Sokakhoz hasonlóan, én is elengedhetetlennek tartom, hogy ne készítsem egy évértékelést. Hogy érdekesebb legyen, összeszemelgettem az idei helyett, az elmúlt évek kontrasztjait is. Tanulságos, s remélem érdekes lesz:) Jó olvasást!:D

Karácsony… Nem a legkedveltebb ünnepeim közé tartozik. Általában mindig ez az az időszak, amikor legjobban érzem a magányt a saját bőrömön. Ekkor mindig csak az egyedüllét vár rám, semmi más. Hiszen az évek során sem volt még olyan nap, mikor az akkori párommal tölthettem volna a „szeretet ünnepét”. Átlagosan egy hónappal, vagy egy nappal előtte történt meg rendszerint a szokásos szakítás.

Miért szokásos? Mert már megszoktam az élet rendjét, valahogy már nem lep meg semmi. Jelenleg már úgy vagyok vele, minek kezdjek bele bármibe is, ha úgy is vége lesz? Azért, hogy fájjon még valami, s még érzéketlenebbé váljak, nincsen semmi értelme. De nem is ez a célja írásomnak, csak valahogy inkább összeszedem az eddigi karácsonyi alkalmakkor, mi történt velem rendszerint. Azt meg kell jegyeznem persze, hogy az idei év elég elviselhető volt az előzőekhez képest… Talán már jónak is mondhatom. Talán azért, mert semmiben sem reménykedtem, s nem vártam el semmit a sorstól, s a legrosszabbra számítottam.

2006 Karácsonya: Halálosan szerelmes voltam egy fiúba. Aki egyszerűen magával ragadott lelkiekben. Az tetézte a dolgot, hogy egyben pont a legjobb barátom is volt. Egy hosszú kínszenvedésként telt ez az idő számomra. A legrosszabb az egészben, hogy ez a fiú sosem tudta meg az érzéseimet, s sosem kerülhettem közel hozzá.  S nem érzett felém semmit sem. Értelemszerűen heteró volt. Nem is szeretnék többet írni róla…

2007 Karácsonya: Karácsony előtti hónapban, pontosabban november közepén, a születésnapom előtt egy nappal szakított velem az első igazi valós nagy szerelmem:( Aki végre nem plátói volt. Mélyen padlón voltam ekkor. Talán az óta még jobban útálom az ünnepet. Tudjátok, mikor mindenki boldog, mindenki mosolyog, mindenki láwol valakit, te meg csak egyedül gubbasztasz a szobád sarkában, vagy az asztalnál erőltetetten mosolyogsz. (Ráadás fel tudnám rugdosni az összes egymást nyalogató-falogató utcai párocskát:S Nekem ez még sosem adatott meg:@)

2008 Karácsonya: Október legelején megismertem egy új srácot megint (nevezzük „R”-nek), az előtte lévő „tavaszi”, majd aztán következő „egynyári” fiúm után a sorban. Visszatérve a témára, ez az „őszi” srác két évvel volt nálam idősebb. Hogy a sort kövessük, felvázolom. Születésnapom november 24.-én lezajlott elég lazán, (talán azt még megvárta érthetetlen okokból, a sejtésem nélkül) ezután egyik napról a másikra kezdett széthúzni a kapcsolat. Majd ünnepek közepette már sosem találkozhattunk többé. Hiszen ahogy mindig, most is véget ért a dolog. Hatalmasat csalódtam, mint már sok emberben szintén. Persze az interneten rögtön találkoztam azzal a ténnyel, hogy hirtelen egy új nyunyója lett/talán már volt is mellettem!:@ Pofátlanul a közös képeiket ömlesztgették fel. Talán ekkor kezdtem megváltozni, s már nem remélni semmit az élettől. Utálatos egy karácsony volt, melyet a szilveszter egy nagyon kicsit ellensúlyozott, de mégis túl bánatos voltam alapjáraton. Igazán az bántott, miért vagyok hülye, hogy hittem még ennek is?! Persze visszavágni akartam, de csak saját medrembe estem. Megkörnyékeztem, s elcsábítottam egy hónapon belül az új „fiúját”, amitől belső infók szerint egészen összeomlott. Hiszen nagyon „szerette”. (Jajj…de sajnáltam!:xD) Viszont a rövidebbet húztam, beleszerettem a nyunyóba, célom ellenére… Aminek következtében elvakultam kicsit. Ráadás majdnem sikeresen öngyi  (<=rákattintva olvasható) lettem miatta tavasszal, annyira kikészültem mikor zátonyra futottunk. Később kiderült, hogy egy nagy ribanc volt végig… csak én nem tudtam róla. Tudhattam volna, hogy „akit ez az „R” basz, arra én csak később rábaszhatok:S…” Természetesen utána vissza is ment hozzá a nyunyó, s vele dugatta magát tovább. Hála égnek nemsokra rá már végleg szakítottak, s a lelkem nyugtatta, hogy ő is szenved egy kicsit. Persze aki egyszer megteszi az máskor is, de mi van akkor, mikor mindkettő folyamatosan teszi? Akkor van értelme a kapcsolatnak?... Ez is pokolian szar karácsony volt, valljuk be…

