Haza is értem vasárnap reggel 6ra, kicsit ledőltem aludni, de nem ment. Csak forgolódtam, meg WC-re jártam. Émelyegtem és szédültem, viszont betudtam annak, hogy biztos kimerültem, hisz alig aludtam eddig az elmúlt két napban. Aztán olyan 11-re ismét bennvoltam a városban, most egy ismerősömék mentek be, akik karácsonyra akartak venni pár dolgot – potyautasként velük tartottam. Ezért így leváltam és ismét találkozót oldtam meg.

Mindössze pár órája láttam, de mégis hiányzott. Kicsit szétnéztünk több helyen, leültünk egy asztalos részhez és beszélgettünk. Ekkor fájt ám a fejem, de valahogy túléltem, éreztem, hogy torkom is kapar. Hamar eltelt az idő, kortyoltunk energiaitalt és megint elváltunk, jöttem haza a többiekkel. Még átmentem ZS.-hez, ahol már tényleg rosszul éreztem magam…:S

Mire hazaértem már, ágyban fekvő beteg lettem. Ráadás volt egy seb is a számon, ami egyszerűen nem akart begyógyulni sem – még rosszabb lett mint volt. Nagyon idegesített… Itthon meg is lett az oka az émelygésnek, kiderült 38 fokos lázam van, már nyelni sem tudtam, ráadás a folyó ügyek intézésével is gondjaim akadtak. (így levágtam h fel is fáztam…)

Pár órán belül már sajgott az egész arcom, ki volt a szemem száradva, szédültem, s folyt rólam a víz. Egész vasárnapot fekvéssel töltöttem, s mobilon Facebook-oztam és annyira szar volt h igazából így elbaszódtam pont kari előtt. Estére még magasabb lázzal, torokgyulladással, stb… halmozott nyavalyákkal szenvedtem összegubózva, s folyamatos gyógyszerszedéssel… Közben A. végig nagyon hiányzott, és azon paráztam, hogyan találkozunk kedden:$?!

Reggel óta az esti indulásra készülődtem. Hamar eltelt az idő olyan 18 óra után már a buszmegben álltam. Szokatlan bátorsággal egy tömeges CO-t is beleszámoltam az estébe. Két általános iskolás haverommal (akikkel mostanában alig beszéltem) haladtam be a városba. Már a buszon is felhőtlen volt a hangulatom. nemhogy még utána…

Össze is találkoztunk a „csapattal”. Azonnal betaláltunk az egyik kocsmába, legurítottunk párat, amitől úgy érzem rendesen megfeküdtem. Főleg attól h kevertem a dolgokat, mert nagyon stresszes voltam. Am állítólag nagyon cuki lehetettem, a jó, hogy emlékszem mindenre. Szóval a többiek is illuminálódtak. Észrevételem nélkül A. annyira spontán előkészítette a terepet a CO.-ra, hogy követni sem tudtam az eseményeket. – Annyira köszönöm neki még mindig. Valahogy egy teljes közös hullámhosszat gyártott.

Mire kinyögtem mindenféle badarságot beszélve az igazságot, addigra már mindenki vágta és semmi baj nem volt az egésszel. Ittunk rá még ezt-azt erre elkezdtem szédülni. S folyton A.-ba kapaszkodtam. Nagyon fura volt, emlékszem h WC-re is elmentem és alig bírtam egyenes megállni támaszkodással is. S nagyon nehezen találtam vissza az asztalhoz is, ahol ült mindenki. Mint a szamár úgy be voltam baszva:S

Valahogy nem tudtam magam kontrollálni, de tudtam mit teszek, vagy mit kéne – de sosem az lett. Azé persze jól éreztem magam, mert mindvégig ott volt velem:$ Előtte még játszottunk csocsót is, egyszerűen verhetetlen belőle, ezt el kell könyvelnem, de ez így van rendjén:) Jah és még valami, L. hozott egy kisüveg pálinkát, és erre A. pillanatok alatt üvegből, (!) mint az üdítőt úgy elkezdte inni:D Meg is ijedtem:P /persze jó értelemben/

Aztán nagyon fellazult, s nem is próbáltam megbecsülni hányszor is smároltunk az este alatt, méghozzá úgy h leszartuk a tömeget, meg ők is minket… Végül valami nagy meglepetésre hivatkozva megkért h készüljünk indulni és most hagyjuk a többieket. Eléggé szét voltam csúszva, de azt mondta semmi gond, majd józanodok.

