Általában minden napra jut egy-egy kisebb-nagyobb dolog mely a legminimálisabb jókedvet amit a sors megad eltöröl… Ma persze nem olyan nagy horderejű dolog következett be. Valahogy mégis megemlítem. Ilyet sem éltem meg, csak ezen az átlagos délutáni napon már három bejegyzést tettem közzé röpke két órahosszán belül.

A sulimban több fakultációs órára is jelentkeztem, s még igazán nem sejtem és nem is tudom, mi szeretnék igazán lenni. Abban viszont biztos vagyok és eldöntöttem mely tantárgyakból vágyok érettségire. Méghozzá emelt érettségire. Egyik ilyen az Informatika. Nagyon kedvelem, s nap-mint nap életem szerves részét teszi ki. Sok mindenhez értek, s komoly dolgokat is véghezvittem már belőle. Valószínűleg ezen a pályán is akarom folytatni a tanulmányaimat.

Mint mindig kell valami, ismét ezen a napon is a reflektorfényt árnyék fedi el. Sok féle témakörrel foglalkozunk az órákon, szerteágazó ismeretek. Szinte mindegyiket tudom, értem. Pont ezért mindenki hozzám fordul segítségért technikai ügyekben. Egyik órán még múlt héten, feladatot kaptunk. Szövegszerkesztést. Rólam lerí, hogy értek hozzá, és sokszor talán még a tanárnál is alaposabban elkészítem. Jó munkáim szoktak lenni. A tantárgyból az élen járok szinte, mint egy lexikon a szóbeliket is perfektül vágom.

Elkészítettem ezt az érettségi feladatot, mert egy 2007-ben kiadott lap feladatait kellett elkészíteni. Szokásos módon rekordidő alatt végeztem. S egy hibátlan munkát adtam ki a kezem alól az óra negyedrésze alatt. Hátradőltem, elmentettem, nyugodtan interneteztem tovább. Az egyik mellettem ülő csoporttársam, egy csaj nagyon nehézkesen haladt. Megpróbáltam neki ebben-abban segíteni. Annyira értetlen volt viszont, nem tudtam mit kezdeni anélkül, hogy le ne bukjon.

Felajánlottam neki, átküldöm az enyémet, hálózatban vannak a gépek. Aztán a szerveren elmenti a saját mappájába majd. Mit ad isten, sikerült is elpostázni. Szándékosan még arra is ügyeltem, hogy az ő EXIF fájl adati is stimmeljenek. Megírtam gyorsan, manuálisan a tulajdonságok ablaktáblát, hogy az ő gépe ID-je szerepeljen rajta. Eztán átnéztem, végül ő bemásolta. Kicsit módosított, hogy ne legyen ugyanolyan. Bármelyik szaki sem látta volna, hogy csalt. S ennyiben is maradtunk.

Eddig még szép is, meg jó is, egy pár nap múlva megkaptuk ezt. Én is, meg ő is kapott egy szép nagy karót. (másnéven "Negatív oszlopdiagrammot" - egy volt tanárom vicces elnevezése alapján született kifejezést az 1-es értékű dolgozatokra)  Méghozzá majdnem teljesen egyeneset a fél napló síkjában. A hibát ott követtem el, hogy nem „bemásolni kellett volna”, hanem utólag okos ember lévén, megnyitással menteni a megadott könyvtárba másként. Mert a szerver az összes másolás-beillesztést és hasonló „drag&drop” funkciókat naplóz. Így a kis „műveletünk” azonnal látszódott a tanár szervergépén utólag is.

Egy ilyen aprócska benánhéjon csúsztam el. A tanár lehetett volna nem ennyire szigorú, láthatta volna, hogy szegény csajon megesett a szívem. Csak egyese volt eddig, semmi más. Velem meg lehetett volna rendesebb, hiszen láthatja, tökéletes munkát végzek. A másik, hogy sosem volt még ötösnél rosszabb jegyem. Inkább büszke lenne rá.

Eztán ma megfogadtam, egoistáknak és önzőknek él a világ. Ők tudnak csak érvényesülni, és előre haladni. Soha többé senkinek nem fogok semmiben sem segíteni semmit. Mindenki boldoguljon egyedül, ne is próbáljon mások által jobb helyzetet remélni!