Megnéztem a filmet. Amit mindenki istenít, s ajánl. Meglepődtem. Megfogó, átérző, mély lelki drámát fedeztem fel. Két alkalommal lestem végig a filmet, mert az elsőnél nem láttam a könnytől semmit. Bőgtem mint egy anyátlan buzi:D Valahogy nem tetszettek az interneten lelt szövegek, így gondoltam saját filmleírást készítek hozzá. Én így éltem meg, ezt vettem ki az egészből, s eszerint írtam meg a a tartalmát.
Egy igaz történet alapján készült filmdráma a kereszténység egyik legnagyobb dilemmájáról mutat egy valós képet.A film Marry Griffithről, egy bigott családanyáról szól, aki meleg fiát elfogadni képtelen, ezért életét és világszemléletét teljes mértékben a bibliában leírtak szerint alakítja. Fia iránti szeretete érezhető, de a szomszédok és a közösség felé irányuló megfelelni vágyás és vakhite sokkal erősebb.
Válogatott módszerekkel próbálja Bobbyt visszatéríteni a „normális” útra, pszichológusra bízza, és egyre azzal győzködi fiát, hogy amit érez az bűn, és amit tenne az elítélendő és a pokol tüzében ég miatta. Pusztító buzgalmában családon belül is olyan helyzetet teremt, mely már szinte megalázza a magára maradt fiatal fiút, önértékelését és önbecsülését végleg összetöri.
A fiú eztán nem tud felgyülemlett problémáiból, s berögződött félelméből kilábalni, bűnösnek és hibásnak érzi magát mássága miatt. Ezért egy érzelmi fordulatában öngyilkosságot követ el. Egy híd tetejéről veti magát a forgalom mélyébe. A mindössze csak 20 éves fiú azonnal életét veszti. Elvesztésével szembesülvén az anya lelkiismeretében egy végtelenül elolthatatlan bűntudat keletkezik, melyet talán sosem tud majd megemészteni. A váratlan tragédia folytán csak hónapokkal később döbben rá, mennyire hibásan kezelte fia helyzetét, és ekkor érti meg, hogy az ő betegnek és eltévelyedettnek hitt fiának semmi baja sem volt.
Hosszú időt és mély lelki válságot kell átélnie az anyának, míg végül elér a katarzishoz, hogy belássa végzetes hibáját. Egész életén át kísérő, s folyton visszatérő bűntudata eztán megváltoztatja a hitét, az emberiségről alkotott dogmák, s főleg a biblia átvitt értelemben értelmezhető mondatai közt kérdéseket lel, melyeket nem válaszolhat meg senki. Ezt önmagának kell megvilágosítania, s megtalálni a helyes utat.
A tragédia bekövetkeztében azonban nemcsak az anya vonható felelősségre, hanem a fiáért kiállni képtelen apa is. Alapvető ellentmondás, hogy hogyan terjeszthetné a megértését egy olyan csoport, mely gyalázkodva és undorodva küldené halálba fiait és lányait emiatt. Az anya ezt tisztábban látván új irányt vesz, megpróbálja megérteni: a melegség nem választás kérdése, nem bűn, és elfogadása nemcsak környezetének okoz nehézséget, hanem sokszor és talán leginkább magának a meleg fiatalnak is. A szeme előtt folyton Bobby váratlan halála lebeg. Lelki furdalásában adósnak érzi magát fiáért, s egészen új irányt vesz. Ha kell önmaga egyedül képes szembeszállni, s tenni azért, hogy jobbá tegye akár az egész világot. A történet végén viszont rádöbben, s megpróbálja elfogadni a tényt, hogy fiát még késői ráeszmélése ellenére sem láthatja viszont, ha akaratlanul is, de már örökre elveszítette.
Ami érdekes a történetben, s egyedül irreális az David szerepe, pontosabban a hozzá való viszonyulás. Vajon az öngyilkos fiú nem számított a párjára, legalább őrá egyedül, akiben biztos volt, hogy szereti? Nem gondolt rá milyen fájdalmat fog okozni neki? S annak családjára hogy-hogy nem támaszkodott ha már a sajátja elítélte másságát? Nem szőrözök tovább, végül is így kellett lennie a történetnek, hiszen nem lenne dráma a műfaja, ha a többi melegfilmhez hasonlóan happyend-el záródna. Ettől a kis történethibától/furcsaságtól eltekintve jó volt. Egyéb ellenérv a David-os dologra? Várom az építő kommenteket!:)
Elegem van már belőlük… jelenleg rendelkezek több nyomtatóval, mely össze van kapcsolva az egész monstrummal. A fő gép mellett még egy kisebb PC is helyet foglal, ők ketten USB-n kommunikálnak, az Azureus-al letöltött állományokat 16 megabiten Seedeli vissza. Azért volt szükségem a torrenthez egyszerre két gépre, mert havonta kb. 100 gigás a letöltési átlagom, s hiába 1400 gigás a jelenlegi vinyó tárhelyem (a nagy gépben), szinte azonnal megtelik, kell egy másik gép, ami forgassa ezt visszafelé, hogy az átlagom ne csökkenjen.
Amúgy az évek alatt elértem a majdnem „szervergép kategóriát”. Magam építgettem össze. Hiszen 6GB DDR3 Ram-al rendelkezik, jelenleg dupla Nvidia 8600GT 1GB videókarival, 800+500+320 gigás HDD-kkel. Ehhez jön a 22”-os Wide monitor, amiből akarok még egyet, hogy Dual Screen-es legyen, így hatékonyabban végezhetem rajta a mindennapos munkáimat. Több monitor, több felület:) Egyedüli gondom, hogy a processzorom 2 magos még mindig. Talán idén már átváltok a 4-re.
Ezek mellé magamnak kiépítettem egy „mini” irodát. Ennek állandóan kompatibilitási gondjai vannak. Főleg mióta átálltam a Windows 7re. Napokig tartott a drivereket megkeresni, ráadás mindig összezavarodik a megszokott 6-7 eszköz. Főleg a nyomtatóim hajlamosak erre.
