Továbbra sem sok minden sikerül. Egésznap lébecolok itthon, mégis olyan gyorsan eltelik az idő. Elegem van belőle, hogy mindjárt szeptember, de várnám, hogy teljen el már a fenébe. Magam mögött hagyhassam az egészet. Ez lesz a legjobban várt évvégém  szerintem:) Bár emlékszem mikor általánosból is ballagtam, végig kajánul vigyorogtam, míg mindenki bőgött. A fényképeken is tök baróó volt visszanézni. Boldog voltam, hogy megszabadultam onnan, csillogtak az örömtől a szemeim, s szép mosolyt vágtam. Annyira még nem gyűlöltem iskolát, egy rohadt szemét szarházi társaság volt az összes tanár, meg minden egyben.

Az iskola meg egy bazinagybetűs szar. Ezerszer inkább jártam volna minden nap busszal jó 30-40 km-re, mint oda. Szinte már percekben lebontva számoltam az ott eltelt 8 kibaszott évet. Basszus else hiszem, hogy 8 év eltelt, mintha egy börtön lett volna. Borsódzik a hátam, inkább nem is folytatom. Ráadás a hülye faszfej osztályfőnökömtől is megszabadultam...

Más egyéb dolgok/kudarcok: A nyelvtanulásban már olyan szinten a béka segge alá tettem a mércét, hogy már úgy vagyok vele, csak tudjak leérettségizni belőle, mindegy hogy. Totál hülyevagyok hozzá, útálok mindenféle nyelvet már, beszéljen mindenki a sajátján, aztán kész! Am azzal kezdtem, hogy először megkérdeztem: "Kinek és mennyit kell fizetni, hogy átmenjek majd...?" - de választ sajna nem kaptam. Pedig tudjuk milyen "megalázóan alacsonyak a tanári fizetések" - szal egykis plusz nemhiszem h ártana nekik...én nemhiszem, h szívbajoskodnék rajta. Am meg annyi pézéé már igazán megadhatnák azt a rohadt papírt amennyit az ember magántanározik, meg stb... érte. Utánajártam mennyiért, és hogyan lehet csináltatni is, hiszen mintapolgár képviselőuraink sem teszik máshogy, de az meg még drágább:S Szóval storno!

Ismét kockulásos téma lehetne még, de kihagyom, csak összefoglalom a fejleményeket. Kezdjük ott, hogy a gép köszöni, de jól van. Érthetetlenül - egyszerűen megoldottam a problémát. Ennek eredményeként bő 100giga eltűnt a merevlemezről, s rájöttem az adott meghajtó törlésével, majd újraformázásával nem jelentkeznek a hibák. Szóval visszajött a helyveszteség, s már nem zavar semmit se. Ilyet se pipáltam még számítógépes pályafutásom során...Pff

Az alaplapon átkötöttem más helyre a vinyót, hogy ezért változzanak az elérési utak is, sőtt még a meghajtó betűjelek is újak lettek... Nem nagyon érdekel, a lényeg, hogy működik, helyrehoztam, nem kell szervízbe baktatni. Annyira jót tett az egómnak, hogy sikerült megcsinálnom magamnak...:) A mai napnap mindjárt vége. 5-6 órahossza múlva már szinte este van. Nem is érdemes bármibe is belefogni...:S Szívás az egész nap, hét, hónap, év! Nah léptem is inkább aludni még. Jó délutánt mindenkinek!:)

Lassan totál elhagyom magam. Lett volna alkalmam a héten bulizni, de mégsem mentem tegnap se. Más szemszögből nézve, beálltam egy átlagsíkra. Egész napokat elvagyok, hétvégén délkor kelek fel, aztán egész késő délutánig egy szál boxeralsóban szédelgek, meg kockulok a gép előtt. Ráadás, ha jön valaki, sokszor felöltözni sem vagyok hajlandó neki.

Este 6-tól már van mikor megzuhanyzok, s ledőlök híradót nézni, közben párhuzamosan MSN-ezek is, aztán így hajnal kettőig elvagyok. Am nappal, ha véletlen el is kell menni kocsival valahová, akkor sem jövök zavarba, rövidnadrágot felkapok, aztán csááóó. Se haj igazítás, semmi. Totál elhagyom magam, szabadidőm ma már fekvésből, evésből, és alvásból áll szép fokozatosan. Nonszensz, de egyszerűen más jobb dolgom és kedvem nuku. Félek nem jó irányba halad ez az egész… Ráadás kimozdulni sincs kedvem soha.

A másik, hogy lesem a tévét, állandóan, pl. a Lost is megy ismétléseiben, s leültem már csak azért is minden nap és lestem zsinórban. Egyszerűen több éve megy a sorozat, s még mindig nem tudom, miért, kik, hogyan kerültek a szigetre, és egyáltalán miért bántják a többieket, akik repülővel zuhantak le? Szal nem tiszta, de majd megkérdezem Cube-ot, ő biztos látta már az összes évadot. (csak el ne felejtsem!)

