Mostanában több dolog miatt nem tudok valami gyakran írni. Egyrészt igazából azt sem tudom, mit írjak, esetleg rossz dolgokról, írjak betegségről, írjak szerencsétlenségről. Írjak esetleg kis sikerekről, vagy új munkalehetőségekről, amik az ölembe estek és még mindig alig-alig döntöttem:S

Tulajdonképpen az első részre térve. Kicsit szét vagyok csúszva, mert újabb bizonytalan pontok jelentkeztek, s erről a problémáról, mondhatni inkább nevezzük nevén a bizonyos „betegségről” – ha úgy hívják, egye fennmondjuk nevén: Nem érzem még úgy, hogy beszélnem kéne, mivel pár vizsgálat még hátra van - tehát bármennyire is akaródzik leírni, önmefgtartóztatom magam. Talán pár hét múlva már nyíltabban ki tudom írni magamból, ha esetleg leülepedett már minden zavargás a fejemben.:S

Félek most mindentől, tartok a lehetőségeimtől (hogy elvesznek), tartok a változásoktól, visszahúzódók mindentől, ami hirtelen érkezik. Közben itthon is teljesen más okok miatt feszült a légkör, s valamiért nem tudom magam jól érezni. Gyakori fejfájással is küzdök újra rendszeresen, ráadás nem tudom magam utolérni sehogy sem…

Mielőtt nyavalygok tovább, inkább abba is hagyom, mert tényleg azt gondoljátok, már csak ebből állok ki. Inkább írok apróságokról. Érdekes dolgok történnek mostanában, de annyira semlegesnek élem meg őket. Azért, mert a negatív élmények sorra érnek változatlan minden oldalról.

Talán olyannak kéne lennie, mint a munkával kapcsolatos feltevésnek, hogy a legelsőt nem kéne észrevenni, s akkor nem is jönne a következő. Valahogy ennek a sorozatnak a rabságában élve, nem tudok kitörni. Beszélek persze itt mindenféle dologról, mert nem tudom megértetni és kifejezni magam, mit érzek és gondolok most.

Álmodok sokszor, nagyon nagy butaságokat, melyek tudom, talán soha nem adatnak meg. Egy társra gondoltam épp, egy társra, aki ül mellettem és szorítja a kezem a sötétben. Akinek vállára dőlhetek, ha sírok, s ölelhetem, ha nevetek. Akiben megtalálom azt az oldalam, ami belőlem hiányzik, s egy egész lehetek vele.

Álmodni persze nem bűn, de nagyon nagy butaság, talán ez maradt már csak, még az élet nem ölte ki belőlem a vágyat, ami kínoz. Meddig érzem még? Másod percben viszont újra daccal próbálok határozott lenni, s elzárom magam minden egyes ponton attól, hogy közel engedjek bárkit is.:(

Hogy ezen bejegyzésemben semmi tárgyilagost ne kelljen írnom, sikerült elkerülnöm ezekkel a tézisekkel, melyek sok mással egyetemben kínoznak. A vállamról képtelen vagyok levenni őket, így még marad a cipelés. Egy kis szerencse már mellémállhatna végre ennyi csalódás után…:( Össze vagyok zavarodva teljesen…

Ebből áll ki már az egész életem, meg fog is. Annyira elegem van:S Sok mindent betanulok és két hét múlva vagy egy éven belül már úgyse tok majd semmit. Annyira hülyeség, teljesen kiakadok rajta. Ráadás holnap hétfő, s rögtön két dologból is témazáró. Menjenek már a halál hajára!:@ Egész eddigi életem csak különböző kib*szott intézményekben ültem le. Kezdve az Óvodával (amit utáltam, s folyton csak mindenáron megszöktem), aztán Általános Iskola (kifejezhetetlenül gyűlöltem, az összes tanárral együtt annyira, h lassan már egy börtönt hawaii üdülőcentrumnak értékeltem volna helyette…), aztán most ez a majdnem 4 év a gimnáziumban (talán ez eddigi legjobban elviselhető, mivel csak a koránkelést gyűlölöm legjobban benne, amúgy megvagyok a sulival…).

Közben elgondolkoztam azon, hogy nincs értelme aggódnom, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel? Egyszerűen semmi, ha nem jutok be Pestre egy suliba se, akkor fogom magam, kimegyek először is azonnal Németországba a nyelvet normálisan megtanulni. Aztán Párizsba fél éven belül munkát keresni folytatom az utam. Végül meg megreckíroztatom majd Angliát (mivel annyian oda menekülnek), aztán ha elég bátorságom lesz a szerencsepróbálással, akkor irány mondjuk az USA, de haza tuti nem jövök többé, ha már olyan messzire eljutok. A család összes tagja már eltűnt a világ szinte különböző részeire, én sem vágyok rá, h itt maradjak… isten mentsen!

Igazodva egy másik megoldáshoz, ami alaposabb: ha szinté nem vesznek fel, akkor keresek Pesten egy 2-3 éves képzést, amit leülök, elvégzek. Aztán pedig ugyancsak folytatódik ez a tervsor, csak később. Nem tudom, még melyik lenne a legjobb? Most érettségivel eltűnni minél hamarabb ebből az országból, vagy inkább még valami pluszképzéssel a nyakamban távozni amint lehet?

Áttérek másra: Elkezdtem a gőzgép összeállítását, egyelőre a kitalációm, hogy a kazánrészt, amiben a víz forr majd fel, azt majd szúnyogirtó spray-s dobozból szerkesztem össze. Teszteltem a Tejszínes flakont is (mert erős fémnek láccik), de az nem elég erős, így nagy hőn akár el is olvadhat, a fémkereténél főleg. Az átvezető csövet pedig jó erős kívülről gumi, belülről pedig acélerősítésű bovdenkülsővel oldom meg, mivel 100-110 fokot el kell viselnie alapjáraton, míg a gőzenergiát kivezeti az áttételhez, ami meghajtja majd a kerekeket... Szóval itt tartok a projekttel még:)

Mára ennyi, nincs kedvem beszélni már sok mindenről. Blogot is alig írok sztem mostanában. El vagyok aprózva, s unalmasak a napjaim. Németet tanulok állandóan, elkezdett öncélúan érdekelni,k s azt hiszem kezdem már megkedvelni:)

Rólam tudni, hogy az a fajta buzi vagyok, aki heteróságának megőrizte azon tulajdonságát, miszerint imád szerelni, javítani, s rajong mindenféle technikai szerkezetért. Persze ez alatt nem csak az informatikai kütyüket értem, belefoglalhatjuk a háztartás mind elektromos és hagyományos eszközeinek összességét.