Helyet foglal az asztal felső részén egy igen okos Epson Stylus multis gép. Képes vagyok vele szkennelni, fénymásolni, A4-es lapokat akár borítékra hajtani+nyomtatni rájuk. Inkább szkennelésre használom. Sajnos hamar megeszi a tintapatront, így ezt a tulajdonságát nem kedvelem. (A „durabrite” színcsomagosokra ez jellemző…)
Van egy Samsung multim is. Ő már Faxolni/E-mailben azonnal küldeni/Fénymásolni/Fényképet szerkeszteni/Lapokat méretre vágni is tud. Van benne kártyaolvasó, USB olvasó, s vezetéknélkül is nyomtat telefonokról Bluetooth-on. Részben okosabb, mint az előbbi, viszont nem tud szkennelni. Nyomtatásban elég menő, 30 másodperc alatt kidob vagy 5 oldalt. Persze egy hatalmas nagy talicska méretű állat, nagyon flottul kellett a szobám berendezni, hogy minden elférjen. Annyira jó munkát végeztem a tervekkel, hogy semmiben sem bukdácsolok.
Viszont ha csak nyomtatni kell, akkor erre a célra van egy Xerox lézeres gépem is. Villámgyors kis masina, kicsi, kompakt, az asztalon külön kis „polca” van. Amiben helyet foglal. Több ezer lapot tud elkészíteni, anélkül, hogy bármilyen alkatrészt is cserélni kéne benne. Színesben is nyomtat, szóval nem akadály neki semmi, csak erre az egy dologra használatos. Sajnos Win7 illesztő program nincs hozzá. Ezért a kisebbik gépre van kötve, amivel együttműködik, hálózaton keresztül jelölöm ki, ha adatot akarok rá küldeni.
Ha nagyon takarékos akarok lenni, s minőségi fekete-fehér lap kell, olcsón, ráérősen és lassan, akkor erre egy igazi őskövületet használok. Egy Epson LQ-500-ast. Hangos, zajos, idegölő cucc, viszont soha nem kellett benne cserélni semmit, mert ő Mátrixnyomtató. Kivéve, akkor hibásodik meg, ha nagyon sokat használjuk. Szerencsére abban az időben nem létezett még nagyon tintapatron, így örök élet a szerkezet. Körülbelül már 10 éves biztosan elmúlt. Mindenesetre sokkal megbízhatóbb, mint bármely más ma kapható gép. A legdurvább, hogy szinte bármely régi Epson illesztő megfelelt neki. Egyedül az LQ-300-asnál nyomtatott félre idegen krikszkrakszokat. Szerencsére sok gép támogatja, így nem akadály a használata.
Megbírtam csinálni hozzá az XP-mód szerű Hardveres Virtualizációt. Sokkal gördölékenyebben kommunikál. Egyedül ebben az egész „hóbelevancban” az idegesít, hogy annyi vezetéket kerülgetek. Valami vezeték nélküli megoldást akarok keresni mindehhez. Mert ha a WiFi-t is bekötöm ennek a tetejébe, akkor már kész huzaltenger lesz. Persze USB-ből van elég, az alapgépben 8 van a kicsiben meg 4. De már a 7.1-es hangfalszett is elég problémás volt. Diszkréten elrejtettem, minden szekrényem 2-2 sarkára került egy oszlop. Am sajnálom, hogy most elkezdtem így kockulni, csak ez a téma jutott eszembe:D A saját életem akartam egyszerűbbé tenni, erre még csak bonyolultabb lett:) Am a videóban szereplő Laptop nagyon az estem:$:P Lehet az első vásárlók közt leszek, ha viszonteladók által magyarországon is kapható lesz:D
-Miért ebbe a névtelen, vacak bútorboltba jöttünk? -Mindenhol körül akarok nézni. Ha már szekrénysort veszünk. -Vigyázz, keskenyek a lépcsőfokok... -Köszi... itt mennyivel hűvösebb van, mint fönt! -Tényleg... Látod? Itt csak ágyak vannak... Fönt volt az összes szekrény. -Hová rohansz? Legalább nézzünk körül, türelmesen. -Itt nincs senki. -Fönt van a személyzet is, a pénztárnál... És fönt van a többi vásárló is... -Kettesben vagyunk... én még egy ipari kamerát se látok... - >;-)) -Mi ez a huncut mosoly? :) ... héééé :) észnél vagy? Bármikor lejöhetnek... -Ki akarom próbálni az ágyakat... -Így? -Csak alaposan érdemes... -... Aaaaahhh..... - Milyen okosan tetted, hogy nem vettél alá alsót! MMmmmhh! :)) -Aaaaaa.... de jóóóó! .... hhmmm.... hagyd abba, kééééééérlek! :)) -Pszt! :) Ne hangoskodj.... mmmmmmmmm.... - Gyereeeeeeee.... gyere, szopjad erősebben.... -mmmmmmmmmmmmmmmmm -imádommmmmm. Kenjed szét a tökeimen a nyáladat.... Igennnnnnn! -mmmmmmm -De jóóóóóóóóóóóó! DE JÓL SZOPSZ! NE HAGYD AB...mmbbbbmmmm -Ez az! Most te is engedd a torkodig az enyémet! Addig se hangoskodsz....Imádok hatvankilencezni, mondtam már? :) -Halkabban! :)) Halkabban, teeee! :)) mmmmmmm -mmmmmm -mmmmmÁÁÁÁÁÁÁáhhhhh -ÁÁáááááhhh!!!! -áhhhhh!!! -lenyelted????? :D -nyammmmm! ... és te????? :D -:D -Vigyázz! Gyere gyorsan! -Hova?... Úristen, siessünk! -Ide! A lépcső alá! -Huhh, de mi lesz, ha idejön? -Itt a shortod, szerelmem! :) Vedd föl gyorsan! Pszt! -Te is! Öltözz már, te őrült! -Őrülten szerelmes! :) -Javíthatatlanul romantikus! :) -Elképesztően szexi! :) -Imádlak :D :D :D -Szeretlek :D :D :D -Kész vagy? Gyere már! -Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi... nézelődjünk... Ott az eladónő, látod? ... Nem baj, most már megláthat minket... -Milyen piros az arcod, kicsi szerelmem! :D :D :D -Tényleg...? - A lázrózsák ehhez képest....! :D -Ne röhögj! :) Neked meg félig betűrve, félig kint lóg az inged a nadrágodból.... -......... Mit tetszett kérdezni?... Hogy parancsolunk-e valamit?