A napból hátra maradt időt a Facebook-on baszom el. (Ezek mellett nincs időm pl. Farmvillezni - már nem csinálom, a kérdés akkor mivel megy el egy nap?) Ráadás olyan adatvédelmi hálót dolgoztam már ki magamnak, hogy elejét meg végét is alig bírom megjegyezni. Szinte személyenként megvan ki és mit láthat, mit nem láthat, ezen kívül csoportokba fésülve, és megkombinálva… Am meg elegem van már mindenből, meg mindenkiből, egyre idegesítőbbek az emberek. Teljesen ultra-antiszociális veszek fel. Bár elfilóztam rajta, lehet nem is mások a hülyék, hanem én magam vagyok az, ha már mindenkit annak látok:S Mára ennyi, majd jelentkezem, ha kicsit helyrerázódok…

"Apa - kezdődik!" - kezdhetném a híres felkiáltással ha ironizálni akarnék, de inkább nem teszem. Nemrég rájöttem lehet nem is szoftveres, hanem hardveres hibával küzd a gép. Szóval napok kérdése, mire tönkremegy, ezért már előre várom a mozzanatokat. Több bejegyzést előre is írtam gyorsan ebből a célból, ha hirtelen vége szakad a mókának. Így a blogban sem lesz kimaradás. Természetesen van rajta garancia, szóval nopara.

Történt tegnap ugyanis, hogy simán netezés közben hirtelen sokkal halkabb lett a gép, hát mit ad isten simán leállt benne a vinyó egy halk szisszenéssel, s onnantól befagyott minden, az ablakok nyitva maradtak, totál süket lett…

Szépen restartoltam, aztán jó volt minden, mondom, egyedi hiba lehet, erre ma megint előfordult. Szóval elég vérlázító, közben az alaplapon két USB helyem is felismerhetetlen az óta. Valószínűleg szokásosan az alaplapot kell cserélni. Végül is két napot ment egyfolytában az előző hiba után, szal kezd előjönni a valós ok már.

Am menet közben leszereltem az oldalát, és próbáltam megcserélni a csatlakozókábelekből kettőt, de úgysem reagált. Pedig ez a trükk be szokot jönni, hogy új helyre kötöm be a vinyókat. Szóval egyelőre a vinyót levettem a SATA kábelről és sima hagyományos átalakítóval helyeztem üzembe, de nyilvánvaló, hogy nincs baja, hanem az alaplap a ludas (megint).

Első elképzelésem arra gyanakodott, hogy vírusom van, viszont áttettem egy másik gépbe a meghajtókat, alaposan lefutatva semmi jelet nem adott. Gyorsan készítettem mindenről biztonsági és rendszermásolatot. Újonnan már van olyan felszerelésem, mellyel nagymennyiségű adatot tudok egy adapterrel és rendes hálózati útválasztóval lemásolni. Mintha szervizben lennék. Tehát perfekt, még jó hogy a melók miatt ilyet is beszereztem:xD

Tehát a Windows az jó, és remek állapotban van. Igazából csak túlságosan sokat használom a gépet, amit nem nagyon bírnak az alkatrészek. Már 4 éve játszok az alaplapokkal, mindig garancia előtt totál tönkremennek, így mindig cserélik, mert megállapítják nem az én hibám. (bár utólag nagyon nem akarták már) Ráadás egy picivel jobb típust is kaptam, mint az ami benne volt, nem volt raktáron se az előző.

Áhh... egy teljes agyrém az egész, még jó hogy van türelmem hozzá. S nem esek teljes pánikrohamba, ha megint gond van, mert edzett vagyok és megszoktam. Szóval, ha hírtelen minden kommunikációs csatornáról eltűnnék, akkor én jeleztem nektek előre. Apropó egy kérdés? Ki használ „FeedDemon-RSS” olvasót?! Lécci valaki megmondhatná, hogyan kell jelszót beállítani a Feed-ekhez, hogy megnyitáskor kérje. van ilyen menü benne, de nem értek angolul. Szóval az arra való? (Password-Protected néven fut!)

Nem hiszek általában az ilyen dolgokban, de néha meg tud lepni sok minden. Igazából azt sem tudom, miért írom le, csak úgy megteszem. A napokban érdekes dolognak voltam szemtanúja, amit én sem tudok megmagyarázni, valószínűleg remélem a képzeletem játszik velem. Még a nyaralás előtt kezdődött a kiindulópontja.

