Megállapításom szerint a Bloggerség önmagában jó dolog, de maga a Blogger társadalom és ezen belül a MelegBlogger réteg egy elszigetelt, sok esetben magának való társaság: Akik mindannyian felvesznek egy álcát, egy stílust, amin keresztül kommunikálnak az emberekkel, és végül folyamatosan változnak. Kialakul egy ismerősi körük, egy írásképük, egy jellemük a hétköznapokra és a magánéletben végül be is zárkóznak ebbe az egzisztenciába miután a magánéletük és hétköznapi életük a melegségükkel egyesül… ami sajnos olyan végleteket szül, ami sosem jó ebben az országban. Klikkesedés következik be.
Hogy értem ezt? Úgy, mint mikor letesszük a KRESZ vizsgát, eleinte tudjuk vezetéskor a dolgokat, de ahogy telnek az évek, kiesik minden és csak az lesz a fontos h „balesetmentesen és rutinból eljussunk A-ból B-pontba”. A bloggerek ezen világa az A pontban még kedves, nyitott, és segítőkész, KOMMUNITATÍV, később viszont ennek ellentéte zárkózott, elérhetetlen és UNKOMMUNITATÍV! (Na ilyen nem leszek én inkább abbahagyom!)
Jellemzővé válik a kommunikáció fenntartása, vagy maga a kommunikációkezdeményezés, DE CSAK abban az esetben, ha valami „kell”, valami „szükséges” és valamiért „érdemes/érdek” megtartani az adott ismeretséget. Elmondhatólag 80%-ban ezek vagytok ti, mindannyian…pár újat kivéve esetleg. Úgy érzem személyemben, mikor elkezdtem ezt az egészet és én is több mint 3 éve nekiestem az internetnek és sikerült kiépítenem egy stabil blogot nem ilyen volt. Megváltoztatok! Kiégtetek? Kiöregedtetek? Már nincs összetartás, nincsenek barátságok, nincsen közösség.
Talán új MelegBloggerekre van szükség!? Új emberekre, akik újjáépítik a lényeget. Közösséget teremtenek, megadják egy nagycsalád érzését, rendszeres programokat szerveznek, privát klubokban élnek a közösségi oldalakon, szórakoznak, és ÉLNEK! Nemcsak ontják magukból a sorokat és passzívan leadva a napi betevőt, kényelmesen hátradőlnek…
Tartalmuk pedig az adott legutóbbi beégésük, találgatásuk (ki buzi/ki nem?), dugásuk, szopásuk mellesleg szerencsétlen szexuális interakciójukon való ironizáláson kívül, végre érdemi témákat vetnek, fel melyek ötletet adhatnak. - Vagy tanácsot annak a több ezer embernek, aki naponta a Google keresőben kutatnak megoldást a problémáikra, mert nincs kihez fordulniuk: Akik a társadalomnak példamutató bejegyzéseket adva színesítik a világot, mert ami most van, az gáz, nagyon gáz!:( Valami tehát elveszett: Érdemes még folytatni? Már nem azok vagytok, akik egykor és ezt nagyon sajnálom. Csalódtam-.-
/Ezek után biztosan halálra leszek kövezve…de különösebben nem érdekel:) Ma egy igazi kulturális „majdénmegmondomatutit” csemegét olvashattatok tőlem, ami szigorúan csak magán(y)vélemény. Régen írtam mostanában, de végre megbírtam oldani a böngésző-problémát, ami miatt nem bírtam bejegyzést feltölteni rendesen…etc. tehát folytatom a kis technikai közlöny után!/
Nemrég volt Millow-al az évfordulónk és nagyon boldog vagyok, hogy egy csodálatos évnyi időt hagytunk magunk után, és örülök, hogy vele lehetek(L). A jövőt nem tervezgetem, az majd alakul magától, eddigi s nagyon szépen elvoltunk és remélem nincs aggódnivalóm. Majd lök elénk a sors valamit, és kiderül melyik ösvényen haladunk. Fogok majd egy nagy bejegyzést szentelni neki, de még nincs kész sajnos:(
Eleinte azt hittem nehéz lesz Pesten, de nem gáz. Egyedül a pénz és a kajahiány az amit megsínylek, de örülök h fenn lehetek. Mint sokszor említettem a családi kapcsolataimnak külön jót tesz a távolság. Egészen egymás agyára mentünk már az elmúlt 18 évben-.- Szóval inkább éhezek, meg napszámozok, meg fizikai munkázok, meg minden, csak ne kelljen otthon ülnöm vidéken.
