Ahhoz képest, hogy a szünetem első napjára egy kiadós semmittevést találtam ki, ennek pont ellentéte alakult, konkrétan nevezhetjük úgy, hogy egész kis mozgalmas délutánná kerekedett. Lehet a mai napra való fáradtságom okán, kicsit összevissza lesz ez a bejegyzés. SZal nézzétek el:D
Először is felkeltem reggel 9-kor. Anya nem volt itthon, közben meg éreztem félálmos fekvésemben h a macska éppen a hátamon fekszik. Óvatosan leválasztottam magamról. Ahogy bújtam ki a takaró alól, érzékeltem h az esti kajám zacskója, s egyéb hulladékok is velem hömpölyögnek. Életet leheltem a cicába, s adtam neki reggelit. Totál kómás volt, akár én. Anya 10 körül hazaért a fodrásztól…
Beszéltünk pár szót, meg minden, aztán összekészülődtem s irány a buszmeg. 11-kor elindultam a városba. A dolog nyitja, hogy későbbi busszal elkéstem volna a 13 órai vezetés órámról, s ezért ezt kellett választanom. Így beértem 12re, s vártam az oktatót, mint a messiást:)
Meg volt beszélve, ha végzek 15kor, akkor majd találkozok „S”-sel. Buszozás közben kapok egy sms-t. „N” írta: „Jéé láttalak! XD XP” – Szal egészen meglepődtem, csörgettem, pár perc múlva hívott, h látott. Erre mondom hol? Hiszen még csak most indultam el. Kiderült csak összekevert valakivel, igazából nem is én voltam. Maximum egy ikertestvérem, akiről még nem tudok:D
Kifejezetten jót vigyorogtam az egészen. A vezetés jól sikerült, s aztán „S”-sel és „Z”-vel nem sokra rá taliztam. Elkezdtünk sétálni, beszélgetni. Kitaláltuk h gyalog megyünk inkább a kertvárosba a kutyusért. Jó hosszadalmas séta volt, de jólesett kimozdulni:)
Megismertem „S” kutyusát:P Nagyon cukiii, sztem kedvel nagyon, mert rám nem is morgott. „Z” egy kicsit elején magába volt fordulva, elmondása szerint nem gondolt semmire. Aztán idővel egészen kezdett feloldódni… S a külsőre rosszkedvnek tűnő ábrázatot, felváltotta pár aranyos mosoly:)
Elindultunk a kutyát megsétáltatni nem sokra rá. Úgy gondoltam megnézem majd mikor lesz buszom visszafelé, s lehet a külrészen is fel tudok majd szállni:) Erre a busz meg sem állt, úgy elsuhant előttünk mint a huzat. Hogy ne sokat késsek, visszasétáltunk, a kutyát elláttuk kajával meg stb. Aztán elindultunk gyalog a Tiszaligetig. Útközben sokat röhögtünk, ahogy mindvégig, egyedül csak az rontotta az összképet, hogy elkezdett fájni a hasam:( Pedig olyan kár, jobban is érezhettem volna magam, de mindig közbejön valami ilyen.
Visszafelé 18 órási busszal jöttem, hála égnek az már megállt, s indulhattam haza. Szívesen maradtam volna még, de anyám olyan izé. Állandóan ellenőrizget telefonon, s olyan türelmetlen. Utálja, ha nem tudja hol vagyok. Ráadás, főleg ha még mondom is neki, kikkel és mikor, hol leszek, akkor istennek se hiszi el. Mindig azt hiszi, h pasizok:S:$ Nem baj, egyszer majdcsak 18 leszek már, s nem fog ilyen szinten beleszólogatni a mindennapjaimba. Am tökre örülök, hogy van egy „normális” meleg társaság, akikkel időnként lóghatok. Hamarabb is lehetett volna:D
Röviden ennyi volt az egész nap. Összeségében jó volt, de most jelenleg, így hazaérve, még kicsit összevisszának tűnik:D Nagyon gyorsan elszaladt:S Remélem, nem arra fogok ráébredni, hogy elkezdődött a szünetem, s már vége is. Megpróbálok pihenésre is időt szánni:)
