Valahogy ez a cím jellemzi életmódomat.Tényleg nem történt semmi amiért - egyszerűen idő és kedv híján nem írtam sokat mostanában. Tudjátok, hogy megy ez. a Szalagavató, a sulis dolgok, meg a magánéleti elfoglaltságok minden életkedvem elveszik. Természetesen a mostanában zajló remek hétvégék kezdenek energiával feltölteni:$ Főleg ha ezeket a hétvégéket nem töltöm egyedül:) Szerencsére nem…
Lássuk csak. Kezdődött ott a hét tetőpontja, hogy péntek-szombat jelentős részét tölthettem semmittevéssel – édes semmittevéssel, s nagyon sok beszélgetéssel, meg egyéb „inter és hyperkurzussal…minden mennyiségben megfűszerezve emlékeim szerint majdnem hajnal háromig” – nemtom már pontosan Igu h szokta mondani:D De gondolom, vágjátok azt, hogy miről beszélek. Imádok sosem tárgyilagos lenni…!:)
Ez a remek program egészen átszabta a hétvégém, s valahogy ekörül forgott az egész kis világom, meg én magam is. Olyan körhintaérzésem volt, mintha ülnék egy székben és nézném körbe a világot – köztük kívülről nézve önmagam is:) S csodálkoztam rajta, hogy az életben azért jó dolgok is tudnak velem történni – remélem nem csak pár hónapig… És ott a Ha(!) Igen az a gonosz ha, „ha” mégsem sikerül és elszúrom, ha mégsem lehetek önmagam, ha végül egyedül maradok megint, azért mert olyan mély szinten görcsölök rajta, hogy megfeleljek neki és önmagamnak is… Elég gáz ez a tehetetlen érzés.
Hagytam, hogy az ár sodorjon, viszont teljes mértékben az eszemé az elsőbbség, aggyal gondolkodom, nem pedig érzelmekkel. Ez a színtiszta igazság, talán az idő próbája tett ilyenné, még nem tudom. Várom teljes pesszimizmussal, mit hoz az elkövetkező hét, hónap és év…
Más: Ezen kívül le vagyok maradva a kondizásban is. De most annyira nem izgat. Más oldalon szartam a sulira, mert a hócipőm teli van vele. Adják már a szaros tételeket, aztán hagy tanuljam be, és sziasztok! – örömmel felejteném az egészet… Annyira frusztráló…! Alvásra nem sok időm van, holnap sem lesz. Közben elöntött a feledékenység, egyszerűen nem tudom, mi van velem. Mindent elfelejtek! Áhh, legyen vége ennek az évnek már, nem bírom tovább. Legyen vége a „harácsonynak” is…