Annyira édes volt, tudta h én még sosem voltam moziba:$ - S beszervezte h megnézhessük a TRON-t. Azt se tudtam, hogy hívnak annyira meglepett. A plázába nagy nehezen betaláltunk (ekkor még nem is tudtam mi az a nagy meglepi), de ott már látszott h nagyon be vagyok rúgva. Alig bírtam a sorban állni. Pattogatott kukoricával és kólával józanodtam(tunk). Nagyjából a szédülésem kezdett elmúlni…

Alig voltak a moziban, valahol fentebb volt a helyünk, befészkeltük magunkat, valahogy olyan nagyon erotic-romantic hangulatom volt:$ A film első 10 percére sajnos alig emlékszem – meg még pár laza smacival telt. Akkor még próbáltam feldolgozni mennyi minden történt az este. Valahogy még el sem jutott az agyamig. Amúgy utána vágtam az egészet és tetszett. Sajnos azt felfedeztem h valószínűleg nem látok 3D-ben. Ezért szemüveg nélkül sokkal jobbnak tűnt maga az egész. Más gond nem is volt – aztán csak simán néztem. A végeztével még lehetett am bánnem, mert a plázalépcsőfordulóban sikerült az n97-et olyan izomból pofáraejteni, hogy a hátlap is lerepült... megsem mertem fordítani azthittem tuti összetört a kijelző:S Viszont utólag átnézve abszolút egy karcolás se lett rajta...hála égnek:$

Fél 1 körül betaláltunk hozzá:$ S bebújtunk a jó meleg ágyba, huhh hát addigra már józan voltam, de eszméletlenül kész:D Valahogy lelkileg és érzelmileg is velejéig burjánzott bennem a sok hormon… Szóval alvás nem volt…még csak fekvés se nagyon. Szóval a halkságra törekedve, de mégis önmagamat kontrollálatlanul hagyva – alapos inter és hiperkurzust folytattunk le – avagy „mókusoztunk” tömény 2,5 órahosszában kétszer is:$ Akár még lehetett volna több is, mert nekem belefért volna, de nem akartam annyira lefáradni. Aztán pedig reggel az ablakon távoztam (mint a filmekben h le ne bukjunk:D) kikísért a 4:56-os buszhoz és jöttem haza…:( Felejthetetlen este volt… Köszönök mindent. S sejtem, azt is hogy olvasod: Ezé a sok hátam mögött való szervezésért még tartozok!:xD szal megleszel ám még te büntetve…hajjaj:$:D:P(L)!

Mint egy ribanc…hát egész péntekem azzal telt a suliból hazajövet, hogy átnézzem a ruhatáram és eldöntsem, mi az istent vegyek fel? A hatalmas dilemma annyira kiszélesedett, hogy egyszerűen nem lett belőle semmi. Másnap persze a legelső alkalmas és felül lévő ruhát kiválasztottam és tettem az egészre.

Óvatosan rejtegettem ám az ajándékot is, mielőtt anyám rákérdez, h az az aprócska csomagocska kinek készül azzal a bizonyos nevű felirattal?! Szóval minden problémát elkerültem. Egész hétvégén nem tanultam semmit természetesen, leszartam mindent. Alig vártam a találkozót, az estét h kicsit kikapcsoljak.

Am ezen kapcsolatom annyira biztonságosan mély titokban van a saját félelmeim miatt a valós életemben, hogy egyszerűen alig tud róla valaki. Vagy ha tud is, akkor se mindent. Nem akarom h bármi vagy bárki beleártson.

Hamar lefeküdtem aludni, tőlem szokatlan módon, hogy másnap estére kipihentebb legyek. Külön idegesített még, hogy nem voltam egy hónapja fodrásznál. De csak éppen 21.-edikére keddre voltam megbeszélve, így azt előre nem hozhattam semmiképp. Am ez ilyen lájtos nap volt, majd a következő huhh de milyenlesz:) Ezzel telt el a péntekem dióhéjban.

A héten már volt minden, ami elképzelhető. Elromlott a gép, sikerült is egy jó nagy költekezésbe fognom miatta… Le kellett mondanom januárig a kondizást, mivel egyszerűen nem lesz időm ebben a hónapban bármit is csinálni. Bejött a hóesés, rengeteg van már így is, most is folyamatosan gyarapszik.