Lassan két éve írok egy könyvet. Melynek lapjai már bőven átlépték a bűvös 100-as határt. De valahogy mégsem tudom befejezni soha. Most a perverzeknek, s azoknak, akik pikáns részleteket szeretnek olvasni, kedvezni fogok. Egy kisseb részlet a 16-17. Fejezet sztorijából. Nehéz időn mentem át. Ezen a napon már nem volt mit titkolnom. Előtte kiderült mindenki számára, hogy meleg vagyok. Ekkor játszódik a történet, s végre nem interneten talál bigmac, hanem valós esemény:D
„Álmosan, és lefáradva nyitottam a szemem 2007 augusztus 3.-ára virradó reggel… A fél sötét szobába gyenge fény szűrődött be a függöny rései közt.Sajnos a lelkem nem hagyott nyugodtan aludni, nem tudtam mi tévő legyek. Ezt nem az idegen hely okozta azt rögtön éreztem. Tudtam ezen a napon haza kell mennem, de nem voltam benne biztos, hogy mi vár majd. Hiszen nincs több titok már, kiderült minden igazság.Abban sem voltam már biztos, hogy egyáltalán induljak-e, inkább jobb, ha maradnék, talán semmi hírt nem adnék magamról.
Hiszen engem már elítéltek, és ezek után biztos nem fognak szeretni, és biztos nem tartanak majd ki mellettem. S azon gondolkoztam, miért pont ezt az életet kaphattam. Nekem olyan nehéz, más emberek meg játszva töltik a mindennapjaikat! Miért pont én vagyok meleg? Miért kaptam ezt? Vajon ajándék, vagy csak egy nagy balszerencse? Tudtam, hogy soha nem fogják elfogadni teljesen. Pedig én nem tehetek róla, nem én választottam ezt, nem én döntöm el, melyik irányba fordulok.
A mai homofób világban még jobban elítélnének, nincs értelme ezt megpróbálni, nem akarok mások érzéseivel játszadozni! Belefáradtam már, ha nekem ez adatott, akkor ezt folytatom. S mikor még küzdöttem ellene azt is hiába tettem, mert még jobban ide sodródtam. Talán ez a harc nem is volt harc, hiszen tudat alatt nem is akartam ellene tenni semmit, s a fiúkat akartam szeretni.
Számomra ez tűnt egyetlen elérhető útnak, amit biztosabban látok mindennél… Sok mindent átéltem már, de a remény nem alszik ki bennem, hogy egyszer találok egy olyan valakit, aki kitart mellettem és szerethetem, s mindenem odaadhatom neki, mert tudom, hogy ő is így érez. Nekem nincsenek vágyaim, csak ennek az egy álomnak a beteljesülése lenne az egyetlen célom. Ez annyira polgárpukkasztóan naivnak tűnt. Emellett idejétmúlt filozofálásnak.
Hasonló gondolatok forogtak a fejemben, de elvetettem ezeket miután megnéztem mobilomon, hogy alig múlt el reggel öt óra. Hány álmatlan éjszakát köszönhetek vajon még ennek? Miket kell még átélnem? …Bágyadtan visszafeküdtem, s közelebb bújtam a mellettem alvó Alexhez, egy kicsit magához térve mormogta félálomban hogy „mi a gond…?; aludj még…”- „semmi” - válaszolva becsuktam szemem és próbáltam tovább szundizni, ami viszonylag elég hamar sikerült is. Nem is csoda, ha egyedül alszok soha nem ment még, hiszen, mindig csak ezeken a hülyeségeken gondolkozok.
Ha van valaki, akihez oda lehet bújni, az máris biztosítja számomra azt a biztonságérzetet, s biztosítja, hogy nyugodjak meg és nincs semmi baj. Együtt megoldódik minden majd. Az emlékfoszlányok még keringtek a fejemben, s szinte képek formájában figyelgettem a múltat… Nem is volt ez múlt, hiszen csak a mai éjszaka történései… Nemrég ott fejeztem be, hogy döntöttem, s folytatom is mit…
Négyen sétálgattunk este. Párom, meg két ismerőse. Mindannyian melegek. Végül egyikünknél letelepedtünk. Éreztem valamit nagyon meg akarnak kérdezni, végül egyikőjük a két idegen srác közül (akik mellesleg elég helyesek voltak) benyögték h nincs hol az estét kettesben tölteniük. De igazából nem akarnak kellemetlenséget okozni, meg stb… Végül csak oda jutott a téma, megkérdezte egyikőjük egy felvetett ötlet alapján, hogy mi lenne ha mi négyen…?:xD Gyurinak azt a választ adtam pár perc gondolkodás után, hogy én benne vagyok, nem zavar a téma. Bevallom hallatán egy kicsit meg is fordulta fantáziám, izgatott a dolog. Milyen lehet négy fiú együtt az ágyban...? A ötlet eljövetelét azzal okolták,hogy máshol nincs rá hely. S itt megfelelőnek bizonyul. Leültünk az ágyra, Gyuriék egy picit távolabb helyezkedtek el, mi ketten pedig Alexal, a kisebbik ágyon voltunk, hátradőltem, ő meg felettem volt. Simogatott, s elkezdtünk smárolni. S pillanatok alatt mindenkiről lekerült a ruha… Simiztük egymást, csókolóztunk. S Alex szépen lassan haladt lefelé… s matatott lent. Aztán szájába vette, s én behunyva a szemem, ellazultam…
Nagyon jó volt, s közben távolabb a sötétben halvány körvonalai látszottak a többieknek. Előjátéknak megfelelő, be is indultam rá, s viszonoztam, amit nekem nyújtott, illetve nem minden részét, csak ami éppen adódott az adott helyzetben… Közbenaz első találkozásunkból adódóan ugrottak be képek, s emlékszem arra a megjegyzésre amit akkor tettem Alexnak mikor sétáltunk ki a vonathoz, és megkérdezte miért vagyok szótlan, meg a szexről is feljött a téma… vagyis az azelőtt nemrég történtekről. És megkérdeztem tőle hogy „hol tanultad meg ilyen jól?...”:xD– Ez alábbival azt hittem majd ő jön zavarba, de tévedtem, hiszen én pirultam el rajta. – Visszaemlékeztem egy pillanatig, s jó érzéssel töltött el, s belegondoltam milyen rég is volt, azóta mennyi minden is történt.
