Még mára egy jó kis "párbeszéd-történet":P Jó kis pikáns, hogy a keresőkből idetévedőknek is kedvezzek. Hiszen a statisztika fontos, s ha változatos szókincsekkel rendelkezik a blog, több helyen kerülök a bűvös találati listán előrébb...:D

- Órád lesz itt? -kérdezed hangosan :)

-Nem..... másik épületben lett volna órám.... -válaszolom, ennél egyértelműbb helyzet a világon nincs :) Most már nincs kockázat részedről, mondd ki a varázsigét!

-Nekem itt lesz, de.....

-...... De?????

-de semmi kedvem bemenni! :)

Ugrálok a lelki lábammal és ordítok teli lelki torkomból, de ebből kifelé nem sok látszik

-Van kedved sörözni velem a koliban? -kérdezi

Most mondjam erre, hogy utálom a sört :) Csak a hülye nem tudja, hogy nem akarsz sörözni, gyönyörűségem!

-Gyerünk -mondom ki fennhangon elmélkedésem zárszavát....

És már megyünk is, irány a koli, ugyanez az utca, amin az előbb jöttünk, csak lefelé :) sokkal kényelmesebb.... És végre a cél!

Emberünkkel bezárkózunk a szobájába

-Azt hittem, már soha nem állsz kötélnek! -mosolyogja őszintén.

-Nem szoktam ilyet csinálni

-És most miért tettél kivételt?

-Nem tudom.... Amikor elindultál a hegyen fölfelé, már attól féltem, nem akarsz semmit....

-Nem láttad hogy intettem a szememmel?? :)

-Nem

-Fő, hogy itt vagy.... :)

BIGMAC HATÁR

-Hová, hová? :) Leejtettél valamit? :)

-Nem, csak itt lent van valami érdekes..... :) ..........

-MMmáááá :) Te sem most szopsz először......

-MMMmmmmmmm

-Ez az.... aaahh ..... ez kurvajó

-Fordulj meg.....

-Igen...

-MMMmmmmm

-Hhhhuuuu, ha így nyalsz, el fogok élvezni...

-Mióta megláttam a picsád, erre vágytam...Mmmmmmmm

-Nyálazz bele! HHuuuhh, ez az!

-Hasra!

-Igenis! :))) ..... van gumid?

-Kell hogy legyen.... várj.....

-Ne aggódj, ha nincs, akkor az én pénztárcámban van egy....

-Pénztárcában tartod a kotont?..... Na végre, itt van....

-Jössz? :)

-Viccelsz? Ki nem hagynám a seggedet.....

-Vigyázz rá kérlek.....

-Szűz vagy?

-Nem.... de rég volt benne.....

-.....Oohhh...... nem fáj?

-Nem...... aaahhh..... finoman csinálod..... ezt szeretem..... ilyen lassan.....

-Uhh uhh uhhh uhh uhh uhh uhh uhh uhh

-A a a a a ah ah a a a a a aHHHHHHH! :)

-Kapaszkodj, kurva! Le ne ess!

-Wwááááhhhh! KAPASZKODOM! Ez az, csinááááld! OOOhhh, bassz szét! ÁÁhhhhh

-NESZE, kurva!

-Hé, ezt hagy abba, utálom, ha csapkodják!

-bocs

-gyere, aaaahhhhh

-el fogok élvezni.... aaahhh

-oké....

-hová szeretnéd?

-hát..... spricceld a hátamra..... gyere..... hhuuu, gyere...... nagyon jó lesz.....

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

-:D

-:D

- OOooohhh... várj, letörlöm rólad :)

-Aranyos tőled... köszi....

-:)

Bigmac, abbahagyhatod :)

-Gyakran vannak ilyen kalandjaid?

-Úgy nézek ki? :)

-Nincs rád írva... kérdezem.....

-Hát

-nos?

-Nem az én világom.... kicsit furdal is a lelkiismeret

-hoppá.....

-Azt hittem, hogy ha megmondanám neked, hogy igazából mit szeretnék, lepattintanál, kinevetnél....

-Én? Soha!

-Szóval... én igazából ilyen romantikus lélek vagyok

-Ooooo (szívroham)

- Egy szentimentális hülye.... Ne is foglalkozz....

-Várj! Félre értettél! Én.....

-Nem baj, hogy megfogtam a kezed?

-Édes vagy... dehogy baj :))) Szóval....

-SZóval?

-Szóval én..... Nem tudok beszélni, ha ilyen..... érzékien simogatsz

-Ne?

-De! Abba ne hagyd, kismackó! :)

-Kismackó? :)

-Ne mondjam?

-De.... jólesik, ha mondod.... Szóval? Mit értettem félre?

-Hát.... azt, hogy én is a romantikát szeretem..... Meg tudnád magyarázni, miért kötöttünk ki mégis az ágyadban ilyen hamar?....

-Nem

-Meg tudod magyarázni, hogy van az, hogy már elhasználtunk egy óvszert, de a nevedet még nem is mondtad?

-Nem.... Téged is furdal a lelkiismeret?

-Engem is..... Mert.... mert én viszont meg tudom magyarázni!

-?

-Sajnálom, de..... :)

-?

