Rövid kérdőívem következik.:) Egy magazinban találtam hasonló kérdéseket, amiken el lehetett gondolkodni. Ezért vettem a fáradtságot, s pár érdekeset kivettem, plusz párat én is hozzáfogalmaztam. Talán így tudtok rólam valami képet alkotni, s leszűrni a személyiségem. Nagyjából párkapcsolati helyzetre vonatkozó kérdések lesznek. Vágjunk is bele!

1.       Bebizonyosodik, hogy a párod megcsalt… mit teszel?

-          Valószínűleg pár órán belül az összes lakásban lelhető cucca, szépen élére rendezve és hajtogatva takaros bőröndökben sorakozna az ajtó előtt, mire hazaér. Ezután elköszönnék tőle, higgadtan, kiabálás, veszekedés nélkül, s soha többé nem beszélnék vele már az életben… - (ahogy eddig is már tettem így nem egyszer)

2.       Felfedezed a közös számítógép elé ülve, hogy a párod szex oldalakat nézegetett…?

-          Ebben nincsen semmi baj, nagyon is rendjén van, hiszen ember ő is, valószínűleg meg sem említeném a felfedezést… (Mindenki titkolja, mégis mindenki nézi, köztük én is) Bár más esetben kirívóbb internetes barangolásának állomásait nézve, azt zokon venném kicsit, s talán szóba is hoznám azonnal abban a pillanatban, hogy egyes vágyait miért nem osztja meg velem? Hiszen ha szeretem őt, s őt választottam, akkor természetesen bizonyos határokon belül, mindent megtennék, hogy boldog legyen… Nyitottnak kell lennem az elképzeléseire.

3.       A munkatársad/munkatársnőd/párod kritizál valamilyen tevékenységedben, negatív megjegyzést tesz valamire, amivel megbánthat…

-          Ha kritikája mellé építő megjegyzést is mellékel pár szóban, mellyel indokolja véleményének valóságalapját, szerintem vagyok olyan megfontolt, s intelligens ember, hogy hajlamos vagyok felismerni a hibáim. Nem hiszem, hogy haragudnék rá a továbbiakban, többszöri oktalan eset után, viszont valószínűleg többet nem is beszélnék vele…

4.       Ha a párod/ismerősöd/barátod/barátnőd olyan dolgokat is mond másoknak, ami nem teljesen igaz rólad, vagy esetleg négyszemközti titok, mit tennél?

-          Először úgy tennék, mintha nem is tudnék róla, de természetesen egy esélyt még hagynék, a második eset után, még csírájában megszakítanám az összes létező kontaktust vele… mert bizonyítottan megbízhatatlan.

5.       Ha igazságtalanságot, jogtalanságot, vagy bármi rendellenes dolgot tapasztalsz magaddal, vagy másokkal szemben a környezetedben, akkor…

-          Az első lehetséges esetben beavatkozok, s minden erőmmel megpróbálom megoldani a problémát, erőszakmentesen és demokratikusan fellépni az ügy érdekében - ezt tartanám legfontosabbnak...

6.       A párod nem tudja az életszínvonalat kettőtök számára egyenlő arányban megosztva fenntartani, s te ezt még időben észreveszed…

-          Magamban, alaposan meglatolgatva megfigyelem, tényleg indokoltan nem tudja-e ugyanazt az anyagi háttért biztosítani egyenlő arányban, mint én, aztán pedig döntök a továbbiakról: Ebből egy bizonyos határig nincs is probléma, de természetesen kitartani azért nem fogom… Megpróbálom ellensúlyozni a háztartás költségeit, s beismerem magamnak, hogy az én életszínvonalam és kiadásaim, semmiképpen sem tudja bármelyik ember követni. Valószínűleg ezeket a dolgokat úgy hajtanám végre, hogy lehetőleg ne vegyen belőle észre semmit, s úgy érezze, ő is ugyanolyan mértékben ad a közösbe, mint én. Így később véletlenül sem érzi majd azt, hogy tartoznia kéne bármivel. Bonyolultabb esetben azonnal pénzügyi szakértőhöz fordulnék, hogy a megfelelő arányt az észrevétele nélkül, (ki)pótoljam:)

7.       A párod családja és a te családod közt nincs teljesen publikus kapcsolat, vagy nem elfogadott, hogyan korrigálod ezt?

-          Hazugságokkal és falazásokkal semmiképp. A párom és én felnőtt emberek vagyunk, s a szülei is beláthatják, magunk döntünk az életünkről. Ha titokban tartja a családja előtt a kapcsolatunk, megpróbálnám rávezetni, az őszinteségre. Ha nem teljesen gördülékeny a kapcsolat a két család közt, megpróbálnám a saját szüleim segítségét kérve fokozatosan jobbítani, közelíteni a viszonyt. Ha viszont minden próbálkozás hatására kudarcot vallunk, akkor azt hiszem semmi értelme erőltetni a dolgot, pihenővágányra kell helyezni, míg a felek ráébrednek, nem is olyan bonyolult a dolog.

8.       Párod titkolni szeretné kettőtök kapcsolatát, hogyan érintene ez a döntés?

-          Biztosan nem kéne egy olyan kapcsolat, ahol hazugságok mögött, egy álcát hordva kell élnem. A párom, ahogy én is őt, igenis vállaljon fel. Egyrészt a ragaszkodás, határozottság, döntésképesség, áldozatkészség alapmutatója ez, hogy vajon hasonlóan érzünk-e egymás iránt. Semmiképp nem élnék titkolózásban, hiszen ez egy tök természetes dolog, nemtől és kortól függetlenül alap, ha két ember szereti egymást, ahhoz senkinek semmi köze…

9.       Elítéled-e a te nézeteid ellen negatívozó, esetleg gyűlöletkeltő személyeket?

-          Nem, mert senki felett nem kell effajta ítéleteket tenni. Teljes mértékben egyetértek ezekkel az emberekkel, amennyire tudom, elfogadom őket. S betudom a tájékozatlanságuknak, vagy nevelésükből fennmaradt dogmáknak, esetleg politikai nézetüknek, mert tudom ők is jót akarnak, csak valami más úton megvalósítva. Elfogadó vagyok, s megpróbálom velük is megismertetni a valóságot, a szóbeszédekkel ellentétben. Ha ezt párszori próbálkozás után, még mindig lehetetlennek látom, akkor inkább hagyom. Megpróbálok alapból a társadalomba illeszkedő életet élni, ahol mindenki felé egyenlően viszonyulok, s ezért eddig még nem is kirívó nyilvános ellentéteim.