Délután ebből kifolyólag volt egy hosszabb randevúm egy nappal ezelőtt az egyik benzinmotoros fűnyírónkkal. (Hasonló, mint ezen a videón) Tudni róla, hogy alig pár éves masina, szép nehéz, közepesen nagy és citromsárga.:D Körülbelül 5 literes a tankja, s egészen modern fűszortírozó/gyűjtő modul is van rajta, ami eltér a videón lévő gépétől jóval. Természetesen állítható magasságú kerekekkel, szegényvágó éllel, nagyon jó vágópengével, igazi német specialista:) A probléma általam való megoldására azért került sor, mert igényt tartottam a fűnyírásra, vagyis kedvem lett hozzá…:P - Igaz általában le szokták vágni az emberek a füvet, ha meg vannak kérve az alsó/felső portán is, de most nem voltam olyan lusta, hogy hagyjam más csinálja meg, és persze nem ingyen ám...

Viszont jobbnak találtam, ha a sok kinyílt virág, meg kert miatt a felső portát, inkább én magam nyílom le. Mert általában mások nem szoktak alaposak lenni ennyire… A dolog ott indul, hogy mivel a szintén benzinmotoros nyakba akasztható vágógépet nem tudom használni, mert macerás, ezért csak a hagyományos kerekes megoldás maradt. Ami minden évelején beteg, s nem tudom megfejteni mi a gyíkja, vagyis eddig nem tudtam eszközölni.

A helyzet ugyanis az, hogy nem indul be. Mikor a madzaggal rántottam jó párszor, elkezd már köhécselni, de nem fog életre kelni. Ezért a garázsban a satupadra ültettem fel, s elkezdtem vizslatni saját tudományom szerint. Egy kicsit merítettem a Google-ból, meg a Wiki-ből, aztán majd jutok valamire. Általában nem jövök zavarba, ha szerelni kell valami ilyet.

Arra tippeltem a hiba, hogy míg télen áll, s előző nyáron nem lett alaposan megtakarítva, valószínűleg ennyi az egész. Szépen lebontottam róla a motorrészt, alaposan szétszedtem. Gázolajban kimosogattam kisecsettel, ami kisebb-nagyobb mozgó alkatrész volt. Szerencsére itthon minden létező szerszám rendelkezésre áll, ha bármi munkát akar az ember csinálni. Alapjaiban ez jó is lett volna, megpróbáltam pár óra múlva összerakás végeztével indítani, de nem adott életjelet továbbra se.

Újra lebontottam róla a fedőelemeket, s elkezdtem kísérletezni, a kellő részeket jól megkentem zsírral, a vezérlő egységtől jövő gázkar és egyebek bovdenjeit is megolajoztam. Még a kipufogókat is kitisztítottam rajta, ennek ellenére sem indult. Addig kísérleteztem rajta nagy elszántsággal még megfejtettem a baját.

Rájöttem, hogy valószínűleg ilyen belső adagoló problémája van, mert a gyertyáknál nem keletkezik szikra, mivel nem jut oda gyúlékony folyadék, hogy berobbanjon a motor. Olyan technikát eszeltem ki, hogy csak, na. Először is újra kiszedtem a gyertyákat, s egy szemmértékre megfelelő adag tiszta benzint fecskendőztem a gyertya mögötte belső lukba, a gépet megdöntve. Eztán a gyertya végét is bemártottam, s sietősen becsavartam a T-kulccsal a helyére.

Elkezdtem berántani a gépet rögtön, s mit ad isten harmadik rántásra már be is indult. Csak úgy zakatolt, jó magasra vettem a gázt, s alaposan megjárattam egy tíz percre, végül még minimum négyszer megpróbáltam indítani, s akkor is ugyanezt a technikát kellett tennem. (végül ezt a videót még az utolsó témához teszem, csak ide fért be az első:)

Végül megpróbáltam semmihez sem hozzáérve bemenni a lakásba, hát gondolhatjátok milyen szexi lehettem. Agyonig tiszta olaj voltam, sőt ami még ráfröcskölődött sikeresen mikor berántottam a csodát a garázsba. Nem ismertem magamra, mert az orrom/arcom megvakarása is fekete olajfoltokkal jutalmazott:) Szóval szerintem egyes bloggertársaim az ilyen munkáktól alapjáraton sikítva menekülnének el. Eztán levágtam seftiben a füvet, s elpakoltam magam után. Tökre meg voltam elégedve, még szerencse, hogy nem jövök zavarba, ha valami elromlik otthon.

Közben eldöntöttem egy új projektet is. Mindig is irigyeltem a SteamPunk-rajongók kis mini alkotásait. Ezért szétnézve a garázsban láttam, hogy szinte minden felszerelés meglenne hozzá: Én is akarok házilag kis mini működő gőzgépet építeni, amivel különböző más házilag épített távirányítós gépeket hajthatok meg:) Majd meglátjuk a nyáron lesz-e rá időm elég… A korábbi RC távirányítós modellezéseim és az elmúlt nap nehezebb súlyú szerelgetései önbizalmat adtak, hogy simán megbirkóznék egy ilyen feladattal…

Szóval aki érez kihívást, vagy szintén ilyen hobbiban otthon van, annak szívesen várom a jelentkezését!:) Elektromos és robbanómotoros gépkészítésben már otthon vagyok, ezért a gőzgépek ismerete sokat dobna az önbizalmamon, főleg ha én is tudnék pár hónap alatt ilyeneket barkácsolni:) Szóval jó lenne egy olyan buzi, aki segítségemre lehet, akár interneten keresztül is:D

Napok óta nem vagyok MSN-en, s napok óta el vagyok tűnve sokak szerint. (Erre nem tudok mit mondani...) Igazából csak megszokták a netes jelenlétem, s furcsállják, hogy kevesebbet töltök fenn. Ennek oka, hogy egyszerűen ismét leszartam mindent, ami nagyon jólesett. Befeküdtem hazaérvén az ágyba, elkezdtem nézni a Skins új évadait, s minden elment vele.

Egyszerűen csak jól éreztem magam, mint mindenki más, csak épp máshogyan. Rájöttem, ebben a világban nagyon fontos, hogy egyedül is jól érezze magát az ember. Főleg amiatt, hogy sok mindenben csak is magára van utalva, s egyedül is kell boldogulnia.