-Édes vagy, ahogy fogod a kezem.... nagyon finoman bánsz az ujjaiddal... szóval, az a baj, hogy én ma vagyok itt, ebben a városban utoljára.... Csak ezt a tesi aláírást kellett megszereznem.... Legközelebb csak diplomavédésre jövök, ezért...

-Miért? Hol laksz?

-Ezért sajnos -elveimmel ellentétben- én most úgy feküdtem le veled, hogy érzelmek nélkül, csak a szexért.... és furdal a lelkiismeret... és rossz....

-Ohhh

-Azért rossz főleg, mert most látom, hogy te sokkal értékesebb vagy... és nagyon érdekelni kezdtél.... és olyan rossz, hogy nem találkozunk többé soha :(

-Miért? Hol laksz?

-Pesten

-Akkor nincs baj :) Mert én is! :)

-:D

-Van barátod?

-Nincs

-Nekem sincs...

-Megcsókolhatlak?

-Dugás után jut eszedbe engedélyt kérni? :))) Valószínűleg megcsókolhatsz

-MMmmmmhhh

-MMmmmmm :))

-találkozunk még?

-szeretném! .... cseréljünk számot! :)

Természetesen nem szószerint értem ezt. Inkább közölni szeretném, hogy a héten három napom, a holnapival együtt jelenleg csak az alábbiból áll. Felkelek reggel 7kor elmegyek suliba. Suliból nem haza veszem az irányt, hanem a buszhoz táskástól. Megyek vezetni, aztán a vezetés után Eü. tanfolyamon veszek részt. Aminek hatására az utolsó előtti busszal jövök majdnem haza. Tehát általában 22órára vok itthon.

Legközelebb az ebből adódó fáradtságok, s pihenési hiány miatt, még egy napig túl kell élnem a megpróbáltatásokat. Így leghamarabb pénteken jelentkezek egy tartalmasabb, értelmesebb blogbejegyzéssel. Jelenleg eddig ez sikerült a legrövidebbnek. Addig is tartsatok ki. Jó hetet mindenkinek!:)

Előző bejegyzésem nem volt igazán témára törő, ezért kifejtést érdemel. Mondok pár erős példát, mit éltem át. Először viccesnek hangzik, de majdnem sírva fakadtam tőle mikor ott az adott pillanatban mások felhívására szembesültem vele...

Egyik angol órán, olyan furcsa állapotban üldögéltem (üresjáratnak nevezhető esetleg). Az osztálytársak olvasgattak a könyvből szövegeket. Én n is elvoltam velük, de valahogy az óra vége felé már furcsálltam, hogy nekem nem mindig ugyanolyan mondataim vannak. Igazából párszor nem találtam, hol tarthatnak, csak követtem rámondva, szerintem „kb. itt!”. Erre a tanár odajött a közelbe, s felhívta a figyelmem, hogy lassan szám szerint 11 oldallal vagyok előrébb, mint a többiek, s mindeddig le sem esett, h egyáltalán nem azt csinálják mások, mint én.

Ettől már nagyon megijedtem (persze nem mutattam ki) ... Teljesen kikapcsoltam a könyv felett, s mindvégig „öntudatomban” ott tartottam, ahol ők, de azt kb. 25 percig nem vettem észre, h ez nem is a valóság, igazából máshol vannak.      

Olyan kába volt, mintha nyugtatót vettem volna be. Lassúak voltak a reflexeim, s lassan fogtam fel, ha beszéltek hozzám, értetlenkedtem, s szét voltam csúszva. Így vagyok, mikor reggel bemegyek (mivel hajnal 7kor kell felpattogni) természetesen, mint egy kábszeres, Leülöm a napi 7 órahosszát, de észre sem veszem mivel telt el, csak már délután van azon kapom magam. Az iskolába néha úgy érzem, nem okosodni, hanem butulni járunk. Néha képes vagyok teljesen értelmileg leépülni egy átlagos naptól. De ennyire még sose sikerült.

Egyre többször előfordult, hogy reggel bementem, nem tudtam milyen órám lesz. Milyen nap van, hányadika van, és milyen teremben leszünk. Mindegy volt merről kel fel a nap, világomról se tudtam. Csak ásítoztam a bazinagy teremrendek előtt, összefolyt minden.

Talán pont az emberekkel van a baj, teljesen kiborulok tőlük. Sokszor nem bírok zajban, vagy hangok közt lenni. Néha jön ez az OFF állapot, amivel kizárom magam a külvilágból. Egyik órán meg tudtam ezt csinálni, szinte nyitott szemmel elaludtam. Ezt kivételesen szándékosan idéztem elő. Csak elkoncentráltam, s nem gondoltam semmire. A legdurvább, h nem a semmit csináltam, mert a füzetembe leírtam mindent, mármint ami a többieknek is megvolt. Holott nem is emlékszem rá h mikor tettem, simán csak óra elején elbambultam, s óra végén elpakoltam. Mintha egy perc telt volna el a két időpont közt…

Többet nem is említek meg (végén még beutaltok dilidokikhoz), remélem ebből a válságból is kilépek valaha. Talán majd lesz valami, remélem csak átmeneti mindez. Addig is drukkoljatok….!