Vettem új telefont (Nokia n97 32GB Black), amivel készülékügyileg meg vagyok elégedve, bár maga a számítógépes kapcsolat megteremtése még számomra is eszméletlen sok szopással járt. Ráadás valamiért minden féle szívatással áldott meg az OVI szolgáltatásközpont. pl.: perpillanat a Firmware frissítést nem akarja engedni, csak WLAN-on keresztül. Nem ismeri fel a Routerem (bár elég régi példány… máshoz pedig simán csatlakozik) Áhh hagyjuk. Am Bluetooth-on viszont gond nélkül csatlakoztathatóak.

Elkezdtem újra zenét hallgatni, egyelőre van sok új zeném, kaptam ismerősöktől, viszont ebből csak kb. 200-at tettem fel a mobilra… Majd ha üres óráim lesznek, bele-bele hallgatok az új listákba. Mai nap megyek majd este mindenfelé (ha az időjárás megengedi), szal megvan a program. Apropó anyám meg folyton idegesítő. Nem tudom, mi baja van velem, beleköt még az élő fába is…:S

Nincs is más mondanivalóm, a többi majd adódik magától. Karácsonyra minden ajándékot beszereztem már, viszont idén sokkal kevesebb embernek adok majd. Szóval erős szelektálásba kezdtem… Szerintem jól döntöttem…:D Mára ennyi. nincs mit mondanom. Túl átlagos lett ez a bejegyzés.:)

Először is minden a legnagyobb rendben. Ezért írni sem írtam, mert nem volt miről. Gyorsan le is írom a köröket. Először is a suli elvan, szóval ennyivel ki is fújt. Másrészt itthon minden oké, harmadrészt érzelmi ügyekben pedig minden szárnyal messze a horizonton… S ezt most tényleg komolyan mondom! Nagyon boldog vagyok:)

Igen, ilyen is rég volt. Ma ismét egy csodálatos délutánt sikerült eltöltenem, minden egyes kis tervem bevált, bár a múlthét csütörtököt sokkal intenzívebben és flottabbul megszerveztem, (gyertyák, hangulatvilágítás, kaja, zene, fürcsihez jó kis tusfürdő, és bonbon) - de ahhoz képest ez a nap is remekül összejött! Rengeteget improvizáltam, viszont tartottam a frontot erősen.

De észrevettem egy komoly dolgot önmagammal kapcsolatban. Vékonybab szálak kötnek a kis szabályaimhoz, amiket be kell tartanom (ma majdnem elszakítottam őket), mert önmagamnak is megígértem és számítok magamra. Mindenképpen figyelnem kell rá, hogy ne tapossam sárba a felépült elveimet, mert önmagamat hibáztatom majd, hogy tessék megterveztem, nem úgy tettem és ezért vagyok, ahol vagyok!

Nagyon félek attól, hogy elrontok valamit. Így megfogadtam egy picivel még komolyabb leszek, s megpróbálok erőmön felül még nagyobb határozottsággal hozzáállni ehhez az egészhez. Éppen azért, mert most még minden remek, ezért semmi esetre sem szabad elrontani… hiszen mondhatni az egész az én felelősségem, de elvekben érzelmileg és lelkileg nem is rajtam múlik….

Viszont mégsem akarok az a teljesen domináns fél lenni, aki parancsokat osztogat és diktál – szexuális szerepek ellenére. A célom az, hogy úgy érezze mellettem, hogy biztonságot, megbízhatóságot, stabilitást, és előreláthatóságot nyújtok. Egyébként meg újabb pozitív benyomások kezdik ellepni az elmém (megfertőzni), amik valahogyan a félelmeimet a háttérbe teszik – amik miatt félek, nem vagyok elég óvatos. Pl. Ma nem gondolkodtam semmi rossz dolgon egyet kivéve, csak azon h „vajon lesz-e legközelebb is hasonló vagy még jobb nap (!) – annak ellenére h azt mondja pár nap múlva mindenképp ismétlés – mivel nagyon jól érezte magát?”

Rövidtávon bepöccentem az alábbi kis levélen, amit az egyik ilyen szenny társkeresőn kaptam(kapok folyton). 40 éves pasi (igazából az 55 minimum, csak tévesen kerekít), és amilyen arányban határozottan nő a kora, annyira erős mértékben pusztulnak az agysejtjei is…

„Szia!
Szeretném megkérdezni, hogy van kedved ismerkedni VALAMILYEN szinten?