A sorozatra térve. Az új éved nem annyira jön be, bár a harmadik évad sem volt a top kedvenc. Mint minden filmnél, ennél is az első részek a legjobbak, bár vannak pozitív pillanatok, de a szereplők valahogy nem mindig lesznek a szívem csücskei, mint anno. Zavar az is, hogy a melegeket alig kezelik hasonlóan a leszbikusokkal. Volt a harmadik évadban egy szál, Emily és Naomi közt, szinte minden részben szerepeltek szervesen, s több mint egy egész részt szántak kettőjük szerelmének felvázolására, elég pikáns részekkel is…

Ami persze nem gond, de nehezményeztem, hogy anno Maxxie és a barátja kapcsolatát csak egy-két rész erejéig, akkor is pár percre semmi intimebb pillanatban, vagy kevésbé intim hatású percekben mutatták be, mint most a leszbikus vonalat. Ugyanúgy egyenlően kéne bánni a melegekkel és leszbikusokkal is, s feketén fehéren mind a két oldalt egyenlő „bánásmódban”, ugyanolyan kendőzetlenül a vászonra vinni, ha már így is ezt teszik.

Áttérek másra: Ma a macskából kullancsot szedtem, mert szélnek volt eresztve délután, mert nem tudtam tőle aludni. Mire megjelent addigra már kapásból volt benne nem is egy. Szidtam, mint a bokrot, ráadás még neki állt fentebb. Munkavédelmi kesztyűvel próbáltam lefogni, mert annyira morgott és kapálózott. Hiába kértem segítséget is, hárman sem bírtunk vele boldogulni…

Nagyjából sikeres voltam, mert egy kivételével mindet eltávolítottam. Most ráhagytam a dögre, mert ha közelebb megyek hozzá, már rögtön fúj… Szóval annyira ingerült az ő „zaklátásától”, hogy kár vele szenvedni. Talán holnapra hagyom, addigra figyelemmel kísérem…

Közben anya haza is jött, s rendszerint még stresszes a munka miatt, így két perc alatt leszűröm, azt gondolja: „hagyjonmindenki-apicsááába-kopjatokle!” Szóval ekkor inkább jobb hagyni, majd olyan fél 10 felé visszazökken, s lenyugszik:xD Addig nem sok értelme van a kommunikációnak…

Szóval összefoglalva nem történt semmi érdekes ma sem, a suliban is tök szar volt, mint mindig. Szerencsére délután kell menni jelképes három vagy négy megtartott órára, de akkor sem bírtam. Nyűgös voltam, szétesett és magányos. Most annyira egyedül vagyok, úgy kéne egy pasi, aki felforgatja kicsit az állóvizet. Terveztem, hogy elmegyek egy jót majd bulizni, s megpróbálok ismizni, esetleg valakivel összejönni, akivel esténként lehet „kocsikázni”…:XD Elértem oda, hogy nem érdekel már hogyan, vagy mint, csak kell egy kis kavarás…:D

Remélem, a jövőben kevesebb hasonló „obszcén vagy bántó” kifejezést használok majd. (Ahogy a Word folyton a képembe lövi – de ha valami szar, akkor szar:@) Talán azért hanyagolom majd ezt, mert holnaptól kezdve már nem fog érdekelni semmilyen feladat, mely nonprofit alapú... Egészen még a 2010-es év első napján létrejött fogadalmamtól kezdve, máig kellett várni, hogy az meg is valósuljon. Remélem, nem fogok stresszesebb életet élni többé, véget ér a minduntalan rohangászás és potyamunkák sora.

Egyszerűen belefáradtam az iskolában is az olyan ügyekbe, melyeket más tanárok éppen rám vagy társaimra akarnak zúdítani, ami az ő munkakörükbe lenne való. Az effajta szorgalmi, és közösségi munkákat magasról le fogom szarni. Miért? Első pont, minden iskolában megvan a megfelelő szakképzettségű tanár, aki ellássa a dolgokat, hiszen azért fizetik.

Másodszor: Egyszerűen nincs az a pénz, jutalom, megbecsülés, akármi, ami tudná valahogy kompenzálni az ezekbe fektetett energiát, időt, fáradtságot. Egyszer mindenkinek betelik a pohár. - Ezt az illetékes tanároknak is kifejtettem - Mikor dönt soha hátralévő életében semmilyen nonprofit plusz munkát nem fog csinálni senkinek sem, az bármilyen szépen is néz rá… Az emberek csak kihasználják az ilyeneket, rád szállnak, mindent veled akarnak INGYEN megcsinálni, s a végén a „padlás tele van a köszönettel”. De ebből senki nem fog megélni, senki nem lakik jól…

Mától véget ért ez a jó világ. Egy csapásra a suliról is átváltozott a véleményem, most már nem tartom olyan jónak, amilyennek gondoltam. Az utóbbi hónap történései után nem vagyok hajlandó semmilyen tevékenységben részt venni. Főleg amiatt is, mert látom, hogy pont, akik semmit sem tesznek, nem adnak hozzá és nem vesznek el – pont ők járnak mindig mindennel a legjobban...

Ezek miatt nem tudok bogbejegyzéseket írni. (eddig nem nagyon tudtam, de majd fogok) Nem tudtam tartani a kapcsolatot a barátaimmal, akik rám írnak MSN-en és csak 1-2 óra múlva tudok visszaírni, az ilyen kommunikációnak semmi értelme. Stresszes voltam, ezt pedig másokon fejtettem ki. Nem tudtam koncentrálni, mert alváshiánnyal küzdöttem. Saját tevékenységeimet képtelen voltam ellátni, mert mások dolgaival, s a megfelelni vágyással voltam elfoglalva. Mindenkinek kell egyszer eljutni oda, hogy mindenkinek egy nagy NEM-et mondjon!

Mostantól csak is a saját érdekeimmel foglalkozok. Saját magam hasznára teszek mindent, s saját magam karrierjét kezdem összpontosítva építeni. Mely rengeteg új lépcsőből áll. Fontos lenne párt is találnom magam mellé, akivel ezt a megüresedett időt ki tudom tölteni. Újra buliznom kell járni rendszeresebben, vissza kell épülnöm a társadalomba. Akik meg eddig minden áron fékeztek, visszatartottak, megpróbáltak lefoglalni a saját feladatukkal, tőlem össze is szarhatják magukat!

Nemsoká nagykorú leszek novemberben... Elmélkedős, tervezős bejegyzésbe fogok most, mivel sok fontos döntést kell hoznom majd a jövőben. Egy élet tervezése nem egyszerű: Gondoltam megosztom, veletek milyen dolgokat próbálok eldönteni az utóbbi napokban. Miket tervezek feltétlen létrehozni/megvalósítani, ha 18 leszek?

