Voltam magánórán. Tudni illik ezt az évet, legfőképp magamra fogom áldozni. Ebben az évben mindenben csak önmagamra költök majd, művelődök, formába hozom magam, csakis olyan dolgokra adok pénzt, ami az imizsem javítja. Ebből a dologból nem fogok engedni, eddig mindig más volt az első, most én magam leszek az:)

Visszatérve a különórára. Egy picit rossz szájízzel mentem alapból, valahogy nem volt erőm hozzá. Meg nem is gondoltam, nem is agyaltam rajta mi lesz, hogy lesz. Az tény, hogy nem tudok semmit, de többek közt a nyáron fogok matek, magyar, német, stb… foglalkozásokra járni. Közben a képzőművészeti oldalam, pontosabban a festést sem akarom elhagyni. A galériában szeretnék a képeimből egy gyűjteményt szeptemberre… szóval lesz bőven dolgom:D

Szal elindultam, nagy nehezen megtaláltam a tanár címét, nah pláne h a Google Maps pár házat tévedett, de sebaj, pont mellette mentem el kétszer minimum… Nem is tudtam mire számítsak, bementem, leültünk. Röviden összefoglaltam mik a gondjaim az adott tantárgyból, mire szeretnék törekedni, mit tennék szívesen, mit nem értek stb…

Kellemes benyomást tett, persze hát azért fizetem a különórát, h megnyugodva érezzem magam, miért ne tenne? Ennek ellenére mintha barátian ellettünk volna, gyorsan kommunikatívan volt segítőkész, tetszett, hogy egyszerre csak egyedül velem foglalkoznak:) Bírtam az egyszerűséget, relativitást. Elmondtam, az a rövid idő nagyon hamar eltelt, és jöhettem is haza:(

Azon agyaltam el, életemben először talán, örültem, hogy tanultam, mert jól telt. Amúgy nem mindenkivel, vagy nem mindenki közelében tudok tanulni. Itthon azért nem, mert ott mászik rajtam a macska. Természetesen ötpercenként etetni kell, meg tejet melegítgetni őfelségének… Alapból olyan, mint egy rossz gyerek, másszor meg teljes döglődésben fekszik előttem, nem bírom ki, h ne simogassam. Aztán mikor az oldalára fordulva mélyen durmol, hát odafekszek én is mellé és bealszok. Szóval haragudni nem tudok rá.

Persze tudom nem lesz ez mindig így, s nem szabad ezt hagynom. Alig várom, hogy pár héten belül a sülinak is beáldozzon, s többé az se foglaljon időt. Nagyon alapos napirendeket állítottam fel magamnak, szóval életem legnagyobb próbatétele lesz ez a nyár:) S az első és utolsó legvégső lehetőségem, hogy sikerüljön mindent megvalósítani.

Ezekkel a magánórákkal nagyon szeretnék mind tanulmányi átlagban, magamra való odafigyeléssel, mind külsőleg a lehető legtöbbet kihozni magamból. Már egyszerűen nem halogathatom tovább… Szurkoljatok:) Jah, elfelejtettem reagálni, hogy a „melegblogger-szépségversenyben” 11. helyezett lettem!:) Örültem neki nagyon! Szóval nagyon köszönök minden szavazatot, amit kaptam!:)