2009 Karácsonya, avagy most a jelenben: A születésnapom előtti hónapban október végén, megcsalt a párom. Természetesen nem veszekedtem vele a dolgokon. Ahogy a kapcsolat elején is megbeszéltük a kezdetekkor, a legkisebb botlás (mármint megcsalás után automatikusan vége) s többé nincs miről beszélnünk. Így is lett (felhívott), elmondta, hogy mi történt, meghallgattam, elköszöntem, s közöltem: „rendben, további jó éjszakát… természetesen nincs miről beszélnünk többé”… Azóta sem láttam szerencsére, s nem is beszéltem vele. A születésnapomnak adott egy pofont a téma, persze erős voltam, s megérzéseimre (inkább rossz tapasztalataimra) alapozva megszokásból, mivel jól tudom, hogy soha egy karácsonyt sem tölthetek egyik évben sem boldogan, éppen ezért semmit se terveztem kettőnknek. S nem is számítottam semmire sem. Lesz, ahogy lesz alapon éltem a kapcsolatban június óta. Természetesen jó volt, első olyan igazán tartós dolog, amiben egy veszekedésünk se volt. Szinte minden nap találkoztunk, s lehetőségeink is adva voltak. Szerencsére a szülők se tiltottak minket egymástól, s nem szóltak bele. Vajon akkor mi vitte rá, hogy az idealizmus helyett a bizonytalanért eldobjon mindent egy alkalomért? Nem tudom elképzelni, hogyan keletkezik egy megcsalás…?! Magyarázza el valaki…

Szóval ebből épültek fel az utóbbi évek. S mindhatni ugyanott tartok 17 évesen, mint 14 táján. Szerintetek ennek a folyamatnak vége lesz egyszer?...

Ahhoz képest, hogy a szünetem első napjára egy kiadós semmittevést találtam ki, ennek pont ellentéte alakult, konkrétan nevezhetjük úgy, hogy egész kis mozgalmas délutánná kerekedett. Lehet a mai napra való fáradtságom okán, kicsit összevissza lesz ez a bejegyzés. SZal nézzétek el:D

Először is felkeltem reggel 9-kor. Anya nem volt itthon, közben meg éreztem félálmos fekvésemben h a macska éppen a hátamon fekszik. Óvatosan leválasztottam magamról. Ahogy bújtam ki a takaró alól, érzékeltem h az esti kajám zacskója, s egyéb hulladékok is velem hömpölyögnek. Életet leheltem a cicába, s adtam neki reggelit. Totál kómás volt, akár én. Anya 10 körül hazaért a fodrásztól…

Beszéltünk pár szót, meg minden, aztán összekészülődtem s irány a buszmeg. 11-kor elindultam a városba. A dolog nyitja, hogy későbbi busszal elkéstem volna a 13 órai vezetés órámról, s ezért ezt kellett választanom. Így beértem 12re, s vártam az oktatót, mint a messiást:)

Meg volt beszélve, ha végzek 15kor, akkor majd találkozok „S”-sel. Buszozás közben kapok egy sms-t. „N” írta: „Jéé láttalak! XD XP” – Szal egészen meglepődtem, csörgettem, pár perc múlva hívott, h látott. Erre mondom hol? Hiszen még csak most indultam el. Kiderült csak összekevert valakivel, igazából nem is én voltam. Maximum egy ikertestvérem, akiről még nem tudok:D

Kifejezetten jót vigyorogtam az egészen. A vezetés jól sikerült, s aztán „S”-sel és „Z”-vel nem sokra rá taliztam. Elkezdtünk sétálni, beszélgetni. Kitaláltuk h gyalog megyünk inkább a kertvárosba a kutyusért. Jó hosszadalmas séta volt, de jólesett kimozdulni:)

Megismertem „S” kutyusát:P Nagyon cukiii, sztem kedvel nagyon, mert rám nem is morgott. „Z” egy kicsit elején magába volt fordulva, elmondása szerint nem gondolt semmire. Aztán idővel egészen kezdett feloldódni… S a külsőre rosszkedvnek tűnő ábrázatot, felváltotta pár aranyos mosoly:)

Elindultunk a kutyát megsétáltatni nem sokra rá. Úgy gondoltam megnézem majd mikor lesz buszom visszafelé, s lehet a külrészen is fel tudok majd szállni:) Erre a busz meg sem állt, úgy elsuhant előttünk mint a huzat. Hogy ne sokat késsek, visszasétáltunk, a kutyát elláttuk kajával meg stb. Aztán elindultunk gyalog a Tiszaligetig. Útközben sokat röhögtünk, ahogy mindvégig, egyedül csak az rontotta az összképet, hogy elkezdett fájni a hasam:( Pedig olyan kár, jobban is érezhettem volna magam, de mindig közbejön valami ilyen.