Természetesen nem ezernyi elemből álló, hosszú listát közlök, ismét csak a pénzügyek válnak a legfontosabbnak számomra. Az alap életi felfogásom, sőt eldöntésem, hogy ahogy soha egész életemben egyetlen egy hitellel sem akarok rendelkezni – ezért javában előre kell gondolkodnom már 5-10 évvel. Ha valami túlmutat majd a kereteimen, azt nem veszem meg, megelégszek annyival, ami van, minthogy bármi után adós legyek.

1.       Bankkártya, Bankszámla – Szinte az ember életében elengedhetetlen kellék. Ezen végzi mindennapos átutalásait, fizetését kapja, online aukciókat látogat, vásárol, szórakozik. Egyszóval a pénz digitális formája egyszerűbb, mivel nem kell félnünk, elhagyjuk azt. Hiszen így többé nem kell készpénzt hordani magunknál. Fontos nekem, hogy olyan kártya legyen, mely az egész EU területén használható, mert igen sokat utazok egy évben. Ezen kívül nem hitelkártya típusú, vagy elektronikus fiókkal rendelkező, hanem csak simán egy univerzális megoldás, melyet általánosságban mindenre használhatok a világ bármely részén. Sarkalatos pont, vajon melyik bankot válasszuk, s melyik kártyamegoldást? Én már sokfélének utánajártam és évekre előre kalkuláltam, de meghallgatnám a ti véleményetek, főleg 18-25 év közt melyik a legmegfelelőbb?

2.       Megtakarítás, lekötés, befektetés – Ha pénzünk egy nagyobb részére nem lesz szükségünk huzamosabb ideig, mindig érdemes kötni egy megtakarítást. Mely lekötött pénz a háttérben kamatozik, s szépen lassan képesek vagyunk fialtatni, még x év múlva újra hozzá nem férhetünk. Első dolgom lesz egy bizonyos összeget, mely lehetőleg 150e-200e Ft felettinek (ennyi a maximum, amit most ki tudok spórolni az elkövetkező 1,5-2 évben + kaphatok/hozzájuthatok majd, úgy h nem változtatja meg a spórolás az életem...) Ezt kell majd valamilyen letétbe helyezni, hogy 5 vagy 10 évre, még nem döntöttem el pontosan mennyi időre, lényeg h 5-nél többig a háttérben félre fog maradni. Ez azért van szükség, hogy megalapozzam az anyagi életem már most apránként majd így 18 évesnek lévén, hogy később mindig legyen mihez nyúlnom, ha nagyon fontos lenne az a pénz, ami kéne. (Nem sok, de ez a váratlan kiadásokra hirtelen jó, hogy soha ne kerüljek mínuszba és elkerüljem életem végéig a hitel szót) Nézelődtem még a részvények felé is, de inkább valami olyan befektetés/lekötés kéne, mely biztosabban látható, nem nagy ingásokkal rendelkezik. Interneten is jól nyomon követhető, mint a CIB vagy OTP megoldásai. K&H-ról nem tudok még semmit, s szerintem a többi banknál is hombuk az a 12%, a lottózáshoz hasonló: vagy lesz, vagy nem annyi nyereség. Igaz akkor kevesebbet fial ha rizikótlant választok, de azt tudom, hogy akkor is kapok rá valamit, bármi lesz x év múlva…

3.       Nyugdíjpénztár, Egészségpénztár – Szintén első dolgom, hogy eldöntsem, mely magánnyugdíjpénztárhoz szeretnék fordulni. Ezen kívül egészségpénztár sem kihagyható. Hiszen ez olyan dolgok összességébe tartozik, mely az életemet szintén meghatározhatja. Kiemelten fontos, hogy a legjobb megoldást találjam. Egészségpénztárból a Tempó - felé kacsingatok, hiszen jelenleg a családban is mindenki ilyen, s pár év alatt olyan összegeket lehet megtakarítani, hogy nehezen lesz kimeríthető. Így a jövőben a gyógyszereim, kezeléseim, orvosi cuccok, az elsőtől az utolsó szem bogyóig mind nem kerülnek majd készpénzbe, mert a félretett keretem majd állja. Nyugdíjpénztár mellett még nem voksoltam. Olyan megoldás kell, melyről tudom stabil, nem kell, hogy sokat adjon nagyobb rizikóval, az arany középutat szeretném megvalósítani.

4.       Biztosítások – Véleményem szerint egy olyan dolog, amiből sosem szabad a legolcsóbb és legegyszerűbb változatot kalkulálni. A Biztosításnak olyannak kell lennie, ami kiterjed a világ szinte összes pontjára, tehát nem hagy cserben bárhol is vagy. Az életbiztosítások utáni igényem hatalmas pesszimistaságom első pontjai. Hiszen sosem tudhatjuk mi ér. Az élet kiszámíthatatlan: „Egyik percen sétálsz az úton, és elcsap egy kamion… gondoltad volna?” Hát igen, pont ezt kell megelőzni. Olyanra van szükségem, mely maximális biztonságot ad nekem bármely váratlan életszituációban, s azokkal mások is jól járjanak (hozzátartozók). Inkább fizetek nagyobb összegeket, de nekem mindenképp megér annyit, amennyibe kerül. Ezen kívül valószínűleg minden egyes értékesebb 80 ezer feletti tárgyamra, vagy eszközömre, legyen az PDA, számítógép, TV, kocsi, lakás…stb… mindenre kiterjedő, vagy külön-külön megoldott biztosításokat fogok kötni a jövőben…

A tervezés tehát már mindenki számára fontos, aki a 18-at betölti/betöltötte. Szóval mindenkinek ajánlom, ezen már hónapokkal/évekkel előtte kezdjen el gondolkodni az ember, hogy később semmiben se okozzon negatív „meglepetést.” Várom közbe egyéni észrevételeteket, vagy tippjeiteket, tapasztalatotokat a témában akár. Hiszen rögtön itt lesz a november, rögtön gyökeres irányban változni kezd az életem, s vele a környezetem is a 18. életév betöltése után…

Nem is írtam még le a véleményem a Fidesz 2/3-os győzelméről. Először is gratulálok, de ezt gondolom már párszor Facebook-on is leírtam. Végre talán az egyöntetűség miatt koalíciók és tiszi-toszi bürokráciaerdő nélkül létrejöhetnek olyan döntések, melyek egy az egyben véghez is vívődnek.