10.   A párod baráti társasága, ismerősei nem teljesen egytől-egyig szimpatikusak, mit teszel ebben a helyzetben?

-          Biztosan nem fogom homokba dugni fejem, elvárom a páromtól is, ha felőlem tapasztal ilyet, mondja meg. Természetesen az adott körből megpróbálnék mindenképp egy-két emberrel kontaktust kötni. S rajtuk keresztül megismerni a többieket, a párom fejével látni őket, s esetleg gyengéd befolyással alakítani a közösségen, hogy változzanak a számomra pozitív irányba. Ha minden próbálkozásom hiába, elfogadom, ahogy az ember nem választhatja meg a szüleit, úgy a barátai barátait sem szelektálhatja. Véleményemet sosem leplezve, de építő kritikákkal, vagy próbálkozó önváltozással azonosulnék. Ha úgy érzem egy kis közösségben, hogy mindenki hülye, akkor valószínűleg lehet nem is velük, hanem velem van valami probléma, hogy folyton kilógok a sorból.

Legyen egy legutolsó, bármikor aktuálisnak ígérkező rész: Mit tennék, ha kiderülne a páromról, hogy szintén blogot vezet, viszont ezt sosem említette nekem? Egyszerűen nem vetném a szemére, mindenkinek lehet egy kapcsolatban magánszférája, ahogy nekem is, ennyi belefér. Így én sem tenném publikussá, szintén hasonló internetes oldalam…

Nagyon nehéz, valahogy néha elvesztem a reményt, hogy kevés idő alatt lehet sok pénzt keresni. Körülbelül 1-2 hónap alatt akarok kitermelni annyi pénzt, amennyi szükséges a jövő évi ballagásom utáni több mint egy éves életszakaszomra… Mindezt tegyem úgy, hogy mellette semmiben se szenvedjek hiányt, s önmagamra tartott életszínvonalam megtartsam stabilan. Mindenesetre azért terveim vannak, sokfélék…

Mivel általában multifunkcionális ember vagyok, több kisebb dolgot együtt valósítanék meg. Viszont nagyon sok dolgot kell alaposan újraterveznem, s ismét átgondolnom hozzá. Itt van az új internetes portál terve, mely már többszöri újratervezés után, ha elindul, várhatóan talán egy kis szeleltet tudna kiszakítani a magyar számítástechnikai oldalak portáljából…

Szeretném kihasználni azon istenadta szerencsémet, hogy amibe belefogok, az általában sikerül is. Eddig még nagyobb szívásom sosem volt, ami miatt feleslegesen valami összegeket áldoztam volna. De, hogy ne csak a pénzügyekről legyen szó, ezért írok értelmesebbekről.

Elég borús volt az ezelőtti bejegyzésem, szerencsére már sikerült visszazökkennem a lelki gödörből. Valamiért, mint a „sinus-görbe” olyan az életem, egyszer fenn – aztán lenn. Ez alatt a lenn szakaszon, teljes összeomlást kell érteni:D Sajnos egyedül a szerelmi életem az, melyben soha semmi sikerem nincs, s most, vagy már jelenleg nem is próbálkozok semmivel, mert savanyú a szőlő – ahogy a mondás tartja…

Simán csak nem hiszek már benne, nem hiszek a szerelemben, érzésekben, nem hiszek a szavakban, tettekben, reakciókban, bizonyításokban, férfiakban, szexben, hiszen úgy is mindenki csak egy kaméleon – aki egy álcát öltve él. S pontosan azt mutatja felém, amit látni akarok, erre pedig nincsen szükségem:(

Közben esténként érdekes módon Enrique Iglesias számokat hallgattam, s tök jókat fedeztem fel. Egyes mappáimban több teljes album lakozott, s voltak számok, amit nem jöttek be, párszori hallgatás után viszont már feküdt a téma. Sokszor mikor este fáradt az ember, a lassúbb, könnyebb számok jobban segítenek elaludni.

Beszélek Facebook-ról is. Megjelöltek újra jó páran, s én is osztottam pár jelölést. Lassan több bloggert is beazonosítottam, nick – arckép – írás – stílus…stb szerint, ezért még továbbiakat majd később fokozatosan jelölgetek:) Kicsit újítottam a kommunikáción is. Mint meséltem elkészült a teljes ismerősgarnitúra rendezése a csoportokba. Beszereztem új, modernebb és okosabb widgeteket is. Van asztali kliensem, van böngészőben is mini alkalmazásom, emellett a Windows intézőbe is beültettem rendesen. Hiszen már alapból a sajátgépből van lehetőségem állományokat feltölteni.

Megoldottam az iGoogle kezdőlapomon is a Facebook integrációt, s végre fejből megjegyeztem a mobilról is elérhető ingyenes Facebook címét:D (0.facebook.com), mert eddig mindig rosszul írtam be… Regisztráltam SMS küldő oldalra is, megszűntettem pár régi logint, amit nem használok majd… Folyton egy éve azon dolgozok, hogy a sok-sok fiókom számát csökkentsem, s szépen mindent egy darab Live fiókba összesítsek. Eddig 27 internetes regisztrációm maradt. Beleértve minden közösségi oldalt, társkeresőt, e-mail címet, tárhelyet…stb

Ráadás minden második héten jelszógenerátorral cserélem mindegyiknek a jelszavait, hogy sose lehessenek feltörhetőek… Szóval elég paranoiás és pesszimista lettem mostanában. Rég meg akartam ezeket már csinálni, de mindig más dolgok foglaltak el. Közben látom, hogy pontosan 4 hét múlva már lesz időm rendet rakni az asztalomon, s minden egekig tornyosuló, keveredő könyvet, alkatrészt, modellt, cd/dvd-t stb… bedobozoljak. Jön majd egy kisebb nagytakarítás is:)

Kezd visszajönni néha a döntésképességem, s próbálok még határozottabbá válni. Ezzel egyetemben szenvedek a mértéktelen feledékenységben. Így a suli vége felé nagyon fáradok már agyilag. S sokszor már minden mozzanatot fel kell jegyezni a telómba, hogy ki ne essen valami. Pl. a fakultációs leadási papír elkészítésén is túl vagyok, s muszáj lesz hétfőn leadni, mert ha akkor nem, akkor megint csak halogatás lesz és kifutok az időből.

Egész napot elülöm a gépnél, s mégsem érek el semmit, mintha semmi se történt volna. Újonnan nem öt percig, hanem több óráig írok egy bejegyzést. Mert mindig bezavar valami, s újra vissza kell hangolódni arra, amit csináltam. Nemsoká ez ellen drasztikusan csökkenteni kezdem majd a majdnem 500 feletti MSN partnerlistámat is. Újra nagyon sok felesleges ember van rajta. Szóval Off-olnom kell:D

Más nagyon nem is jut eszembe több. - Jah télleg, a Nokiától ismert QT fejlesztőkészletet és az új MeeGo 1.0 rendszert tapasztalgatom, emulátor hiányában, egy asztali gépre is felvarázsoltam. Hiszen az új mobilrendszer egységesen laptopon, Pc-n, és mobilon is egyaránt futtatható:) Érdemes kipróbálni, teljesen más a filozófia, nem telefonként tekintenek az okosmobilokra, hanem miniatűr személyi számítógépként szemlélik, a netbookokat pedig inkább hordozható mobileszköznek… Szal ötletes, s ígéretesnek tűnik eddig, ráadás teljesen ingyenes az egész rendszer. Eddig sem titkoltam h a Microsoft, és a Samsung megoldásain kívül talán a Nokia új (nem Symbian alapú) platformja áll legközelebb mostanában hozzám:)

Hónapok eltelte után újra megint vele álmodtam. Eljutottam oda, hogy sajnos nem csak gondolok rá elalvás és lefekvés előtt, hanem már álmodom is. Annyira szép volt, annyira más az pillanat. A Tisza ligeti fákkal övezett helyen bandukoltam, korán reggel, még kicsit ködös volt minden. Viszont feltűnően szép sugarakban sütött a nap, s meleg volt. Forró nyári reggel...