Visszafelé 18 órási busszal jöttem, hála égnek az már megállt, s indulhattam haza. Szívesen maradtam volna még, de anyám olyan izé. Állandóan ellenőrizget telefonon, s olyan türelmetlen. Utálja, ha nem tudja hol vagyok. Ráadás, főleg ha még mondom is neki, kikkel és mikor, hol leszek, akkor istennek se hiszi el. Mindig azt hiszi, h pasizok:S:$ Nem baj, egyszer majdcsak 18 leszek már, s nem fog ilyen szinten beleszólogatni a mindennapjaimba.  Am tökre örülök, hogy van egy „normális” meleg társaság, akikkel időnként lóghatok. Hamarabb is lehetett volna:D

Röviden ennyi volt az egész nap. Összeségében jó volt, de most jelenleg, így hazaérve, még kicsit összevisszának tűnik:D Nagyon gyorsan elszaladt:S Remélem, nem arra fogok ráébredni, hogy elkezdődött a szünetem, s már vége is. Megpróbálok pihenésre is időt szánni:)

Eltelt egy év, s ha hiszitek, ha nem, tavaly október óta már lassan, de van egy telefonos névtelen zaklatóm. A legpoénosabb az egészben, hogy nem tudom egy ember, hogyan lehet ennyire hülye:S El kell mesélnem a részleteket, mert fenomenális.

Körülbelül egy éve csörrent meg a telefonom „rejtett szám” felirattal. Felvettem, nem szólt bele senki, aztán letette. Eltelt pár nap, s újra ismétlődött a folyamat. A következő alkalommal mérgesebben vettem fel, s a kb. 5 másodpercbe belesűrítettem az „édesanyukája dícséretét”. Körülbelül egy egész hétig hallgatott. Ekkor kezdtem el csak gondolkodni rajta, valahogy ki kéne cseszni a szórakozóval.

Gondoltam biztos sok pénze van, mi lenne, ha beállítanám a telefonom „automatikus hívásfelvételre” tehát, ha jön a tárcsázás azonnal felveszi. Az meg már nem érdekes, h a zsebemben van, hagy fizessen:D Ez jónak tűnt, kb. háromszor fel is kapta egy nap, utána hetekig elült. Örült a fejem, s elég jót szórakoztam rajta. Persze alig vártam h hívjon újra, s röhöghessek. Végül sajnos olyanak is felvette akinek nem kellett volna:S Szóval ezt az opciót ki kellett iktatni.

Elmentem nyaralni is kora tavasszal, s a roming díjaknak hála, egészen leszívhattam a mocsadéknak az egyenlegét, mert majd egy hónapig meg se csörgetett. Szerencsére nem idegelt fel, de időnként kitartóan a mai napig is csörget. A legjobb poén benne, hogy véletlenül megtudtam a számát. Ez úgy sikerült, hogy többször csörgetett, de ekkor az volt beállítva, hogy „ismeretlen számok letiltása”, tehát mintha kikapcsolt lettem volna, mikor rejtetten hívott.

Biztos próbálgatta, hogy nem sikerül felhívnia valamiért, s közben mikro írta be újra a telószámom elé a „#31#” tagot, lehet elfelejtette sokadikra. Tehát meglett az okostolyás, egy 30-as szám személyében. Amit visszahívva ő nem vett fel, meg fordítva én se:D Erre tudakozó közölte, hogy a szám valószínűleg titkosított, mert nem található az adatbázisba.

Egy ismim aki nagyon ért a mobilkommunikációhoz, segített velem együtt összeállítani egy „vírusos sms-t”. Ezt küldtem el a számra kétszer is. Ekkor egészen 35 napig elfelejtett csörgetni a szemétláda. Valószínűleg lefagyott neki a cucc, s szervizelték.

Tegnapi nap, mikor épp eszemben volt, mi történt? Elkezd csörögni a telóm, felkapom, s nem szól bele:S Normális ez? Már a számát is tudom, már vírust is küldtem, már tiltólistán is van, erre csináltat egy új számot! Az ilyeneket fejbe kéne lőni. Nem baj, nemsoká szerintem változtatok majd T-mobile-nál új SIM-kártyára egy jó előfizetést, vadiúj számmal. Újonnan már arról is hallottam már saját egyedi számot is lehet csináltatni:) Milyen jó már?!:D Akkor meg már mehet a búsba.

