Hirtelen. Mindennél boldogabb lettem a héten. Várom az ugyanolyan reggeleket, amikor felkelek tök hamar, röhögök rajta, hányszor odaégetem a rántottát.:D Amikor lasagnét sütök, holott fogalmam sincs, h kell főzni. Amikor áthívom a barátaim lazulni. Meg h megtudjam, hogy működik a mosógép és önállósodjak, háziasodjak! Hogy bár szörnyen magányosnak érzem magam, mégis azt mondhassam, az élet kárpótol a jó szándékával.

Hihetetlen. Mikor több mint egy évig azon gürizel, h másnak jobb legyen és megteremts mindent, megadj mindent – mire pedig hajszál híján készen áll a világod: Egyedül maradsz, egyedül kell a javaid élvezned. Ezt hívják a balszerencsének. Sorsszerűségnek. Sosem lehetsz elég jó. Persze motiváció nélkül sosem teremthetted volna meg! Nem lettél volna olyan, amilyen valójában vagy.

Ha beledöglök. Akkor sem adom fel, és mindennél erősebb leszek. 20 évesen nem lehet családom, nem lehet párom, nem lehet kifejlett életem – és mivel meleg vagyok talán soha nem is lesz. De lehetek még vonzó és egyszerű férfi. Lehetek olyan, akire mindenki vágyik, de nem kaphat meg. Megmutathatom a világnak ki is vagyok és miről maradtak le! Sosem mentem még ennyire tönkre lelkileg, mint az utóbbi hetekben, de egyben sosem voltam még ilyen hetetetlen erős lendülettel megáldva.

Ma kaptam egy kérdést, ami elgondolkodtatott. „Mit szerettek benned azok a srácok, akikkel együttvoltál?” – sosem tudtam még ilyen határozott választ adni: „azt hiszem semmit… mert ha valamelyik szeretett volna, most is itt lenne velem...örökké!”- apró szösszenetünk a suliban zajlott le a szünet első perceiben.