Megpillantottam a zöld fűvel körülvett kis út vége felé, ahogy mosolyog rám. Futni kezdtem, közeledtem felé, de ő csak távolodott, s az édes kis kacér mosolyával visszanézett rám időnként. Közeledtem, már majdnem ott voltam mellette, de csak mosolygott, s nem szólt egy szót se. Folyton elhagyott, ha közelebb érzem, nem tudtam mire vélni.

Közben emlékek ugrottak be az agyamba, a gyengéd érintése azon az egyszeri délutánon, s édes csókja, azok az ajkak… istenem, mámorban olvadnék el, ha újra érezhetném őket. S nem győznék köszönömöt mondani az égnek, ha visszakaphatnám a percet. S azokba a szép sötét szemekbe nézhetnék, újra, s újra látnám tükrében a régi önmagam. Látnám a reményeim, gyerekes vágyaim, s nevetve sírnék szemébe nézve, bágyadtan karjai közt... A vágyat átélném, hogy újra magamhoz öleljem, de már ne csak egy árva pillanatra, nem csak pár gyengéd óra elejéig, hanem egy életre...

Látnám a reggeli napsütésben, az oldalamon halkan szuszogva találnám… Kócos haját borzolnám, míg csókolnám, s testét szorítanám magamhoz. Puha selyemhuzat alatt simulnánk egymáshoz, misem számítana abban a percben. Mikor felriadok az álomból, könny csordul ki a szememből, s rájövök, őrülten szeretem. S rájövök őrült butaságomra, hogy veszni hagytam, míg lett volna esély rá. Vagy e helyett ostorozom magam, mert úgy hiszem, talán sosem kellett volna megismernem.

Itt ülök ismét, esőcseppes végtelen vihar dúl kinn, s lelkem pontosan tükrözi a kinti valóságot. Gyűlölöm magam, mert nem tudom elfelejteni, ahogy a fák alatt egymáshoz bújva, valószínűleg csak én szerettem őt… Csalfa a sors, de talán büntet, hogy felkészüljek időben lelkileg a magányra. Felkészüljek, hogy boldog sosem lehetek. Az a maradék boldog perc, mely akkor volt, az én feladatom, hogy megőrizzem, hogy megpróbáljam megmenteni a mérhetetlen keserűségtől, ami átitat mindent.

Elmennék én a világ végére is, eltűnnék, ha kell, ha megmondaná valaki a választ, hogyan szabaduljak meg tőle. Hogyan tudnék mást, vagy másokat szeretni helyette legbelül. Hiszen szeretni és szerelemben égni, vagy elégni teljesen más… Őszinte leszek önmagammal, s lassan majdnem másfél év után őszintén kimondom, azt hiszem, szeretem…

Idézet tavalyról: Nem ironikus a sors? Ugyanott vagyok most, - amikor még ugyanitt tartottam:( Egyáltalán nem fogok csodálkozni, ha lesz rá lehetőségem valaha, s megkaphatnám az esélyt valakinél, egyszerűen már képtelen leszek bárkit is szeretni...:( Ez az az ok, amiért olykor legszívesebben abbahagynám holnaptól a blogolást, mert csak mégjobban fáj kimondani, a kimondatlant... ezért nem érzem, hogy segítene.

Vannak emberek, akik iránt úgy törnek érzéseim, hogy nem is tudom, miért gondolom azt, amit. Van egy srác az MSN-emen, akivel több, mint fél éve már nem is beszélek egy szót se, de naponta lép be. Ebben nem is lenne semmi érdekes, azon kívül h egyszerűen azon agyalok napok óta, letöröljem-e vagy sem? A dolog másik oldala, hogy egyszerűen irritál.

Miért? Éppen ez a kérdés, egy rossz szót se mondott rám, mégis irritál. Ahogy kinéz, ahogy bejelentkezik, a Windows Live-os képei, a személyisége (holott nem is ismerem és nem tok róla semmit) a kisugárzása, simán csak taszít. Egyszerűen nem az, hogy nem jön be, csak simán nem bírom elviselni az egész énjét. Érdekes módon mások szerint nem néz ki rosszul, jó végül is abszolút nem az esetem, de megállapíthatom, hogy a kb. 300 képéből, saccra kettő fotóra mondom, hogy jó, a többi felesleges.

Attól, hogy nem néz ki rosszul, van sok ismerősöm, akik egyáltalán nem Adoniszok, viszont mégis el tudok velük beszélgetni, mert nem tekintek rájuk úgy. Nah végülis a sráchoz visszatérve, egy szót se lennék képes vele beszélni, s valószínűleg még ismerősként, vagy haverként sem tudnám elképzelni.

Miért tudunk szimpla ellenségességet, utálatot, irritációt érezni olyan emberek iránt, akikről nem tudunk semmit, ráadás talán oktalanul? Igaz alig váltottunk pár szót anno, ismerkedni akart, de mivel átlépte már a 20-as korhatárt, innentől ki lett zárva. (bármilyen hirtelen ítélkezőnek tartotok, de sztem egy 17 éves srác számára, semmi értelme 3 évvel eltérőbb emberekkel ismerkedni, ismerkedés céljából, úgyse lesz belőle semmi komoly – másrészt időpazarlás belefogni, mert mi hánt elkezdődik, vége is…)

Mégis semmit nem tudok róla, s mivel okom sem lenen törölni, de beszélni se beszélünk, azon agyalok, hogyan törölhetném úgy, hogy észre se vegye. (bár nem hiszem, h hiányoznék neki) Valahogy ilyen helyzet volt, a bizonyos Steiner Kristóf fóbiám is. Mivel ne legyek már tudatlan barom, fogtam a Google-t s utána olvasgattam, először a szélsőjobb véleményekkel kezdtem, egészen általánosító cikkekig. Viszont a Napiszar és társain lelt képek alapján megpróbáltam nem ítélkezni. Azért sok minden lelhető róla a neten vegyesen, szóval könnyebb összeállítani egy véleményt.