Szóval bő 2 hete az utcán lévő egyik közvilágítás lámpája elkezdett pislákolni - tehát az égő nemsoká kimegy belőle állapítottam meg. Viszont ez olyan félóránként váltakozott, s mikor éjszaka volt, folyton bevillogott a lakásba a konyha felöl, ami a nappalit is átvillogta.

Eddig még nem lenne különös a dolog, de a második nap, azzal folytatódott h ezen éjszakai pislákolás váltakozása mellett felfigyeltem rá, hogy zavartan viselkedik a macsek is eléggé. Sosem szoktam a szobaajtót teljesen becsukni éjszakára, hogy ki tudjon menni, enni vagy dolgát intézni az ágyból, ha felébredne. Éjszaka felébredtem, de nem feküdt velem, aztán körbenéztem a szobában, s láttam h az ajtó rése előtt ül, és nagyon koncentrálva nézelődik.

Először megkérdeztem tőle „kimész drága?” Ekkor mindig szokott reagálni, de csak dermedten lesett ki, amúgy máskor, ha ki kell mennie mindig ki, tudja a lábával nyitni, szal most nem akart az tuti. Odamentem hozzá, s megérintettem, de úgy ráhoztam a frászt (el volt biztos gondolkodva), h még én is megijedtem tőle:xD Ugrott egyet a közelemből, aztán tíz perc múlva visszafeküdt az ágyba. Ezt a „leskelődést” eljátszotta még 3x, pedig általában minden éjszaka stabilan reggelig alszik mozdulatlanul velem. Most nem így volt, inkább nem avatkoztam bele…

Aztán meglepetésemre következő éjszaka már jó volt a lámpa, semmi baja nem volt. Pedig nem jött ki senki megcsinálni a szolgáltatótól. Szóval a villogó fény nem idegesített tovább… Elmentünk nyaralni, s egészen tegnap éjszakáig semmi sem volt, ami figyelemre méltó lett volna. Szóval neteztem kb. 23 óráig, megnéztem az Open Cam-ot, aztán ledőltem aludni. fogmosás, fürcsi, stb… már korábban megvolt.

Aludtam egy ideje, mikor felébredtem valami folytán, s tapasztaltam, megint nincs egyik oldalamon se a macsek. A másik zavaró volt, hogy a TV, a Monitor, tehát a közelben lévő képernyőkre a sötétben érzékeny a szemem, s most különösen feltűnő volt, hogy sötétebb fekete helyett „szürkések” – még a telókijelző is. Ezt már rég óta ismerem, olyan mintha magát az elektromos kisugárzását látnám, nem világos, csak a tök sötétben látom a kép alakját, egy „világosabb kockát.” Sokáig van a szobában világos a lámpa miatt, lekapcsolva még látom a „lámpát”. Ez nálam megszokott, hogy ezért inkább ki szoktam húzni az ilyen elektronikai dolgokat.

Kihúztam őket a konnektorból, így egy idő után „lesötétedtek”, s még kicsit bágyadtan feküdtem, aztán eldöntöttem megnézem, hol a macska. Kimentem a nappaliba, és láttam, hogy a fürdőszoba ajtó előtt ül, s az ajtó alsó szellőző rácsán leskelődik mereven, ugyanúgy, mint mikor bárki a családból fürdik benn. Szal elég elvonatkoztatva, de kukkolt. Kinyitottam hát az ajtót, hogy megmutassam nincsen ott semmi, mire inkább sarkon fordult, s visszament az ágyba.

Lefeküdtem aludni, hamar elszundítottam, de volt egy elég érdekes álmom is. Álmomban láttam valakit, láttam az arcát is, egy srácnak, de nem tudom egyszerűen megmondani, hogy néz ki, vagy hány éves lehet. Csak felvillanóan láttam közelről utoljára a képet, s felriadtam az álomból… Mikor újra elkezdtem járkálni, kerestem a macskát, s meg is leltem, átment anyuékhoz aludni (ott feküdt velük), ők is mélyen szundikáltak…

Bementem a fürdőbe villanyoltás nélkül, s érzékeltem, hogy a hülye utcai lámpa megint villog. Folyó ügyem rendeztem, az arcom megmostam, megtöröltem, s nagyon csend volt. Olyan érzésem volt, mintha lenne valami vagy valaki a közelemben. Nem volt semmi, de mégis éreztem, hogy ott van valami. Leültem egy kicsit a kád szélére nézelődni, s totál rám jött a frász, egészen hideget éreztem a helységben, s éreztem, valami akkor is van ott, ha nem is látom. Mintha egy picit nyitva lett volna az ablak és hideg levegő áramlott volna be.

