ez mindig így van, ahogy a címben. teljesen őszinte leszek. talán egy hónapja, talán hetek óta, de abszolút mélydepresszióban mászkálok. biztos éreztétek már úgy, hogy bármi mellett/felett szemet tudnátok hunyni és hagynátok, hogy megtörténjen, bármit megtennétek csupán azért, hogy megoldódjanak a dolgok és valahogy érzelmileg a stabilitás és pozitivitás irányába mozuljatok el...bármit. és még örülnétek is neki, csak történjen valami előrelépés és azt sosem hánytorgatnátok fel negatívunként...! ez van most.sorry. pedig olyan boldog lennék...ha átlépnénk azokon a dolgokon amiben meg lehet egyezni.
Pofátlanul régóta nem írtam. Miért? Hát ezért: Nagyon kicsi az esélye a normális keresetnek. az ma már nem munka - belefáradtam mikor a sokadik diákszövetkezet baszik át tök hivatalos úton. amikor a munkáltatódtól éphogy megkapod a fizut (örülj neki h nem lóg azzal is) aztán nyomtalanul eltűnik az egész cég és még a papírjaid sem tudod kikérni, mert eltűnt ebben a következmények nélküli országban. (jártam így)
Meg mikor a nettó és a bruttó értékeket kavarják és amit kapsz fizetést szépen hangzik h 100 ezret kereshetsz (mikor a munkára jelentkezel) és abból mennyit kapsz? nem beszélve a mindenféle házalós gecis termékbemutatós, postolós, fullajtáros, szerződéskötős melóról amire még te költesz rá azért fizetsz h dolgozhass és fizetést persze nem kapsz!
Mi a valóság? madárnak néznek mert jó ha 70 megvan, vagy azsem-.- 8 órát kell dolgozni, de a plusz 2-3 óra túlórákat a faszom se fizeti ki! Őszintén meg nem mondja meg a jelentkezésnél, hogy figyelj öcsém itt egy nap 12-13 órát is elfogsz tölteni! és akkor máris nem 500ft/óra mint a reklámban, hanem 200-300 ez értéke.
vagy ha nemtetszik akkor mehetsz máshová. de nemmész mert nincs munkád és hová? zsír új tárgyat, vagy mobilt, akármit nemtudsz venni előfizura (egyszerre sosincs annyid h megvedd) mert kitudnád fizetni darabokban a havidíjt, de milesz ha megint nemlesz munkád rajtad kívüli okokból? tehát a részlet is esélytelen. jaah majd a szolgáltató majd letilt...
mondjuk ezért járok használtasba és egyösszegben fizetek. Másik: h egészségesen étkezz 800-1000ft kéne egy étkezéshez h tényleg jollakj és jobb minőségű kaját egyél. de naponta 3 étkezés van és 3 ezer ft-ot kéne kiadnod? az 30 napra majdnem 90 ezer ft?! hogyan? útálom már ezt a nélkülözést, meg azt h nemmek bulizni mert 1500alatt nincs hely.
meg ingyenes sincs szinte, és azt nem is számoltam h kikéne még adni 2 ezret fogyasztásra. nincs ennyi pénzem egy estére sem! a tescoba járok. tegnap is 4 sajtos kiflit, egy utánzat-medvesajtot vettem a legolcsóbbat, meg 10dkg alutasakos párizsit (azt is a szavatosságlejárós jóárasított pultból demég úgyis drágálltam), és 1 liter tejet. 900ftot fizettem!:O 900?!!! WTF - pedig mindenből a legolcsóbbat vettem és jolse laktam!:@
megint a kínai kaja nyert az van a legjobb árban. de örökké azt se lehet enni mert már létező összes fajtát kóstoltam, meg képes vagyok 20km-ert utazni ha valahol nagyon olcsó vmi. elmegyek Örs vezér térre, vagy Kőbánya-kispestre, vagy Határ útra, vagy Dunakeszire, vagy újonnan Szolnokra (!) vásárolni hogy párszáz ft-al jobban jöjjek ki. akár 2 kurva órát is utazok... szóval bele vagyok keseredve már ebbe a szar életbe!!!:(
nemkéne sok, csak egy kevés pénz amiért dolgozhatok (tehát nemcsak úgy az égből várom a sült-galambot, de az ne pár hónapig hanem stabilan jöjjön éveken át. és meglennék elégedve. tudjam h jövő szeptemberben is lesz ugyanúgy minimálbérem vagy vmi! a jövő miben van?
menj el 8kerbe feketemunkába. azok nem basznak át. odamész pakolsz a piacosnak 4-5 órát a kamionból, meg a ruhákat hordod vagy bármi töltelék 1-2 napos munka és a kezedbe nyomják minden nap délutánjának végén a KÉSZPÉNZT és nem szaroznak vele h így a bruttó, meg nettó meg jutalék meg ilyen szarok. nem hogy majd utalgat, meg majd könyörögj hónapokig h mikor lesz hajlandó fizetni meg járj az irodába h mivanmár?! Ez a jövő, mindenki ezt csinálja. Hideg van? Szar meló? de legalább egyben aznap kapod a lényeget és nem dolgozol potyára. ha mégis akkor is csak egy pár órát vesztegettél az életedből még a neved se tudja, otthagyod és kész.