Ennek ellenére rászántam magam, hogy pár a Viva TV-s adást is átfussak, ami alatt persze nemhiába buziznak az embereket százszámra a kommentekben…(youtube – nálam is betelt a pohár). A Facebook képeit megtekintve…azt hittem eldobom az agyam. Nem tudom megérteni, nem tudom miért, de alapból az egész személye utálatot vált ki számomra. kezdjük ott, ahogy kinéz, amilyen undorító, s leszűrve amilyen életet él, egyszerűen elkap a sikító frász. (nem tudom mit lát ha tükörbe néz, én már rég inkább kútba ugrottam volna)

Öltözködés, kb. úgy néz ki, mint egy utolsó utcai ribanc, a beszéd, hát égnek áll a hajam, mint egy sikítós k*rva. Kezdve azzal, hogy egyes adásaiban élő műsorban, én föld alá ásnám magam, ha az eleve undorító, mélyen buzuló, köcsögös, s hányingerkeltő jelenetekben, egy másik buzival magamat nem zavartatva ellennék, s intimitást nem kímélő dolgokról társalognék. (ami igazából egy interjú lenne…) Ráadás főműsor időben, s olyan adásban, mely alapján több millió átlagember, köztük én is jegyzem meg hangosan: „nah ilyen az összes buzeráns!” Ráadásul az a taszító kutya, persze olyanná alkotta a természet az nem tehet róla, de annyira aberrált a személye az embernek, minden képi megnyilvánulásával.

Mintha kést forgatnának bennem, más buzik egész életükben becsületesen dolgoznak, küzdenek azért, hogy elismerjék őket, hogy megtapadjanak a lehetőségek csúszós falán, s le se szarják őket. Egy ilyen, aki meg életében egy büdös percet nem dolgozott még becsületesen a két kis kezével, vígan dőzsölve elél, míg más ártatlan embereket vernek és aláznak meg bárhol, akik mindenben megegyeznek, mint a társadalom, csak éppen annyival nem, hogy homokosok…Ez meg, elkezdi riszálni magát pár óráig a Tv képernyőjén, s már csengetik is a pénzt a zsebébe… (Hol élünk?)

Ha nekem lenne gyerekem, én is elsőnek takarnám el a szemét és kapcsolnám le a Tv-t, hogy még véletlenül se lásson ilyen eszetlen, taszító embereket… S ha heteró lennék, akkor már elsőnek a választások napján álltam volna a szavazófülke ajtajában, hogy leadjam a voksomat a Jobbik-ra. S meggyőződésig hittem volna, hogy ide csak radikális változások jelentenek megoldást, ezt ki kell takarítani az országból. De mivel meleg vagyok, pusztán ezért nem reckíroztam volna meg… Szóval maximálisan megértem az említett pártot motiváló dolgokat, attól, hogy a módszereikkel nem vagyok kibékülve.

Szerintem felháborító, s nagyon sajnálatos, hogy ebben az országban csak a határtalan hülyeséggel, a szélsőségekkel, az undorító kinézettel, s a féktelen rasszista hajlamokat erősítő buzulással lehet elérni valamit… Nagyon sajnálom, hogy ilyen világban élünk. S nagyon egyetértek a Fidesszel is, miszerint a meleg felvonulás, is lehetne meleg felvonulás. Nem arról kéne szólnia, amiről szólt eddig, érdemes lenne kicsit szétnézni a világban, s levonni a következtetést, hogyan lehet másabb, sokkal másabb, másban másabb...!

Sajnos a mai világban nem tudni mitől kell tartanunk. Egy példával élve, egyik ismim, aki Rion legjobb barátja, "D." készített egy újabb facebook fiókot, amivel azt várja, hogy majd a meleg és a heteró életét ketté tudja választani... Közben én is elkezdtem gondolkodni, hogy bár már nem töltöm hazugságokkal az életem, nekem is akadhat kis tartanivalóm olyanokkal szemben, akik nem ismernek. Pl.: Osztálytársakon és ismerősökön kívül (amin nem kell aggódnom), egy félnivaló lehet talán, az pedig az olyan ismerősök, akik közvetlenül érintkeznek velem.

Célzok itt mondjuk a tanárokra, a főnökre, ügyfelekre stb…stb… Mi lesz velük? Vajon ha éppen homo tartalmú képeimet meglátják akkor majd rossz benyomást teszek? Pont ez a téma: Ezek ellen a Facebook már alapjáraton kínál tökéletes adatvédelmi lehetőségeket, amit érdemes mindenkinek átnézni. Itt többet tudhattok meg. De akiknek a cikk teljesen kínainak tűnik, azoknak segítséggel is szolgálok ezen írásommal.

Ha azt szeretnéd, hogy a meleg és heteró éned külön legyen a közösségi portálon, s ismerőseid külön szelektálásban részesüljenek, semmi értelme új profilt készítened. A megfelelő "tűzfalat" a rendszeren belül is megalkothatod. A legegyszerűbb tipp, hogy készíts meglévő ömlesztett partnerlistádból egy egyéni listákból álló tömböket. (Ismerősök kezelése/ismerősök/új lista létrehozása) A hagyományos ismerősök menüben található összes személyt válaszd szét ezzel. Én rögtön alap három nagy pontra osztottam el. (nemhiszem kell egyenlőre több, max később "munkatársak lista") 1. Meleg (csak melegek vannak rajta), 2. Ismerősök (csak átlagos mezei ismerősök, akiket néha látok egy évben, s nem tudnak rólam sokmindent), 3. Barátok (akikben abszolút megbízok, bármit láthatnak amit megosztok...)

Tehát ha ez az alapos lista elkészült, akkor ügyesen akár fényképenként beállíthatod, hogy pl. ezt a képet, csak a melegek lássák, vagy az adott album teljes egészét csak a barátaidnak, vagy mindhárom csoportnak szánod mikor a hozzáadásra/közzétételre kattintol. Mindössze pár másodperccel hosszabbítja meg a folyamatod. Ha két csoportot jelölsz ki akkor a harmadik csoport tagjai semmit sem vesznek észre majd.