Nem tudom, mi van ma is velem. Ha az egész napomat jellemezni kéne, azaz egész érzésrendszerem pár karakterbe kéne öntenem, nem lenne más mondat mely eszembe jutna csak egy, mely mindent kifejez itt és most: „Elegem van!”

Mindentéren el vagyok csúszva. Jelenleg tanulmányilag sem hozom a formám. Nem érzem értelmesnek és hasznosnak, amivel elfoglalom magam/elfoglaltatnak engem. Az idő mintha nem is létezne, akár ma is éreztem így. Felkeltem reggel, s már azt vettem észre este van...

Kezdtem ott, hogy reggel nem öltöztem fel, egy szál boxiban és egy rövidújjú pólóban tengettem el a napom. Mikor 10kor kibújtam az ágyból szembesültem a szintézissel, minek öltöznék fel rendes ruhába, hiszen mindjárt este van, s mehetek fürödni, s kezdődik másnap minden elölről… S így is lett, ma semmit az ég adta világon nem is csináltam, s nem is emlékszem hogyan telhetett el ez a 10 órahossza. Mintha csak becsuktam volna, a szemem, aztán pedig kinyitottam volna.

A dolog pikantériája, hogy ez nem hasonlít a „minek egyek, ha úgy is éhes leszek” felfogáshoz. Szóval, aki ezzel jön, azt már megelőztem. Egyszerűen ilyen nagy ívben még szándékosan sosem szartam mindenre, ami körülöttem van. Lennének tanulnivalóim, de nem érdekel. Úgy érzem belefáradtam, s mivel egyik tantárgyból sem állok kétes jegyre, így egy lufihoz hasonlóan leeresztettem...

Minek tanuljak pl. magyarból, ha 5-öst kapok, akkor is 4-es leszek, ha 1-est, akkor is. Nagy az esélye, hogy szinte minden tantárgyból kapok egy karót, ami persze a jegyátlagomon semmiképp nem ront, mintha nem is létezne. Mégis égő a jó jegyeim mellé, minden tantárgyból egy egyes, hiába is ugyanaz lesz az osztályzatom.

Ez nem csak a tanulással van így, ma úgy éreztem önmagammal szemben is. Szartam arra, hogy nézek ki, még a redőnyt sem húztam fel. Reggel a gépet bekapcsoltam, s az óta itt a sötétben itt ülök. Érdektelen, s érdem nélküli volt mindaz számomra már, hogy egyáltalán lélegeztem. Sőt áramot használtam minderre. Ehelyett a takarót magamra húzva feküdhettem volna, erre a pár perc élményre. Hiszen mint említettem, csak egy röpke pillanatnak éltem meg az egész napot. Volt már ilyen máskor is, de egy egész nap így még sosem esett ki:S

Ürességet érzek belül, lelki fáradtságot, kimerülést. S ismét belefáradást az élet dolgaiba, s vágyakozást a kilépésre egy pár perc erejéig ebből az elátkozott világból. Közben nagyon félek, h valami pszichológiai tünetnyavalyám lehet, s félek, önmagamtól mit hoz a holnap.

Ma előfordult többek közt az is, hogy elővette ma töri könyvet, tanulni akartam belőle, s valahogy órák hosszak teltek el fölötte ülve, s csak kikapcsoltam. Egy betűt sem olvastam el, csak lapozgattam egymás után az oldalakat. Mint aki valahogy „bekattant”. Közben ezután órákat lestem a plafont, feküdtem a macskával az ablakot nézve. S hihetetlen, de mégis azt kell állítanom nem gondoltam semmire. Semmi nem volt a fejemben. Félek nagyon, hogy valami baj van. Gond van velem, valakivel meg kell osztanom mihamarabb, s elmondani, hajlamos vagyok arra, hogy hagyjam, aki tud, az segíthessen nekem… Ennyi.

Szintén interneten lelt kis párbeszéd. De ha lesz időm, a végén képes leszek saját élményt én is közzétenni hasonlóan...Megtetszett a műfaj!:) Esti álom/gondolatindítónak pedig tökéletes...