Mint oly sokan, én sem tettem fel képet,mert vannak az embernek félelmei. Nem mindenki tisztességes szándékkal regisztrálja magát.. Gondolom, hogy ezt Te is megérted.

Mielőtt írsz, nézd meg jól az életkoromat!:-)Ha nemleges is a válaszod, kérlek akkor is válaszolj!:-)
Úgy az EMBERI!:-)
Ez nem feltétlen párkeresés céljából írtam.
Akár síma haverságra, barátságra is gondoltam”

Először is miért gurultam be? Ezt a levelet az alábbi 5 hónapban már legalább 4x kaptam meg. Szóról-szóra ugyanezekkel a szavakkal, első kettőször még udvariasan, harmadjára már erőteljesen, negyedére meg már idegesen visszautasítva! Először is a faszi rajta ült a copy-paste funkción, másrészt nem tudom normális-e az olyan 40 éves ember akinek a gyereke is lehetnék. S köszönöm apukából már van egy, az is elég! Egyszerűen kész. A válaszom:

„Kedves XY!

Köszi, DE továbbra is marad s véleményem: jelen percben, órában, napon, hónapban, évben, sőt semmilyen későbbi jövőben továbbra is NEM lesz a válaszom. Jelenleg ezt a levelet már negyedjére kaptam meg tőled! Remélem érthető voltam. A másik, hogy teljesen biztos, hogy párkeresés céljából írtál rám, mindössze abban reménykedsz, hogy beveszem ezt az ősi dumát...

Nagyon érdekelhetlek, azok után, ha a fáradtságot sem vetted h a bemutatkozó szövegem elolvasd! Háromszor, ismétlen Háromszor van kitéve a profilomban h csak 17-19 közt ismerkedem és ez barátkozásra is értendő!

Üdv!”

Valahogy ez a cím jellemzi életmódomat.Tényleg nem történt semmi amiért - egyszerűen idő és kedv híján nem írtam sokat mostanában. Tudjátok, hogy megy ez. a Szalagavató, a sulis dolgok, meg a magánéleti elfoglaltságok minden életkedvem elveszik. Természetesen a mostanában zajló remek hétvégék kezdenek energiával feltölteni:$ Főleg ha ezeket a hétvégéket nem töltöm egyedül:) Szerencsére nem…

Lássuk csak. Kezdődött ott a hét tetőpontja, hogy péntek-szombat jelentős részét tölthettem semmittevéssel – édes semmittevéssel, s nagyon sok beszélgetéssel, meg egyéb „inter és hyperkurzussal…minden mennyiségben megfűszerezve emlékeim szerint majdnem hajnal háromig” – nemtom már pontosan Igu h szokta mondani:D De gondolom, vágjátok azt, hogy miről beszélek. Imádok sosem tárgyilagos lenni…!:)

Ez a remek program egészen átszabta a hétvégém, s valahogy ekörül forgott az egész kis világom, meg én magam is. Olyan körhintaérzésem volt, mintha ülnék egy székben és nézném körbe a világot – köztük kívülről nézve önmagam is:) S csodálkoztam rajta, hogy az életben azért jó dolgok is tudnak velem történni – remélem nem csak pár hónapig… És ott a Ha(!) Igen az a gonosz ha, „ha” mégsem sikerül és elszúrom, ha mégsem lehetek önmagam, ha végül egyedül maradok megint, azért mert olyan mély szinten görcsölök rajta, hogy megfeleljek neki és önmagamnak is… Elég gáz ez a tehetetlen érzés.

Hagytam, hogy az ár sodorjon, viszont teljes mértékben az eszemé az elsőbbség, aggyal gondolkodom, nem pedig érzelmekkel. Ez a színtiszta igazság, talán az idő próbája tett ilyenné, még nem tudom. Várom teljes pesszimizmussal, mit hoz az elkövetkező hét, hónap és év…

Más: Ezen kívül le vagyok maradva a kondizásban is. De most annyira nem izgat. Más oldalon szartam a sulira, mert a hócipőm teli van vele. Adják már a szaros tételeket, aztán hagy tanuljam be, és sziasztok! – örömmel felejteném az egészet… Annyira frusztráló…! Alvásra nem sok időm van, holnap sem lesz. Közben elöntött a feledékenység, egyszerűen nem tudom, mi van velem. Mindent elfelejtek! Áhh, legyen vége ennek az évnek már, nem bírom tovább. Legyen vége a „harácsonynak” is…

