Sokakhoz hasonlóan, én is elengedhetetlennek tartom, hogy ne készítsem egy évértékelést. Hogy érdekesebb legyen, összeszemelgettem az idei helyett, az elmúlt évek kontrasztjait is. Tanulságos, s remélem érdekes lesz:) Jó olvasást!:D
Karácsony… Nem a legkedveltebb ünnepeim közé tartozik. Általában mindig ez az az időszak, amikor legjobban érzem a magányt a saját bőrömön. Ekkor mindig csak az egyedüllét vár rám, semmi más. Hiszen az évek során sem volt még olyan nap, mikor az akkori párommal tölthettem volna a „szeretet ünnepét”. Átlagosan egy hónappal, vagy egy nappal előtte történt meg rendszerint a szokásos szakítás.
Miért szokásos? Mert már megszoktam az élet rendjét, valahogy már nem lep meg semmi. Jelenleg már úgy vagyok vele, minek kezdjek bele bármibe is, ha úgy is vége lesz? Azért, hogy fájjon még valami, s még érzéketlenebbé váljak, nincsen semmi értelme. De nem is ez a célja írásomnak, csak valahogy inkább összeszedem az eddigi karácsonyi alkalmakkor, mi történt velem rendszerint. Azt meg kell jegyeznem persze, hogy az idei év elég elviselhető volt az előzőekhez képest… Talán már jónak is mondhatom. Talán azért, mert semmiben sem reménykedtem, s nem vártam el semmit a sorstól, s a legrosszabbra számítottam.
2006 Karácsonya: Halálosan szerelmes voltam egy fiúba. Aki egyszerűen magával ragadott lelkiekben. Az tetézte a dolgot, hogy egyben pont a legjobb barátom is volt. Egy hosszú kínszenvedésként telt ez az idő számomra. A legrosszabb az egészben, hogy ez a fiú sosem tudta meg az érzéseimet, s sosem kerülhettem közel hozzá. S nem érzett felém semmit sem. Értelemszerűen heteró volt. Nem is szeretnék többet írni róla…
2007 Karácsonya: Karácsony előtti hónapban, pontosabban november közepén, a születésnapom előtt egy nappal szakított velem az első igazi valós nagy szerelmem:( Aki végre nem plátói volt. Mélyen padlón voltam ekkor. Talán az óta még jobban útálom az ünnepet. Tudjátok, mikor mindenki boldog, mindenki mosolyog, mindenki láwol valakit, te meg csak egyedül gubbasztasz a szobád sarkában, vagy az asztalnál erőltetetten mosolyogsz. (Ráadás fel tudnám rugdosni az összes egymást nyalogató-falogató utcai párocskát:S Nekem ez még sosem adatott meg:@)
2008 Karácsonya: Október legelején megismertem egy új srácot megint (nevezzük „R”-nek), az előtte lévő „tavaszi”, majd aztán következő „egynyári” fiúm után a sorban. Visszatérve a témára, ez az „őszi” srác két évvel volt nálam idősebb. Hogy a sort kövessük, felvázolom. Születésnapom november 24.-én lezajlott elég lazán, (talán azt még megvárta érthetetlen okokból, a sejtésem nélkül) ezután egyik napról a másikra kezdett széthúzni a kapcsolat. Majd ünnepek közepette már sosem találkozhattunk többé. Hiszen ahogy mindig, most is véget ért a dolog. Hatalmasat csalódtam, mint már sok emberben szintén. Persze az interneten rögtön találkoztam azzal a ténnyel, hogy hirtelen egy új nyunyója lett/talán már volt is mellettem!:@ Pofátlanul a közös képeiket ömlesztgették fel. Talán ekkor kezdtem megváltozni, s már nem remélni semmit az élettől. Utálatos egy karácsony volt, melyet a szilveszter egy nagyon kicsit ellensúlyozott, de mégis túl bánatos voltam alapjáraton. Igazán az bántott, miért vagyok hülye, hogy hittem még ennek is?! Persze visszavágni akartam, de csak saját medrembe estem. Megkörnyékeztem, s elcsábítottam egy hónapon belül az új „fiúját”, amitől belső infók szerint egészen összeomlott. Hiszen nagyon „szerette”. (Jajj…de sajnáltam!:xD) Viszont a rövidebbet húztam, beleszerettem a nyunyóba, célom ellenére… Aminek következtében elvakultam kicsit. Ráadás majdnem sikeresen öngyi (<=rákattintva olvasható) lettem miatta tavasszal, annyira kikészültem mikor zátonyra futottunk. Később kiderült, hogy egy nagy ribanc volt végig… csak én nem tudtam róla. Tudhattam volna, hogy „akit ez az „R” basz, arra én csak később rábaszhatok:S…” Természetesen utána vissza is ment hozzá a nyunyó, s vele dugatta magát tovább. Hála égnek nemsokra rá már végleg szakítottak, s a lelkem nyugtatta, hogy ő is szenved egy kicsit. Persze aki egyszer megteszi az máskor is, de mi van akkor, mikor mindkettő folyamatosan teszi? Akkor van értelme a kapcsolatnak?... Ez is pokolian szar karácsony volt, valljuk be…
2009 Karácsonya, avagy most a jelenben: A születésnapom előtti hónapban október végén, megcsalt a párom. Természetesen nem veszekedtem vele a dolgokon. Ahogy a kapcsolat elején is megbeszéltük a kezdetekkor, a legkisebb botlás (mármint megcsalás után automatikusan vége) s többé nincs miről beszélnünk. Így is lett (felhívott), elmondta, hogy mi történt, meghallgattam, elköszöntem, s közöltem: „rendben, további jó éjszakát… természetesen nincs miről beszélnünk többé”… Azóta sem láttam szerencsére, s nem is beszéltem vele. A születésnapomnak adott egy pofont a téma, persze erős voltam, s megérzéseimre (inkább rossz tapasztalataimra) alapozva megszokásból, mivel jól tudom, hogy soha egy karácsonyt sem tölthetek egyik évben sem boldogan, éppen ezért semmit se terveztem kettőnknek. S nem is számítottam semmire sem. Lesz, ahogy lesz alapon éltem a kapcsolatban június óta. Természetesen jó volt, első olyan igazán tartós dolog, amiben egy veszekedésünk se volt. Szinte minden nap találkoztunk, s lehetőségeink is adva voltak. Szerencsére a szülők se tiltottak minket egymástól, s nem szóltak bele. Vajon akkor mi vitte rá, hogy az idealizmus helyett a bizonytalanért eldobjon mindent egy alkalomért? Nem tudom elképzelni, hogyan keletkezik egy megcsalás…?! Magyarázza el valaki…
Szóval ebből épültek fel az utóbbi évek. S mindhatni ugyanott tartok 17 évesen, mint 14 táján. Szerintetek ennek a folyamatnak vége lesz egyszer?...