Sokan viszont már azon kezdenek el veszekedni mi lesz a melegjogokkal? Egy az, jelenleg még senki nem mondta ki konkrétan mi lesz, igazából csak rebesgetnek pletykákat. Melyek főleg az ellenzék felől támadnak be. Ezeket a dolgokat addig hagyni kéne, míg fel nem áll az új kormány, s nem jelentik be a döntéseiket.

Miért van szükség a melegjogok visszavonására? Természetesen nem azért, mert a melegekkel akarnak kiszúrni. Nem csak velük, az élettársi törvény ugyanúgy szinte mindenkit érint sok-sok féle értelmezésében nem csak minket. Ennek a módosítására/törlésére azért van szükség, mert mint ismerjük, szerény kis hazánk adatait hatalmas arányban fogyunk. S ha még vagy 30 évig ez folytatódik, talán már Magyarországot lehet kisebbíteni is, mert lassan mindenféle barna bőrű „honfitársaink” túlnőnek rajtunk, mi pedig nem szaporodunk.

Az egyik pont, hogy az elmúlt 8 évben tönkretett család fogalmát, valamivel vissza kell állítani, így előnyben részesíteni, s annak fontosságát újra szükségessé tenni. Preferálni kell a szingli vagy sima élettársi életmód helyett a kis- és nagycsaládos életmódot. Hiszen demográfiai fejlődésünknek ez az alapja. Háttérbe kell szorítani az olyan lehetőségeket, amik ezt akadályozhatják. Miért, mi vehető észre ma?

1.       Házasodni pénzpazarlás, értelmetlen huzavona, haszontalan életmód, minek, mikor úgy is vége rövid időn belül, vagy alapból el is zárkózunk tőle? Ma már az a divat, hogy akik házasok papíron elválnak, mert nem éri meg házasnak lenni. Ezáltal boldogan élnek tovább, de így több támogatás jut a gyerekre, meg mindenféle szociális téma, ha van… S úgysem tud senki mit csinálni, hiszen legális kiskapu.

2.       Egyedül, kötetlenségek nélkül lehet csak élni, tehát karrierista életmódunk, a napestig való munka és a sziszifuszi áldozathozások (értelmetlen teperés az anyagi javakért, amit úgyis csak elvesznek minduntalan) Főleg a stressz hamar felőrli a kapcsolatokat. Ezért megtelepedni, hosszabb távon tervezni mind lelkileg és anyagilag sem lehetséges a kilátástalanság miatt a jelenben.

3.       Gyerekvállalás…: Saját környezetemben azt tapasztalom, lassan mondhatjuk, gyerek csak akkor születik, ha véletlen teherbe esik valaki, vagy ha valakik azt remélik, ha 4-5 gyereket csinálnak, akkor majd nagyobb támogatást kapnak. (Azóta ők is beszopták…) Főleg azokra értendő, akik családjában mindkét szülő már munkanélküli, talán még ez a legfőbb kiút akkor nekik: Főállású anyaként, több a támogatás, mint munkanélküliként hátralévő jó pár évben. Hiszen ha valaki elveszti, a munkáját főleg vidéken onnantól le van húzva a roló talán egy életre is… Amúgy egy gyerek felnevelése számítások szerint 0-22 éves koráig több mint 40 millió forintba kerül mindent beleszámolva. Tehát egy család, mely havi 30e FT nem tud félretenni, mert az is a hitelre szalad el, alapból teljes anyagi csődben ül…

Ez a három ok a sok közül indokolja szerintem a döntés fontosságát. A melegjogok saját véleményem szerint igencsak érdekesek, egyrészt végül is annyira nem nagyon magas az érezhetősége. De megtudhattuk belőle, hogy az újabb generáció (tehát a rendszerváltás előtt nem sokkal akkor élő fiatalabb réteg) mely mára már magja lett a társadalomnak életkorában, nem ítéli el a kisebbségeket olyan mértékben, mint gondolnánk. Ez egy igen pozitív dolog, bebizonyították az új jogok megjelenései, van helyünk a társadalomban, s később ennél több is megvalósulhat. Amúgy ezek a törvények szerintem csak egy propaganda volt, hogy több támogatót nyerjenek, s ne bukjanak akkorát, hogy onnan többé talpra se tudjanak majd állni.

Szeretném látni továbbá azt, hogy valamit javulnak a dolgok. jelenleg azt látni, a saját utcánkat példaként véve: Az egész utcából három ember jár dolgozni reggel. Apám rendszeresen meséli, hogy kiket lát, és munkába hárman járnak. Olyan 30-45 köztik ezek a személyek. Egyik nem megy már egy hete, látta is, ezért megkérdezte tőle miért nem látja reggel a busznál? Azt mondta… hogy megszűnt az üzem ahol melózott, így már nincs munkája.

Elég szomorú, hogy egy egész utcából három ember megy dolgozni (!), mert a többi itt lakó másik 60 ember kb. nyugdíjas, rokkantsérült, katona (már megdíjazva 40 évesen), vagy munkanélküli újsághordó időnként. Nem is beszélve a csövesekről, amik hatalmas mód megszaporodtak mostanában. A cigányokról inkább hadd ne is szóljak. Azok már tényleg csak a lopásból élnek. (khmm… bocsánat: „Megélhetési bűnözés” – jajj de sajnálom őket…!:(:@) Ezen a kaotikus állapoton, közbiztonságmentes, ingerült, bizonytalan, szétesett társadalmon most már segíteni kell…

Újonnan faszságokat álmodom… Kezdjük a tegnapelőttivel, hiszen az volt a „legjobb” már ha lehet így nevezni… Mikor reggel elkezd az órám 7:20-tól fokozatosan 10 percenként sikongani, akkor jellemző rám, hogy lenyomása után elkezdek számolni olyan 20-tól visszafelé, már 11-nél se kép se hang...

Nem tudok, h csinálom, de pár másodperc alatt vissza tudok aludni, újonnan suliban is képes vagyok rá…:S De abba most ne menjünk bele... Szóval ebben a megszokott pár perces elalvásban érdekes élményeim szoktak lenni. Legtöbbször azt álmodom meg mi lesz az aznapi dolgozatba és stb…

Néha viszont ezek az ekkor előforduló álmok furcsa átmenetek a valóság és a másik világ közt. Valamiért tudom, hogy álmodom végig, s tudom húzni az időt, s mondogatom, még nem akarok felébredni. Ha erősebben gondolok az álmodni akarásra, akkor tovább is maradhatok benne…

Ez az álmom érdekesen indult. Egy repülőgépen voltunk, ilyen katonai gép, mint a filmekben, a csomagtérben több ember utazott teljes menetfelszerelésben. Ami a legfurcsább volt, hogy több ember közül háromnak alapból nem volt arca.  Érdekes ez, igazából hiába néztem nem ismertem fel, akkor még volt egy srác, akit viszonyt az interneten láttam egy fényképen, érdekes h valósult meg álmomban. Hiszen csak átfutottam egy perc alatt a profilját és ennyi. Most meg előjött az az arc, egy hozzá társított testtel. Elég fura volt alapból emiatt minden.