Szóval kijöttem, becsuktam az ajtót, becsuktam a saját ajtómat is, s befeküdtem betakarózva az ágyba. Reggelig még két alkalommal álmodtam ennek a valakinek az arcával, akit még sosem láttam... Aztán megpróbáltam átlépni a dolgon. Nem hiszek igazából az ilyen megmagyarázhatatlan jelenségekben, de mégis olyan ijesztően furcsa volt. Am a cicám mivel éjszaka nem aludt sokat, így most is alszik, ő hamar átléphetett a furcsaságon. Szal nemtom, élt már át valaki ilyet, vagy hasonló megmagyarázhatatlan érzést?

Ezen bejegyzésem már az Office 2010 új magyar verziójával nyomom le. Rászántam magam, hogy feltelepítem, aztán hadd szóljon. Am el vagyok hűlve, egyszerűen észveszejtően sokat tud, fel sem tudom fogni, hogy tudnak ilyen komoly irodai szoftvercsomagot felépíteni, s folytonosan naprakészen tartani, kitalálni azt, hogy vajon mire van szükségük az embereknek igazán és mire nem.

Ezen kívül ma voltam kínaiban is, meg elbicóztam pár ismihez. Sajnos közülük csak egy volt otthon, aztán elvoltam. A maradék mai délutánom a Wordpress blog elmélyült tervezésével töltöttem, egyszerűen már lassan belesavanyodok, annyi ötletem van, s olyan nehéz mindet formába önteni:( Leszedtem az Alkonyat 3. részét, és egyszerűen nem tudom megérteni, ha ez normális szinkronos mű, akkor a második részt miért nem csinálták meg ilyenre?

Am nagyon kivi voltam ismét Taylor alakítására, s főként a külsejére…:$ Hiszen mégiscsak az a bizonyos „ahhaaaa…” szal, semmi pénzért nem szabadna kihagyni. Több filmben szerintem még nincsen benne, ezért marad a Twilight. Egyébként nincsen semmiféle magyar a másodikból (eddig nem leltem), ami elég szégyen. Valószínűleg sokkal többen nézték volna meg, ha esetleg normálisan az analfabéta, nyelvtudás nélküli magyar emberre is gondolnak.

Akkor le akartam szedni játékokat is, de annyira unalmas, hogy semmi kiemelkedően jó cucc nincs, az összes új játék vagy azzal van elbaszva, hogy túlontúl hatalmas város és túl nagy küldetések fárasztóak – vagy simán csak szegény mindenestől. Csalódtam:(

Bár lehet csak kinőttem belőle. Ahogy sok mindenből is, változtam sok gondolkodásbeli témában. Máshogy vélekedek már az emberekről, az életről, stb. S ki szeretném találni azt is, hogy pontosan ki és mi leszek majd, hiszen már az érettségi nemsoká itt van. Tudat alatt egészen idegesít…

Írnivalóm alig akad, mivel nem történik semmi és dög unalom a nap. A letöltött meleg filmeket meg nem tudom megnézni, mert feliratok nincsenek még beszerezve, de olyan nagyon elmegy a kedvem a keresgetéstől… Leszarom tablettát vettem be ennek érdekében minden „kötelező lenne már” megcsinálni dologra. Szóval ennyi volt ma. Jah és kihagytam, hogy ismét hazaérvén egy nagycsomó dinnyét megzabáltam, s el vagyok telve tőle, mint egy jóllakott óvodás…xD

Sajnos még mindig nem hiszem el, hogy vége lett ennek az egész hétnek. Olyan gyorsan eltelt egy hét kikapcsolódás a semmiben, mintha nem is lett volna. (Ezért szar dolog az élet, mert minden jó azonnal elmúlik...) A legfurább, amit megéltem, s egyáltalán nem bánok, hogy mindenben sikeres ez a 2010-es évem, utazási témákban és pénzügyileg is jobb. Valamiért megfordult minden. Nemsoká pár hónap eltelik és lassan egy éve lesz, hogy nem jöttem össze senkivel, s ez annyira stabil lett bennem, hogy nem is vágytam rá mostanában annyira.

Térjünk vissza a nyaraláshoz, mivel nincs senki az életemben, ezért felhőtlenül jól éreztem magam. Hihetetlen, de ebben a 2010-es évemben, sorozatban a családdal remek, a legapróbb részletekig tökéletes utazásokat és nyaralásokat könyvelhetek el. Mikor Párizsban is voltam, nagyon jó volt tavasszal, ahogy még évvége előtt is fergeteges lesz.