Sőt csak azoknak adom meg, akiket maximálisan legközelebbről ismerek. S okostelefon révén egy jó net előfizetést is kötök, s a többi hétköznapi embernek csak a Skype mobilos verziója lesz elérhető. Abban meg annyi logint készítek, amennyit akarok. Főleg ha még lesz intelligens híváskezelőm is, még azt is be tudom majd állítani, hogy ki, mikor, hány órától-hány óráig hívhat, vagy sem!:)

Amúgy ti nektek vannak/voltak már telefonos zaklatóitok? Mit tennétek ilyenkor? Várom a témaindító hozzászólásokat!:)

Általában fő hírforrások közé, már ismeretlenül a youtube is beférkőzte magát. Nap mint nap rengeteg újdonsággal találkozhatunk itt. Akár a melegekkel kapcsolatban is. Az itt való kutakodásom közben találtam pár, nagyon jó reklámot. Melyek főleg a fejlett országokból származnak. Ahol a divat, s az emberi hétköznapok annyira összemosódtak, hogy egyes termékekkel nem csak heteró mintapárokat, de melegeket is megcéloznak.

 Az első itt látható reklám, ha Magyarország adóhasábjain megjelenne, biztosan hatalmas médiabotránynak örvendene. Vajon hogy lehet, hogy más országokban, ezen az embereknek szeme sem rezzen meg? A reklám teljesen átlagosnak indul, s egy váratlan pillanatban két pasi a végén elkezd smárolni. A D&G merészsége (2005-ben) biztosan sikeres volt, hiszen már nem egyszer kampányoltak hasonlókkal. Azon gondolkodom el néha, vajon miért pont ide születtem? Am az izmos, inges, kocsit szerelgető pasi nagyon ottvan:$ NEm zavarna ha olajos kezeivel hozzámnyúlna:$:xD

A következőkben pár hasonló és érdekes marketingfogást szedtem össze, melyek hosszúsága nem nagy. Általában 30 másodpercre tehetők, de még így is igen figyelemfelkeltők. Mikor Párizsban legutoljára jártam, érdemes módon ott is megtekinthettem ilyen reklámfilmeket egy adott márkához. Melyek ráadás az utcai kirakatok plazmáin is mutatkoztak. S meglepően tapasztaltam, hogy igazából csak én döbbentem rajta meg. Hiszen az emberek észrevétel nélkül mentek el mellette:)

Volt már a mobilszolgáltatóknak is igen erős belenyúlásuk a témába. Átlagban a német adókon nyomták, az alábbi kisfilmet. Megdöbbentő, s egyben vicces:) Biztosan ismeritek a pár másodperces Vodafone kampányokat. Van olyan ország, ahol egészen mélyreható ötletekkel merték megmintázni ennek a reklámszerkezetnek a tökéletes másolatait. (Dad I'm Gay!") Egyszerűen zseniális:D:xD Persze a Hundai reklámját sem kell félteni!

Amit furcsállok még, hogy a lezbikusoknak szóló reklámokból szinte nagyon kevés van. Valamiért nem megbotránkoztató az embereknek, ezért nem kerül köztudatba. Általában az általam megkérdezett heterók szerint, őket izgatja két csaj látványa...:xD Hát nemtudok kommentárt fűzni, mindig is furcsálltam, hogy a két pasi effektust miért nem tolerálják soha?

Kis villámgyűjteményem végére a kedvencem hagyom:) Szerintem hatalmas nagy poén. A csaj remek szerepet játszik, először mikor elkezdtem nézni, nem gondoltam, hogy mire megy ki a játék. Azon agyaltam, vajon mitől szerepel fenn meleg reklámként ez is, hiszen semmi olyan nem történik benne!?:) - Aztán mégis jön a csattanó:P -

Am jól értékeltem, a várakozás, s a nézői kíváncsiság remek összeképet teremt a befejezésnek. Várom, hogy itthon is hasonlók jelenjenek meg a TV-ben. Valakinek fel kell dönteni az első tabukat, s le kell győzni az ultrakonzervatív gyűlölködőket:S A raklámról mi a véleményem? Én simán megcsinálnám fényes nappal, nincs okom senkitől se félni:D Ha nektek is van valami hasonló gyűjteményetek, vagy kedvenc reklámotok, mely meleg témájú akár, nincs más dolgotok: Írjatok nekem, s egy elkövetkező POST-ban közzéteszem őket:)

Ma meg bírtam fogalmazni egy igazi bajom. Rájöttem, hogy átmenetek nem is léteznek, csak fekete és fehér tények. Szemétnek érzem magam, mert sokszor úgy gondolom, igazából pont mások boldogsága az, mely boldogtalanná tesz. Ha elmegyünk valahová a heteró vagy meleg baráti köröm bármely részével, akkor még jobban csak nyomaszt ez az érzés.

Mindenkinek van egy párja, egy másik oldala, akiben a saját lényének egyik felét megleli, s azzal lesz egész. Mindezek mellett jövök én, a páratlan, a mínusz, aki kilógva érzi magát a sorból. Mint mikor a gyötört lélek egyedül árválkodok egy kitaposott puszta közepén. Szélcsend, monotonitás jellemzi.