… A másik páros is hasonló helyzetben volt már, igaz a sötétben nem sokat láttam, de azért a fantáziám segített világosítani az előttem lévő képeket.…Mit mondjak legfurcsább és egyben legviccesebb alkalmam volt ez a szexre. Igazából nem volt ez teljes négyes. Hiszen külön-külön helyezkedtünk el, távol egymástól:D Mivel nem igazán jöttek össze a dolgok, emiatt zavarban voltunk, többször előfordult, hogy majd meghaltunk a nevetéstől. Zsolti az elején nem nagyon akart belelendülni, s érdekes módon Gyuri, aki nagyon odáig volt érte őszintén megmondva eléggé erőltette a témát. Kifogása Zsoltinak csak egy volt: hogy ki kell mennie a WC-re ereszteni egy sárgát, mert nagyon kell, és azért nem áll fel…?:XD Sztem meg én hoztam zavarba, mert biszex létére a sötétben bekérdeztem olyanokat neki:D Aztán mivel én eléggé beindultam, egy picit többet szerettem volna, s megkérdeztem Alextől van-e óvszere, mikor visszajött. S a polc tetejéről egy gumit vett le. Jó 10-15 percig keresgéltük a sötétben mobillal világítva a krémet, de nem lett meg… Alex pedig esküdött, hogy van valahol a szobában, csak meg kell találni!
Végül mentő ötletnek Gyuri elővett egy tubust, ami a táskájában volt. Be is kenegettük magunkat ahol kell, s én több-kevesebb sikerrel, és segítséggel felhúztam a gumit, ami már maga is elég nevetséges volt. Hiszen a sötétben csak azt hallotta az ember h valami síkos, s nem láttunk semmit. S közben mindannyian a halálba szidtuk a kenceficét, mert az tuti hogy mindenre jó, de erre nem találták ki. Végül nem lett semmi a nagydologból, inkább csak orális szexnél maradtunk. Hát… kitörtünk percenként a röhögéstől. Meg igazán megvallva szerintem Alexnak se volt kedve, mert aki nagyon akarta volna az tett is volna érte…:D
S úgy döntöttünk nincs értelme erőltetni ezt, ilyen silány eszközökkel… mondhatom már csak én álltam teljes fegyverzetben, mert a többiek a körülmények figyelem elvonó tulajdonságaival jobban el voltak foglalva. S félig nevetve meg is kérdeztem, hogy „buzik vagytok-e egyáltalán?” Mert a lábuk közé tekintve inkább hetero egyedeknek tűntek… Kicsit cikis volt, mert igazából poénkodásba váltottunk át.
Szex ide, szex oda, ez már csak amolyan heti „röhögő-parti” lett.
…Kicsit aztán komolyabbra fordítva a dolgokat, visszatértünk az eredeti programhoz, s néha egy kicsit párt váltva (!) időnként; töltöttük a perceket tovább. Zsolti is elővette nyalókázási tudományát:D
A végén elélveztünk, s már csak én maradtam hátra… egy kicsit „szenyóságból” jól megdolgoztattam szegény Alexet, hosszan visszatartottam, s mikor már jól elfáradt akkor engedtem el magam. Jó volt érezni, ahogy csinálta, s úgy voltam vele miért ne tarthatna ez az élvezet sokáig. Mikor már minden lezajlott, s végeztünk, Zsoltiék felöltöztek, és elindultak haza. S már csak mi ketten maradtunk. Befeküdtünk az ágyba, betakaróztunk, s mint egy deszka kimerülve aludtunk el… Több emlék nem jut szembe, maximum csak homályosan, túl fáradt voltam.
[…]…Azóta már éppen reggel lett, s csörgött Alex mobilja. Az ébresztő jelzett rajta. Én egyszer kapcsoltam be a sajátom, de meg kell mondjam, nem mertem tovább hagyni, nem akartam beszélni senkivel aki üzit hagyott. Semmi értelmét nem láttam. Csak szíttam volna a mérget, nekem nem hiányzik már reggel a vita. Alex kiment a szobából. Gondoltam én is utána tartok. Felvettem a rövidnadrágom. A konyhában üldögélt, egy szál cigit szívogatott éppen… Összenéztünk, s végül azonnal jót nevettünk:xD
Mint már régóta tudjátok, van egy kedves „kis” háziállatom, akit általában rendszeresen említgetek is egy-egy bejegyzésem folytán. Igazán összefoglalót viszont nem is írtam még róla. Egy macskával való együttélés, mit mondjak igen embert próbáló is tud lenni néha. Gondoltam összeszedem azokat a pozitív és negatív tulajdonságot, mely egy átlagos macskával együtt jár.
Főleg akkor hatalmas dilemma ez, ha az állat mellesleg el van kapatva, s mindent megkap, amire csak rányarvog…:xD Akkor kialakul benne egy „életszemlélet” tehát már el lett rontva...:D Jelenleg már több mint második éve az életem része, a kis egyetlenem. A harmadik barátomtól kaptam egy nyár alkalmakor. S pici kora óta, mindennap velem alszik. Szerves részét teszi ki a mindennapjaimnak.
Sok örömöt, s sok bosszúságot is tudott már nekem okozni… De mégis azt mondhatom, nem bántam meg. Általában a kutyusokat nem kedvelem annyira, a cicák valahogy nyugodtabbnak tűnnek, s nem igényelnek akkora törődést. Bár egy igazán Egoista kan macskának, mint az enyém, hát ennek ellenére mégis vannak megcáfolható tényei. 10 tényben szedtem össze, a leggyakrabban előforduló témaköröket:)
1.Általában a reggeli felkeléskor, rendszeresen addig erőlködik, s addig nyarvog veszettül, míg ő nem kap legelsőnek enni. Más étkezésekkor is szokása, egyszerűen mindenben ő az első, különben órás hisztiket képes levágni. Kierőszakolja tőled, hogy márpedig nem hagyhatod figyelmen kívül. Ha hazaérsz késő este, s már kopog a szemed az éhségtől, s már majdnem rosszul vagy, nem törődik vele, először neki kell a kaját melegíteni.