Mégegy! Blogom nemrégiben elérte a 3 évet. Ami azért nagyon szép. Időhiányból kiindulva nem tartok megemlékezést, blogsablont nem fogok váltani (nagyon tetszik ez ami van), nem adok cécót a tiszteletére. Egyébként meg úgyis tesz rá mindenki, hogy milyen, főleg mert RSS olvasóval toljátok:):D Szal nyugodtan flegmázhatok:D Most viszont sietek, mert tanulni is kéne:(
El sem hiszem, h nem tudok dönteni. Vajon melyik? Tavalyi évben kezdtem el a meleg ismerőseim likvidálni, lecsökkenteni a számukat, mert felfedeztem h több elfogadó heteró ismerőssel sokkal kiegyensúlyozottabban érzem magam. Két fiú közt ugye nem létezhet barátság ezesetben… csak ha egyik heteró:)
De ne kanyarodjunk el. Érveket fogok felsorolni, kezdem a heteró fiúkkal a fámát: Náluk létezik a „betyárbecsület”, tehát bármiben benne vannak, nagyon hülyék és kulturálatlanok tudnak lenni, de emellett tényleg tudnak titkok tartani és igazán tartós éveken/évtizedeken át tartó barátságokat tudnak elmélyíteni és megtartani. Nagyon jó az a dolog, ha egyszer tisztázok velük a problémákat, elfogadják és átlépnek rajta – ha eljut az agyukig, vagy kimondják a véleményüket. Mellesleg férfiasak, társaságukban te is férfi maradsz. Ihatsz velük, bulizhattok. Semmihez sem finnyásak.
Egyszerűek, lehet velük sportolni, a legegyszerűbben kezelnek mindent és mellesleg pont annyira tudnak igénytelenek lenni, amennyire a helyzet megköveteli – nem akasztanak ki rendmániájukkal. Viták elsimítására pár sör tökéletesen megfelel és kvittek vagyunk. Remek oltásaik vannak, amik a legszélesebb spektrumból válogatnak, és káromkodásuk is követhetetlenül változatos.
Térjünk a meleg barátokra: Kedvesek tudnak lenni, de pont olyan összetettek, mint egy nő és egy férfi egyszerre. Általában az előbbi felé változnak (most hagyjuk, hogy negatívan vagy pozitívan) és sikeresen képesek magukat úgy elszigetelni a heteró környezettől, hogy már el is felejtik milyen az. Nagyon negatívan vélekednek róluk. Benne van a félsz, hogy idővel megpróbálnak rád nyomulni. Ez a legrosszabb, nem tudhatod, hogy meleg barátod milyen szemmel néz rád – hiszen nem vagy gondolatolvasó. Amit elmondasz, pletykafészekbe esik és pár héten belül körbebeszél az egész város. Idegesítő, hogy másról se lehet velük beszélni, csak ki, mikor, kivel, és hogy volt… Ezenkívül egy ilyen barátság nagyon múlandó sajnos. Ezt nem kell kifejtenem, pár hónapnál, vagy évnél nem nagyon tart sokáig a heteró barátsággal szemben.
Pozitív oldalai is vannak amúgy, nemcsak rossz. Először is megbeszélhetsz olyan dolgokat, amik szexuális magánéletedhez tartoznak, sikeresen átvedled magad így sok gondodon és ez nagy előrehaladás, főleg ha olyantól kapsz tanácsot, aki hasonló cipőben jár. A heteró és meleg baráti kör és heteró lány és lezbikus személyekből álló baráti kör az egyik legjobb. Mert egyik irányba se terelődik idővel a mentalitás, valahogy egyazon szinten maradnak a személyek. Megőrzik jellemüket és nem hatnak befolyással a tulajdonságaikra. Azért kíváncsi lennék ki hogy gondolja. Én még nem tudtam dönteni.
