Huh… Elolvastam az utolsó pár bejegyzésem, s rájöttem, megváltoztam az utóbbi hónapban. Emberré nevelt a sorsom, viszont most én nevelem olyan emberré magam, amilyenné akarom. Bár ez elég hülyén hangzott, miközben begépeltem, hirtelen nem is tudom már mire akartam célozni:xD Eléggé szét voltam esve a héten, ezért ez érződött is az írásaimon, s volt olyan nap, hogy megint kihagytam bejegyzést. S nem írtam semmit.
A mai nap hamar eltelt, főleg úgy, hogy lerövidítettem. Hat órám lett volna, erre ötödik óra után kajáltam, körbenéztem, felkaptam a kabátom, láttam sehol a portás. S eltűntem, mint kialvó hollócsillag az égen… Nyomom se találták!:D Egyszerűen péntek volt, a héten már olyan eszetlen mennyiségű órahosszát ott ültem, hogy teljesen belefáradtam. Szinte porzott az út utánam úgy tűztem a bringával a haza irányába. Mintha „go home!” parancsot adtak volna ki.
Ráadás minden órán dolgozat volt. Nem is akarom részletezni mik. Megírtam a magyart is. Elvárásaimmal szemben egész jól sikerült, csak párszor kellett a pad alatt kinyitni a könyvet, meg egy-két évszámot kellett a füzetembe megkeresni. Hála égnek nem vett észre semmit a diri. Am féltem tőle, hogy a padtársam lebuktat, de óra közepén észvettem, hogy az enyémről másolja, csak más szavakkal írja ugyanazt. Szóval ráhagytam… én is, meg ő is jól járt:) Úgy tettem, mintha nem tudnék róla.
Ma láttam a suliban azt a helyes srácot megint, vagy még mindig(?)... Hétről hétre csak csalódok benne:(Múltkor megyek az udvarra, s vígan szívja a cigit:S Legközelebb megyek ki következő szünetbe, éppen látom, h hosszan „kurvaanyázik valakit”. Közben másoktól hallom, hogy lehet bukásra is áll.
Ez még hagyján, felveszi a szexi bőrkabátját, s egy időben lép le velem a suliból:D Mintha összebeszéltünk volna, pedig sosem szóltam hozzá egy pár szót sem. Igazából már nem is tetszik annyira, mint tavaly:( Annyi rosszat hallani felőle, meg látni, hogy folytosnosan elzüllik. Az iskolában szinte csak a számomra legjobban unszimpatikus személyekkel kommunikál, akiket messzire kerülök. Nem ezt gondoltam róla. Pedig olyan szép srác. Mindig a legjobb pasik ilyenek:(
Egymagas velem, fekete haja van, s gyönyörű barna szemei:$ Régebben úgy megfogott a gondolata, hogy az izmos felsőtestén álmodoztam egész matekórán. A legjobb, hogy próbáltam lerajzolni a füzet hátuljába a pociját, s testének fő alapját, végül az arcát is hozzá, erre egyik csaj bekérdezte: „Mit rajzolsz?” s mire becsukhattam volna a lapot, addigra felismerte… „Jééé…ez olyan ismerős…nem az új srác abból az osztályból…!?”
Szerintem már ki is ábrándultam belőle... Ráadás egy évvel is fiatalabb nálam, s ebben a korosztályban már eleget csalódtam. Főleg a 93-as évjáratúakban. Valahogy nem találom meg senkivel az összhangot, vagy mások nem találják meg pont velem. Pedig én nem várok el semmi komolyat, csak egy kicsit kedveljen, s becsüljön meg…
Majdcsak lesz valami már az életemből, s tudom, hogy igazából mit akarok majd kezdeni. Életem ezen szakaszában, összevissza érzek mindent. Vágyok valakire nagyon-nagyon, másrészt meg sehogy-sehogy. Csak lenne már fény az alagút végén.
Közben álmodoztam a továbbtanulásról. Mivel Pestet akarom, ezért sok mindent ki kell találnom. Ha veszek egy laptopot, egy Ipod Touch 1G-t (mert az MP3 beszart, s a napokban láttam h az első generáció ára leszaladt nagyon) és ezek mellé egy új Windows Phone-t, ahhoz szeretnék valami olyan szinkronizálási megoldást készíteni/telepíteni mellyel mindhármon lévő adat akadály nélkül egyszerre kezelhető. A laptopon lévőt látom mindkettővel WIFI-n, s a telón/Ipod-on a laptopot. S valami ’Shared Folder’ alapú megoldással, ha egyiken valamit változtatok, akkor mindegyiken megváltozik. Erre az egyes új Linux disztrókon lévő alternatív programok simán képesek (több eszköz egy programmal való kezelése). Hiszen iTunes nincs rá, csak valami helyettesítő, mely Windows Mobile-ra is jó, de nekem Windows alapú megoldás kell.
Most végül is csak szemelgettem a témák közül, amik eszembe voltak. Úgy döntöttem estére nem megyek egyik faktos csoporttársam szülinapi bulijába. Amúgy sem éreztem, hogy annyira nagyon hívott volna, s szüksége lenne rá, hogy én is ott legyek. Másképp nem ismernék senkit, s nem is tudom, mit vehetnék fel… Utolsó indok még, hogy nyugtassam a lelkem: Hideg van nagyon, s félek kitolni a hátsó felem a bejárati ajtón, mert hazajövet is majd megfagytam:)