Máskor is voltam többször is, akár három alkalommal is különböző helyeken, de tudat alatt csak zavart, ha van valaki, hogy „mi van vele?” „Vajon most hol van?” - és ilyen buta körkérdések. Szóval leszartam ezt az egészet...s teljes Relaxfázis volt. Jövőre is tervezzük, hogy ugyanide megismételjük, vagy egy másik tervet valósítok meg, mivel már nagykorú leszek, szeretnék baráti társasággal, kocsival Velencéig lemenni, mert kivételesen Olaszországban még sosem voltam, s eltölteni pár nyúlfarknyi napot. (Ez majd a jövő titka)

Amúgy nagyon szép idő volt a Horvátoknál. Végig 42-44 fok közt volt a hőmérséklet, szal majd meggyulladtunk. Nagyon sokat napoztam, amitől szebb barna színt is nyertem. Továbbá nem csak henyéltem, az edzéssel sem álltam le. Sokan úsztam, futottam is párszor a tengerparton este, s alaposan kiéltem a pihenésre szánt időt.

Netezni szinte pár perc erejéig ragadtam le. Egyszerűen olyan felszabadult voltam, hogy nem érdekelt. A másik, amiért öntelt egóhólyagnak kikiálthatnátok, hogy egyszerűen nem hiányzott semmi és senki ez alatt a bő egy hét alatt(!):D Még a nyaralás előtti hetekben teljesen betelt a sok-sok pohár, s egyszerűen a tököm teli volt mindenkivel, s mielőtt elmentem jól meg is mondogattam annak, akinek kellett! – azóta meg volt idejük átgondolni.

Jó végül is egyedül a macsekom hiányzott azért, mert nem aludt velem, szokatlan volt… De tudtam jó kezekben volt, s megbízható emberre lett bízva:) Aggódtam még a sorozatokról való lemaradásról, de már előre feltankoltam rengeteg krimivel és még a Vámpírnapló első évadját is talonba tettem (Csak a helyes főszereplő pasi miatt nézem:$). A jó, hogy van LCD TV a kivett szobákban és így USB-n/HDMI-n pillanatok alatt azt teszek rá, amit akarok.

A tengerparton egy nagycsomó csodás pasi volt. Egyszerűen szerintem világrekord statisztikákat döntött az egy négyzetkilométerre eső szexi hímek százalékban értékelhető mutatója. Szóval a „szép kilátás”, még jobban erősítette a tökéletes élményt, főleg a tűző nap, s a hullámokban úszkáló, már majdnem „modell”pasik tömkelege:D

Nagyon el sem lehet mondani, hogy milyen érzés volt… Sajnos keserű ízt hagyott az, hogy mintha nem is lettek volna napok, egyszerűen pillanatok alatt lepergett egy hét:( Bár ezalatt egy percet sem kellett melózni, csak henyélni…:P Jajj de szívesen visszamennék! Hagyjuk nem is mesélek tovább, még hosszú lesz, inkább nem is mondok semmit.

Azt nagyon sajnálom, hogy a bloggertalin nem tudtam részt venni, s ha nem is mentem volna külföldre, akkor sem tudtam volna még a lehetőségeim hiánya miatt megjelenni:( De jövőre mindenképpen ott leszek, s semmi pénzért nem hagyom majd ki!:D Szóval remélem lesz még rá bőven lehetőség, remélem nincs harag senki felöl:) Kést forgat bennem a dolog, de egyenlőre jövő évig el kell viselnem a jelenlegi helyzetet…

Igen, ehhez a ponthoz is el kell érkezni. Pesszimista létemre, most jó pár sorral zárom az eddigi blogolásom történetét. Mint már párotoknak mondtam, hamarosan elutazom külföldre… Ezért búcsúzkodom, kicsit tőlem még pesszimistább módon, mint szoktam. Tudjátok milyen kiszámíthatatlan az élet maga, és milyen törékeny.

Balszerencsével én is meg vagyok bőven öntve, szóval nem is tudom, mire számítsak: Bármi történhet, átmegy rajtam egy busz vagy kamion. Lezuhanok egy szakadékba, belefulladok a tengervízbe, elkap egy cápa:xD (nah jó azért az tán csak nem…) Vagy elsőbbséget nem kapok míg én vezetek, vagy szimplán lezuhan egy repülőgép a fejemre:D Ezernyi variáció lehet. (Láttátok már biztos a „Végső Állomás” c. filmet)

Az élet kiszámíthatatlan, egyszer csak kilépsz az útra, melyen éveken keresztül minden nap átkeltél, s erre elcsap egy kamion… - gondoltad volna? - A halál már előre el van döntve, csak igazából nem tudod mikör következik be, de tenni nem tudsz ellene…:D

Szóval szeretném megköszönni olvasóimnak, hogy mindeddig követtek, s remélem utána is fognak majd, ha hazajöttem éppségben. Szeretném megköszönni annak a sok-sok embernek, akit megismerhettem, hogy tartják velem a kapcsolatot. (már aki…) Ez mellett jó tanácsokat is kapok, amiket próbálok beépíteni a saját életmódomba, több-kevesebb sikerrel, de próbálkozom!:D Pl. Már nem oylan intenzitással és nem olyan gyakran vagyok depis, mint mikor írni kezdtem tavaly itt!:) Fejlődtem!:D