Ha mindnekit jelölsz alapértelmezetten összes fog majd tájékozódni rólad. Ha nagyon pontos több tíz elemből álló bontást alkalmazod, akkor a kiválasztott személyekkel való megosztás (ez a lényege a rendszernek) akár pár hónapon belül kiválthatja majd a telefonálást és SMS-s küldést. Hiszen a Facebook professzionálisan extrém kapcsolattartásra is használható, nagyon pontosan tudsz üzenni pont annak, akinek szánni akarod, vagy találkozni, bulizni, vagy randizni. Így már e-mail-ek helyett egy nyombani megosztással gyorsíthatod az életed. (én már javában használom, és nagyon tetszik, havi kb. 2000-2400ft-ot spórolok a mobilszámlámon vele, mivel szinte már minndeki mobilon is FB-zik, s üziként látja is amit "küldök" a widgetein)

Így ha egy homoszexuális tartalmú állapotfrissítést teszel fel, akkor egy kattintással beállíthatod h „kik láthassák: csak ismerősök/barátok/meleg/stb…” kategóriáid (amiket megszerkesztettél), így a feltöltött anyagot csak a megadott személyek ismerhetik. Ha ügyesen beállítgatod a jövőben is minden személyre, akkor mondhatni bármit tölthetsz fel, mindig csak az látja, akinek kell, és akarod h lássa. Így megvédheted intim szférádat, elkerülheted a bunkó rasszista embereket, szabaddá teheted magad, s semmitől nem kell tartanod. Míg kifejezed annak akinek kell önmagad tabuk nélkül, egy másik elől elrejted. Másoknak szánt kiírásaid, nem lesznek pletyka tárgyai:D

Szóval remélem segíthettem, a bejegyzésem elején taglalt további tippeket tartalmazó cím alatt számtalan ilyen trükköt lelhetsz még meg, amivel, sokkal magabiztosabban lehetsz a világhálón. Akár abszolút meleg tartalmú képeket is tehetsz fel, senki olyan nem látja, akinek azt nem szántad:) A jogosultságom megfelelő megadásával, te lehetsz a magad ura:D

UPDATE: A bejegyzésem lényegében elfelejtettem kifejteni az álláspontomat. Amit Igu ügyesen lekommentelt, ezért tisztázom, nem a rejtőzködés, vagy titkolózás a célja a műveletnek. Az alábbi kommentben meg is fogalmaztam, amit lent is írtam:

"Bocsii!:) Kicsit félreérthető volt, az írás amire rátértem, nem említettem a fő okot, amiért jó ez. Igazából úgy vélem a szétválasztás azért jó, mert közel azonos számú heteró és meleg ismerősbázisból (nagyon erősen igyekszem h 1:1 arányban tartsam), amik eddig "össze voltak mosva" (C.o.-kkal), akik előtt persze nem élek titokban, azok közt a heterók úgy gondolom nem kíváncsiak a meleg énemre, s a meleg ismerőseim sem a heteróim énjeire. Tehát a heteró pasikat ne sokkolgassam smároló pasis képek tömegével, vagy melegbulis képpekkel, s ők se sokkoljanak engem heterós pasi-csaj enyelgéssel:xD Mindegyik szegmens pont arra kíváncsi velem kapcsolatban, amilyennek látni akar, pontosabban ami velem kapcsolatban őt érdekli. Megosztom továbbra is a magánéletemből a mindennapokat, de lesznek olyan dolgok amiket csak a meleg ismerőseimnek teszek közzé (mert csak őket érdekli), s lesznek olyan dolgok, amiket csak a heteróknak (ami az ő érdeklődési körük). Gondolom Igu téged sem érdekel egy tuningautó vezérműtengelye és műszaki paraméterei, úgy heterókat se annyira izgat egy szépségverseny, vagy egy világhírű divatkollekció/divatbemutató:) Végülis ennyi a lényeg:)"

Szóval bocs mindenkitől aki szintén félreértelmezhetőnek hitte, vagy esetleg kissebb kérdőjelek jelentek meg a feje fölött:D Sorry:) Természetesen mindenkinek azt javaslom, hogy véletlen se pont titkolózásra használja fel a leírtakat, mert annak semmi értelme. Nem a középkorban élünk, s mint tudjuk az igaz barátok csak a bajban derülnek ki, hogy azok-e. Szóval a C.O.-k elengedhetetlenül fontosak számunkra!

Igen ez a tervek jellemzően igen kis kaliberűek… Viszont, mint tudjuk a legkisebb dolgok végrehajtása a legnehezebb tevékenység:S Összegyűjtöttem tehát a nyárra való tervek közül a több mint egy éve égetően fontosakat, melyek minden egyes nap eszemben vannak, de mire eltelik egy újabb hét, vagy eljön egy délután sosem marad rá idő s a „majd holnap” szöveggel lerázom. Ebben nem lustaság van, hanem az idő hiánya, mikor már elkezdhetném, jön valami más, ami miatt elodázom.

1.       (mostani hónapban tudom, semmivel sem tudok elvégezni, de álmodoztam a nyárra.) Június 14-15 felé várhatóan időm szakad arra, hogy szeretném több mint 8-9 hónap után (!) kitakarítani a szobámat, s a szekrények tetejét letörölgetni, ezek után pedig megtakarítani a Tv-t a portól, a számítógépet kiporszívózni, a hangfalakat rendbe szedni. S ezernyi apró porcicákat gyűjtő helyekkel leszámolni… Ez mellett a távkapcsolóban kicserélni az elemet, mely nevetséges, de még mindig nem történt meg 6 hónapja!?

2.       Tavaly nyár elején feltett fali posztereim (főleg Lady Gaga) már aktualitását vesztette, szeretném így egy év után újakra cserélni, persze szintén róla. De mivel ezek majdnem egy egész falat foglalnak el, sosem tudnék belefogni, remélem június közepén a szobatakarítás után lesz időm rá… Ha elkészült egyszer:D

3.       Júliusban hihetetlen dolog fog történni! Úgy saccoltam július 10-zen „x” valahányadikán végre meg fogom mosni idén év eleje felé vásárolt új kerékpáromat!… Ez rekord lesz, mert általában az előző bringámat kétévente mostam egyszer (lassan sohanapján kiskeddig halasztva), az is nagydolog volt:xD Általában az esőre toltam ki, ha nagyon mocskos volt, mert megmosni sosem volt időm… még vízzel sem tudtam meglögybölni:D

4.       Szintén július közepére tervezem az MP3 lejátszómra zenéket felmásolni, amit már tavaly októberben újraformáztam, hogy a kocsi USB-ajzatában hallgatni tudjam:D – eddig mindig elmaradt… Ezenkívül ekkorra tervezem a telómra is rámásolni ezeket… de erről már írtam egy bejegyzést, és említettem a tarthatatlan állapotot, hogy 2008 óta ugyanaz van rajta még, ezért már nem is hallgatok zenét:xD

5.       Van két rendszeresen működő gépem, amik üzembe vannak, van egy harmadik, mely a szekrényben pihen, de nem használom. S van egy negyedik is, ami több mint egy éve van szétszedve (!), mert alaplapi egységeket akartam benne cserélni… Azóta már lassan el is felejtettem, mit hova, milyen csavarokat merre raktam, s mi hogy volt. Pedig minden cucc, felszerelés megvan hozzá. Több mint egy éve szétszerelve áll, szintén a szekrényben trónol, de sosem tudtam összerakni, mert egyszerűen nem értem rá! Idén július végén ezt is meg fogom csinálni!!!:D Már csak azért is…:xD ez már szégyen… olyan ez, mint hogy a „suszternak van a legrosszabb cipője” valahogy informatikusként s így van, a saját dolgaim vannak a legszarabb állapotba:S