"[…]Törülközővel letakart combomra tettem föl a lábát. Megtörülgettem, megmasszíroztam, kidörzsölve, kisímogatva belőle a fáradtságot. Amikor ő is megtörölte az én lábaimat, már az ágyon voltunk. A frissen fürdetett talpán puha, illatos bársonyként húzódtak végig apró lábujjaim.
-Milyen jó ötlet volt ma reggel friss ágyneműt húzni :) Hiszen most te is itt vagy! :)
-Jó illata van.
-Reggel kitettem, hogy süsse a nap és átfújja a szél
-Jó illata van :) Jó illata van magának, méltóságos uram! :)
-Magázódunk, felség?
- :D Amíg pertut nem iszunk. :)))
-Értem a célzást! :) Sajnos nincs itthon alkohol :)
-Te sem szoktál?
-És cigizne sem
-Semmi szenvedély?
-Dehogynem! - mormoltam tigrismódra, miközben csókok közepette magam alá hengerítettem gyönyörű, félmeztelen testét, hogy bele nyaljak a hónaljába és végre a halásznadrágját is letéphessem róla
[BIGMAC rész jön...!]
-Ooooohh, értem én! :) Szóval ön sem borban keresi, bár mégis szenvedélyt talál!
- Nem borban :) Nem is dohányfüstben
-Oooooohhh..... nem is kártyában....
- S nem lóversenyben.... MMMmmmmmhh
- S mégis szenvedélyt talál..... Hhhuhhh! :) De JÓÓÓÓÓÓÓ vagy!
- Még nem ittunk pertut! Micsoda bárdolatlanság! :D :D :D
- Aaaahhh, de jól szopsz, ez AAAAAAAAAAAAAAAAzzzz! :)
-Moderato, mein Herr! :) A koccintással mi lesz?
-koccintsunk! :D :D :D
-Mit csinálsz? .... Olló-póz?
-Mivel koccitsak egy vonzó, édes pasival, ha nincs poharunk?
-Ahh, a tökeim! :D :D :D
-fáj?
-Dehogyis! :) Édes vagy... oohhhhh..... és nagyon jólesik....
-Aaaaahhhhh
-Ilyet még csak leszbikusoktól láttam.... pornófilmben.....
-Csak őnekik nincs golyó, ami összekoccan.... :D :D :D de hülye vagy! :)
-Oké, akkor koccintunk pohárral is? :)
-Persze, édesúr, de még előtte.... MMMmmmmmhhhhh!!!
-UUuhhh, ez az.... igen..... mmmmm.... húzd szét.... nyalj bele..... Fordulj arrébb... még egy kicsit..... el akarom érni a farkad.... MMMMMmmmm, igen! MMmmmm
-HHHhmmmm
-MMmmhhhh
-Hova mész? ...... Oohhh, igen..... Majdnem elfelejtettem.... Rád adhatom? :)
-Kibontom a csomagolásból.... parancsoljon, exellenciád! :)
-Igazán köszönöm, kegyelmes uram! :)
-AAAaaaaaahhhh :) Exxxxxellent!.... :) :) :) Exellenciád mesterien bánik a ... aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!! :))
-Gyere!
-Széthúzom neked....
-Gyönyörű popsid van, drágám! :)
-Tetszik?
-Kívánlak! :) Imádlak! :)
-Gyere belémmmm
-Szólj, ha fáj.... ugye, szólsz?
-ühüm.... mmmm.... mmmmMMMMM!!! :)
-AAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaa
-OOOOoohhhhh
-AAAhhh AAAAAAAAhhhh AAHh AAahh aahh ahh ahh ahh ahh ahh ahh
-Gyehhhh.... gyereeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
-Jövök, drágám, jövök szépségem
-WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

-Ne menj még! A szádat! A szádat....
-A szádat azt fogd be, s ne beszélj, Egy hangot se halljak és hagyd azt, hogy valljak ma én! :))
-Te ismersz operettslágereket is? :)
-Ismerek :) Többet, mint hinnéd!
-A szádat add vissza, mmmmmmmmmm Miért akarsz fölkelni?
-A hűtőhöz megyek, ne félj, nem messzire!
-...........
- Itt is vagyok
-Mi ez?
-Ice tea.... Nem találtam mást, nincs pezsgőm, nincs borom.....
-Jó lesz a tea is :) Milyen édes vagy.... milyen romantikus
-Na, hát akkor mire iszunk?
-Rád
-Kettőnkre
-Inkább a giccses operettekre
-Kell a giccs.... néha kell..... csókolj meg!..... mmmmmmmm :))))
-lökött vagy! :) Édes, lökött kis művész
-akárcsak te...!”

Gondoltam közzéteszem a jelenlegi statisztikám. Blogom indulása óta eltelt lassan két egész hónap. S az elején nagyon-nagyon alacsonyan tengődő nézőszám is nőtt, fejlődött sokat. Tehát ez köszönhető hűséges olvasóimnak is, esetleg különböző keresőkből idetévedő eltévedt "netes-túristákat" szintén belefoglalva:)

A böngészőátlag témára térve, az adatok magukért beszélnek. Hihetetlen h magyarországon mekkora Windows egyeduralom van:) Közben amúgy az asztalméretek is elég vegyesek. Elcsodálkoztam rajta, h már az emberek végre leszoktak az 1024x768ról. Természetesen ez az új LCD-knek köszönhető.

A dolgokat összefoglalva köszönöm szépen az eddigi kitartást, s a szorgalmas látogatást. Természetesen továbbra is megpróbálok minden nap egy bejegyzést kisajtolni magamból a jövőben, ha nem többet. A bloggal és velem kapcsolatos véleményeiteket pedig nagyon szívesen várom továbbra is!:)

A napokban kutakodtam a neten meleg tartalmú erotikus történetek után. A legjobbakat viszont pont az internet sűrűjében, fórumokban leltem:) Az egyik megtetszett, tök vicces volt, igazi blamás helyzet:D Szerintem csak egy kitalált sztori. De akkor is aranyos.