Mit kell mondanom, elég döcögősen és problémásan indult a szünet, de talán így a vége felé elmondhatom, hogy jó volt (még vége sincs xDDD). De magam tehetek róla, hogy szó szerint elbasztam. Sokat rohangáltam, volt családi látogatásdömping is. Aludtam és feküdtem több napot, ami aztán órák számában rendesen elvett… Nem volt tehát jó a szünet a saját szempontomból.
Más nézetből igen. Kipihentnek érzem magam, és jókedvem van. Ráadás hamarosan egy héten belül egy évesek vagyunk Millow-al:) Mondjuk nagyon ellustultam, mert már blogot is szinte nem is írok. A másik blogom meg szintén pihenőben fekszik, kitudja (talán érettségi óta?) Ajjh bele kéne húznom, mindig azt mondom magamnak h „nincs semmire időm” holott lett volna, de nem csináltam semmit.
Ismerős?:D nahjóó. sokat változtam az a másik téma, most nem megyek bele. Jó Pesten és ahogy éreztem a családi kapcsolataimnak is nagyon jót tett ez a 120km-er távolság. Sokkal nyugodtabb vok és nem stresszelek annyit, báár az ősök hétvégén néha kitudnak akasztani. Meg a hétköznapi kis dolgok.
Az osztály és a közösség jó, bár igazából mostanában kezdjük sulin kívül is tartani a kapcsolatot. A szobatársakkal (koliban vok és két fő van rajtam kívül) jól kijövök és buliztunk is már. (meg ittunk – nemcsak múlt időben hanem rendszeresen is xD). Meglepő, hogy kurvajól elvok heteró közegben:D persze az alapCO-k már az első 2 hétben megvoltak a fontosaknak.:D
Uhh mit írjak még? jahm van munkám, minimálbért+családit kapnék elméletben, hát a valóságban olyan összevissza és olyan szedettvedettül és rendszertelenül dolgozom, hogy nincs is munkarendem. Hol megyek, hol nem és nehéz előre tervezni… ráadás mikor felkerültem semmim se volt, meg azóta se (nah kicsivel több azért) de az isten pénze sem elég, mintha vizet vinnék a kezembe úgy folyik el a pénz:( Neembaj bizakodom, lehetne sokkal rosszabb is.:) elvégre délutánonként van időm 2 órákat szunyálni – az pedig megfizethetetlen luxus!:D:$ ha ez megvan akkor happy a világrend.
A melegblogosokkal elkezdtem találkozgatni, nemsokon vagyok még túl, szóval aki élő kapcsolatot akar velem felvenni, az ne habozzon, írjon! (ez a reklám helye! :xD) a gond, hogy amikor ráértek akkor én nem, ha én érek rá akkor meg fordítva ti nem! mivan már? mi a fenének ilyen elfoglalt mindenki fenn a nagy faluban?:D
Hülyén érzem magam itthon, a kezdetek helyén. Nem szeretek már itt lenni, csönd van, unalom és pangás. A szívem máshova húz...: Minden kis utcáról, helyről emlékek jutnak eszembe az elmúlt 10 évből. Amiket olyan szívesen felejtenék és lépnék át rajtuk. Vajon életem mostani szakaszát is így fogom megélni majd ismét 10 év múlva?
Olyan vicces minden kezdet. Ehhez képest, most hogy egy csomó lehetőséget látok, megváltoztam. Mintha általános iskolát elhagyva a középsuliba léptem volna. Pedig a mostanihoz képest csak egy apró pont az az esemény. Kellettek esélyek, ahhoz hogy tudjak pozitívabban gondolkodni. Megváltoztatott, akár csak a szerelem. Egyben a rabjává is tesz. Szükséged van az új környezetre, magadévá kell tenned az újdonságot és becsülnöd azt.
Mindig van ami visszaköt a múlthoz, de van amely mozdonyként húz a végtelen jövőbe. Becsülöm tehát a napot, hogy itthonról végre egy új helyre mozdulhattam. Ahol nem ismer senki, ahol én magam én vagyok. Nem kell törődnöm senkivel, nincsenek ellenségeim és nincsenek irigyeim sem (még). Megszabadultam egy csomó rablánctól ami eddig gúsba kötötte a kezeimet. simán csak Boldog vagyok.
