Lassan két éve írok egy könyvet. Melynek lapjai már bőven átlépték a bűvös 100-as határt. De valahogy mégsem tudom befejezni soha. Most a perverzeknek, s azoknak, akik pikáns részleteket szeretnek olvasni, kedvezni fogok. Egy kisseb részlet a 16-17. Fejezet sztorijából. Nehéz időn mentem át. Ezen a napon már nem volt mit titkolnom. Előtte kiderült mindenki számára, hogy meleg vagyok. Ekkor játszódik a történet, s végre nem interneten talál bigmac, hanem valós esemény:D
„Álmosan, és lefáradva nyitottam a szemem 2007 augusztus 3.-ára virradó reggel… A fél sötét szobába gyenge fény szűrődött be a függöny rései közt. Sajnos a lelkem nem hagyott nyugodtan aludni, nem tudtam mi tévő legyek. Ezt nem az idegen hely okozta azt rögtön éreztem. Tudtam ezen a napon haza kell mennem, de nem voltam benne biztos, hogy mi vár majd. Hiszen nincs több titok már, kiderült minden igazság. Abban sem voltam már biztos, hogy egyáltalán induljak-e, inkább jobb, ha maradnék, talán semmi hírt nem adnék magamról.
Hiszen engem már elítéltek, és ezek után biztos nem fognak szeretni, és biztos nem tartanak majd ki mellettem. S azon gondolkoztam, miért pont ezt az életet kaphattam. Nekem olyan nehéz, más emberek meg játszva töltik a mindennapjaikat! Miért pont én vagyok meleg? Miért kaptam ezt? Vajon ajándék, vagy csak egy nagy balszerencse? Tudtam, hogy soha nem fogják elfogadni teljesen. Pedig én nem tehetek róla, nem én választottam ezt, nem én döntöm el, melyik irányba fordulok.
A mai homofób világban még jobban elítélnének, nincs értelme ezt megpróbálni, nem akarok mások érzéseivel játszadozni! Belefáradtam már, ha nekem ez adatott, akkor ezt folytatom. S mikor még küzdöttem ellene azt is hiába tettem, mert még jobban ide sodródtam. Talán ez a harc nem is volt harc, hiszen tudat alatt nem is akartam ellene tenni semmit, s a fiúkat akartam szeretni.
Számomra ez tűnt egyetlen elérhető útnak, amit biztosabban látok mindennél… Sok mindent átéltem már, de a remény nem alszik ki bennem, hogy egyszer találok egy olyan valakit, aki kitart mellettem és szerethetem, s mindenem odaadhatom neki, mert tudom, hogy ő is így érez. Nekem nincsenek vágyaim, csak ennek az egy álomnak a beteljesülése lenne az egyetlen célom. Ez annyira polgárpukkasztóan naivnak tűnt. Emellett idejétmúlt filozofálásnak.
Hasonló gondolatok forogtak a fejemben, de elvetettem ezeket miután megnéztem mobilomon, hogy alig múlt el reggel öt óra. Hány álmatlan éjszakát köszönhetek vajon még ennek? Miket kell még átélnem? …Bágyadtan visszafeküdtem, s közelebb bújtam a mellettem alvó Alexhez, egy kicsit magához térve mormogta félálomban hogy „mi a gond…?; aludj még…” - „semmi” - válaszolva becsuktam szemem és próbáltam tovább szundizni, ami viszonylag elég hamar sikerült is. Nem is csoda, ha egyedül alszok soha nem ment még, hiszen, mindig csak ezeken a hülyeségeken gondolkozok.
Ha van valaki, akihez oda lehet bújni, az máris biztosítja számomra azt a biztonságérzetet, s biztosítja, hogy nyugodjak meg és nincs semmi baj. Együtt megoldódik minden majd. Az emlékfoszlányok még keringtek a fejemben, s szinte képek formájában figyelgettem a múltat… Nem is volt ez múlt, hiszen csak a mai éjszaka történései… Nemrég ott fejeztem be, hogy döntöttem, s folytatom is mit…
Négyen sétálgattunk este. Párom, meg két ismerőse. Mindannyian melegek. Végül egyikünknél letelepedtünk. Éreztem valamit nagyon meg akarnak kérdezni, végül egyikőjük a két idegen srác közül (akik mellesleg elég helyesek voltak) benyögték h nincs hol az estét kettesben tölteniük. De igazából nem akarnak kellemetlenséget okozni, meg stb… Végül csak oda jutott a téma, megkérdezte egyikőjük egy felvetett ötlet alapján, hogy mi lenne ha mi négyen…?:xD Gyurinak azt a választ adtam pár perc gondolkodás után, hogy én benne vagyok, nem zavar a téma. Bevallom hallatán egy kicsit meg is fordulta fantáziám, izgatott a dolog. Milyen lehet négy fiú együtt az ágyban...? A ötlet eljövetelét azzal okolták,hogy máshol nincs rá hely. S itt megfelelőnek bizonyul. Leültünk az ágyra, Gyuriék egy picit távolabb helyezkedtek el, mi ketten pedig Alexal, a kisebbik ágyon voltunk, hátradőltem, ő meg felettem volt. Simogatott, s elkezdtünk smárolni. S pillanatok alatt mindenkiről lekerült a ruha… Simiztük egymást, csókolóztunk. S Alex szépen lassan haladt lefelé… s matatott lent. Aztán szájába vette, s én behunyva a szemem, ellazultam…
Nagyon jó volt, s közben távolabb a sötétben halvány körvonalai látszottak a többieknek. Előjátéknak megfelelő, be is indultam rá, s viszonoztam, amit nekem nyújtott, illetve nem minden részét, csak ami éppen adódott az adott helyzetben… Közben az első találkozásunkból adódóan ugrottak be képek, s emlékszem arra a megjegyzésre amit akkor tettem Alexnak mikor sétáltunk ki a vonathoz, és megkérdezte miért vagyok szótlan, meg a szexről is feljött a téma… vagyis az azelőtt nemrég történtekről. És megkérdeztem tőle hogy „hol tanultad meg ilyen jól?...”:xD – Ez alábbival azt hittem majd ő jön zavarba, de tévedtem, hiszen én pirultam el rajta. – Visszaemlékeztem egy pillanatig, s jó érzéssel töltött el, s belegondoltam milyen rég is volt, azóta mennyi minden is történt.