A címére illik a "Heteró helyzetek" elnevezés: Egy részeg heteró és egy félig piás meleg srác jelenete az egyik utcai csapnál:) Jól indul, sőtt viccesek benne a zárójeles kis magángondolatok:xD Am az úgynevezett "BIGMAC" hatás is jelen van. Persze most nincsenek zaftos részletek:D<<

"SSSSSSSSSSSZzzzzzz! Ez hideggg, bazdmeg!
(Újabb adag vizet pumpálok a kútból, és a markomban tartom egy picit, hogy ne legyen jéghideg.... És megmosom a gyönyörű hátad... a nyakad..... ettől felfrissülsz.... a fejed sem fog fájni annyira.... a hajad is benedvesítem egy kicsit...)
-Ez nagyon jóóóóó
(Tudom, hogy jó... Ahh, ha tudnád, mi zajlik bennem, mit élek át! Szerelmes vagyok beléd, te állat)
-A csajom szokott így mosdatni... de elhagyott.... a szemét kurva.....
(Csúnyán beszélsz, Édes. Pedig nem szoktál.... Csak miszter Alkohol káromkodik helyetted, abban a gyönyörű szádban. Előre hajolsz a kút mellett. Az utcai lámpa a falomb kusza-foltos árnyékát vetíti a víztől tükörfényes, izmos hátadra. Ahogy bedőlsz, a feneked izgatóan gömbölyödik. Szépen pucsítasz, de nagyon mocskos disznó lennék, ha most a popsidra csapnék. Pedig holnapra elfelejtenéd, megtehetném, hiszen alig vagy magadnál. Nnnna. Most mondok neked valamit hangosan is)
-Gyere, Ádám. Tudom, hogy holnap nem dolgozol, de nagyon fájna a szívem, ha reggel migrénnel ébrednél.
-Te olyan jó vagy hozzám.... Mint egy csaj.... egy nagyon jó csaj..... MMmmmm
-????? !!!!!!! ..... :-) :-( :-O :-D .......
-Bocs
-Mi volt ez? Te...... te megcsókoltál, Ádám!
-Azt hittem....
-Mit hittél
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
-Mit hittél???
-Ne mond ezt el senkinek! Igaz barát becsület szavadra! Esküdj
-Esküszöm, esküszöm, kettőnk titka marad, ne félj már, semmi baj! Falfehér lettél!
-Esküdj
-Esküszöm, mondtam már! Te jó ég, hogy te micsoda felhajtást csinálsz!
-Nem vagyok buzi
(Gyönyörű vagy. Édes. Édes, és szánalmas egyszerre. Vidám és szomorú látvány, ahogy két kézzel gesztikulálsz, mint egy politikus. Két kézzel magyarázod, vehemensen, hogy nem vagy buzi... Sajnállak, de igenis buzi vagy... És most lesmárollak. Te kezdted az egészet! Egy szót se szólhatsz) -MMmmmmm
-Buzi
-Te is megcsókoltál. Most visszakaptad, Ádám
-Buzi
-Nem tudtam kihagyni
-Buzi
-Holnapra elfelejted
-Buzi.... csókolj meg, buzi! Kurva jól csókolsz, köcsög buzi
-Józanul kérjed, akkor elhiszem. Egyébként holnapra elfelejted az egészet! De ha mégis emlékezni fogsz, beszari, gyáva alak vagy és nem mered kimondani sem.
-Ne dumálj buzi
-Vedd fel a pólód... Megfázol... Hülye vagyok, hogy itt bőgök neked.... Folyik a könny az arcomon... meg se érdemled
-Ne sírj, buzi.... A barátom vagy buzi....
-Pofa be! Mégegyszer kimondod ezt a szót, itthagylak az árokban....
-Tudod hogy csak vicceltem, poén volt, ne basssszzzáááááá.......
-Add a kulcsod.... bele se találnál a saját kéglid zárjába
-Anyám meg fog ölni
-Ne rinyálj! Vállald már végre a felelősséget saját magadért! Jó volt, nem?
-Jó volt
-Micsoda
-Hát..... minden.... a meccs..... a haverok.... a sör..... azt már mind kihugyoztam..... meg jó volt a víz is..... jobb vagy, mint egy csaj..... igaz barát vagy.... nem akartalak megsérteni.... nem vagy bu..... nem vagy bu ..... nem vagy homár, nnnnna!
-és ha az vagyok? ..... Na, gyere, menjünk be, fölviszlek a szobádba, de maradj csöndben, anyád föl ne ébresszük
-jó vagy...... jó vagy hozzám.... aki ilyen rendes, az nem köcsög
-ne legyél te abban olyan biztos, Ádám!
-buzi vagy? Jó buzi? Rendes buzi? Ha buzi vagy, akkor én mától szeretem az összes buzit
-Psssszzzt! Csitt! Felébreszted....
-Nincsen az itthon!
-Ne az összeset szeresd, csak vedd észre, hogy nem egyforma mindenki. Van aki lányokkal szereti, van, aki fiúkkal. Van, aki bírja az alkoholt, van, aki nem. Van, aki úgy tesz, mintha szeretne téged, és van, akin alig veszed észre, de mindig az szeret jobban, aki csöndben van és nem harsog
-Te szeretsz engem?
-Szeretlek
-Betakarsz?
- :) Mint egy kisfiút az apukája? .... Bocs.... nem akartalak szegény édesapádra emlékeztetni.... Ne haragudj
-Apu...... apu......
-Betakarlak, ahogy apu
-Aludj te is itt.... Nincs itthon az anyu, mert ha itthon lenne, az ajtóm előtt lenne a fehér cipője....
-Hát.... ott tényleg nincs cipő
-Akkor maradj velem, takarj be, fogd a kezem, amíg elalszom....
-Mint apu
-Nem! Inkább úgy, mint a szerelmednek....
-Őneki csókot is adnék....
-Adj....
-mmmmmmm
-mmmmmmmm
Öt másodpercen belül elaludt. És én hazamentem. Bezártam Ádámék kapuját és a kulcsot bedobtam a postaládába, hogy Ádám megtalálja....
Haza kellett mennem. Tudtam, hogy ha mellette ébrednék, gyűlölne engem másnap reggel....
Vártam, hogy majd felhív
Három nap múlva telefonált:
-Szia
-Szia, Ádám
-Csak azt akartam, hogy....
-Hogy?
-Köszi, hogy hazahoztál.... A többiekkel nem beszélek többé, mert egyedül hagytak a kocsmában.... ha te nem vagy..... mi lett volna?
-Ne foglalkozz ezzel.... szívesen segítettem
-fájt a fejem másnap.....
-tudom....
-nagyon.....
-és nem emlékeztél arra sem, hogy jutottál haza :) Megtaláltad a kulcsot a ládában? Remélem, nem anyád találta meg....
-persze megtaláltam.... azt külön köszi.... egyébként.....
-egyébként?
-tévedsz..... én ..... emlékszem, hogyan hoztál haza....
-és?
-és a csókra is.....
-..... igen?
-ne mondd el senkinek, légyszi
-persze, hogy nem mondom el...
-és....
-És?
-és mit csinálsz ma este?.....
-....
-Tudni akarom..... mi van, ha .... józanul történik ugyanez..."