2.Állandóan éhes. S mivel elsőnek minőségi macska étel lett neki adva, ezért soha többé mást nem képes megemészteni a pocija. A megfelelő táplálék kiegészítők, orvos által összeállított megfelelő étrend által tartott macska, mint tudjuk igen jól táplált. Általában napi 6-7 alkalommal tömi az arcát. S sokszor egyéb kívánságait erőszakolja ki. Sikerült rászokatnia az éjszakai nasizásra. Általában éjfél körül nem nyugszik, nem hagy aludni, míg egy bögre tejet/tejbegrízt/tejberizst nem kap, pontosan megfelelő 25 fokos (a mikróban 30 másodperces) melegítésen átesett innivalót értem ez alatt. Ez mindennapos berögződés, „kiscic” kora óta. Közben én is megkívánom a táplálékot a hűtőből, s nekiállok fosztani vele a frigót. Végül hajnal 2ig nem jön álom a szememre, mert bezabáltam…
3.Mikor egy pici macska hozzászokott ahhoz, hogy rendszerint a karjaidban alszik el. Két éves létére a maga bő 3,5 kilójával rendszeresen ezt akarja folytatni (érthetően lehetetlen, ekkor tesz mást) alváskor teljesen rád fekszik. Nyálazza a fejed „szeretetből”, mögéd bújik, s ádázul körömmel birizgálja a hajad. Nedves orrával úgy támad, ahogy tud. S főleg ha már elaludtál, nem tudsz ellene semmit tenni. Mikor már nagyon beleindul, képes megkarmolni a fejed a piszkálásakor. Általában inkább ezért szoktam betakarni úgy, hogy csak a feje legyen ki. Ezzel elkerülöm a véletlentámadásokat. Ennek ellenére elég erős az öntudata, s mindenáron először a kispárnám felét birtokolja, végül letaszít az éjjel folyamán róla, s én párna nélkül alszok. Míg ő vígan durmol, s szokott horkolni is.
4.Akármilyen hihetetlen, mint egy jó gyerek, képes emberi életritmusra átállni. Éjszaka mélyen alszik, egy időben veled. Nappal félálomban fekszik, tehát nem alszik el. Ennek ellenére, ha a közelében vagy, muszáj foglalkoznod vele. Időnként, hogy ne csak benn legyen őkelme, néha ki is kell menni vele a friss levegőre. Hiszen egész heteket fekszik végig, mozogni is kell neki emellett. Ilyenkor sokat lehet ökörködni vele, nagyon szeret játszani, s támadni is. Legjobb, ha kesztyűvel nyúlsz hozzá, s a játékaihoz is. Hiszen olyan tud lenni, mint egy „élő és két lábon járó kaktusz”.
5.Vannak érzelmi, s lustasági hullámai is. Képes elhagyni magát teljesen. S ezzel a körülötte lévő tárgyakat is rongálja. Konvektor tetőre fekszik fel. Mely mondjuk, egy 5-6-os fokozaton alapból megy. Súlyából/méretéből adódóan teljesen végig éri a fedőt. Több alkalommal vált/szakadt már le a régebbi fém tetőszerkezet. Képes a forró, szabályosan égető felületen aludni. Úgy hogy én a kezem 5 perc után nem tudnám elviselni rajta. Érzem a lassan „égett-macska” szagot. Ekkor odamegyek, megfogom a lábainál, s átfordítom a másik oldalára. Mikor ez előző „felsült” oldala felülre kerül, s gőzölög a macska oldala:xD Nem tudom elképzelni, hogy nem süti, nem érzi a fájdalmat? Miért szeretik ennyire a forró dolgokat a macskák, hogy tudják elviselni? Nonszensz:D
6.Essen szó a tisztálkodási dolgokról. A macska általában szőrcsomókat hagy maga után. Szerencsére ez nálam nem vészes. Megfelelő szőrápoló samponokkal, speciális, akár mentolos macska tusfürdőkkel ez megint csak elkerülhető. Szőre szép dús, nem hulló, vastag, erőteljesen csillogó lesz. Ráadás kellemes illatő. Az én példányom kezd már a reklámban lévő dögökhöz hasonló külsőt ölteni. Nagydarab, erőteljes, szép izmos lábai, erős testfelépítése van külsőre. Persze ha a gazdi és a cica közt megfelelő lelki kötelék is kiépül, testileg-lelkileg is látszik a dögön a kiegyensúlyozottság, összetartás.
7.A modern macskák új szokása (több ismim is mondta már), hogy szeretnek TV-t nézni. Sőt jeleznek is, hogy be kell kapcsolnod nekik. Elé/mellé ül, s nyávogással jelzi. Az enyém például, órákat tud eltölteni előtte, kényelmesen elfekszik, s meredten nézi a képernyőt. Szinte egy kulturált lényként vevő az információra:D Szeret velem együtt/egyedül is filmet nézni. Ilyenkor odakucorodik valakihez, ha többen vagyunk a helységben, s néha el-el alszik, néha éberen figyel, ha érdekes jelenet van.
8.Reggel nem tudsz elágyazni, mert keményen ragaszkodik a takaró/kispárna társaságához. Sokáig alszik még benne, tovább mint én. Ha a lepedőt/takarót ki akarom venni alóla, akkor fújással fejezi ki nem tetszését. Sokszor annyira rágyógyul a plédre, hogy nem lehet róla leszedni:xD Általában ráhagyom, s elindulok a suliba. Mire hazaérek, látom, hogy ugyanott, ugyanabban a pózban alszik még mindig. Szóval a délelőttje feledtív izgalmas lehetett…
9.Szerencsére konkrét károkat Kan macska létére nem végez. Ezt én is csodálom, hiszen férfiasságától nincs megfosztva. Szerintem nevelés kérdése, ami furcsa, hogy testének mérete szinte képes felülmúlni egy kiherélt hím szobacirkálót is. Természete ennek ellenére nyugodt. 24órából 16-ot alvással tölt. Amúgy van neki egy kis „barátnője”. A kis fehér perzsa cicalány a szomszédba tartozik. Nyáron sok időt töltöttek együtt, sőt néha átkéredzkedik a szomszédhoz is. Ott jelentkezik az ablakba, ahol szintén azonnal beengedik. Ha elutazunk, vagy nem vagyunk otthon, mindig a nagy „macskaimádó” szomszéd nénire van bízva. (13 macskája van) Ott még jobban el van kényeztetve, mint itt. Képes kettejüknek főzni, rendszeresen nem tartja be a táplálkozási rendjét az enyémnek. Egy hét múlvai visszatértünkkor már láthatóan alaposan fel van hizlalva a dögöm. Etet vele mindent, főleg joghurtokat is. Emiatt ha én valami édességet eszek, elvárja azóta, hogy osszam meg vele. Valószínűleg a fagyit is ott kedvelte meg. Arany élete van odaát. Én is szívesen lennék macska.
