Előző bejegyzésem nem volt igazán témára törő, ezért kifejtést érdemel. Mondok pár erős példát, mit éltem át. Először viccesnek hangzik, de majdnem sírva fakadtam tőle mikor ott az adott pillanatban mások felhívására szembesültem vele...
Egyik angol órán, olyan furcsa állapotban üldögéltem (üresjáratnak nevezhető esetleg). Az osztálytársak olvasgattak a könyvből szövegeket. Én n is elvoltam velük, de valahogy az óra vége felé már furcsálltam, hogy nekem nem mindig ugyanolyan mondataim vannak. Igazából párszor nem találtam, hol tarthatnak, csak követtem rámondva, szerintem „kb. itt!”. Erre a tanár odajött a közelbe, s felhívta a figyelmem, hogy lassan szám szerint 11 oldallal vagyok előrébb, mint a többiek, s mindeddig le sem esett, h egyáltalán nem azt csinálják mások, mint én.
Ettől már nagyon megijedtem (persze nem mutattam ki) ... Teljesen kikapcsoltam a könyv felett, s mindvégig „öntudatomban” ott tartottam, ahol ők, de azt kb. 25 percig nem vettem észre, h ez nem is a valóság, igazából máshol vannak.
Olyan kába volt, mintha nyugtatót vettem volna be. Lassúak voltak a reflexeim, s lassan fogtam fel, ha beszéltek hozzám, értetlenkedtem, s szét voltam csúszva. Így vagyok, mikor reggel bemegyek (mivel hajnal 7kor kell felpattogni) természetesen, mint egy kábszeres, Leülöm a napi 7 órahosszát, de észre sem veszem mivel telt el, csak már délután van azon kapom magam. Az iskolába néha úgy érzem, nem okosodni, hanem butulni járunk. Néha képes vagyok teljesen értelmileg leépülni egy átlagos naptól. De ennyire még sose sikerült.
Egyre többször előfordult, hogy reggel bementem, nem tudtam milyen órám lesz. Milyen nap van, hányadika van, és milyen teremben leszünk. Mindegy volt merről kel fel a nap, világomról se tudtam. Csak ásítoztam a bazinagy teremrendek előtt, összefolyt minden.
Talán pont az emberekkel van a baj, teljesen kiborulok tőlük. Sokszor nem bírok zajban, vagy hangok közt lenni. Néha jön ez az OFF állapot, amivel kizárom magam a külvilágból. Egyik órán meg tudtam ezt csinálni, szinte nyitott szemmel elaludtam. Ezt kivételesen szándékosan idéztem elő. Csak elkoncentráltam, s nem gondoltam semmire. A legdurvább, h nem a semmit csináltam, mert a füzetembe leírtam mindent, mármint ami a többieknek is megvolt. Holott nem is emlékszem rá h mikor tettem, simán csak óra elején elbambultam, s óra végén elpakoltam. Mintha egy perc telt volna el a két időpont közt…
Többet nem is említek meg (végén még beutaltok dilidokikhoz), remélem ebből a válságból is kilépek valaha. Talán majd lesz valami, remélem csak átmeneti mindez. Addig is drukkoljatok….!