Kíváncsi is voltam rá, hogy vajon mi is sül ki ebből? Valami olyan volt a feladat, hogy a repülőn kellett ellenőrizni mindent, mert történt valami, de senki nem tudta mi. Elég nagy volt a gép, még ilyen konyha résszel, meg hűtőrésszel, raktárrésszel is rendelkezett. Jártunk, keltünk, s azt kezdtem észrevenni, hogy lassan egy kicsit ilyen fura irányba megy át. Rájöttem lassan már pont azokat keresem, akik eddig hozzám hasonlóan kerestek, mert eltűntek nyomtalanul.

Járkálásomban a hűtőszoba felé vettem az irányt, s volt mögöttem egy amolyan parancsnok ranggal rendelkező szintén olyan 20-22 körüli fiú, aki hajtott, hogy menjek már, keressem hol vannak a többiek…(?) Ezután kezdtem nagyon pánikolni, rossz érzésem volt, nem tudtam most mi lesz. Veszélyben éreztem magam. A hűtőterembe leskelődtünk egy résnyire nyitott ajtón át, de csak a lógó húsoknak a széleit láttam, semmi többet. Nyitottam az ajtón, s akkor hirtelen valami fekete árnyat és hangokat hallottam. Nagyon féltem, s elkezdtem rettegni. Tökre olyan volt ez az alig látott lény, mint egy Alien az ismert filmből. Persze csak következtettem rá, mert azonnal elsuhant előttünk…

Erre a mögöttem lévő parancsnokom beparancsolt, hogy nézzem meg mi az, éreztem, hogy tol be az ajtón. Nagyon féltem, egész testem remegett, mikro beléptem oda. Ekkor egész rémálomba váltott át az egész. S korábbi húsokat nézve, láttam, hogy ott valójában az előttem eltűnt emberek csonkított, lenyúzott bőrű teste lóg sorban felakasztgatva vérrel átitatódva. Hallottam ekkor a hangot, s a neszt is, s felriadtam. De a felébredés pillanatában is még olyan hideg-rázkódós érzésem volt. Ráadás olyan, mintha leestem volna valahonnan. Valahogy az összes álom kiment a szememből.

Próbáltam átgondolni mit volt ez az egész, s hogyan tudtam ekkora baromságot álmodni. De már csak az tetézte, hogy az óta még kétszer előfordult hasonló, s ennek nem örülök. Fogalmam sincs, mit jelenthet az álom, de nem is érdekel. Eléggé megrémültem. Leírni úgy sem lehet nagyon, szóval csak így megemlítettem. Gondolom, nem én vagyok egyedül, aki már járt így...:S Am egész nap azt láttam magam előtt, valahogy ritkán ijedek meg így... Aludjon velem valakiii! - mert félek:xD

Ahogy Rionnál is olvastam, eléggé igény van rá (többeknél is), hogy egy alapos piaci körképet szedjek össze az elérhető laptop/netbook/notebook szegmensekből vegyesen. Így hát az ügyeletes kocka szépfijú rögtön bedob vmit:xD Adok pár egészen jó Netbook tippet, mindnek 10col közeli a képernyője egy kivétellel. Ezek az árak, középárfolyamok és készpénzesek, akár olcsóbban vagy 2-3 ezressel drágábban is hozzá lehet jutni a modellekhez. Korábbi tervemmel ellentétben nem az érintőképernyősökről fogok írni, mivel ahhoz nincs elég típus jelenleg a 120 ezer forint alatti kategóriában, amit közzétehetnék. Tehát majdnem luxuscikkek ezáltal:(

Először leszögezem, egy gépnél fontos, hogy mire fogjuk használni. Ezért olyan cuccokat szedtem össze, amik átlag felhasználóknak, közösségőrülteknek, netfüggőknek, és bloggereknek egyaránt jó. Hétköznapi MSN-re, Facebook-ra netes tevékenységek mindenféle használatára kiélezve. (Hiszen a gyártók erer az életmódra is figyelnek...) NEm pedig erőigényes HD játékok futtatására hivatottak. (Ezért ezt meg sem kell próbálni, azoknak más való)

Fujitsu-siemens Amilo Mini - Egyik legtakarékosabb vétel, hófehérben, feketében kapható csak az országban tudtommal. Hasonlít az Amoli pro-hoz (nagytestvér), szinte csak kicsinyített mása. Érintőpadja hack-el használható multitouch-panelként egyes alkalmazásokban... 60/80 gigás hellyel, ehhez 10 colos képernyője adott (1024x768-1320x768 közt állítható felbontással), 1GB ram, és 1.66 Ghz-s Intel atom processzor a része. Nagyon szép kis gép, tehát kihagyhatatlan a megnézése ha venni akarunk Netbook-ot:) Újonnan a Windows 7-tel is megbízkózik, s képes az elvárt AERO futtatásra is, ezért csak a registry-ben kell engedélyezni, mert alapból nem bekapcsolható magától.

Érdekes h még van benne egy ExpressCard bővítő egység is, tehát ez a Netbook-oknál elég ritka:D Ára most kedvezményes 62-65 ezer közt mozog. – mert kifutómodell. Nagyszüleim  egy új gépet akarnak venni, mivel akár korosztálytól független mindenkinek, így nekik is ajánlottam ezt is. Egy hétköznapi embernek elég a teljesítménye. Fontos megemlíteni, hogy üzemideje egy töltéssel 4-5 óra körüli. Különlegessége, hogy a gyári csomagban adnak hozzá válltáskát, védőtokot, egy a fedőlapra felpattintható több színű cserélhető előlapokat. - Átlátszót is kapni hozzá boltban, ez alá pedig saját fényképeinket tehetjük be:D – Akik szeretik az ilyen egyéni díszítéseket nagyon kedvelni fogják. Igazán hangulatossá varázsolhatjuk.