Egyszerűen már egy ismerősömnek sincs energiája, életereje arra h megint újrakezdje valahol, szerződést kössön, próbaidőzzön meg a többi szerencsétlenkedés. Kár a gőzért. 2012-re visszafejlődött az ország az abszolút múltba...úgy élünk majd alkalmi munkákból nemsoká mint a 60-80-as évek közt-.-
Most megint elég régen írtam. Nem is említettem, hogy voltam „A Zeseményen” – vagyis blogtalin. Megismertem sok arcot élőben is. Azért jó érzés, hogy voltak akiket már személyesen, vagy úgymond az internet világa által ismertem. Furcsa elképzelni, milyenek valójában azok az emberek akiknek az életét nap- mint-nap olvassa az ember és felépít róluk egy képzeletbeli képet. A valóságban pedig teljesen ellentétük nyilvánul meg.
Pozitív értelem persze:) A nap úgy indult, hogy azon a héten hazautaztam még csütörtökön, és eldöntöttem, szombaton a találkozóra felutazok majd. Hosszú és fárasztó úttal párosultam: Először is kicsiny városkánkból Szolnokra kellett vonatoznom, onnan pedig a nyugatiba. Még mindig döbbenet számomra, hogy a Szolnok-Pest táv mely több mint 100km-er 1,2-1,5 órába telik – mindezzel szemben a településünk-Szolnok táv röhejes 30km-er hossza egy óráig tart:S
Szokásos rökönyödésem konstatálását átvette az elfogadás és beletörődés. Az út előtti pár órát Millow-al töltöttem el. Aztán indultam a gyorsvonattal Pestre. Természetesen mivel levok égve újonnan bérletem sincs és féltem h majd lebukok az esti járaton vettem jegyet. A poén az egészben h nem is kellett, persze ott áltam a lyukasztógép mellett tettrekészen:D
Megérkezve csekkoltam gyorsan a tömeget. A teázó/kávézó tábláját megleltem, de a lejáratot nem sikerült elsőre. Elég labirintus szerű kulturpince volt. (kifelé is alig leltem ki). A nehézségeket leküzdve elkezdtem oldódni. Ott volt Cube, SPF, 979 meg jó páran. (vicces h most csak az eredeti valós nevetek jut eszembe a blogos nem?!:DD) Sokaknak megszűnt sajnos a blogja, vagy nem írnak.
Befutott Pape is, talán poénjaival ő oldta legjobban a közeget:D Ekkor az első órában nem, de a másodikban már benyomtam egymás után két teljes korsó sört. Később pedig egy üveg sört. Aztán vettem kaját is magamnak, mert nagyon éhes lettem…(igen az a fránya zabálós gyomrom:D) Bekajálva már jobb volt, bár abból a pitás-sonkás-vasalt-sajtos izéből vagy ötöt megbírtam volna enni.
Volt egy pont mikor páran már kellően illumináltak voltak, és előkerült egy régi szenes vasaló a kocsma enteriőrjéből (mely díszítőelem volt) valahonnan amit körbeforgatva kérdéseket tettünk fel.:) ez tuti h a következő blogtalin is feljön majd:D Jókat nevettem én is. Annyi biztos, hogy legközelebb is ott leszek és akkor remélhetőleg még tovább maradhatok, és nem kell annyit utaznom hazafelé sem. Sajnos mindenkivel nem tudtam szót váltani, de majd legközelebb!
Körülbelül 1:40 lehetett mikor elhagytam a helyet és gyalog elsétáltam a Ferenc-körútra ahol a villamossal elhaladtam a nyugatiba. Mákomra ellenőr sem volt, meglepően sokan utaztam 2kor nem is gondoltam volna, h ekkora forgalom van. Plusz rengeteg volt a részeg is, de az más kérdés:D Körülbelül ennyi volt az este. reggel 6 körül már ágyban is voltam és aludtam egész nap.