10.Sokszor szigorúnak kell vele lenni, mert úgy érzi, bármit megengedhet magának. Haragszok rá, mikor a fürdőszobában a mosdókagylóba fekszik. Testének mérete akkora, hogy teljesen kitölti azt. S nem tudsz így kezet sem mosni, mert a kagylóban alszik „kiflipózban”. Sok-sok furcsa helye van. Bebújik a ruhásszekrénybe, összedúrja a cuccaid, s abban keres kuckót. Belemegy a táskáidba, kosarakba is beleül. Próbára teszi a türelmed, játszik veled bújócskát. Hiszen hiába hívod, nem jön elő, s nem hallgat rád. Havi átlagban lehet már nevezni „igazi kis drágaságomnak” szó szerint…:D
Szó, ami szó, természetesen a sok rossz oldala ellenére nem tudok rá haragudni. Hiszen annyi szép kis pillanatot ad nekem. S elmondhatom azt is, hogy függetlenül a balszerencsés párkapcsolati állapotaim ellenére, egy „pasi” mindig fekszik velem az ágyamban:xD Az pedig a macskám…:D
Néha én is tudok „ultranagy” beégéseket produkálni, akár itthon, akár nyilvános helyeken. Utóbbi az sokkal cinkebb mint bármi más. A héten történt velem egy ilyen atomcink beégés:D Meg kell, hogy osszam veletek, kapaszkodjatok meg, hiszen valószínűleg kitörő röhögéssel fogadjátok:D
Ott kezdődik a sztori, hogy szállok fel a buszra, erre apám hív a telefonon. Elkezdek vele beszélgetni, persze van egy pár ember még előttem. Végül letesszük, a témát lezárjuk. Felérek utolsóként a buszvezetőig, közben teljesen kiesett minden. Egészen elmerengtem, s az agyam nagyon nem ott volt.
Néz rám a buszvezető, nézek én is rá. Erre néz rám jobban, mire én is ugyanezt teszem. A leggázabb az egészben, h ekkor esik, le hogy mondanom is kéne valamit, ráadás este 9 van, teljesen zokni az agyam. Kezdem valahogy így.
Én:
-Jó reggelt…ööö…napot…őőőő nah estét!!!:xD Elnézést…:$ (Néz rám ledöbbent szemmel)
Buszvezető:
-Hová kérsz jegyet?:O
Én:
-Öhhh…Ti..Ti… jah… igen Tiszaföldvárra kell, vagyis nah Martfűn szállok majd át, de Tiszaföldvár felé tartok… vagyis akkor igen…Martfűre kérek jegyet. Öhh… Diákjegyet! Ez a járat megy Martfűig ahol majd átszállhatok…
Buszvezető:
-Igen, de akkor most martfűre kérsz jegyet fiam?
Én:
-Igen persze…köszönöm szépen…:$:É (Közben nyomtatja a jegyet, adom a pénzt, mire kezembe gyomja a papírost… s rám nézve megjegyzi:)
Buszvezető:
-Nah végre…megszületett…
Hülyén érezve magam elkezdek hátrafelé haladva elseggelni a cikis közegből, mikor észreveszem, hogy az első két ülésben ülők arcán látszik, hogy már majd behugyoznak a röhögéstől, tehát alig tudják visszatartani…:xD Annyira gáz volt… Erre hátra érek, megismer egy ismim. Megkérdezi: „jól vagy, mit ittál?:D”
Mondom: „képzeld semmit…csak rohadt fáradt vok, reggel 7kor mentem el suliba, s most este 9 múlt!(?) Képzeld enni is csak egyszer ettem, azóta otthon se voltam…!:@:O” Annyira gáz volt, többet biztos nem utazok azzal a busszal. Ekkorát még nem égtem a tömegközlekedésen sose:xD
Reggel nekiálltam anyának, nekem, és apának a telefonjában átírni a számokat. Mindannyian T-mobile-osak vagyunk. A dolog pikantériája, hogy ismeretlen okokból apának egyenként újra be kellett írkálni a „+36” tagokat (Mivel a Samu szoftvere nem akarta benyelni a bluetooth kapcsolatot), anyának szerencsére megfelelt a PC Suite, míg nekem, egyszerűséget keresve egy PDA-ba téve a megfelelő Windows Mobile-os alkalmazás nem akarta lefuttatni a számcserés effektust:@
Mégis egyszerűbb lenne, hogy elindítom a programot, kijelölöm a számokat, s pár perc múlva képembe vágja, hogy „kész”. Sajnos hiába teszegettem át a SIM kártyát ide-oda, egyikben se bírtam megszerkeszteni. Végül felbasztam az agyam rajta s inkább töröltem egy csomót, akit úgyse fogok már hívni, s e helyett beirkáltam a legfontosabb számokat.
Elég sokat hagytam simán, hogy majd menetközben túlesek rajta, ha épp kéne az adott mobilszám. Összességében elmondhatom, elég pontatlan munkát végeztem a saját készülékemnél… Találtam viszont egy egész érdekes kis cikket. Csak addigra már beleuntam az egészbe.
De mint ismerjük az ember olyan fajta állat, mely mindig az egyszerűbb, s könnyebb utat akarja választani… Ma még majd dobok fel valami szösszenetet. Csak sajnos sok a dolgom, el kell intéznem sok felgyülemlett teendőt.
- Mondd csak, Édes! :) Látom a szemedben... :) mit akarsz mondani?....
- MMmmmm....
- Mmmmmhhh, nos? :))
- Mmmmm, így nem tudok beszélni.... :)
- Akkor most nincs csók! :) Figyelek, Kicsim, mondd!