Hp Pressairo mini - Szintén ugyanazzal a felszereléssel, de 160 gigás vinyóval, nagyon minőségi gép, és stílusos fekete-szürke létezik csak, bár formailag nem olyan mutatós, mint az Amilo. (Szubjektív) Ára 75-78 ezer. A garanciából egy évvel több van rajta, amit ezért a pénzért kapunk, s persze magát a HP nevet, mely cégek számára az etalont jelenti. Windows 7 támogatott, alapszinten bővíthetők legfontosabb alkatrészei, támogatja a hardveres gyorsítást, mint a Vistában megismert ReadyBoost... Képernyője 10 col körüli, touchpadja és billentyűzete nagyon kellemes. 4 vagy 6 cellás akkuval is kapható, üzemideje akár 8-10 óra is lehet egy töltéssel.

Dell Mini 10v - Egy egész Netbookcsalád tartozik a név kötöttségébe, nem összetéveszthető a legújabb Dell Inspiron változatokkal, melyek körülbelül 120 ezerbe kóstállnak ugyanezzel a teljesítménnyel. Ebben 1GB ram, 1.7 GHZ proci, és 160-250 gigás vinyó lehet. Nagyon kényelmes kis készülékek, s a legszebbek is. minimalista, enyhén gömbölyített/kerekített forma. Körülbelül 10 színben kaphatóak, a zöldtől, citromsárgától kezdve a pinkig is:D Kiegenysúlyozott szolgáltatással, szintén 8-10 óra üzemidővel kecsegtet egy töltéssel. Rendelkeznek az előző 2-ben is meglévő web kamerával, plusz fényérzékelő szenzorral is el vannak látva a kijelzőhöz. Sajnos olyan 80 ezer közt mozognak a 160 gigás, a 250-es konstrukciók már SDD vinyóval szereltek, van teljes rázkódásvédelmi technológiájuk, mely 4x gyorsabb áttételű, ezért az olyan 98-110 ezer fölé emelkedik rögtön az áruk.

Hp Mini - Egy limitált készüléktípus az országban. Általában hiány van belőle, másik testvérével szemben, ami szintén Hp, simán csak ennyi a neve. Ő rajta már alapból Windows 7 fut a boltban is, így is kapható. Persze mindhárom előző gépre is telepíthető ugyanúgy. Rekordmennyiségű porttal van felszerelve (4 USB, 2VGA, HDMI, stb...) touchpadja egy kiegészítéssel multitouch-padként is használható. Futtatja hardveresen az OS X-et is akár (felhekkelhető rá), de Windows-al a legkiegyensúlyozottabb. Benne olyan 1.5 GB feletti ram-al is van, 2 ghz proci, és opcionális beépített 3G modem található így nem kell a T-mobile USB stick külön, csak a sim kártya belőle... 95-100 ezer körül vesztegetik.

Hp compaq 610s - Egyik legsikeresebb és leginnovatívabb és legolcsóbb modelljük. Igen erős átlagspecifikációval. Elterjedt, ezért sok alkatrész van hozzá, ha probléma akad. Prémium szegmensben indult a középkategóriában bő egy éve. Igaz túllő most a 100 ezer forinton, de lehet megéri. Ez egyáltalán nem Netbook hanem egy teljes értékű laptop(!). 2GB ram, 360 giga vinyó, dupla magos Intel Core processzor magonként 2.4 ghz teljesítménnyel. Képernyője 15.6 colos tudtommal és WIDE (!) LED képernyővel. Ehhez még fényérzékelő, kamera, mikrofon, mindenféle csatlakozó + 4 USB, wifi, bluetooth, távirányító is van hozzá egyes boltokban. 6 cellás 6-7 órás üzemidő az aksival ha csak olvasgatunk, msn-ezünk. 114 ezer ft-ba kerül most kb.

Acer aspire One – Kicsit hátrébb írom ezt a kütyüt, mert gyári Linuxszal érkezik, tehát nem Windows-os. (ami sokaknak baj lehet) Természetesen telepíthető rá Windows is, de mecarásabb, mint a saját disztró amivel árulják. Előnye h piszok gyorsan fut és tölt be. Egyéni kezelőfelülete van, 1 GB ram, 120 giga vinyó, 1.2 ghz -s Intel Atom proci, és 780p-s HD videó lejátszás is van a repertoárban. Az ára hasonló a kezdetiekhez, olyan 70-75 ezer a középárfolyama a pesti PC szaküzletekben. Neten rendelve olcsóbb és házhoz is hozzák:)

Samsung Aura n120/150 vagy n210 - Egy prémium anyagokból összerakott, egy változata is van, mely katonai szabványt is tartalmaz, erről ismertebbek az országban. Ütés, víz, és cseppálló még pl. a billentyűzete is. Elég tartós masina, s belsőleg is az előzőekhez hasonló. Felülete matt, ezért nem karcolódik, egyes "s" jelzésű nagytestvérei érintőképernyősek. Intel atom platform, 1 GB ram, és 160 giga vinyó az átlag. Mely tartalmazza a Samsung esés-elleni meghajtó védelmét mindegyikben. Érzékeli a zuhanást, s a vinyó munkáját megszakítja ez alatt, hogy abban az olvasófej leejtéskor ne sérüljön meg, és ne vesszen el semmi. Saját szabványa van ez által beépítve. Ára 90 ezer körüli, elég változó, s elég ritka gép, csak pár helyen kapható az országban. Az Aura tesztek jók, még ismert az R528, R530, R580-is, viszont azok jóval drágábbak. A Samsung ezekkel lépett be erre a piacra…

Toshiba NB200 - Igazán nem elterjedt. Viszont remek gép, ahogy a gyártótól megszokhattuk. Ismertetőjegye, a hatalmas Toshiba felirat a fedlapon, s a szögletes forma. Felszereltségébe 1.66 ghz proci, 160 giga vinyó, 1 giga ram, és egy 10,1 colos kijelző tartozik. tartalmazza a mindneki által ismert kommunikációs szabványokat. Alap a wifi, bluetooth, stb... Van kamerája, jó a billentyűzete. Mivel nem tartozik a Satellite családba, ezért az arcfelismerős webkamera funkciót nem tartalmazza a bejelentkezéskor, csak utólag telepíthető. A desing megkapó, egyes színek kétszínű variációban érvényesülnek. Pl. Bronzbarna külső és fehéres-szüke belső szétnyitáskor. Nagyon ízléses. Viszont semmi nagyobbat nem mutat fel a mezőnyben, kiegyensúlyozott szolgáltatáskínálata és belső alkatrészei majdnem megyeznek a többi előzőleg leírt géppel elérhető áron 88 ezer forintért.