>>Sztem aranyos, am találtam egészen erotikus beütésű kis párbeszédeket:$ Majd szemelgetek mostantól belőlük. Persze csak ha van időtök és kedvetek ilyeneket olvasgatni. Főképp ha igényetek van rá (Jelezzétek kommentben!). Mások pasis képeket tesznek be, én viszont lehet ilyeneket fogok...<<

Huh… Elolvastam az utolsó pár bejegyzésem, s rájöttem, megváltoztam az utóbbi hónapban. Emberré nevelt a sorsom, viszont most én nevelem olyan emberré magam, amilyenné akarom. Bár ez elég hülyén hangzott, miközben begépeltem, hirtelen nem is tudom már mire akartam célozni:xD Eléggé szét voltam esve a héten, ezért ez érződött is az írásaimon, s volt olyan nap, hogy megint kihagytam bejegyzést. S nem írtam semmit.

A mai nap hamar eltelt, főleg úgy, hogy lerövidítettem. Hat órám lett volna, erre ötödik óra után kajáltam, körbenéztem, felkaptam a kabátom, láttam sehol a portás. S eltűntem, mint kialvó hollócsillag az égen… Nyomom se találták!:D Egyszerűen péntek volt, a héten már olyan eszetlen mennyiségű órahosszát ott ültem, hogy teljesen belefáradtam. Szinte porzott az út utánam úgy tűztem a bringával a haza irányába. Mintha „go home!” parancsot adtak volna ki.

Ráadás minden órán dolgozat volt. Nem is akarom részletezni mik. Megírtam a magyart is. Elvárásaimmal szemben egész jól sikerült, csak párszor kellett a pad alatt kinyitni a könyvet, meg egy-két évszámot kellett a füzetembe megkeresni. Hála égnek nem vett észre semmit a diri. Am féltem tőle, hogy a padtársam lebuktat, de óra közepén észvettem, hogy az enyémről másolja, csak más szavakkal írja ugyanazt. Szóval ráhagytam… én is, meg ő is jól járt:) Úgy tettem, mintha nem tudnék róla.

Ma láttam a suliban azt a helyes srácot megint, vagy még mindig(?)... Hétről hétre csak csalódok benne:(Múltkor megyek az udvarra, s vígan szívja a cigit:S Legközelebb megyek ki következő szünetbe, éppen látom, h hosszan „kurvaanyázik valakit”. Közben másoktól hallom, hogy lehet bukásra is áll.

Ez még hagyján, felveszi a szexi bőrkabátját, s egy időben lép le velem a suliból:D Mintha összebeszéltünk volna, pedig sosem szóltam hozzá egy pár szót sem. Igazából már nem is tetszik annyira, mint tavaly:( Annyi rosszat hallani felőle, meg látni, hogy folytosnosan elzüllik. Az iskolában szinte csak a számomra legjobban unszimpatikus személyekkel kommunikál, akiket messzire kerülök. Nem ezt gondoltam róla. Pedig olyan szép srác. Mindig a legjobb pasik ilyenek:(

Egymagas velem, fekete haja van, s gyönyörű barna szemei:$ Régebben úgy megfogott a gondolata, hogy az izmos felsőtestén álmodoztam egész matekórán. A legjobb, hogy próbáltam lerajzolni a füzet hátuljába a pociját, s testének fő alapját, végül az arcát is hozzá, erre egyik csaj bekérdezte: „Mit rajzolsz?”  s mire becsukhattam volna a lapot, addigra felismerte… „Jééé…ez olyan ismerős…nem az új srác abból az osztályból…!?”