- Hát csak annyi, hogy... képzeld, én még soha nem csináltam ezt....
- Tényleg? Hogy lehet az?
- Minden nyaralást a szüleimmel töltöttem... Illetve... nem igaz, hogy még soha nem csináltam, hiszen anyuékkal is lejöttünk éjszaka fürdeni, de...
- De micsoda? :)
- De én a szerelmemmel akartam menni.... Irigyeltem a szerelmes párokat, hogy csak egymással foglalkoznak, nem is létezik számukra senki más, és... mmmmm
- Mmmmmmmm .... folytasd nyugodtan....
- hhmm, már nem tudom, mit akartam mondani..... mmmmmm
-mmmhhh, de finom vagy..... szóval még egyik barátoddal sem voltál a Balatonon?
- Egyikkel sem.... figyi... nem lopják el a cuccot?
- Drágám! Ott senki sem fogja keresni.... egyébként olyan sötét van, hogy a parton nem is látni semmit a fák között....
- Hát remélem is, mert kalandos lesz gatya nélkül, pucéran kimenni a partra és eljutni a ruhákig, ráadásul.....
-Ne aggódj már annyit, Kismackóm! :D :D :D mmmmm
- Mmmmmm, de finom vagy..... utálom, ha kiröhögsz!
- Naaaaa, ne haragudj Kicsim! Adok egy puszit...... :) Most már mosolyogsz? :) Ne durcáskodj..... :)
- Szeretlek...
- Detto :) .... Egyébként ne törődj vele, mi lesz, amikor kimegyünk a partra......
-Mmmmmmm......
- MMmmmmmmmhhh..... az még sokára lesz, ugyanis..... mmmmmm
-mmmm, de jóóóóóó vagy...... AAAAhhh :D :D
- Felizgattál, Mackó! :)
- Kívánlak..... gyere, gyere, OOOOooooohhhhh !!!!
- HHhhuuuu, kapaszkodj.... erősen....
- AAAAAAAahhh, gyere, ússzunk egy kicsit sekélyebb részre....
- Bele ne fulladj :D
- Nem félek attól.... tudom, hogy vigyázol rám..... olyan jó a karjaidban.....
- AAaahhh ...... :D hhhmm, milyen édesen puszizol.....
-Hhmmmm....
- Fázol, Kicsim? ..... mmmm, milyen erősen szorítasz.....
-Aaahh.... nem.... nem fázom..... nem attól remegek.......
-OOooooohhh
-Aaaahhhhh, ez aaaazzz!
-Itt már sekélyebb a víz......
-Le is tudok térdelni?.....
- Gyere .... itt..... itt jó lesz, itt már tényleg nem mély......
-Jó puha az iszap.... vagy agyag.... vagy micsoda :)
- Mmmmmm! :D :D
- Drágám!......
- Mi baj?
- Semmi, csak .... mióta is vagyunk együtt?
- Ne csináld már! :) Ezt épp most akarod megbeszélni? :D Hihetetlen egy pasi vagy!
- Nem! Csak azért, mert.... most már .... elég régen járunk ahhoz, hogy a gumit....
- Van gumi!
- A parton!
- Nem a parton! Hanem nálam.....
- ????
- Tudooood! Ez az a fürdőnacim, aminek egy kis zsebe van a slicc résznél.....
- Te kis ravasz! :) És abba gumit tettél??? :) Te ezt előre elterv..... mmmmmmmm!
- Mmmmmmmm! :D Teli szájjal nem beszélünk, Kismackó!
- Én is elterveltem! :) Mit gondolsz, miért térdelek??? Mit gondolsz, kinek tettem a víz fölé a seggem? :D
- Kinek? Kinek is? :) ... És te most gumi nélkül akarod?
- Ahogy te szeretnéd.....
- Szerintem attól még, hogy régen együtt vagyunk, még nem kéne.... előtte el kéne menni teszt.....
- Pssssszt! Most ne beszélj ilyenekról!
- Csókolj, szerelmem! Mmmmm!
-Mmmmm, add már azt az óvszert!.....
- OOoohh :) Nagyon áll most! :)
- Érzem.... majd fölrobban......
- Tekerd rá rendesen....... Aahhhh... most jó
-OOohhhh
- Nem fáj, Kicsim?
- Neeeeeeeeeeeeeemm
- Biztos?
- Nem biztos, de nem akarom, hogy abbahagyd......
- Sóhajts!.... Attól lazább leszel......
- Ahhhhhh ! :)
- Gyönyörű! :) Még a sóhajtásod is gyönyörű!
- Csináld már! Ooohhh
- Ahh ahh ahh ahh ahhh ahhhhhhh aahhhh
- EZ AZ, KÚRJÁL MEG RENDESEN! NE KÍMÉLJ! aaahh aaah
A héten elég sok lefárasztó esemény történt. Kezdek többek közt a forgalmi vezetés végére érni. Talán egy héten belül elfogynak az óráim, s jön az elkerülhetetlen vizsga. Nagyon félek megmondom, igazából kész pánikban szoktam lenni az ilyen napoktól.
Az Eü. tanfolyamot már leültem. Egész jó volt. Volt pár helyes srác is ám. Egyikkel meg is ismerkedtem:$ Akármilyen groteszk is, kihasználva a lehetőséget pont egy ilyen helyen/időben sem felejtettem el a pasizást.:D Am sztem nem lesz belőle semmi, csak egy elég erős megérzés h meleg a srác. Persze elég jót dumálgattunk, kedves volt, meg aranyos. S furcsálltam h a buszpályára is elkísért mind a három nap alatt visszafelé. Egy alkalommal meg együtt is kajáltunk.
Amit furcsálltam h még egyik csaj havernőmmel (aki nem tudja) ott voltam a közelében nem is keresett beszélgető helyzetet. Mindig a tanfolyam után, a hazaútra terelődött egymással az eszmecserénk… Vége lett a tanfolyamnak, szóval mivel így kérdéses mikor látom majd. Azt mondta, majd keresni fog. Kíváncsian várom.