Ma elmentem egy kört tekerni a bicóval, mert elkezdett esni a hó. Eleinte jó kedvem volt, s egészen élveztem mindezt. Éreztem a sok kis pelyhet, mint milliónyi kis részecskét, melyek az arcomon szikráznak. Szinte felfrissültem, nemcsak testileg, de lelkileg is a hidegtől. Letámasztottam hát a cangát, s egy pár métert sétálgattam a lassan bokáig érő fehér lepelben.

Valahogy elképesztő hiányérzetem volt mindezek mellett. Nem is tudtam magam hová tenni, rájöttem, hogy hiányzik. Rájöttem, hogy szükségem van rá. Szükségem van rá, hogy érezzem, ahogy a szakadó hóesésben szorosan ölel magához, érezzem testének melegségét, s ajkának édes ízét. Nem tudnék betelni vele, miközben a megható pillanatban arcomra fagyó könnyeim hideg kezeivel törölné le.

Mikor éjszakánként az álmaimban arcát simítom, s érzem teste szorítását és hallom, ahogy mellettem szuszog, ébredéskor rájövök, mindez csak egy illúzió csupán. (Igazából a doromboló, szintén félálomban lévő macskám szorongatom álmomban.) Pont ezért félek nagyon, hogy sosem tudom elfelejteni őt, úgy ahogy mindvégig sem. S folyton az éget űrt a lelkemben, hogy annál a csóknál több, ami akkor volt, már sosem történhet köztünk az életben…

Mindenkiben tombol mindenféle extra hype az újabbnál-újabb közösségi kutyafülék iránt. Berobban a Twitter, Facebook, meg minden biszbasz. Valahogy ezzel a témával mindig le voltam maradva. Mára viszont a hétköznapokban úgy érzem lúzernek néznek, ha nincs ilyenem:S Közben több visszajelzésből is értesültem róla, miért ne készítsek egy adatlapot, hiszen a meleg világ színe-java, s ismerőseim nagy része is már fent van.

Mindig annyira lemaradok az ilyen dolgokról, most már bele kellett vágnom. Eddig azzal halasztottam, hogy majd ha veszek egy új okostelefont, akkor majd natív klienseket is fogok használni, meg widgeteket, s úgyis érdemes lesz csak akkor regisztrálnom. Am nem gondoltam volna, hogy pont ma, még az egyik lyukas órámban el is készült a login. Egyszerűen nem bírtam tovább. Hiszen naponta 66 ember kérdezi: „Van Fészbúkod?!”

Nem akartam felmenni ide is, hiszen annyi felesleges e-mail forgalmam van, meg minden, mégis kár lett volna kihagynom. De nem is húzom az időt. Elmesélem tapasztalataimat. A regisztráció gyorsasága, az oldal szerkezete, egyszerű kezelhetősége nagyon meglepett. A Myvip nevű förmedvényt oda-vissza pofán veri ez a sebesség. Elképesztő egy olyan oldaltól, ahol több tízmillió regisztrált tag ellenére is élvezhető minden. Érthetetlen számomra a magyarok miért nem tudnak ilyet tervezni, tized ekkora erőforrással is sokra mennének:(

Nagyon tetszik, főleg a minimalista design, letisztult és átlátható felület. Sajna színek nem választhatóak, így búcsúzhatok a pinktől, nem úgy mint a Myvipen:P Bár a kék sem rossz, egészen elviselhető. A rengeteg beállítható funkció sokasága is bejön. Emellett szinte minden platform támogatja. Rengeteg widget, s kezelést segítő kiegészítő van mellé, mely a Windows Oldalsávon eléldegél. A képeket is ráadás másodpercek alatt felvarázsolja, nem kell meghalni mellette. A szemem majd kiesett, mindez láttán. Van ez a faliújság dolog, mely briliáns, sztem hamar meg fogja ölni a Twittert… Hiszen majdnem ugyanaz, csak jobb. Szóval, akik szeretnének megjelölni, azoknak várom nagyon a levelét, s megadom a profilom elérhetőségét:) Közben megjegyzem, lesz időm, s majd az eddigieknél érdekesebb bejegyzésekre is fordítok majd energiát. Addig is nyugalom:P

Nem tudtam tegnap egyéb problémáim miatt blogbejegyzést szerkeszteni:( Ennek az okát le is írom gyorsan. Nem más történt, mint sorozatos családi nélzeteltérések…

„…mert állítólag én ma semmit se csináltam, és leszarok mindenkit!” S ebből azt vonta le Apám, ha így állok a dolgokhoz, akkor majd kubikos leszek, nem lesz munkahelyem, hajléktalan meg stb...(?!) Kb. olyan módon, mint mikor a némettanárom, a házi feladat nem elkészítésénél elkezd rikácsolni, hogy az ő idejében, hogy és mint volt, meg mi a kötelesség. S röpke 15 perc múlva egészen a zsidóüldözésen át, az egyes hátrányos országokban szenvedő népeket is beleértve, a koncentrációs táborig elkezd szentbeszédet tartani, h nekünk milyen jó, a mai világban és ezt nem használjuk ki. Ekkor vágom neki közbe, „köszönöm ezt már hallottuk” – amire rendszeres egy ajándék érdemjegyet vág be a naplóba.