Szerintem már ki is ábrándultam belőle... Ráadás egy évvel is fiatalabb nálam, s ebben a korosztályban már eleget csalódtam. Főleg a 93-as évjáratúakban. Valahogy nem találom meg senkivel az összhangot, vagy mások nem találják meg pont velem. Pedig én nem várok el semmi komolyat, csak egy kicsit kedveljen, s becsüljön meg…

Majdcsak lesz valami már az életemből, s tudom, hogy igazából mit akarok majd kezdeni. Életem ezen szakaszában, összevissza érzek mindent. Vágyok valakire nagyon-nagyon, másrészt meg sehogy-sehogy. Csak lenne már fény az alagút végén.

Közben álmodoztam a továbbtanulásról. Mivel Pestet akarom, ezért sok mindent ki kell találnom. Ha veszek egy laptopot, egy Ipod Touch 1G-t (mert az MP3 beszart, s a napokban láttam h az első generáció ára leszaladt nagyon) és ezek mellé egy új Windows Phone-t, ahhoz szeretnék valami olyan szinkronizálási megoldást készíteni/telepíteni mellyel mindhármon lévő adat akadály nélkül egyszerre kezelhető. A laptopon lévőt látom mindkettővel WIFI-n, s a telón/Ipod-on a laptopot. S valami ’Shared Folder’ alapú megoldással, ha egyiken valamit változtatok, akkor mindegyiken megváltozik. Erre az egyes új Linux disztrókon lévő alternatív programok simán képesek (több eszköz egy programmal való kezelése). Hiszen iTunes nincs rá, csak valami helyettesítő, mely Windows Mobile-ra is jó, de nekem Windows alapú megoldás kell.

Most végül is csak szemelgettem a témák közül, amik eszembe voltak. Úgy döntöttem estére nem megyek egyik faktos csoporttársam szülinapi bulijába. Amúgy sem éreztem, hogy annyira nagyon hívott volna, s szüksége lenne rá, hogy én is ott legyek. Másképp nem ismernék senkit, s nem is tudom, mit vehetnék fel… Utolsó indok még, hogy nyugtassam a lelkem: Hideg van nagyon, s félek kitolni a hátsó felem a bejárati ajtón, mert hazajövet is majd megfagytam:)

Feszült vagyok… Talán tudat alatti dolgok, amik előtörni kényszerülnek olykor pár pillanatra. Ma végeláthatatlannak tűnt minden perc. Teljesen elegem lett az iskolából. Valami szaros könyvet kellett volna elolvasni, bocs nem könyvet, hanem egy nyomtatott lapon rajta van annak a kidolgozott tartalma. Az osztály kijelentette, hogy egy szót se fognak belőle olvasni, ezért az ofő inkább „lerövidítette” nekünk.  Szó szerint ez lesz a dogában is, mégse tanultam rá egy percet sem.

Mostantól nagyon bunkó leszek, szal készüljetek fel, s előre szögezzük le, hogy szubjektív vélemény, ne ítéljetek el miatta, de őszintén ezt gondolom:

Egyszerűen hányingerem van tőle. Néztük a filmet az egyik irodalom órán, ami a könyvből készült. Mit mondjak róla? Elgondolkoztam erősen, hogy most hittan órán, vagy gimnáziumban ülök-e. Azt hittem otthagyom az elindított film első 1 óra 10 percénél, mikor megtudtam még van belőle.

Valami eszetlen fanatikus vallásos, undorító, botránkoztató, érthetetlen (értelmetlen rímekben) beszélő, minősíthetetlen (kb egy diavetítés szerű az eleje, amit én is megtudok csinálni) ócska filmhulladék. Ha jóltom valami „Ember tragédiája a címe”. Most hívjatok parasztnak, vagy bármilyen geciségnek, hogy ilyet mondok egy magyar alkotásra. De semmi többre nem tartom, 2010-et írunk, nem a középkorban tanulunk, az ilyen, a mai társadalom számára már érdektelen műveket a süllyesztőbe kéne dobni. Láttátok volna a vége felé az osztályon az élettelenséget. Az érdeklődés minimális alatti mértékét. Én is alig bírtam végignézni, annyira fárasztott.

A faszom teli van vele. Rohadt töriből, meg magyarból is állandóan „isten így – isten úgy”. Menjenek a rákba már vele. Rohadtul nem foglalkoztat isten, meg az egyház, kurvára nem is érdekelt sose. Tiszteltem más emberek vallását, meg gondolatait mindidáig, viszont akkor már megfordul a véleményem, mikor nem bírom elviselni ha ők rám akarják erőltetni a számomra „hülyeségnek” látszódó dolgokat. Magyar vagyok, s pogány. Nem vagyok, s nem is leszek sosem megkeresztelve, nem hiszek semmi istenben, s a családomból szintén senki sem, s nem is hitt bőven a dédszülőkig visszamenőleg.