Nagyon rég nem írtam már bejegyzést. Mióta fennvagyok igazából annyira zajlik az élet, hogy írni sem tudok. Időm bár van mindenre, onthatnám a szövegeket - mégis jobb dolgokkal foglalom el magam. A héten sok emberrel találkozok, mire megpróbálom felépíteni az új ismerősi körömet. Stabilizálni régebbi ismerettségeket - egyszóval nagyon sűrű a program.
Az elmúlt heteket tartós munkakereséssel töltöttem, már a jövőhéten munkába akarok állni, teljes munkaviszonyban berendezkedni. Szeretnék otthonról elszakadni és ritkábban hazajárni. Bár nem egy etikus dolog, de nem akarom, hogy függjek bárkitől is. Igaz kollégiumban lakom, kedvelem a helyet és nagyon tetszik - jó a társaság is, ennek ellenére mégis törekszem rá h hamar továbblépjek. Anyagilag is ha az utazások költsége kiesik, nagyonsokat jelent számomra.
Életcél? Nincsen, pénzre van szükségem... Szabadidő az már adott. Szeretném Pestet megismerni és minél többet ingázni, hogy láthassam a párom is. Egyenlőre elméleti és gyakorlati síkon sem szenvedne hiányt a kapcsolatom, mert mindig lenne rá időm. a Valóságban ehelyett mindig akad valami ami gondokat okoz. Mégha az ember nagyon is koncentrál rá h ne kövessen el hibákat. Mindössze szeretnék ezen a téren is nyugalmat:
Hiszen a motiváció is sokkal másabb, ha a magánéletemben rendben van minden, akkor a munkámban és a közösségi élet számos területén jobban tudok teljesíteni. Tapasztalatból mondom. Változtam mióta fenn vagyok? Alapvetően nem, sokkal nyugodtabb lettem, ráérősebb, és egyszerűsödött a gondolkodásom. Elhagytam sok olyan megszokást ami velem jött vidékről...
tetszik a forgatag, hogy mindig történik valami. rengeteg ember rohan az utcákon, hatalmas tömeg. Olyan hihetetlen, hogy mindenkinek van célja és mind megy valahová. Pest nekem többet jelent, mint az el tudtam volna képzelni. A jót mindig könnyű megszokni. Mindössze az étkezésre és a napirendre kéne odafigyelnem, mert az elég káosz. Azthiszem mára ennyi - majd jelentkezem:)
Itthon. a kérdés a hogyan? - mégis maga a tudat is lehetetlenné teszi a választ. egyszer csak itthon leltem magam, forró ágyban fekszek, süt a párna és takaró. Bújik hozzám a macsek, miközben kapaszkodom az ágyszélbe, mert a horizont összeolvad. teleportáltam? nem - csak hazaértem és nem emlékszem. - mondja a hang: nem adtam neki enni! (macskának) de hát éjszaka van miért kéne?! magamhoz húzom a gépet és írok. muszály írnom! Percek hosszúsága telik, másodpercekből lesznek hosszú órák. mintha megállt volna az idő egy szemhunyásnyira.
Perc1: Tested ölelem, érzem, hogy elalszok mégis felizgatsz. kívánlak és tapintanálak - érzem a forróságod, ki akarom mondani mennyire szeretlek de nem találok szavakat. Nem tudok megszólalni, simogatsz és csak sóhajtozok...szorítlak és hallom - édes hangod a fülembe súgja... mintha már megtörtént volna, pont így, pont ebben a pózban...
Perc2: - Felriadok. rájövök álmodom, szörnyű vergődés, érezni, hogy a gondolataim nem valóságok. Ahogy tested érintése csak elmém szüleménye. Millow nincs itt:( én vagyok csak egyedül a szobában. Félek, magányos vagyok itt a sötétben, persze tudom h csak egy átmenet mindez, holnap avagy ma máshogy, tisztán látok majd. boldogsággal tölt el, hogy lelkiekben biztosan tudom - csak rád tudok gondolni...
Perc3: - Megvilágosodok. azt mondod ittvagy, valós vagy, közben minden jel arra utal, csak egy látomásként szerepelsz a tudatomban. nem bírom tovább, vágyok rád, rá kellett jönnöm, csak játszik velem a sors. Nem most, nem ebben a percen, de hamarosan elmondhatom amit akarok. - elmondhatom az érzésem amit már tettem, megmutathatom égető vágyam. hiányzol:$ játszok a fantáziámmal, tudom, hogy úgy irányítom ahogy akarom. azt teszek - amit akarok, s szinte valóságnak élem meg. kihasználom az alkalmat.
