Feszült vagyok… Talán tudat alatti dolgok, amik előtörni kényszerülnek olykor pár pillanatra. Ma végeláthatatlannak tűnt minden perc. Teljesen elegem lett az iskolából. Valami szaros könyvet kellett volna elolvasni, bocs nem könyvet, hanem egy nyomtatott lapon rajta van annak a kidolgozott tartalma. Az osztály kijelentette, hogy egy szót se fognak belőle olvasni, ezért az ofő inkább „lerövidítette” nekünk. Szó szerint ez lesz a dogában is, mégse tanultam rá egy percet sem.
Mostantól nagyon bunkó leszek, szal készüljetek fel, s előre szögezzük le, hogy szubjektív vélemény, ne ítéljetek el miatta, de őszintén ezt gondolom:
Egyszerűen hányingerem van tőle. Néztük a filmet az egyik irodalom órán, ami a könyvből készült. Mit mondjak róla? Elgondolkoztam erősen, hogy most hittan órán, vagy gimnáziumban ülök-e. Azt hittem otthagyom az elindított film első 1 óra 10 percénél, mikor megtudtam még van belőle.
Valami eszetlen fanatikus vallásos, undorító, botránkoztató, érthetetlen (értelmetlen rímekben) beszélő, minősíthetetlen (kb egy diavetítés szerű az eleje, amit én is megtudok csinálni) ócska filmhulladék. Ha jóltom valami „Ember tragédiája a címe”. Most hívjatok parasztnak, vagy bármilyen geciségnek, hogy ilyet mondok egy magyar alkotásra. De semmi többre nem tartom, 2010-et írunk, nem a középkorban tanulunk, az ilyen, a mai társadalom számára már érdektelen műveket a süllyesztőbe kéne dobni. Láttátok volna a vége felé az osztályon az élettelenséget. Az érdeklődés minimális alatti mértékét. Én is alig bírtam végignézni, annyira fárasztott.
A faszom teli van vele. Rohadt töriből, meg magyarból is állandóan „isten így – isten úgy”. Menjenek a rákba már vele. Rohadtul nem foglalkoztat isten, meg az egyház, kurvára nem is érdekelt sose. Tiszteltem más emberek vallását, meg gondolatait mindidáig, viszont akkor már megfordul a véleményem, mikor nem bírom elviselni ha ők rám akarják erőltetni a számomra „hülyeségnek” látszódó dolgokat. Magyar vagyok, s pogány. Nem vagyok, s nem is leszek sosem megkeresztelve, nem hiszek semmi istenben, s a családomból szintén senki sem, s nem is hitt bőven a dédszülőkig visszamenőleg.
Engem az egész oktatásban ez a teljes vallási mánia kiborít, egyszerűen mérhetetlenül irritál. Erőszakolják rá az emberre egyfolytában. Akármit nézek, mindenhol a hit, meg majd „isten megsegít”. Hiszem, ha látom: akkor jöjjön ide, s segítsem meg. Teremtsen elém egy macsó pasit végre, s a zsebembe egy pár tízezrest, s akkor menten elhiszem, h létezik. Sok fanatikus barom, nem tud magával mit kezdeni, s emiatt ezt kell nyűglődnöm…
Egyszerűen nem bírom megtanulni, s nem is fogom már csak azért se. Betelt a pohár… Viszont jól esett így kiírni végre magamból, ha elég cifrán is tettem… Asszem kezdek lenyugodni…