… A másik páros is hasonló helyzetben volt már, igaz a sötétben nem sokat láttam, de azért a fantáziám segített világosítani az előttem lévő képeket. …Mit mondjak legfurcsább és egyben legviccesebb alkalmam volt ez a szexre. Igazából nem volt ez teljes négyes. Hiszen külön-külön helyezkedtünk el, távol egymástól:D Mivel nem igazán jöttek össze a dolgok, emiatt zavarban voltunk, többször előfordult, hogy majd meghaltunk a nevetéstől. Zsolti az elején nem nagyon akart belelendülni, s érdekes módon Gyuri, aki nagyon odáig volt érte őszintén megmondva eléggé erőltette a témát. Kifogása Zsoltinak csak egy volt: hogy ki kell mennie a WC-re ereszteni egy sárgát, mert nagyon kell, és azért nem áll fel…?:XD Sztem meg én hoztam zavarba, mert biszex létére a sötétben bekérdeztem olyanokat neki:D Aztán mivel én eléggé beindultam, egy picit többet szerettem volna, s megkérdeztem Alextől van-e óvszere, mikor visszajött. S a polc tetejéről egy gumit vett le. Jó 10-15 percig keresgéltük a sötétben mobillal világítva a krémet, de nem lett meg… Alex pedig esküdött, hogy van valahol a szobában, csak meg kell találni!
Végül mentő ötletnek Gyuri elővett egy tubust, ami a táskájában volt. Be is kenegettük magunkat ahol kell, s én több-kevesebb sikerrel, és segítséggel felhúztam a gumit, ami már maga is elég nevetséges volt. Hiszen a sötétben csak azt hallotta az ember h valami síkos, s nem láttunk semmit. S közben mindannyian a halálba szidtuk a kenceficét, mert az tuti hogy mindenre jó, de erre nem találták ki. Végül nem lett semmi a nagydologból, inkább csak orális szexnél maradtunk. Hát… kitörtünk percenként a röhögéstől. Meg igazán megvallva szerintem Alexnak se volt kedve, mert aki nagyon akarta volna az tett is volna érte…:D
S úgy döntöttünk nincs értelme erőltetni ezt, ilyen silány eszközökkel… mondhatom már csak én álltam teljes fegyverzetben, mert a többiek a körülmények figyelem elvonó tulajdonságaival jobban el voltak foglalva. S félig nevetve meg is kérdeztem, hogy „buzik vagytok-e egyáltalán?” Mert a lábuk közé tekintve inkább hetero egyedeknek tűntek… Kicsit cikis volt, mert igazából poénkodásba váltottunk át.
Szex ide, szex oda, ez már csak amolyan heti „röhögő-parti” lett.
…Kicsit aztán komolyabbra fordítva a dolgokat, visszatértünk az eredeti programhoz, s néha egy kicsit párt váltva (!) időnként; töltöttük a perceket tovább. Zsolti is elővette nyalókázási tudományát:D
A végén elélveztünk, s már csak én maradtam hátra… egy kicsit „szenyóságból” jól megdolgoztattam szegény Alexet, hosszan visszatartottam, s mikor már jól elfáradt akkor engedtem el magam. Jó volt érezni, ahogy csinálta, s úgy voltam vele miért ne tarthatna ez az élvezet sokáig. Mikor már minden lezajlott, s végeztünk, Zsoltiék felöltöztek, és elindultak haza. S már csak mi ketten maradtunk. Befeküdtünk az ágyba, betakaróztunk, s mint egy deszka kimerülve aludtunk el… Több emlék nem jut szembe, maximum csak homályosan, túl fáradt voltam.
[…]…Azóta már éppen reggel lett, s csörgött Alex mobilja. Az ébresztő jelzett rajta. Én egyszer kapcsoltam be a sajátom, de meg kell mondjam, nem mertem tovább hagyni, nem akartam beszélni senkivel aki üzit hagyott. Semmi értelmét nem láttam. Csak szíttam volna a mérget, nekem nem hiányzik már reggel a vita. Alex kiment a szobából. Gondoltam én is utána tartok. Felvettem a rövidnadrágom. A konyhában üldögélt, egy szál cigit szívogatott éppen… Összenéztünk, s végül azonnal jót nevettünk:xD