Perc4. - írnom kell, leírom, hogy gondolok rád és továbbra is hiányzol. egymagamban egyedül elképzelem saját valüságom, mintha veled tölteném. vajon hogy fogom ezt az írást ma értelmezni? mi lesz ha felébredtem? úgyis bolondnak tartom magam, te is annak fogsz engem. de az élet erről szól. Nem bolondok vagyunk... Örülhetnénk a világnak, átölelnélek és megköszönném újra, hogy vagy nekem, kimondanám mennyire félek mi lesz a jövő héten! Légy türelmes, hiszen meg fogok tenni mindent. Érted voltam, vagyok és leszek. mert szeretlek.
Perc5. - aludnom kell, magamhoz húzom pát perc mulva a takarót. ásványvíz, jesszusom inni sem tudok, hideg víztől nedves vagyok. kiöntöttem:S de leszarom. basszus a nyár utolsó estéje volt, a barátaimmal (akik még megmaradtak). jó volt, túl sokat ittam, de mégis egy életre szóló élmény volt. augusztusnak vége mindörökre, talán utolsó szabad nyaram volt? itthon vagyok. jóéjszakát kell magamnak adni:) többet ilyen, már úgysem lesz - talám új barátokkal, új helyen, új helyzetben.
Meglestük a tűzijátékot, egész látványos volt, kitettek magukért. de tényleg látszott az alapos felkészülés. De komolyan a körítés, meg minden, ami külső-belső hatások itt érnek, egyszerűen elveszi az életem és totál lehozott. augusztus 20-ai rendezvények = összefújta a sok parasztot a szél a tanyáról, undorítóan néznek ki, mindenki ismer mindenkit.
Úhh de kurvára felbasz, annyira alpári egy környék. Lassan minden második ember cigány, büdösek, koszosak, az első teendő a tömegben, hogy lesik mit tudnak lopni. Zaj van, ordítva beszélnek az emberek 5 centi közelségben, a puják fehérek-feketék vegyesen rohangálnak a lábunk alatt és szarnak rá a szülők ha már majdnem a busz alá futnak. Sok izzadt büdös heteró sört vedel büfögéssel tarkítva... Nah jó nem is folytatom. Elég lett vidékből, alig kell még 10 napot itt kibírnom…és már Pesten lehetek.
Kurvára igénylem a változást, egy új környék, végre el gyökérfalváról, ne ismerjen senki – ami mondjunk megkapta a város minősítést – de lakói ugyanúgy falusi parasztok. Mindenki ismer mindenkit, jópofizni, vigyorogni, jótmutatni, hallgatni az okoskodást és a marhaságokat-.- meg a hogyvagytok? mizu? (de közben kurvára nem kivi semmire senki - meg bazdmeg úgyse kötöm az orrodra!) Asszem ebből már kinőttem, és tovább akarok innen lépni.
Hosszú volt az éjszaka…Még mindig érzem, ahogy hozzám simul a puha és forró teste, ahogy átkarolom és szorítom magamhoz... Ekkor már érzem, ez egy más éjszaka lesz, más mint a többi. Nem egy unalmas hétköznap, mikor egyedül fekszem az ágyban és forgolódom…! Most vele lehetek ismét.
Nagyon sötét van, szinte semmit sem látok és már szédülök a mámortól, meg a bortól - csak érzem a vágyat, hogy az enyém lehessen. - Érzem, hogy vágyik rá, hogy magamévá tegyem, teste szinte süt az érintésemre, rándul, feszül, szorít… s halk sóhajai eszetlenül felizgatnak, bármit megtennék, amit csak kér tabuk nélkül- miközben testemen minden kicsúszott hang után pillanatonként szalad végig egy izgató érzés. Egy hullám, mely magával ragad. Boldog vagyok, boldoggá tesz!