Nah akkor sztem rendszerezzünk, mert nagyon sok nap telt el, mióta nem írtam… Gondoltam gyorsan napokra bontom a dolgokat, így legalább utolérem a rengeteg történést. Szerencsére pár hete, csak pozitív dolgok történnek velem, ami nagyon jó érzés (ilyen még sose volt). Úgy érzem idén szép karácsonyom lesz és nem a legsötétebb napnak fogom fel majd a naptárban:)

Szerda: Először is matekon voltam. Nagyjából sikerült felzárkózni belőle. Legutóbbi dogám nagyon kellemes lett és stabil kettesre állok már:) Ez rettentő nagy önbizalmat ad. Végre egy olyan év, mikor nem kell aggódnom ezen. A sulit meg leszartam amúgy is ebben a hónapban, nemtom de annyira unom már. Szerencsére nem vettem még mélyrepülést…

Csütörtök: Szaladós nap volt, minden percet kicentizve. Először is volt tali is:$, ami újfent jól sikerült:) Előtte sajna nem tudtam suliba menni aznap, mert egyszerűen nem lett volna rá időm… Délelőtt megjártam a kondit, önmagamat megjutalmaztam egy új sapkával és egy sállal. (utóbbit bezzeg nem vettem fel hétvégén – elfelejtettem!) És már haptákban álltam 15 órára. Onnantól rögtön eltelt az idő.

Péntek: Hát már télleg átkozni fogtok(!), de egyszerűen ezt már nem írhatom le, mert azonnal balszerencse ér…!:D Egy szót se merek róla írni. Csak annyit h érzékeltetésnek a péntek estére volt programom (már fél 6kor leléptem itthonról), és másnap reggel 6 után értem haza:xD Szóval ez elmond mindent:D:D:$ Jah és persze nem egyedül töltöttem ám az estét…:D

Szombat: Nem feküdtem le aludni, picit csak néztem a plafont az ágyban – amúgy fel voltam totál töltődve energiával. Aztán elkezdtem melózni ezerrel. Javítottam a sok lomot itthon, valamiből élni is kell:) Ezenkívül megnéztem a sorozat lemaradásokat – közben kinn nagyon szar idő volt és kihagytam a konditermet is emiatt. Nem tettem, jól mert másnapra duplán kellett felzárkózni…

Vasárnap: Még a heti szerdai születésnapi alkalomból apum felöli nagyszülők ültek be egy hosszú programra. Volt bőven kaja, egész délutánt elbeszéltük, olyan délután 5 felé hagyták el a terepet. Aztán kondizni mentem, hazaérve neteztem, fürdöttem, és aludtam…:D Röviden ezután már kihaltam agyilag:D

Szóval ennyi volt. Gyorsan elment egy hét. Nemsoká itt a „harácsony”, szóval nincs menekvés!:D Alig várom, hogy vége legyen az őrületnek:xD Jah és ismét a héten, pénteken kétnapos program lesz:P

Most már írhatok. Már nemigen történhet semmi számottevő. Egyrészt eddigi évek után a legjobb születésnap zajlott le éppen ma, ami eddig előfordult velem, mióta az eszemet tudom. Ami nagyon jó érzéssel töltött el. Bár rettentően féltem tőle, szabályosan rettegtem, de mindenképp pozitív benyomásom lett. Nagyon jólesett a rengeteg Facebook-os üzenőfal-kiírás, a sok-sok jókívánság. Azoktól is, akiktől véletlen sem gondoltam volna.

Anyuékkal pedig egy jó kis estét tölthettem el, egy nagyon kiegyensúlyozott légkörben, ami valahogy minden depressziót kihúzott belőlem. Szerencsére semmilyen fajta zavaró tényező nem ütött közbe, s a múltidézéstől kezdve mindent átvettünk az elmúlt hetek/évek tanulságaiból. Megtudhattam elmélyült beszélgetés alatt több, eddig nemigen elmondott dolgot is, amik a felszín alatt húzódtak...