6.       Több mint 30 képet meg fogok festeni nyár végéig… Ezt augusztus utolsó hetébe és szeptember elejére tervezem, s az ihletet a Németországban töltött hónap fogja adni (ha lesz belőle valami, enne kse anyagi okai vannak, inkább csak az IDŐ az IDŐ az IDŐ!!! – annyira útálom hogy ebből van a legkevesebb!:S

7.       Szintén nyár végére tervezem a gőzgépmodell befejezését, hiszen nagy lendülettel láttam neki pár hete, de megint csak itt áll körülöttem. Pedig nagyon jól haladt volna, de még ha suli sincs, akkor se tudnék mit csinálni, mert egyszerűen más dolgok ömlöttem a nyakamra. A fáradtságtól kimerülve, pedig a maradék pár órát a napból a Facebook-on baszom el, amiért nagyon haragszok magamra…:S Szóval ismét főleg estefelé, este 8tól már minden egyes perc kincsnek számít, mégsem élem meg őket:S

8.       Elmélyülten minden napra tanulok valamennyi németet, s megpróbálok felzárkózni belőle, mert egyszerűen egyre égetőbben fontos. Emiatt sajnos alább kell adnom a töri emelt szakból, középre, s már azon is agyaltam az informatika emelt érettségiből is le kell vonnom, bár még nagyon tartom magam, mert sajnálnám, hiszen ötösnél rosszabb jegyem nincs belőle:( De félek nem tudom majd tartani a szintet és nem tudok vele foglalkozni. Fokozatosan terelődök közben a telekommunikációs, mobiltelefonokkal/okostelefonokkal foglalkozó témák irányába, s meg akarom tanulni többek közt a Windows Phone 7 fejlesztőkészlet profi használatát (valami tanfolyam szerűséget keresek ezügyben) és az XNA/Silverlight alkalmazások fejlesztését is…

9.       A bevállalt munkáimat alaposan elvégzem, hiszen a pénz nagyon kell, ezért a nyarat intenzíven fogom tölteni. Jövőre érettségizek, s utána már önállónak kell lennem, persze segítséget és támogatást kapok ez ügyben, de mégis saját magam akarom a céljaimat megvalósítani… hiszen maximalista vonalam ezt kívánja meg. Ahogy kell, mindegy hogyan, valahogy mindenképp kikaparom a gesztenyét. Eddig is megéltem a jéghátán is, hiszen szinte minden felé érdeklődök, s mindenben tudok alapot találni.

10.   Év vége felé már komolyan el kéne filóznom rajta, hogy mi lesz a párkereséssel. Kicsit az életemet is tervezni kéne, hiszen erre nyáron egy perc időm sem marad, s szerintem ismerkedésre sem:( Szóval kell egy olyan személyt találnom, egy olyan srác személyében, aki hozzám hasonlóan, kirívóan határozott, ambiciózus lelkületű, valóságban élő, tervekkel rendelkező, döntésképes akár tizenvalahány évekhez is, emellett akar egy nyugodt egzisztenciával rendelkező, biztos, stabil, és monogám életet élni váratlan meglepetések nélkül velem!

…a blogolást. Miért? „Mert úgy érzem nem sok reláció és értelem van benne, ezért a jövőben felhagyok a folytatásával. Többek közt időm híján, másrészt, nem megtérülő, nem hasznos tevékenységnek érzem mások költségtelen támogatását mind saját anyagi erőm, s hirtelen lecsökkent szabadidőm kárára végezve…”

Persze ez mind csak vicc volt!:) Be ne dőljetek már, amíg világ a világ, addig Popov szorgalmasan blogolni is fog… Ez a kis előbb írt szövegrészlet a mostanában gyakran emlegetett „lemondási kifogásaim” egyik formája, mindössze csak más, kellő szavakat beleillesztve.

Mivel eldöntöttem nemrég, hogy csakis olyan dolgokat fogok a jövőben végezni, és azzal fogok foglalkozni, ami pénzt is hoz a házhoz. Tehát a jövőben abszolút semmi féle/fajta „közérdekű” ingyen munkát megtagadok, mivel nem vagyok szociális munkás:D Igaz, hogy év elején újévi fogadalom volt, de elég dinamikusan már most májusra sikerült mindent lemondanom, ami érinti ezt a témakört.

Egyszerre benne van a lemondásokban a suliban felgyülemlett stressz, s a ráeszmélés a rengeteg iskola teendő nyomában nincs az a bizonyos szintű jutalom, hála, és pénz, mely azt a rettentő sok befektetett értékes időt és energiát képes lenne ellensúlyozni. Emiatt ráeszméltem a magánéletemben, s más téren is tucatjával végzek számomra „nonprofit” alapú dolgokat. Ezért a legjobbnak teszem, ha időben leszámolok ezekkel.

Írok másról is. Mivel unalmas lenen az idő szót alkalmazni címnek, ezért nem így tértem rá, mint a múltkor. Megint ugyanott vagyunk, kinn esik az eső már több mint egy hete. Annyira lehűlt a levegő, hogy be kellett ismét gyújtani a konvektorokat. A legviccesebb, hogy május vége felé, mikor a nyárnak kéne közelednie, már negyedik reggelente téli sapkát (!) kell vennem, annyira hideg szél fúj…

A front miatt, fokozottan aluszékony, dekoncentrált, frusztrált, és ingerlékeny lettem. Ezért témáim sincsenek, szinte csak túlélem a napokat. Nagyon hiányzik a jó idő, szívesen mennek el bicózni, vagy valami. De most jelenleg 3 hete olyan életet élek mint a macskám, szobában ülök, fekszek, alszok, s napestém csak heverészéssel telik…:S Azért ne adjátok fel a reményt, hogy lesz valami értelmes bejegyzésem is még a hónapban:)

Ez annyira gáz… 2009 közepe felé jutott eszembe, hogy a telefonom lévő memóriakártya adott, s az a kb. 500 zene, ami rajta van már, mondhatni elavult.:S Mi lenne, ha picit felfrissíteném, új zenéket tennék rá, keresnék, válogatnék, rendesen ID3 tagokkal ellátnám, stb… hiszen nincs semmi hallgatnivalóm már lassan az unottig játszott nótákon kívül. Kivéve azokat, amiket bluetooth-on, meg innen-onnan átküldtek az eltelt egy év alatt…(!)