Lenovo Ideapad s12 - Mivel a T-mobile házon belüli s10-es szériája unalomig ismert, ezért annál egy kicsitvel erősebb gépet keresünk, aki eléri a 10 colt. Az s12 csak 1-2 lépéssel jár előrébb. Szolgáltatáskínálata teljesen ugyanaz mint a többi gépnek. Ion processzoros és 1.7 ghz-s alappal van megáldva. Ehhez jön 1/1.5 giga ram (változó konstrukciók), s kihagyhatatlanul nagyobb 250 gb vinyó. Linuxot nagyon süvítve viszi, de nekünk megint csak a gyárilag vele járó Windows 7 a szimpatikusabb. Szóval emiatt nem fogunk benne csalódni. Van webkamerája, wifi-je b/g/m szabványos. A jelenlegi gépek közt a leg légiesebb, mivel nagyon vékony a háza. Többet nem is írok róla, érdemes felfigyelni rá. Sajnos mivel egészen új típus, s nemrégóta ismert így majdnem 95 ezer körüli forintba kerül:(

Asus EEPC 1001HA - Elértünk mezőnyünk legeslegolcsóbb tagjához, ami elég furcsa megközelítés. Túl olcsó, mondhatnánk, viszont nem vagyunk benen biztosak, neme olcsó húsnak híg a leve? Szóval az Asus ezen készülé, ugyanazokat nyújtja 1.6 Ghz-s procijával, 160 gb vinyóval, 1 GB rammal, mint a többiek. A korlátozás ott jelenik meg viszont, hogy kijelzője állítólag 9.7 colos.

Szóval jelentéktelen 1-2 cm-er kissebb. Ez talán 1024x600-as felbontás mellett azt jelentheti, hogy egyes grafikában nagyobb erőt követelő alkalmazások gyorsabban futnak, mint más társaikon, persze észrevehetetlen ez a különbség. Többféle rendszerrel adják, de a Windows 7-et is elbírja. Wide a képernyője, és tudtommal az ár alacsonyan tartása miatt, egyedül csak a bluetooth maradt ki...(mert nem említik sehol, ha lenne reklámoznák) Töb színben létezik, jah és mielőtt elfeledem 65 ezer forintba kerül egy ilyen! Megfontolandó, eddig semmi rosszat nem írnak róla sehol...

Remélem tudtam valamit segíteni. Ha nekem netbookra lenne szükségem, mely igazán jó és olcsó, akkor ezeket tuti figyelembe venném vásárlás előtt. Amúgy használd a kereséshez a http://arukereso.hu vagy http://olcsobbat.hu oldalakat. Ide bepötyögöd őket, télleg ennyibe kerülnek.:)

Fontos még figyelembe venni vásárláskor a kijelzőt: TFT/LED-e? 10 col feletti-e? Mekkora a ram? (egyik legfontosabb), Mekkora a vinyó?, Milyenek a felhasználói vélemények a fórumban?, Milyen az anyaghasználata? Bővíthető-e? Mekkora a processzora? Milyen extrák járnak hozzá? Milyen az akkumulátor? Van-e benne beépített modem, bluetooth, infra, kártyaolvasó…? Mennyibe kerül? Ugyanolyan árban mik közül válogathatsz még? Ennél persze sokkal több készülék létezik, de ha ezekre elkezdel keresni, biztosan több hasonlóra is akad a szemed.:)

Miről is szól ez az egész? Most nem teljesen a hétköznapokkal fogok foglalkozni: Egyedül egy egyéni célt fogok ennek a hónapnak szolgálni. Mivel úgy érzem egy meleg fiúnak fontos maga a külső kisugárzása, belső véleményrendszere önmagáról és másokról is, ezért fenn kell tartani valamit. Hála égnek nekem nincsen úgymond túlzottan kettős életem – vagyis mára mondhatjuk, már semennyire nem vagyok akadályozott.

Egy hozzám hasonló helyzetben, úgy érzem nagyon fontos a heteró kapcsolatok erős fenntartása. Körülbelül pár napja elhatároztam, ezeket a „heterós pasis viszonyokat” fenn fogom tartani, s ebben a hónapban igencsak megerősítem. Miért is?

Am ma odavoltam egy nagyon régi ismimnél még általános iskolában akivel fél éve nem is találkoztam, vegyük ezt az első lépésnek: Meglepően jót kommunikáltunk, most sokkal jobbat, mint amit melegekkel lehet egyáltalán... (vagy akár az elmúlt 4 hónapban folytattam beszélgetést bárkivel is) Szóval pozitív csalódás volt nekem, örültem ennek. Innen tudom, ennek meg kell maradnia továbbra is az életemben...

Egy meleg srác, aki figyel önmagára, véleménnyel van a világról, s tudja mit is akar kezdeni, az nem hagyhatja figyelmen kívül, s nem zárhatja el magától a heteró környezetet. Igen, egy meleg srác melegként is lehet a heterók közt érdemben központi személy. Viszont ennek fokozatos elhalványodása nem jó jel. Ezért nem zárhatom ki ezeket a tényezőket. Alap dolog, hogy a sokak által kritizált klasszikus „heteró hímek” viselkedését nehéz elviselni:) De ahogy nekik is a melegek viselkedését, úgy nekem az övéket sem egyszerű – tehát fifty-fifty:D

Rion blogjában olvastam korábban, hogy neki gondot jelent, pontosabban szokatlan a kézfogások sokasága egy heteró társaságban, de inkább, nagyobbrészt ha melegek körében van – akkor furcsállja ezt két meleg egymás közt. Pedig ez egy teljes hagyomány, ahogy több bloggertársam nem igen van otthon ebben, de elmondanám, sajátos rítus a reggel suliba érkezéskor körülbelül 10-12 emberrel egymás után kezet fogni. - Sőt egyes kivételes emberekkel (pár személy) a suliban, vagy inkább a hétvégei környezetemben szabályos mutatványokkal egybetűzdelt – igazán túlkomplikált kézfogási formák is léteznek. Melyek hosszúsága akár a 30-50 másodpercet is elérhetik:xD (filmekben tuti láttatok már ilyet)

Szóval ki kell jelentenem, ettől a közegtől nem akarok, nem szándékozom eltávolodni, mivel nem lehet elszakadni. Továbbá fontosnak tartom, a meleg rétegtől egy kicsit a visszafelé határolódást, mert eddig sajnos megint kezdtem több bizalmat fektetni beléjük… mégis ismét rá kellett ébrednem, ezt nem lehet… Ilyen az élet: A száraz tények és valóságok hullámai közt lenni:S