Mindazonáltal nagyon szeretném megköszönni mindenkinek a szép dolgokat! Viszont velem ellentétben nem csak nekem, hanem a blogomnak is születésnapja volt:$. (ejnyee mert csak VOLT:( Ezért ha egy élőlény lenne, nagyon haragudhatna rám, mert hanyagul elfelejtkeztem róla… Még 2009. november 11.-én született meg a hatalmas melegblog-tenger közepén egy pár lényegtelen csepp formájában szerény kis fiókom, amin keresztül rengeteg kedves és jófej embert ismerhettem meg rövid idő alatt!

Amit sosem bántam meg, s nem is fogok. A több mint egy év alatt sokat segített az elfogadásban, önmagam és talán minden meleg iránt. Bár még mindig nehezen próbálok barátkozni velük, viszont jó úton haladok. Sikerült a bennem felmerülő gondolatokat kibeszélnem, megosztanom minden egyes számomra lényeges pillanatról. Elmélkedhettem az életem célján, önmagamon is...

S most megélhettem, hogy 18 éves vagyok! Bár ez nem nagyon jelent valamit, de mégis különleges érzés, amit meg kell tanulnom kezelni – azt is, hogy repül az idő, s már több mint egy éve blogolok is... Hiszen felnőtt ember lettem, sok döntésben önálló, sok mindenben már tapasztalt, s határozott személyiség. Megismertem eddig az élet teljes keserűségét, menthetetlen érzelmi hullámait, a szomorúságot, szorító magányt, bizalmatlanságot… tehát az érzelmi élet legmélyebb érzelmi és lelki bugyrait. Mivel elég depresszív ember vagyok – Ami után felüdülés, így egy év után végre pozitívabban élni a jelenben - viszonylag tartósan most jól érzem magam.

Ezen egy év alatt sok minden történt velem, aminek hatására meg kellett komolyodnom, s fel kellett nőnöm végre. Szóval köszönöm e csodálatos érzést! Köszönöm mindenkinek, aki olvasott és szintén megossza gondolatait kis-melegblog-világunkban! Támogatok mindenkit, aki kedvet érez a blogolásra, nem fogja megbánni, az élete talán meg fog változni…! Továbbra is változatlan marad minden. Köszönök mindent…!

Magamnak is tudok csodákat tartogatni. Először is furcsa, de jó érzés, hogy már lassan egy hete nyugodt vagyok. Olyan belső béke és nyugalom árasztott el. Viszont e hétvégét semmiképp sem vártam, mivel sok energiát leszívott belőlem ez a nap is. Ennek ellenére mégis elég pozitívan érzem magam…

Először is mind a két blogomnak a tartalommal való feltöltésesére volt elegendő időm (bár nem sok, de azért haladtam). Bepótoltam a sorozatokkal kapcsolatos lemaradásaim, s még játszani is bírtam pár egész jó gémmel. Mindezek mellett, jó későn keltem reggel, persze utána már bele is lendültem kegyetlenül a sok elmaradásba…

Mit ad isten, ezek végeztével, is talán a holnapi nap lesz szabadidőm, amit bármire felhasználhatok, ha minden jól megy. Tanulni még nem sikerült, pedig Angolból is dolgozatot írunk majd. Szeretnék egy kicsit írni a jelenlegi sulis eredményekről is. Elég vegyes benyomást kelt. Az érettségis tantárgyakkal minden rendben, de a többi leszarás alatt van…

1.Matek: Hála égnek most stabil kettesre állok belőle. Valóságos csoda történt, hogy majdnem kaptam az évben egy hármast, de sajnos csak kétharmad lett. Amúgy gimnáziumi pályafutásom alatt még nem éltem azt át, hogy legyen hármasom. Egyelőre biztos a kettes, s remélem, évvégéig kihúzom, hogy meglegyen… Eddig mindig csak egy hajszálon múlt…

2.Informatika: Egész évben nincs belőle egyetlen egy ötösnél rosszabb jegyem se. Viszont nemrég csináltunk érettségis tesztet, mintha a valós napon lennénk, s sajnos csak olyan 88-89% körüli ötös jött ki, ami nagyon aggaszt. Az infó emelt érettségitől kezdek elpártolni, lehet bele se mernék kezdeni a végén, jó a sima. Inkább legyen alapon egy kitűnősöm, mint valahol emelten egy 4-es. Azért előbbi csak szebben hangzik.