Képzeljétek el, azóta is csinálom! – avagy csinálom a bánatot! Egyszerűen basztam rá, már minden nap azzal kelek, „nah ma neki kell fognom!” - lassan több mint két éve nem jutottam oda, hogy meg is csináljam, hiába szántam rá magam. Közben azzal nyugtatom az ágyban fekve délután magam (mikor megint eszembe jut), minek másolgassam, mert úgyis új telót akarok venni, arra úgyis újra rá kéne másolni mindent majd…

Szerintem ez már beteges, egyszerűen minden napom hülyeségekkel szaródik el, s ami fontos lenne, mondjuk, amikor beszállok a kocsiba, és már rögtön ösztönből USB-re dugom a magnóra csatlakoztatva a készüléket, mindig beugrik, „jajj a zenék! Már megint elfelejtettem”. Annyira égetően elegem lett, hogy felírtam több mint egy hete minden nap a telefonomba, hogy figyelmeztessen. Erre minden nap 15 órakor csörög az emlékeztető, de midnen nap alszok vagy fekszek, vagy tanulok, s sosincs időm, és kedvem, hogy nekifogjak! Szánalmas vagyok:(

Körülbelül egy éve így van ez az asztalommal is. Ömlesztve ki vannak vélve a könyvek, s nem pakolom el. Minek? Mikor holnap úgyis vehetem elő, meg ha hétvége jön, elkezdődik és úgyis vége? Minek tegyek el ha hosszabb szünet van, megint szedni kell elő, nem tudom mikor kellhet. Ezekkel a rengeteg felgyülemlett baromságokkal magamat idegesítem, tudat alatt is kivagyok.

Tanulásban nagyon elvagyok havazva, mindig az utolsó pillanatra odázom, vagy mivel úgyis olyan rohadt sokat kell ülni abban a hülye padban, így tanulok ott, az olyan óráimon, ami úgy is tök felesleges. Annyira butaságnak érzem sokszor az ott leült és elpocsékolt töménytelen óraszámot is, hiszen úgyis mindent otthon kell megtudni. Ennyi leült időből már ott is rég meglehetne tanítani mindent, sokszor nem is csinálunk semmit. Az idegeimet próbálgatja, hogy bemegyünk, nem történik semmi, potyára 3-4 órát leülök, holott ha otthon lettem volna, akkor sem lettem volna okosabb…

Annyira várom, hogy vége legyen. Miden nap porzik utánam az aszfalt, úgy tűzök hazafelé, ha kicsöngettek. Minden nap ki van centizve, mert nincs semmi időm, és miért? A semmi miatt! Hiába lennék itt akármennyit felette, hiába telnek el napok, mintha egy óra se lett volna, s már mindenre azt mondom: „akkor leszarom!”

Szóval előre láthatóan tudom, a zenék már nem lesznek meg ebben az évben, talán majd jövőre… Tudom azt is, hogy letölteni sem lesz időm új számokat, mindig a már több száz elmentett Youtube könyvjelzőm közül válogatok, ahelyett, hogy egyszer leszedném mindet, s internet se kéne hozzá. Minden hálám a Chrome böngésző megalkotóinak, hogy online hajlandóak tárolni a rengeteg baromságomat, mert én már belefáradtam a szortírozásba…:S Jajj csak legyen már végeee! Bárcsak felébrednék holnap, s már 23-25 éves lennék! Utálom a jelenlegi életkorom, útálom az értelmetlen leterheltségeket, útálok már mindent! S annyira ideges vagyok, levert, és nyavalygással telik el minden időm…:S

 UPDATE:

Fejlődtem, mert a héten egyik délután már egy dolognak eleget vetettem, amitől állandóan betelt a képzeletbeli poharam. A rohadt konyhai szemetes állandóan megtelik hetente kétszer...:S Nálunk viszont egy hét kb. olyan rövidnek érződik, mint 2 nap, tehát zsinórban egy hétvége is semmi, felkelek szombaton, és vasárnap éjszaka eszembejut, vége, ennyi volt, jajj hétfő van holnap:S! Sosem tudom milyen nap van / hanyadika és egyebek (ami fokozottan jellemző)... Ráadás szerdánként jár a kukás kocsi, s a kinti kukát ki kéne tolni ezen a napon reggel, de rendszerint a családdal pénteken ébredünk rá, "hogy jajj nem kedd és szerda van még" - szal tiszta káosz, mindig lekéssük az alkalmat (ezért már hétfőn kitolom néha utóbbi időben!:D). (nálunk kb. két-három hetente viszik így el a szemetet ami elég gáz...) Szóval vettem most egy BAZINAGY KUKÁT, ami alig fért be a mosogató alá!!! (kb. mint egy jóllakott centrifuga olyan) Nagyon remélem 1,5- vagy 2 hétig biztosan nem kell üríteni - s biztos nem telik meg, s nem potyog mellé így semmi!:S:@!

Végre akadt egy hosszabb időszakaszom, hogy valósabb problémákról is írjak, s talán kifejezzem, mennyi apró dolog keserítgeti az ember életét. Kicsit száraz lesza téma, de egyeseknek lehet érdekes: Körülbelül több mint két hete kezdett körvonalazódni a tény, hogy megvan annak az oka, hogy minden egyes évben, éppen hogy a bukás egy hajszál híján nem következik be… A feltárt okok közül, igencsak sok igaz rám, emiatt nagy a valószínűsége, hogy Diszkalkuliás vagyok.

A Diszkalkulia számolási zavar, a számok kezelésének nehézsége. Nagyjából az emberek 5%-át érinti, tehát igen gyakori problémáról van szó. A tanulási zavar e típusában a diáknak nem okoz problémát az írás vagy az olvasás, annál komolyabb dilemmái adódnak, amikor matematikai példák értelmezésére, megoldására kerül sor…

Sok gyereknek mindaddig nincsenek nehézségei, amíg általános iskola első osztályba kerülve nem szembesül a számok birodalmával. (főként 3. osztálytól) Ezeknek a fiataloknak a számok világában tapasztalható képességei jócskán alulmaradnak egyéb területeken megnyilvánuló értelmi szintjükkel. – Talán már a leírtak szerint az általános iskola adott osztályában érdemes lett volna ezt az ügyet felgöngyölíteni, s nagyon sok keserves időpazarlást megspórolhattam volna.

Hiszen ezen idő óta, nagyon nehezen, mondhatni sehogy sem megy a dolog, mindig éppen ez az egyetlen tantárgy lógott ki nekem. Arra fogtam, biztos nem foglalkozok vele eleget, hiszen másból mindig jó tanuló voltam, s értettem is mindent. Viszont nagy tévedésben éltem, igazából nem ismertem, vagy hallottam róla létezik ilyen.

A nehézségek többnyire harmadik osztályos korban jelentkeznek. A gyerekek ekkor ismerkednek a többjegyű számok összeadásával, a szorzással. Mint a többi tanulási zavar esetén is a számolási gondokat, a rossz iskolai teljesítményt eleinte szintén a diák figyelmetlenségével, hanyag magatartásával magyarázzák. Hiába az egyre fokozódó szigor és odafigyelés a tanár vagy a szülő részéről, a probléma nem nyer megoldást.