Hát. karácsonyi stressz letudva. Elmentem bulizni, már csak külön dacból is, mert idegesített az az üresség érzés és a kurvanagy unalom. Volt mindenféle piám is, ami szem-száj ingere - meg pénzügyileg is jólálltam. Két legjobb barátnőmmel betankoltunk és rávettek h menjek el a helyi diszkóba. (célom volt nemtitkoltan h szemétre iszom magam) Hmm…csak úgy csörgött a táskánk ahogy csempésztük be a piát a szórakozóhelyre, mert ugye benn minden drága és szegény ember így főz magának…xDD
Első órahosszában odaszegődött mellénk két srác, akik heterók, egyiket életemben nem láttam a másik meg az utcánkba lakott. Utána 45 percen belül lealjasodtam, és elkezdtünk csúfoskodni (értd.: hulladékoskodni…vagyis részegedni) – a utcánkban lakó srác ekkor székestől hátraesett és egy fatálisat dőlt mint az ólajtó:D Elkezdtünk aztán táncolni, hatalmas tombolás, ordítottam mint egy hülye! erre meglepő tapsok és ordítások konstatálták és sörivás mellécsöpögéssel, arconfolyással, földreköpködéssel és heteró megnyilvánulások társai...!
Amúgy tudom h ehhez a kis bumbi-fiúk már finnyásak, de itt tényleg bármit megtehettél olyan lazaság volt. egyébként mi kezdtünk kis csoportban előszőr táncolni, addig a kb. rekordösszegű 300 résztvevő csak bambán bámult, meg ült fapadoknál.
Egyik srác kiosztott aki velünk jött h porrá tudna verni, mert ő akar a barátnőmre nyomulni és bejön neki én meg lenyúlom előle(!) – és zavarja h fogom a kezét meg meg-megölelem. Persze a csajszi rendesen bevolt csiccsentve és puszilgatott, meg hajtogatta h mennyire imádja a langyi tesóját etc. Felvilágosítottam h nem, mert én bumbi vok és van tök helyes pasim:PPP – aztán Fatal Error lett a képernyőjén és elkullogott, békénhagyott, sztem emésztette a dolgot!:D
közben Felkaptam az egyik csajt akivel jöttem és úgy forogtunk (odaverve annak aki útban volt), mire a másikat kaptam fel aztán rá pár percre, mire egy újabb másik a nyakamba ugrott majdnem úgy éreztem és elterültünk a tömegben:D és az ujjainkat is rendesen megtaposták – még az enyém is kapott xD Aztán denszeltünk tovább és amilyen arányban csúszott le a házi-thörkölypálinka a torkomon olyan arányban kezdtem még dehidratáltabb és szomjasabb lenni. Igen mi az alapvető különbség az ember és az állat közt? – az, hogy az ember akkor is iszik, ha már nem szomjas!:D
Innentől erős filmszakadás feeling lett. a Buliban ott volt, mint kiderült „Jerzy” a valóvilágból, akiről először nem jutott eszembe ki és hangosan megszólaltam a közelbe a csajok fotózkodása közben h tudom már honnan ismerős ez a srác, hát a belaminál van egy fotósorozata!xDD nem voltam cink áhh nem…! aztán egy csajjal nagyon összespanoltam, és megállapítottuk h hazafelé ha bevagyunk baszva és buszra várunk akkor mindig azt mondjuk be jegykérésnél ahol vagyunk xD kivel van még így? de hát oda nem kérhetünk jegyet ahonnan indulni akarunk. (egyébként 5 percig tartott egy mondat kimondása olyan retardáltak voltunk és külön idő kellett az infó feldolgozásához mire válaszolni tudtam a lelassult agyammal)
Onnantól sokszor sötét a kép és rettentően beálltam a piától és ilyen droidként táncoltam egyensúlyozva hajnali 2ig biztosan… focimeccshez hasonlóan ugráltam égbekiáltó kezekkel. mikor már nagyon hányingerem volt és meg-megpihentem. a Csajok elvették a piám és nagyon ideges és ingerült voltam. Utána megkínáltak még mások és nem ismertem fel senkit és nem is nagyon emlékszem. Forgott velem a világ. Azthittem ha még többet iszok jobban leszek(Y)
Elindultunk haza egyik barátnőmmel csapot-papot otthagyva és nem emlékszem még most se, de valahogy letelt a hazaút:D TELEPORTÁLTAM. mert „reggel” (az nálam olyan 11-12 közt van, az ágyban ébredtem. rendesen átöltözve, megfürödve (a törcsim száradt a konvektoron)! – nem tudom erre hogy voltam képes, a laptop nem volt rendesen lecsukva mellettem és még gyanús zsebkendőket is találtam az ágy mellett xDD az előzményekből kiderítve az internet explorer 9 szerint még pornót is néztem hajnal fél 3kor…!:DD a legcsúcsabb h ettem is, mert tányér is volt üresen és kajásan! Fúú nagyon beállhattam.