Apám nem tesz mást, mint állandóan a továbbtanulásommal basztat, pedig majdnem osztályelső vagyok, mindezt: mert fogalma sincs, miből hogyan állok, vagy mi van az iskolában?! Azt hiszi, hogy itthon "semmit se csinálok" (pedig nem látja, hogy mennyi mindent)

Holott észrevehetné magát, hogy rendszerességgel 7től délután 16ig ott ülök benn az iskolában, csak ő éppen 5re ér haza és akkor azt látja, hogy nem teszek mást, csak fekszek az ágyban.:@ Nem is csoda, mert hulla fáradt vagyok akkor és le kell feküdnöm aludni egy picikét, mert hányingerem van, fáj a fejem a zajtól sokszor és hasonló tényezők, stressz is közbejáróik.  Egyszerűen olyan magas megfelelési kényszernek vagyok kitéve, hogy valamikor muszáj relaxálni.

De én már ezt is megszoktam, biztos ezt érdemlem, ha mindenki flegma velem, rajtam vezeti le amitől ideges és kifejezi a mérgét, hogy fájjon. Akár az osztálytársak, akár a tanárok, akár a családom, vagy akárki, aki szembe jön velem az utcán. Mintha egy boxzsák lennék, ahhoz hasonlítanak.

Sőt sokszor nagyon alacsony is a vérnyomásom, mikor több mint 8 órát leültem az iskolában, ne is csodálkozzon, ha ki vagyok. Hiszen mozogni sem mozgok. Örülök, ha hazaérek élve. Közben azért baszogat, hogy nem toltam be a kukát sem. Elmondanám eszembe se jutott, s velem ne ordibáljon ilyen hülyeség miatt, mintha mással nem fordulna elő, hogy elfelejt valamit. Komolyan: őszintén nem is emlékszem rá, ott volt-e az utcán, annyira csőlátásom volt. Gondolom eljöttem mellette, hajítottam a biciklit a garázsba a mínusz 8 fokban, szaggattam le magamról a ruhát, meg mindent, s beérve bedőltem azt ágyba. S mivel dekoncentrált, s migrénnel küzdő vagyok, s gyógyszereken élek (Aszpirin/Advil és társai, meg mindenféle vitaminos tabletta, meg óránként kávé) Körülbelül este 7-8 körül tudom csak elővenni a tanulnivalót, mert nem vagyok hamarabb képes rá. Erre mondja h "semmit se csinálsz, csak fekszel, meg nem is tanulsz"

Ha semmit sem tanulnék, akkor az átlagom nem lenne 3,9-4,3 között ingadozó. Akkor már rég évet ismételtem volna, s megbuktam volna mindenből!:@ Ennyit erről! Betelt a pohár. Természetesen jól kiosztottam. Remélem észrevette magát. Számoljon el tízig legközelebb. Hála égnek ma éjszakai ügyeletes, s így nem látom csak leghamarabb Pénteken délután.

Egy kis szösszenettel készültem mára, mivel idő híján nem sokat sikerülne összedobnom. Ma egy oldalon érdekes információ csapta meg a szemem. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban szeretnék kifejteni véleményeket. Az egy az egyben átmásolt szövegbe zárójellel írom az esetleges megjegyezni valóimat. Érdekes téma lesz, talán 2010-re kezd benőni az emberiség 'fejelágya'.

„Ausztriában is bevezetik az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát a kormány keddi döntése értelmében!” (Olvasható számos meleg oldalon a lényegre törő cím)

A homoszexuális párok a jövőben, számos tekintetben a házaspárokhoz hasonló jogokat élvezhetnek, így például az öröklés, a nyugdíjjogosultság és betegápolási szabadság valamint a névviselés terén. (Ezt hamarabb is ki lehetett volna már találni, mi ekkora olyan nagy horderejű ezen?)

Az örökbefogadást és a mesterséges megtermékenyítő programokban való részvételt viszont az új szabályozás sem teszi lehetővé az azonos nemű párok számára /nyilatkozta Claudia Bandion-Ortner igazságügyi miniszter/ (Vannak emberek, akik úgy szerintem még mindig azt gondolják, a melegség egy betegség, s talán ha mesterséges úton lehetnének a melegeknek hivatalosan is utódjaik az továbbterjedne. Egyszerűen abszurd gondolat…:S Esetleg azt gondják, ha melegek nevelnek fel valakit, a gyerek is azzá válik? Engem heterók neveltek, mégsem lettem heteró, ezt indokolja meg valaki miért?!)