Korábban ugyanis semmiféle értelmi alulfejlettségre utaló jel nem mutatkozott. A fiatal viselkedése az egyre nagyobb súllyal rárakódó hiányosságok miatt csak romlik; szorongások okozta magatartászavarát, testi tünetei – gyakori fejfájás stb.- tovább súlyosbíthatják. (ami általában azért jellemző rám utóbbi időben hatványozottan)

A számolási zavarnak valójában semmi köze az általános értelmi intelligenciához. A diszkalkuláliával küzdő fiatalokat kizárólag a szám fogalma, a matematikai képletek, illetve a matematikai jelek, szimbólumok értelmezése állítja óriási kihívás elé. Gyakori hiba az alapműveletek elvétése, műveleti jelek tévesztése, többjegyű számok esetén a számjegyek felcserélése. A sorozat-, vagy a szabályalkotás általában szintén problémás. 

Legfőbb jellemző problémás tünetek az alábbiakban merülnek ki:

·         Összeadás, visszajáró, (egyáltalán mennyibe kerül valami, borravaló) hirtelen becslése

·         Nehezen tanulja meg az órát kezelni, nehezen mondja meg, hogy mennyi az idő (analóg órán)

·         Problémák a sport, pontozás, táblajátékok során

·         Dolgok megmérése, mint hőmérséklet vagy sebesség

·         Gyakran számol az ujjain, gyakran használja a mobiltelefonján a számológép funkciót

·         Idői sorrend és tervezés zavara

·         Matematika órán problémák, gyakori a bukás, vagy csak a tanár jóindulatán múlik...

·         Fejben számoláskor hibázások

·         Lassabb számolás fejben és írásban

·         Szóban bemutatott feladatokkal problémák

·         Írásbeli számolás közben problémák az eljárásokkal

·         Fejben számolással problémák

·         Számjegyek helytelen elhelyezése

·         Szimbólumok felismerésének zavara

·         Tárgyak csoportjának megszámlálásának zavara

·         Zavarok mennyiségek becslésével és összehasonlításával

·         Problémák a törtszám értelmezésével, a tizedes törtek írásával és olvasásával

·         Gyakran okoz gondot az alapműveleteknél a tíz átlépése, a maradék megtartása, az irányok figyelembevétele kivonáskor

·         Többjegyű szorzóval való szorzáskor a részletszorzatok helyének megállapítása helytelen lehet

Ha ezen olvasott tüneti dolgok alapján elvonatkoztatok alaposan, akkor erősen fennáll az esélye, hogy rám is igaz. Körülbelül a leírtak 75%-a jelen van az életemben minden nap… Szóval remélem ezzel a bejegyzéssel másoknak is segíthetek, akik még nem jöttek rá, mi lehet a gond, miért nem képesek érteni, és miért hibába tanulják, mégis csak egyes vagy kettes dolgozatot tudnak írni?

Mi lesz ezután? Még nem igazán tudom, a probléma az életkoromban értendő legfőképp. Mivel így 17 évesen került sor az első ilyen vizsgálatra, már ideje lett volna erre felfigyelni a gimnázium kezdetekor, mikor az első évben is éppen hogy meglett a kettes. Érdemes lett volna legjobban általános iskola végén inkább szemet vetni rá.

Azt mondták, ha valószínűleg, egy további teszt elvégzése után is fennáll bizonyíthatóan a diszkalkulia, akkor elég nehéz dolgom lesz. Az adott bizottságok, nehezen fogják értelmezni, s talán hamisnak fogják vélni a dolgot, biztosan csak így az érettségi előtt akarok vele próbálkozni – holott ez nem így van… A magyar bürokrácia tengerében igen sokat kell úsznom ahhoz, hogy további szintén elfogadható szakember számára is bebizonyosodjon. Lesz, ami lesz, igazából össze vagyok zavarodva. - Állítólag felmentést kapnék ezen tantárgy alól, és így érettségiznem sem kéne belőle… Meglátjuk mi lesz…

Voltam magánórán. Tudni illik ezt az évet, legfőképp magamra fogom áldozni. Ebben az évben mindenben csak önmagamra költök majd, művelődök, formába hozom magam, csakis olyan dolgokra adok pénzt, ami az imizsem javítja. Ebből a dologból nem fogok engedni, eddig mindig más volt az első, most én magam leszek az:)

Visszatérve a különórára. Egy picit rossz szájízzel mentem alapból, valahogy nem volt erőm hozzá. Meg nem is gondoltam, nem is agyaltam rajta mi lesz, hogy lesz. Az tény, hogy nem tudok semmit, de többek közt a nyáron fogok matek, magyar, német, stb… foglalkozásokra járni. Közben a képzőművészeti oldalam, pontosabban a festést sem akarom elhagyni. A galériában szeretnék a képeimből egy gyűjteményt szeptemberre… szóval lesz bőven dolgom:D

Szal elindultam, nagy nehezen megtaláltam a tanár címét, nah pláne h a Google Maps pár házat tévedett, de sebaj, pont mellette mentem el kétszer minimum… Nem is tudtam mire számítsak, bementem, leültünk. Röviden összefoglaltam mik a gondjaim az adott tantárgyból, mire szeretnék törekedni, mit tennék szívesen, mit nem értek stb…

Kellemes benyomást tett, persze hát azért fizetem a különórát, h megnyugodva érezzem magam, miért ne tenne? Ennek ellenére mintha barátian ellettünk volna, gyorsan kommunikatívan volt segítőkész, tetszett, hogy egyszerre csak egyedül velem foglalkoznak:) Bírtam az egyszerűséget, relativitást. Elmondtam, az a rövid idő nagyon hamar eltelt, és jöhettem is haza:(

Azon agyaltam el, életemben először talán, örültem, hogy tanultam, mert jól telt. Amúgy nem mindenkivel, vagy nem mindenki közelében tudok tanulni. Itthon azért nem, mert ott mászik rajtam a macska. Természetesen ötpercenként etetni kell, meg tejet melegítgetni őfelségének… Alapból olyan, mint egy rossz gyerek, másszor meg teljes döglődésben fekszik előttem, nem bírom ki, h ne simogassam. Aztán mikor az oldalára fordulva mélyen durmol, hát odafekszek én is mellé és bealszok. Szóval haragudni nem tudok rá.

Persze tudom nem lesz ez mindig így, s nem szabad ezt hagynom. Alig várom, hogy pár héten belül a sülinak is beáldozzon, s többé az se foglaljon időt. Nagyon alapos napirendeket állítottam fel magamnak, szóval életem legnagyobb próbatétele lesz ez a nyár:) S az első és utolsó legvégső lehetőségem, hogy sikerüljön mindent megvalósítani.

Ezekkel a magánórákkal nagyon szeretnék mind tanulmányi átlagban, magamra való odafigyeléssel, mind külsőleg a lehető legtöbbet kihozni magamból. Már egyszerűen nem halogathatom tovább… Szurkoljatok:) Jah, elfelejtettem reagálni, hogy a „melegblogger-szépségversenyben” 11. helyezett lettem!:) Örültem neki nagyon! Szóval nagyon köszönök minden szavazatot, amit kaptam!:)