Tehát ha a hónap végéig, olyan Július 30.-a távlatában még mindig nem jelentkezem, akkor valószínűleg már nem élek… S hamarosan megszüntetésre kerülnek online profiljaim szép sorjában, melyeken a kijelölt lista szerinti barátaim előbb automatikus – esetleg szöveges értesítőket kaphatnak a dolgokról, aztán eltűnök a süllyesztőben. Ennek időtartalma 60 napos periódusba biztos telni fog... Profiljaim megszüntetését erre az esetre, ezenkívül a barátok értesítését egy nagyon megbízható személyre bíztam:)

Zárom is ennyivel. Szóval, aki szintén most lesz úton, s nyaralgat, annak is kellemes vakációzást kívánok! Legyetek jók, s próbálok mihamarabb jelentkezni. A legfontosabb e-mailekre persze válaszolok majd, MSN-en valószínűleg nem leszek. Kellemes pihenést, minél előbb jelentkezem élménybeszámolóval, ha hazaértem sértetlenül, s szerencsésen!:)

Áhh, sokszor nem tudom, igazából merre tereljem a blogot. Néha személyes témákat írnék, de aztán visszariadok tőle. Másszor csalódásaimmal untatnék mindenkit, de azt feleslegesnek érzem. Sokszor meg csak fecsegném a sok-sok baromságomat, de az megint csak nem érdekelhet senkit… Nem tudom, merre terelődjek el jobban.

Inkább napi beszámolót tartok ma. Tegnap elmaradt a blogolás, mert nem tudtam mit írni. Nagyon meleg van, meglehet rohadni. Az időm rengeteg alvással, fekvéssel és lustulással telik a besötétített szobában. Valahogy lelkileg is ilyen jellem lettem. Általában a jelenem a jövőben él. Legtöbbször azon gondolkodom mi lesz majd, hogyan lesz.

Nagyon várom már az érettségit is, jó persze most ki lehet nevetni, hogy utolsó tanévem jön, az még ezer év, de szerintem nem. Állítólag ez a szakasz rohan el a leggyorsabban velem együtt... A nagy nyári terveimből egyelőre alig van valami. Abbahagytam a festést és rajzolást is határozatlan ideig, nincs, aki inspiráljon:(

Hála égnek a „magányos vagyok” kesergésről már leszoktam, mert átléptem rajta. Magányos vagyok, mert tudat alatt felismertem, most, perpill. nem vágyok senkire sem… majd később, ha lehetőségeim, jövőbeni jelenem úgy alakul. Tökéletesen megvagyok pár nélkül, bár ez a költői önkép néha megrogyik, de sokkal kevesebbszer, mint korábban.

Önmagamnak meg nem alkotok semmit, ezért vagyok inspiráció nélkül. Kiélem az érzéseimet pl. rendrakásban, kocsi takarításban (mindig csillog-villog, mert ha egy porszem is jut rá, azonnal megsemmisítem), modellezéssel, s a számítógépek összerakásában/javításában. Valamiért ez utóbbi már életérzés, nem is csak a munka miatt csinálom…

Állítólag az nagyon jó dolog, ha az ember szereti, amit csinálnia kell. Szerencsére így vagyok ezzel. A héten még írni fogok egy utolsó bejegyzést, szerintem holnap, vagy pénteken, majd eldől. Hiszen elutazok majd egy rövidke időre… Szóval remélem hiányozni fogok:)

Akartam írni a múlt héten bekövetkezett „villámrandimról”:D Történt ugyanis, h a társkeresőn levelem jött. Gyorsan belépek, mert amúgy se sok időm volt, és egy 18 éves srác ír. Sajnos kép nélkül, egyszerűen nem tudom megérteni…nah mind1. Közben írva bevezetőnek h „hejes” vagyok. Azt… gondoltam magamban… eleve nem jól kezdődik, hiszen „ly”-vel kell írni…nah mind1. Válaszoltam, válaszolt, stb… Egye fene helyben is van (ráadás nem is az a település van kitéve ahol most van(?), vagyis ezt mondta, meg sok jó dolgot ami nekem pozitív... Képet még mindig nem láttam róla... Nagy reményt nem fűztem a dologhoz, lehet bejön-lehet nem, beszéltünk egy talit rögtön egy óra múlva.

