Nah nem a népszerű RTL klubos műsorról, vagy annak reinkarnációjairól lesz szó. Hiszen ha olyan lenne a valóság, mint jobban élnénk:D A kezdet ott indul, hogy bebuszoztam ma ismét a városba, jó hosszú menet volt. Teljesen befárasztott. Azt éreztem élőhalott vagyok. Közben újra megállapítottam a buszon lévő emberek 85%-a teljesen irritál. Kezdem utálni a heteró közösségeket, a heteró emberekkel való folytonos érintkezést a mindennapokban. Egyrészt igénytelenek, koszosak, kövérek, s nem utolsó sorban büdösek is.
Ez elmondható egészen a 17-től 70+ korosztályig átlagban. Némelyikük nő létére is valószínűleg nem találkozott fésűvel se, vagy talán más bolygóról jöttek ide? Alap dolog, hogy naponta egyszer hajat mosok, s azt megigazítom nem? Van aki sztem egy hete ahogy eléri a párna, meg ahogy elszakad a feje a huzattól úgy pattan ki az ajtón dolgozni. (Ha dolgozik egyáltalán?)
Elmondanám én, ha éppen nincs nálam kistükör, vagy a telóm kamerája/kijelzője nincs kéznél, akkor is megtalálom a módot. Legalább arra fáradok, hogy egy busz szélvédőjében megnézem a fejem. Vagy ha éppen nem buszoztam, akkor az utcán sétálva valamelyik kocsi visszapillantó tükrét igénybe veszem. Esetleg a plázák/kirakatok környékén keresek egy olyan üvegfalat, ahol szépen látom magam. De valakinek még erre sincs ereje? Egyeseknek teljesen mindegy lehet, élvezik sztem h taszíthatnak másokat.
Am piszok egy hülye napom volt ma. Kezd mindenkiből elegem lenni, de főleg ebből a sok véletlen egybeesésből, amikbe egyik percről-másikra csöppenek. Tegnap borús hangulatomban felmásztam az MSN-re, s rögtön páran letámadtak a negatív véleményükkel, melyet rólam alkottak. Jó az igaz, hogy tűröm a kritikát, de mégiscsak jobbnak tartottam, ha kilépek rögtön.
Kezdjük ott, hogy reggel beértem a suliba, szidtam az atyaistent is. Miért kell éveken keresztül, sose aludnom, fáznom, szenvednem, pattognom? Beérek a kapun, benn vagyok az épületbe, kezdek fellélegezni, hogy élve beértem. S nem fagytam meg egy sarokkal arrébb. Erre nézem az órám, hajnali 7:45 van. A portánál megállítanak, s közlik. „Szia! Várj csak! Az osztályodnak ma elmarad az első három órája!” – Huh azonnal felszaladt benne ma pumpa, mi a bánatért nem tudták volna ezt már pénteken is közölni!? Annyira ideges voltam, simán aludhattam volna 11ig az tuti.:@ Ráadás az utolsó óra is elmaradt. Szal két órahosszára kurva sok értelme volt bevánszorogni:S
A másik ami lehozott, az a macskám állandó nyavalygása:S Néha annyira elviselhetetlen tud lenni. Beesek az ajtón fáradtan, erre majd leharapja a lábam. S veszettül hisztizik h éhes. S nem tudja megvárni, míg a kabátot leveszem:@ Most itt ülök, már ettem, ittam, megfürdöttem végre. S ahogy szokott lenni, a Barátok közt első felét mindig elfelejtem. A hosszas pötyögés közben jut eszembe:S
Ma még remélem fogok egy érdekesebb bejegyzést is publikálni, hiszen van egy egész jó ötletem:) Remélem tetszeni fog mindenkinek. Addig is hajrázzatok:D
