Akartam írni a múlt héten bekövetkezett „villámrandimról”:D Történt ugyanis, h a társkeresőn levelem jött. Gyorsan belépek, mert amúgy se sok időm volt, és egy 18 éves srác ír. Sajnos kép nélkül, egyszerűen nem tudom megérteni…nah mind1. Közben írva bevezetőnek h „hejes” vagyok. Azt… gondoltam magamban… eleve nem jól kezdődik, hiszen „ly”-vel kell írni…nah mind1. Válaszoltam, válaszolt, stb… Egye fene helyben is van (ráadás nem is az a település van kitéve ahol most van(?), vagyis ezt mondta, meg sok jó dolgot ami nekem pozitív... Képet még mindig nem láttam róla... Nagy reményt nem fűztem a dologhoz, lehet bejön-lehet nem, beszéltünk egy talit rögtön egy óra múlva.
Átöltöztem, aztán gondoltam bevetem a kocsit is a cél érdekében, elgondolkoztam mit kéne még egyúttal venni, boltba menni stb… hogy haszonnal járjak. Gyorsan megtörölgettem a verdát, rendet raktam benne, aztán behúztam a Penny-be macskakonzervért. Szándékosan vártam, vagyis várattam, hogy azért 5 percet hagy késsek már… Megérkezek a helyszínre, sehol senki… Várok-várok… egyszer csak befut (tehát késett). Nem nagyon helyes, de nem is csúnya, olyan átlagos srác. Elsőre ilyen „kőműves srác feeling” ugrott be, de annál sokkal normálisabban volt felöltözve. Leül velem szemben az asztalhoz, beszélgetünk.
Közben nézek végig rajta párszor, de folyton idegesítő dolgokba botlok. Egyrészt kezd bepróbálkozni azzal, hogy erősen érzékelteti, h bejövök neki… közben picit pöszén beszél, szal alapból elcsúszott a dolog, mert összességében nem is az esetem. Kérek két üdcsit, hozzák is ki, erre rögtön fizetem, hogy ne utoljára kelljen, ezzel is érzékeltetve, hogy én csak ennyit állok… Meg amúgy se szánok ilyen első talikra 40-50 percnél többet. Kezd idegesíteni pár dolog, ha kérdezek, félremegy a válasz, tehát eltereli. Már felállt bennem a diagnózis, erre megszólalok:
„Bocs…hogy közbevágok, de kérdeznék három dolgot, amire igen vagy nem választ kérek!” Első kérdésem, van érettségid? – Öhh…hátt… „van vagy nincs?” – Öhh végülis nincs…”
Második kérdés: „Csonka család?” – „Hátt… honnan tudod?” mondom: „igen vagy nem?” – „hátt…a szüleim már nem élnek együtt, meg én se velük… szal ööö nem” – „aham értem”
Harmadik kérdés: „Le vagy égve?” „huhh…öhh neeemm…vagyis… (ezt aközben kérdezem, miközben boci szemekkel stíröli a kocsit mögöttünk…) „Jó, hát, ha nem, mutass akkor 2000Ft-ot!” – „Öhh…annyi, vagyis öhh nincs nálam pénz…:(”
„Szóval összegezzük: először is nincs érettségid, holott, mondtam ez nekem egy fontos kitétel. Másodszor nincsen biztos háttered, úgy értem, nem tudni éppel hol, mikor, hogyan, stb… melózol, vagy élsz. Tehát kiszámíthatatlan vagy. Harmadszor, pedig abszolút le is vagy égve, és a minimum sincs meg. Azt hiszem másról nincs beszélnivalónk. Szinte egyáltalán nem volt igaz, amiket állítottál a leveledben. Szia… - Mivel az üdcsit kifizettem már, szépen lazán előkaptam a kulcsot, beültem a kocsiba… és lazán elhajtottam:xD Ki nem állhatom a hazug embereket:S:(