Átöltöztem, aztán gondoltam bevetem a kocsit is a cél érdekében, elgondolkoztam mit kéne még egyúttal venni, boltba menni stb… hogy haszonnal járjak. Gyorsan megtörölgettem a verdát, rendet raktam benne, aztán behúztam a Penny-be macskakonzervért. Szándékosan vártam, vagyis várattam, hogy azért 5 percet hagy késsek már… Megérkezek a helyszínre, sehol senki… Várok-várok… egyszer csak befut (tehát késett). Nem nagyon helyes, de nem is csúnya, olyan átlagos srác. Elsőre ilyen „kőműves srác feeling” ugrott be, de annál sokkal normálisabban volt felöltözve. Leül velem szemben az asztalhoz, beszélgetünk.

Közben nézek végig rajta párszor, de folyton idegesítő dolgokba botlok. Egyrészt kezd bepróbálkozni azzal, hogy erősen érzékelteti, h bejövök neki… közben picit pöszén beszél, szal alapból elcsúszott a dolog, mert összességében nem is az esetem. Kérek két üdcsit, hozzák is ki, erre rögtön fizetem, hogy ne utoljára kelljen, ezzel is érzékeltetve, hogy én csak ennyit állok… Meg amúgy se szánok ilyen első talikra 40-50 percnél többet. Kezd idegesíteni pár dolog, ha kérdezek, félremegy a válasz, tehát eltereli. Már felállt bennem a diagnózis, erre megszólalok:

„Bocs…hogy közbevágok, de kérdeznék három dolgot, amire igen vagy nem választ kérek!” Első kérdésem, van érettségid? – Öhh…hátt… „van vagy nincs?” – Öhh végülis nincs…”

Második kérdés: „Csonka család?” – „Hátt… honnan tudod?” mondom: „igen vagy nem?” – „hátt…a szüleim már nem élnek együtt, meg én se velük… szal ööö nem” – „aham értem”

Harmadik kérdés: „Le vagy égve?” „huhh…öhh neeemm…vagyis… (ezt aközben kérdezem, miközben boci szemekkel stíröli a kocsit mögöttünk…) „Jó, hát, ha nem, mutass akkor 2000Ft-ot!” – „Öhh…annyi, vagyis öhh nincs nálam pénz…:(”

„Szóval összegezzük: először is nincs érettségid, holott, mondtam ez nekem egy fontos kitétel. Másodszor nincsen biztos háttered, úgy értem, nem tudni éppel hol, mikor, hogyan, stb… melózol, vagy élsz. Tehát kiszámíthatatlan vagy. Harmadszor, pedig abszolút le is vagy égve, és a minimum sincs meg. Azt hiszem másról nincs beszélnivalónk. Szinte egyáltalán nem volt igaz, amiket állítottál a leveledben. Szia… - Mivel az üdcsit kifizettem már, szépen lazán előkaptam a kulcsot, beültem a kocsiba… és lazán elhajtottam:xD Ki nem állhatom a hazug embereket:S:( Belefáradtam már, nincs hozzájuk egy perc megbocsátóképességem se...

Az unalom sokszor nagyúr, meg a tehetetlenség is… Ezért egyik délután pár hónapja a kezembe akadt egy magazin, melyen egy ilyen rejtvényszerű válaszokból, a válaszok száma és értéke szerint következtetések jöttek ki, mely csoportba tartozol. Megmozgatta a fantáziám ez a dolog, elkezdtem azon agyalni, vajon fellehet-e használni másra is? Összeállítottam egy olyan táblázat alapú, és százalékkifejező „rendszert” mellyel egyes személyeket, pasikat és haverokat egyaránt lehet megbízhatósági-faktor (nevezzük így) szerint leértékelni, s eldönteni, érdemes-e ismerkedni az illetővel:D

Természetesen, ha felállítok egy listás szerkezetet, akkor az csak pofára megy, így hogy szubjektív legyen, nem én adom a válaszokat, hanem az illető ismerősi köre, a közösségi tevékenységei, a hálózati kapcsolatai, aktivitása, tulajdonságai, tipikus viselkedése átlagai stb. szociális tényezők összessége. Ezek alapján megtudható a személy bizonyos megbízhatósági-faktora. (Amúgy e pasis meghatározásokból egy kis dobozt is készítettem, a „kiemelt” bejegyzésekhez.) – Szóval fontos köze van előző pár átlagoló bejegyzésemnek. Bár elég abszurdnak tűnik, élő személyeket csak úgy átszkennelni egy ilyen folyamaton, mégis lehetséges. Először is le kell tisztáznunk, egy kapcsolat kezdésekor, sőt alatta is sosem szabad teljesen az érzelmeinkre hagyatkozni, mert akkor csak pofára esünk. (Vakságot okoz, nem vesszük észre, amit kell.) Én már őszintén belátom, hogy alapból egy hibás számítógép is megbízhatóbb lehet, mint bármelyik pasi, mellyel éppen ismerkedni készülünk, ezerszer több variációval rendelkezik utóbbi.