A téma már évek óta napirenden volt az osztrák belpolitikában, és a keddi volt az utolsó lehetősége a kormánynak arra, hogy még 2009-ben törvénybe iktassák a bejegyzett élettársi kapcsolatot. (Remélem meg is lesz végre, nem csak hitegetés!) Az utolsó pillanatban is nézetkülönbség volt a koalíció két pártja, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) között abban a kérdésben, hogy - akárcsak a házasságokat - az anyakönyvi hivatalokban vagy pedig más hivatalban vegyék-e nyilvántartásba. (Ha nem ott vennék bejegyzésbe, akkor nem is számítana annak, ez egy alap dolog, mégis hol akarták regisztrálni?) Az SPÖ az anyakönyvi hivatalok mellett kardoskodott, az ÖVP azonban elutasította ezt, a házassághoz közelebb álló megoldást. A párt "már így is hosszú utat tett meg" (De még mindig nem elég hosszút, mindez a parlamentekben ülő 80%-ban maradi nyugdíjas személyeknek köszönhető), hiszen egy része eredetileg ellenezte az azonos neműek élettársi kapcsolatának jogi elismerését - /mutatott rá Josef Pröll ÖVP-elnök/ (Nem tudom azt sem megérteni, h miért csak egyesek házasodhatnak, mi van abban, ha boldog-boldogtalannak is joga lenne rá? Csak előny egy országnak, ha nem elöregedő társadalom, s vannak folyton kialakuló új családok, esetleg minél több élettársi kapcsolat/házasság nem?)

A katolikus püspöki konferencia véleményét tolmácsoló Christoph Schönborn bíboros előzőleg a törvény elutasítására hívta fel a képviselőket. Mint mondta, "sem nem megfelelő, sem nem szükséges" (Azért mert ő cölibátusban él, nem mindenkinek kell ezt követnie, s nem erőszakolhatja rá senkire az akaratát, főleg azokra nem, akik nem vallásosak) az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát megteremteni. (Elszégyellhetnék magukat a katolikus egyház tagjai, hiszen nem egy oldalon olvasható, rengeteg szinte „fajgyűlölő” kijelentéshez hasonlító mondat hangzott el nyíltan, a pápa szájából. Akinek mint vezetőnek fő feladata az egyensúly, a béke, a megbocsátás/elfogadás és hasonló szent dolgok hirdetése lenne a cél a világban)

Az ellenzék megosztott a témát illetően. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elutasította a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a Zöldek ellenben azért bírálták a kormányt, mert a szabályozásból kimaradt az anyakönyvvezető előtti bejegyzés és az örökbe fogadás lehetősége. (Kezdhetnék az újratárgyalást, hiszen e nélkül nem sok értelme, bár ez sem a köznépen múlik. Hiszen mint tudjuk, /akár saját tapasztalat alapján is/ az unióban nincsenek ennyire nyíltan szembenállók a melegekkel a hétköznapi életben, mint hazánkban. A társadalom elég érett lenne rá, hogy hivatalosan is kifejezzék semmi bajuk a mássággal, mint ahogy eddig sem volt, csak nem lett kimondva!)

Gazdagság. Mindenki álma a világban, s mind nagyon vágyunk rá. A Google csodálatos képeit nézegetve, egy hihetetlen dologra akadtam, melyet megosztok veletek. Tehát ha van pénzed, van akaratod, bármit tehetsz vele. Kezdjük az elején. Olyan hihetetlen dolgokat lehet vásárolni, hogy azt el sem képzelnénk.Most adok egy jó tippet az első felesleges milliárdjaitokat mire költsétek el?

Napjainkban, ha multimilliárdos vagy, már unalmas luxusautókat venni. Kiment a divatból az óceánjárók, és szigetek vásárlása is. Sőt elunttá vált tengerparti városok, s kis országok megvétele, ahol te magad lehetsz a herceg/hercegnő.

Tehát milyen óriási dolgot vegyél, ha éppen olyan helyzetben vagy, hogy a fenekedet is húszezressel törlöd?:D Egyszerűen egy eszköznek tekinted a lóvét. Hiszen tudod a pénz az egyetlen, mely legjobban boldogít, s gondtalan életed jelenti.

Ekkor jön a képbe: vegyél valami olyat, ami polgárpukkasztó, vagy csinálj valami mindenki által láthatót, valami gigantikust, mely a földön lévő hipergazdagok közt is überel. Amely mellett még elhalványulnak a Dubai pálma szigetek, s hasonló világcsodák. Tekintsétek meg ezeket a csodálatos magánbirodalmakat!

Mindezek olyan ultramodern luxushajó kikötők, mesterséges luxuslakások melyek a víz tetején egy vízililiomhoz hasonlóan úszkálnak. Tehát ha veszel egyet, s úgy döntesz, újonnan a Bahama szigeteknél szeretnél inkább élni, nem pedig Arábia gazdag partjain, egyszerűen csak a saját óceánjáróddal odaviteted és punk-tum:D Nem groteszk?