Igazából nem tudom, hogyan viszonyuljak az egészhez. Nem tudom más témákban sem, hogy most manipulálnak, vagy mégsem. Egy ettől teljesen független ügy jön. „X” kijelenti nekem, hogy „Y”-nak bejövök, az sokat beszél rólam, szerinte kifejezetten tetszek neki. De a valóságban nem ez tükröződik „Y” részéről. Mivel „Y” fenn van nekem MSN-en, ha éppen írok rá egy adott percben, akkor pár szóval okézva vagyok, ha nem írok rá le se szarja a fejem, s felejtős vagyok. Akkor most a valóságban „X” manipulált, s bíztatott h nyomuljak „Y”-nál, holott azt nem is érdeklem?! Ezt azért gondolom így, mert ha „Y” szeretne megismerni, akkor szerintem már rég közeledett volna, s egy kicsit is érdekelném… Legalább baszna rám írni. Erre én annyit tudok mondani… Inkább nem teszek semmit.
Áttérve másra: Ma front van, vagy nem is tudom mi. Az elmúlt órában legalább 5 ember telefonált olyan ügyben, hogy nem talál/nem tud/nem bír valamit a gépén/gépével megcsinálni. Kezdek már egészen elfáradni tőle. Tiszta online Helpdesk szolgáltatás leszek a végén.
Egy ismerősömnek regiztem iwiw-et, de mikor elsőnek beléptem, totál szilárd képpé vált bennem, hogy biztosan nem fogok én is ilyen profilt csinálni. Elég a jelenlegi jó pár. A Facebook sokkal jobb, s meg vagyok vele elégedve. S ilyen magyar alapú szutyok Myvip közösségi oldalból is elég bőven egy.
Ma alaposan kutattam a Google Wave témája iránt. Egy olyan kommunikációs felület állítólag, mely minden eddigit egyesít. Bár a lényegét nem nagyon kapisgálom. Angol oldalakra meg nem szeretek regizni, kivéve ha vannak magyarul is. Így a Wave addig tuti nem vonz, míg anyanyalvemen nem csodálhatom. Bár a Google munkásságát ismerem, hamar el fog érkezni az idő. Közben elmerengtem azon, vajon a Microsoft miért nem tud valami ilyen „high-end” levelezési/csetelési/megosztási rendszert készíteni. Hiszen a jól ismert Windows Live is tű a szénakazalban számomra.
Miért nem csinálnak egy bazi nagy alkalmazást, vagy kliensprogramot ahol egyszerre láthatom s kezelhetem mindben a változásokat? Rögtön minden problémámra megoldást lelnék. A Wave pont ezért szimpatikus nekem. Talán ha elmúlik a Béta állapota, akkor képes lesz minderre, ami szem szájnak ingere, s nem lesz mindez ígérgetés.
Kicsit el is tértem a technikai dolgok felé. Nem így akartam most, de néha erről is kell dumálni. Kockulás 4ever!:D Röviden ennyi érdekes merült fel a héten. Holnap reggel eldöntöttem korán fogok kelni. Hiszen ha megint 12 után bújok ki az ágyból, már kár is felöltöznöm, mert nemsoká este lesz… Talán ez a gyógyír, hogy tartalmas legyen már végre egy napom, s éljek is belőle valamit… Ahogy a mondás is tartja. „Az igazi pihenéshez sokszor egy élet is kevés!”
Zárásnak még egy estére. Érdekes módon mikor vágólapról helyezek át valamit, órákig szenvedek vele, mindig szét/elcsúsznak a karakterek. Megmagyarázhatatlan módon. Ezért ennek is kicsit a szerkezetét át kellett alakítanom sajnos:( De nem is ez a lényeg:D Sztem tök jó sztori, jókat mosolyogtam ezen is.
Az ágyban:
- Lazíts már édes.
- Jól van na, csak olyan…
- Mmmmhh milyen?
- Jókora na! :-)
- Jah hogy ez a baj? Ne aggódj gyönyörűm, vigyázok rád, bízd csak ide.
- Eeeezt csináld mééég….
- Eeeehhezt? Uhhhh…..mmmmm!
- Óhjeszusomdejó! Ah, óóhhh, jaj! Elsülök te!
- Nem baj! Akkor kezdjük elölről!
- Ne, nem bírok már tovább várnihhhhh! Oh! De jó a szád, ott! Igen ott! Ne! Be ne dugd a nyelved!
- Hmhmmm….
- Bekaphatom? Szabad, léégyszi?!!
- Neked mindent szabad! Ohhhh, azt a forró szádat! Héé, ne olyan mohón, megfulladsz!
- Mmmmmmhh!
- Jóóól van igen, így….ráéreztél a ritmusra nagyon! Jaj de finomak az ujjaid is….
- Most már gyere!
- Hogy lehet valakinek ilyen selymes combja?!
- Óóóóvatosan! Aohhh! Ez kurvajó! Még, még, mozogj!!! Ahh jézusomerztnembíromdejó!
- Te…ahhh te édes… de szűk vagy…oh, oh!
- Ne fogdosd golyóim! Ahhh neeeehh mert ohhh…..el ne engedd!!! :-)))
- Lejjebb a csípőd…ííííígy lesz jóóóóhhhhh! Ohhhh, azt a …! Igen, mozogj rá!
- Tövig! Jaj belehalok!
-…….!!!!!!
- AAAAAAA!
- Uhhhhh….mekkorát spricceltél!
- ……… és te hol maradsz?
- Ehhhehh! Sehol drágám, hisz már mondtam, tudod…pihegj kicsit nyugodtan!
- Igen de még nem láttam. Ezt meg kell néznem közelebbről!
- Na de ennyire közelről!!!? Uhhh, vigyázz ugyanúgy érzékeny ám!
- Ahmmm….
- Őstehetség vagy! Jaj, még, oh igen, ó igen! De jó a szád! Szopjad édes!
- Ohhhhh…..mmmmm. Kezdek megint bekeményedni…ahhh..
Üdvözöllek a Blogomban! Itt megismerheted
gondolataimat. Az életről alkotott
véleményem, a fejemben kavargó
negatív és pozitív
élmények
összességét. Azt a kevés
és sokszor rövid örömöt
mely életben tart. A kitartást,
csalódást,
kiábrándulást
és talán
örökké tartó
útkeresést. Most őszintén,
gyakorlatiasan tálalva megtudhatod és
átérezheted bejegyzéseimből, milyen
érzés ma a 21. század
derekán melegként élni, olykor
mondhatni túlélni.