Ezért először is meg kell fogadnunk, hogy semmiféle pozitív vagy negatív benyomást nem veszünk latba az osztályozás alatt, ami eddig ért minket, s nem beszélünk olyan marhaságokat h „ő biztos nem olyan…” holott mindenki egyforma. Verjük ki a fejünkből a bizalom szót, és helyette lássunk tisztán, igenis minden ember egyezik egy dologban…

Minden ember megszólalásig hasonló, csak abban különbözünk, hogy a nyakunkban a sok-sok különféle eltérő árcédulán: természetesen különböző méretű számjegyek szerepelnek… Ennek a számjegynek a tulajdonságait próbáljuk százalékra helyettesíteni majd, hogy megismerjük a megbízhatósági-szintjét. Érdemben ez a százalék minél magasabb, annál megbízhatóbb valaki. (teljesen megbízható nincs és nem is létezett) A kijött eredményeket már saját magunk kockázatvállalási szintje szerint behatárolhatjuk, de természetesen azért ehhez majd adok kis segítséget, hogy legyen egy egészséges norma. Továbbá majd a részenkénti „saját becslés” is fontos szerepet kap.

Akkor kezdjünk bele! az alapot egy 10x10-es feladat skálákban határozzuk be. Tehát a 10 fő tulajdonságot mindig 10 fő mozzanattal jelképezzük, amire behatároljuk az értéket 0 és 9 közt. A 100% eléréséhez 100 tényező felvitele szükségeltetik. A valóságban teljesen 0 és teljesen 10 abszolút értéket sosem kaphat senki, mert bár tudhatjuk, tökéletes és teljesen tökéletlen nem létezik... Hozzáállásunkat semlegesen kell megközelíteni. Lássuk a 10 fő pontot. (xx az elért, és 10% lehet a maximum) A piros számok csak példaszámok, az átláthatóság érdekében!

Aktivitási-szint: Ebben megfigyeljük az elérhetőségét, az irántad tanúsított érdeklődési szintjét. Ezekben halmozottan eltérő eredmények lehetnek. Vannak rámenős, és leszarós pasik. A rámenősök általában csak rövid ideig érdeklődnek, de addig nagyon, ellentéte pedig észre sem vesz. Ezek közt általában a 20% (alap), az 50% (közepes) és a 70-90% közt mozgó a jellemzőbb. A folyamatosság is fontos, mennyire ingadozik a figyelme irántad. Ezért megfigyelsz egy 10 napos szakaszban legalább 10 beszélgetésre alkalmas időt naponta, és rájössz a kellő százalékos behatárolásra, ami a nyitottságával egyenlő. Mérd bele a közösségi portálon való látogatásainak gyakoriságát is. (Online követés) Értékeld 0-20% közt:

Anyagi-szint: Hát igen a piszkos anyagiak… először is a szerint sorold be, hogy szerinted milyen a lehetősége, hogy téged a pénzed miatt, vagy egyéb előnyös lehetőségek miatt választ (saját becslés), de vond bele a szubjektív saccolásod is. Ekkor már egyszerűsített struktúrában értékelhetünk 5-5 darabban, mint előbb. Ekkor a te általad adott százalék max 0 vagy 20 közt lehet. Még érdemes a mobilhívások számát is belevenni… vagy a randin felmerült költségek értékének meghatározását az ötbe. Ezen kívül figyeld meg ezek összességét feltétlenül (akár bővítheted is 10 általad vett tényezőre a pontos értékért) de most elég ennyi:

Azonosíthatósági-szint: Egyik sarkalatos pont a személyének a felderíthetősége, és valóságalapja. Alaposan meg kell nézni, nevének eredetiségét, személye valósságát. Több helyen fellelhető internetes cuccait. Ezen kívül a leggyakoribb öt internetes randi oldalon látható kereséseit. Ehhez használhatunk kifejezetten erre készített internetes loginkeresőket. Így tisztában lehetünk, összes létező loginjával kapcsolatban. IP-je alapján pedig eltitkolt regisztrációit is előkotorhatjuk. meleg embereknél még fontos a „Személyiségei” opció, mivel általában minden melegnek van egy valódi neve és egy kitalált neve (rossz esetben sokkal több is). Ez mindenképp megfigyelhető mindenkinél. Van, akinek több is van az átlagnál, meghatározhatjuk pl. a kettő nick 20-4%, az a feletti pedig fokozatosan emelkedik – 4 nick az 20-8%... Ezért számolunk vissza, mert ha nem így tennék, az pozitív értéknek számítana, holott ennek az átlagot kell rontania. De legjobb, ha úgy számolunk, ahogy korábbiakban, és azt kivonjuk a 100%-ból és megkapjuk az eredményt, tehát nem kavarodunk bele: (15+10+8+5+3= 41 / 100-41=59%) FIGYELEM! - Itt visszafelé kell majd számolni!