Engem az egész oktatásban ez a teljes vallási mánia kiborít, egyszerűen mérhetetlenül irritál. Erőszakolják rá az emberre egyfolytában. Akármit nézek, mindenhol a hit, meg majd „isten megsegít”. Hiszem, ha látom: akkor jöjjön ide, s segítsem meg. Teremtsen elém egy macsó pasit végre, s a zsebembe egy pár tízezrest, s akkor menten elhiszem, h létezik. Sok fanatikus barom, nem tud magával mit kezdeni, s emiatt ezt kell nyűglődnöm…

Egyszerűen nem bírom megtanulni, s nem is fogom már csak azért se. Betelt a pohár… Viszont jól esett így kiírni végre magamból, ha elég cifrán is tettem… Asszem kezdek lenyugodni…

Összességében amúgy a tanáraimmal nincsenek nagy problémáim. Milliószor jobb, mint az általános iskola. Bár úgy érzem, talán én vagyok jó pozícióban…:) Mesélek egy jó sztorit. Egyik órán mondja az ofő h a naplót adjam már be a tanáriba.

Elkezdek menni a cuccal, gondoltam mivel senki nincs a folyosón se, meg óra is van, belekukkantok már egy picit. Eddig matekból úgy gondoltam, h 3 egyesem tuti van. S éppen hogy kettesre állok. Igazából ez az egyetlen tantárgy ami ilyen, esztelenül hülye vagyok hozzá. Szóval nézem a saját lapom, s a matek rublikánál a beírt jegyeim közt nincs egyes(!).

A legdurvább, h utóbbi két témazáróm is egyes lett, s helyette egyikre egy „2”-es másikra egy „2,” vagy beírva. Közben meg órán ijesztget vele, h milyen rossz a dolog…meg h ha nem vigyázok megbukhatok meg stb…(Persze még sosem láttam a naplót...eddig)

Persze mindennek megvan az oka. Hiszen közben egy hónapja a tanárnővel való kiemelkedően jó viszony tartására törekszem…:$

Kedves, segítőkész oldalam veszem elő, a múltkor „önzetlenül szabadidőm feláldozva” még weblapot is csináltam neki:D A sulival kapcsolatban felajánlottam h elkészítem a prezentációját is pluszba. Egy kb. 30 diából álló csili-vili HD-s animált 3D cuccost adtam a kezébe. Melybe ráadás fasza FLASH objektumokat is integráltam. (Adobe Acrobat 3D-vel)

Amitől el volt hűlve…h ő még ilyen jó megoldásokat nem is látott. (Gondoltam magamba…ne képzeld el mennyi idő volt megcsinálni:xD) Egész őszi szünetben ezen güzültem. Persze nem árultam el, hogy nem is PowerPointtal készült:) Úgyse ért hozzá. A gyümölcs beérett, asszem protekcióm van most már:$

Am a tavalyi tanárnál is úgy tudtam kettes lenni, hogy fejalánlottam informatikai tudásom... Megcsináltam a tanári gépet, megmutattam neki, hogy hogyan lehet Office 2007 doksikat kezelni az Office 2003-ban is. Csak a kompatibilitási csomagot kell hozzá telepíteni:) Beüzemeltem a fénymásoló/nyomtató eszközt, mert nem értett hozzá:D

Aztán megfelelő fájlrendszerre formáztam a Pendrive-ját, hiszen eddig alig ismerték föl a sulis gépek. Ebből is érződik, hogy megfelelő kapcsolatok, s oda-vissza előnyös juttatások/ismerősök nélkül az ember sehogy sem tud majd boldogulni az életben… Igaz ez a nagybetűs életre is:xD

A héten viszont utolért a bizonyos végletláthatatlan feladattenger. Ezért tegnap semmit sem tudtam közzétenni. Erősen zavart a dolog, mert szerettem volna írni, de este tíz körül már zombi voltam. S nem akartam valami depis vagy elmélyedő mondatokat a webre vetni.

Ma voltam vezetni, s büszke vok magamra:) Nagyon jól sikerült megérzésem szerint. Pár kis hibát eltekintve gördülékenyen, s határozottan telt el az a két órahossza. Ment a parkolás is, a megfordulások, ráadás sikerült a forgalomhoz is alkalmazkodni. Egyedül egy dolog van amin fennakadok mindig.

Nem tudom megérteni, miért van az, hogy sötétben, bazinagy forgalomban, hóesésben, ónos esőben, dézsából öntött vízben, oldalszélben, stb.… mikor katasztrofális idő van mindig jobban telnek el az óráim, s sokkal sikeresebb vagyok...

Mindegy hagyjuk is:) Más konkrétumok nem történtek. Az iskolában mélyzuhanásban vagyok. Elegelem van mindenből és mindenkiből. Útálok (inkább gyűlölök) tanulni. Egyszerűen herótom van a reggeli fölkeléstől. Emiatt alapból ballábbal indul a napom, s reggelente pokróc vagyok mindenkivel:@ Ráadás fény és zajérzékeny... Pokolba kívánom az egészet. Plusz a vérnyomásomat rendszeresen felbassza, az olyan órák tömege, melynek semmi értelme, inkább mehetnénk hamarabb haza. Főleg amikból nem is érettségizik senki az egész osztályban egy lélek se, mégis minden órán dolgozatot írat...(!)