3.Magyar nyelv és irodalom: Ezek most feltűnően jól mennek. a Nyelvtanból csak négyeseim vannak, többet nem is várok el magamtól. Az irodalom pedig most kiválónak érződik. Pedig abból is négyes voltam örökké. Mióta a tételekből írunk (amit kidolgozva kapunk mindenestől készen, csak be kell seggelni), és a tanár megadja, hogy xy oldaltól az xy-ig kell tudni, azóta világos mit kell tanulni, és sorra írom az ötösöket… Pedig nem tanulok rá sokat, párszor elolvasom és ennyi. (Bár pár napra rá már nem tudnám megírni, mert el is felejtem)

4. Történelem: Emelt törin voltam tavaly. Idénre nagyon meguntam és leadtam a fakultációkat. Így hála égnek több a szabadidőm, egy héten olyan 31 órám van /abból általában mindig marad is el/. Megérte mindenképp, annyira előre vagyunk haladva páran az alap töris osztályban, hogy éveleje óta tanulnom sem kellett rá, s minden egyes dolgozat ötös lett. Az utóbbi is sztem, bár még azt nem kaptuk ki. Otthon meg se néztem, az esszét is ott órán találtam ki:)

5. Német: Halad…halad. Kettesről atom stabil négyesre javítottam eddig fel, annál rosszabb jegy nincs is az évben.  Sajnos semmi nyelvérzékem nincs a tanuláshoz, kivéve más pejoratív értelmű foglalkozásokhoz…:$ De megpróbálok átlendülni rajta. Megfogadtam, csak egyszer legyen meg belőle az érettségi, aztán soha többé életem során nem fogok nyelvet tanulni. Alig várom, hogy a vállamról leperegjen az egész…

Ezek voltak az érettségis témák. Ezen kívül az Angol a suliban olyan hülyeség most. Egyszerűen semmi kedvem nincs elővenni, és tök kettesre állok belőle. Útálok minden nyelvet. Főleg ez most olyan a suliban, hogy csak legyünk el meg üljük le – teljen az idő. Azt se tudom, mit csinálunk, de annyira nem érdekel, hogy még a füzetbe sem írok semmit. Sokszor pedig rájövök, vagy 4-5 oldallal máshol van nyitva az előttem lévő könyv, mint a többieknek. Egy időpocséklásnak tartom, annál hamarabb jöhetnék haza, úgyse érettségizek belőle!

A többi tantárgyra ultra-nagyívben szarok, ahogy az osztály többi tagja is. Nem izgat, nem érdekel, úgy sem kell majd a továbbtanulásomhoz. Lesz, ami lesz, megbukni persze azért nem fogok belőlük. De teljesen hidegen hagy a tanulásuk. Örülök neki, hogy a következő évfolyamoknak már hat tantárgyból kell érettségizni meg mindenféle baromságot behoztak nekik. Hagy szopják a faszt… akik meg előttem érettségiztek azoknak is tök könnyű volt, hagy szívjon az utánam lévő generáció, mint mi, most az előzőhöz képest! Ez az élet rendje!

Bár nem érzem jogosnak, hogy két emelt érettségit várnak el tőlük. Ha már elvárják, akkor tegyék olyanná ezt a minősíthetetlenül szar oktatást, hogy a gyerek ott megtanulja helyben, ha már 40 órát csücsültetik majd emeltóraszámban a egész héten! S ne kelljen minden jegyének magántanáron múlnia, meg tanfolyamon. S ne legyen az, hogy ha ott van a suliban, ha nincs ott, akkor sem lesz okosabb vagy butább… mert nem marad le semmiről!

Szar az egész ahogy van, egy időpazarlás az egész, amit értelmesebb dolgokkal is tölthetne a diák. Kikéne csinálni ezeket a felesleges tölteléktantárgyakat is... Továbbra is fenntartom, hogy az életünkből erre elvenni négy évet teljesne felesleges. Mikor főként az utolsó évben tanuljuk be úgyis a kidolgozott tételeket! Elég lenne két év is bőven, talán még jobb eredménnyel is végezhetne mindenki. Mert ahogy érzem, egyszerűen már nem tudok tanulni, mert annyira gyűlölöm, hogy megint, mint minden évben uganazt rágjuk át a nulláról...:@ Már annyiszor újratanaultam általánosban is azokat, s mégsem tudom, mert elegem van belőle:S