több mint 8 órát leültem az iskolában, ne is csodálkozzon, ha ki vagyok. Hiszen mozogni sem mozgok. Örülök, ha hazaérek élve. Közben azért baszogat, hogy nem toltam be a kukát sem. Elmondanám eszembe se jutott, s velem ne ordibáljon ilyen hülyeség miatt, mintha mással nem fordulna elő, hogy elfelejt valamit. Komolyan: őszintén nem is emlékszem rá, ott volt-e az utcán, annyira csőlátásom volt. Gondolom eljöttem mellette, hajítottam a biciklit a garázsba a mínusz 8 fokban, szaggattam le magamról a ruhát, meg mindent, s beérve bedőltem azt ágyba. S mivel dekoncentrált, s migrénnel küzdő vagyok, s gyógyszereken élek (Aszpirin/Advil és társai, meg mindenféle vitaminos tabletta, meg óránként kávé) Körülbelül este 7-8 körül tudom csak elővenni a tanulnivalót, mert nem vagyok hamarabb képes rá. Erre mondja h "semmit se csinálsz, csak fekszel, meg nem is tanulsz"
Ha semmit sem tanulnék, akkor az átlagom nem lenne 3,9-4,3 között ingadozó. Akkor már rég évet ismételtem volna, s megbuktam volna mindenből!:@ Ennyit erről! Betelt a pohár. Természetesen jól kiosztottam. Remélem észrevette magát. Számoljon el tízig legközelebb. Hála égnek ma éjszakai ügyeletes, s így nem látom csak leghamarabb Pénteken délután.