Minden gondolatom csak rajta jár örökkön-örökké, mint egy megszállottság, egy függőség. Csókolom a nyakát és vállaitól simítom remegő testét combjáig. hmm hosszasan elidőzök nyelvemmel a hasán, és érzékeny pontjain. Kezem még lentebb téved, uhhh azok a lábak - Nem győzöm köszönni, hogy mindebben részesülhetek.
Részeg vagyok. Nagyon. Szédülök és a testem nem is nagyon tudom irányítani – kisebb hosszú perces összebújós pihi után e gondolatok cikázása közben már javában egyik percről a másikra vadul szeretkezünk. Kiszámíthatatlan. Nyelvem hegyén érzem a bőrét, testének szexi porcikáit. Megteszek bármit, csak halljam ahogy halkan nyög a sötétben és kimondja a nevem. Sosem tudom megunni.:$ Mindig többet, újabbat, izgalmasabbat ad. Sosem akarom mással, csak vele.
…
Reggel lett. Besüt a fény, fátyolosan látok. Fáj a fejem, ellazultan, kiterülve aludtam vele. Egy hosszú csók, egy mindent elmondó simítás, szemében újra látom a tűzt… ismét akar!:$ Ekkor újra eljön az ismert pillanat - most még magabiztosabb leszek a tényben: Szeretem. (Nagyon.)
Sokszor muszáj elgondolkozni. Megpróbálom összeszedni a jó dolgokat, amik a nyáron történtek, mert mindig csak a rosszakról beszélek… így pontokban már többet ad a latba!
1. Sikerült feljutni Pestre Millow-al, ahol nagyon jól éreztük magunkat, kellemesen telt egy éjszaka az Alteregóban. Külön vicces volt körülményes és nehezített hazajutásunk másnap reggel. Írtam is bejegyzést mindenről. Sviktor vendégül látott minket, így nála aludtunk. szal köszönjük:)
2. Szomszéd falvunkban „közösség” alakult ki, borivó közösség. Szóval barátokkal rendszeresen látogattuk éjszakánként az ottani parkot Júliusban… volt alkalom mikor unalmas volt, máskor meg vicces és jó poénok születtek.
3. Megtanultam görkörizni, kevesebb, mint egy hónap alatt érettségi előtt már profibban ment, mint aki fél éve gyakorol. A helyzet, hogy napi több órát foglalkoztam vele és néha éjfélig is tartott. Remélem az elkövetkező kis időben még augusztusban is sikerül újra visszahozni. – egy ideje nem folytattam.
4. Nyaralás volt az ősökkel. Hamar eltelt, csak 6 nap volt, így a július ki lett pipálva. Talán már nem is lesz soha ilyen, mivel jövőre kicsit az esélye h menjek így családdal. A sulim mellett lesz gyakorlat is, ami munkát tartogat nyárra.
5. Strandolások, Tisza, Holt-tisza, meg mindenféle hasonló hely. Kettesben, többesben, sokan, sajnos matracom is bánta, mert azóta is lyukas…de megérte beáldozni:D rájöttem lehet h tudok úszni, csak a fejemben blokkolódik és emiatt félek a vízben.
6. Sikerült vennem egy core i5ös négymagos Sony Vaio-t, amire tök véletlen találtunk rá. Annyira megtetszett, hogy azt mondtam „most vagy soha” – így már ki van pipálva a laptop kérdés a felsőoktatásra.
7. Érettségi után kényszert éreztem állandóan h csináljak valamit. A helyzet, hogy éppen nem volt mit csinálni, mert már nincs mit tanulnom. Augusztusra leküzdöttem ezt, meg természetesen el is felejtettem mindent xD
8. Szerelmi életem változatlan volt, csodálatos érzéssel töltött el, hogy 9 hónap telt el együtt, mióta ismerem Millow-ot. Néha elszalad velem a ló, sokszor túl bonyolult vagyok. De nagyon szeretem, néha még annak is örülök, ha jól leszid, mert legalább észreveszem magam és nem veszek el a részletekben.
Dióhéjban ez határozta meg ezt a 2,5 hónapot. Ami alatt sokat aludtam és Csillagkapu sorozatfüggő lettem… kíváncsian várom a folytatást. Ősszel csomó változás jön ami sokat csiszol majd a gondolkodásomon. Biztos van amit kihagytam, de több most nem jutott eszembe.