Szinte bármely tengerparti helyhez ideális külsővel rendelkeznek, s gyönyörűek. Szinte mindenki irigy lehet rád ezt látván. Talán ekkor már nem is emberként, hanem istenként tekintenek rád majd a csövesek a parton lévő nyomorgás közepette:D Hihetetlen, de elmondhatod majd: én megtehetem:P Kicsit olyan beütése van, mint az Atlantisz filmnek.

Az épületkomplexumok teljesen önálló biorendszerekkel rendelkeznek, s alternatív energiákkal üzemelnek. Az oldalon lelt angol szöveg alapján annyira nem is bizonyul drágának. Egyes számolások szerint „pár milliárd dollár” alaptőke elég a megvalósításhoz.

Akik hisznek a világvége özönvíz útján való eljövetelében, és a globális felmelegedés végleteiben, biztosan nyerő befektetést tesznek. Úgy érezhetik, a boldog élethez, már szárazföld sem szükséges, mert ők maguk csináltak egyet hozzá önmaguknak:D Ha lennének felesleges milliárdjaim aranyrudakban, vagy dollárba fektetve, ezt biztosan nem hagynám ki!:P Szóval ezt nektek is szántam, legyen motiváció, tessék dolgozni érte, ha bejött!:xD

Nah nem a népszerű RTL klubos műsorról, vagy annak reinkarnációjairól  lesz szó. Hiszen ha olyan lenne a valóság, mint jobban élnénk:D A kezdet ott indul, hogy bebuszoztam ma ismét a városba, jó hosszú menet volt. Teljesen befárasztott. Azt éreztem élőhalott vagyok. Közben újra megállapítottam a buszon lévő emberek 85%-a teljesen irritál. Kezdem utálni a heteró közösségeket, a heteró emberekkel való folytonos érintkezést a mindennapokban. Egyrészt igénytelenek, koszosak, kövérek, s nem utolsó sorban büdösek is.

Ez elmondható egészen a 17-től 70+ korosztályig átlagban. Némelyikük nő létére is valószínűleg nem találkozott fésűvel se, vagy talán más bolygóról jöttek ide? Alap dolog, hogy naponta egyszer hajat mosok, s azt megigazítom nem? Van aki sztem egy hete ahogy eléri a párna, meg ahogy elszakad a feje a huzattól úgy pattan ki az ajtón dolgozni. (Ha dolgozik egyáltalán?)

Elmondanám én, ha éppen nincs nálam kistükör, vagy a telóm kamerája/kijelzője nincs kéznél, akkor is megtalálom a módot. Legalább arra fáradok, hogy egy busz szélvédőjében megnézem a fejem. Vagy ha éppen nem buszoztam, akkor az utcán sétálva valamelyik kocsi visszapillantó tükrét igénybe veszem. Esetleg a plázák/kirakatok környékén keresek egy olyan üvegfalat, ahol szépen látom magam. De valakinek még erre sincs ereje? Egyeseknek teljesen mindegy lehet, élvezik sztem h taszíthatnak másokat.

Am piszok egy hülye napom volt ma. Kezd mindenkiből elegem lenni, de főleg ebből a sok véletlen egybeesésből, amikbe egyik percről-másikra csöppenek. Tegnap borús hangulatomban felmásztam az MSN-re, s rögtön páran letámadtak a negatív véleményükkel, melyet rólam alkottak. Jó az igaz, hogy tűröm a kritikát, de mégiscsak jobbnak tartottam, ha kilépek rögtön.

Kezdjük ott, hogy reggel beértem a suliba, szidtam az atyaistent is. Miért kell éveken keresztül, sose aludnom, fáznom, szenvednem, pattognom? Beérek a kapun, benn vagyok az épületbe, kezdek fellélegezni, hogy élve beértem. S nem fagytam meg egy sarokkal arrébb. Erre nézem az órám, hajnali 7:45 van. A portánál megállítanak, s közlik. „Szia! Várj csak! Az osztályodnak ma elmarad az első három órája!” – Huh azonnal felszaladt benne ma pumpa, mi a bánatért nem tudták volna ezt már pénteken is közölni!? Annyira ideges voltam, simán aludhattam volna 11ig az tuti.:@ Ráadás az utolsó óra is elmaradt. Szal két órahosszára kurva sok értelme volt bevánszorogni:S

A másik ami lehozott, az a macskám állandó nyavalygása:S Néha annyira elviselhetetlen tud lenni. Beesek az ajtón fáradtan, erre majd leharapja a lábam. S veszettül hisztizik h éhes. S nem tudja megvárni, míg a kabátot leveszem:@ Most itt ülök, már ettem, ittam, megfürdöttem végre. S ahogy szokott lenni, a Barátok közt első felét mindig elfelejtem. A hosszas pötyögés közben jut eszembe:S

Ma még remélem fogok egy érdekesebb bejegyzést is publikálni, hiszen van egy egész jó ötletem:) Remélem tetszeni fog mindenkinek. Addig is hajrázzatok:D