Tudjátok, mindig reménykedem abban, ha valakivel elkezdek ismerkedni, és a szemébe nézek... Talán hátha ő lesz az, akire ha ránézek és látom, hogy velem van, tudom hogy őrá vártam életemben mindezidáig... A valóságban persze mindig szembesülök a ténnyel, hogy ilyen nincs... Maximum ezer alkalomból egyszer, de az sem velem fog bekövetkezni. Szembesülök vele, hogy valószínűleg egész életemben magányos leszek... Csalódok, s folyton egyedül leszek. Vajon miből áll majd az életem később, előre félek:( Persze, a reménysugár még megvan, de egyre kisebb. Halkan elpislákol a sötétben…
Az fáj a legjobban, hogy az elmúlt években, aki tudott csak eldobott magától. Pedig nem várnék el többet...csak azt hogy mindegy ki, csak legyen valaki aki szeret és egy kicsit becsüli hogy velem lehet...
Akinek megadhatnék mindent, azt is, amit csak önmagammal tudok bizonyítani:( Önmagamat adni. Kihasználva érzem magam és annál, hogyha azt hisszük szeretnek - valójában nem úgy van - még a magány is jobb! Volt már több erős félelmem is. Nemcsak párkapcsolatok alapján véve. Egy időben a saját barátaimról is megfordult a kép a fejemben, mi van ha csak érdekből állnak sokszor mellettem?
Ezt hosszas tortúra után megpróbáltam megvilágítani. Akiket a barátaimnak tartottam, előre kitervelt helyzetekbe hoztam. Látszólag véletlenségbe. Megpróbáltam felmérni, vajon ha én vagyok bajban, akkor segítenek-e azonnal és önzetlenül? Vagy csak akkor találnak-e meg valójában, ha nekik van bajuk és nekem kell segíteni?
Sajnos negatív élményekkel sújtott a sors. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nagyrészük tényleg csak valamely érdekből, vagy kölcsönös előnyből van csak a közelemben. Eléggé megrázott, de átléptem rajta. Így hamarjában likvidáltam ezeket a személyeket szép lassan a listámról.
Annyira rossz érzés ez, senkiről sem tudni az igazat. Ha van egy fiú, akkor csak félek, rettegek ettől, félek megismerni is... Folyton csak a csalódást látom előre:( Pedig annyira szeretném, ha nem így lenne... Talán lehet a jövőt látni előre, hiszen az folyton ismétlődik. Előre meg tudom mondani, következő alkalommal sem találom meg őszinte párom. Később majd vissza is térek erre az írásra, s meglátjuk kinek volt igaza!
Ha egy fiú azt mondja, nagyon sokat csalódott az emberekben: Két gondolat forog a fejemben... Vajon ő sem akar többé keresni, szeretne kicsit megállapodni, stabilitásra, vagy megállapodásra vágyik? Vagy igazából azért mondta: mert nem akar semmit, s számomra essen le abban a pillanatban, hogy senkinek se kellek!?