MA meglepően konstatáltam h a fényképeken józanos fejem van és egész jól nézek ki. Nem fetrengtem és csúsztam-másztam a szórakozóhelyen és az utcán se, a ruhám tök tiszta volt(Y) EZ EVOLÚCIÓ! Olyan megelégedettséggel érzékeltem, hogy már nagyobb piamennyiségtől leálló egysejteim képesek „robotpilóta” módban hazavezetni. Szóval jóvolt a december 25, bizonyára a buli egy tanyasi szar lehetett, de ha sok van benned, akkor nincs rossz zene és rossz buli a megérkezéskor már jónak éreztem=)
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek aki az évben olvasott, sőt: aki az elmúlt 3 évben is gyakran a blogomra görgetett:) Remélem jövőre sem hanyagoltok, legyetek jók és remélem mindenki kellemes, nyugodt, meghitt hétvégét tölt el, felkészülvén, újratöltődvén energiával az újévre=)
Több mint egy hónap telt el, hogy Millow-al egy évesek lettünk november 13.-án:) Számos emléket veszek elő, amit biztosan sosem felejtek el és nagy hatással voltak rám. Picit sokat késtem ám az irománnyal, a lényeg h megvan. Szerettem volna alaposan átgondolni mindent és jól visszaemlékezni.
1.
Tisza partján sétálgatunk. Szép őszi természet, hullnak a levelek és sárgul minden, nagyon jól érzem magam vele. Azt sem tudom, mit beszélünk, csak nézem, ahogy mosolyog. Ahogy haladunk egyszer csak megfogja a kezem először (!). átfut rajtam: hmm édes fiú, kedves és aranyos, félek h ez túl gyors volt, de ellazulok mert jólesik. Még csak beszélgetésre számítottam, de olyan kellemesen zavarba hozott, hogy hagyom magam, szinte lehengerel.:P Leülünk egy stégre, süt még a nap és csak pulcsiban vagyok. Odaül közel hozzám és ravasz mosoly az arcán. Megkér, hogy maradjak nyugodt, beköti a szemem a sáljával és ott menten az ajkait érzem a számon és megcsókol:$ valahogy nem tudom, hol vagyok, kikapcsolok…:)) Másfél éve nem kaptam senkitől csókot. Az első alkalom volt, hogy ennyi idő után éreztem szeretetet bárkitől is.
2.
A buszpályaudvarhoz közeli Kínaiba látogatunk el. Sosem jártam még itt, hamar be is sötétedik, és este van. Jól bekajálunk, és az asztal alatt lévő lábammal nem bírva már, de „ismerkedni kezdek”:D (nemsoká megyek majd haza így az időt itt tartalmasan töltjük.) Teljesen üres a hely, egy darab arc sincs, aki arra járna, aztán közelebb hajolunk egymáshoz és rövid csókot váltunk. Tetszett a szituáció, azóta is az egyik legjobb éttermi emlékem:) Annyira egyszerű és spontán minden köztünk. Sosem éltem még meg ilyeneket, ilyen intenzíven…szinte lángolok ha ránézek.
3.
November 13. Korábban is aludtam már vele, de nem történt semmi több köztünk. Viszont ezen a napon mindketten tudjuk, hogy teljesen más éjszaka lesz. Az első együttöltött éjszakánk nyugalomban és kettesben. A lehetőséget buták lettünk volna kihagyni.:) Szerintem én sokkal jobban aggódtam abban a pillanatban, mint ő maga, hogy milyen lesz neki az első=) Huhh emlékszem mennyire féltem, hogy minden oké lesz-e. Az első együttfürdés után kezdtem csak oldódni, és hagyni mindent, hogy a sors diktáljon a későbbiekben. Csodás éjszaka volt, amit sok másik követett azóta is:P
4.
A szüleim rendszeresen este 7ig dolgoznak. Áthívom, már napok óta készültem. Két hónapja lehetünk együtt, s valami különlegeset akartam kitalálni. Vettem bombont, és gyertyákat. Bekötöm a szemét, és meggyújtom mindet, nagyon hangulatos a szoba, és már kinn sötét van. Halk zene, nyugtató ölelések és simogatások. Később egymás karjaiban alszunk el. A gyertyák elégett csonkjait még ma is őrzöm…
5.
A legszebb születésnapi ajándékot kaptam tőle, életemben először vele voltam moziba.:) A Tron-t néztük. Az, hogy milyen film és meddig tart, vagy bármilyen részlet nem számít, meglepett nagyon és nem számítottam erre a meglepetésre:$
6.
Szilveszter. Igaz, hogy nem sikerült összességében olyan jól, az eléggé elbaltázódott programterv és minden apróság (mondjuk rajtam múlt egy része másik, meg nem), és nagyon dehidratált vége lett, de jó érzés volt együtt koccintani, tudni, hogy van párom és lehet, a következő évet nem töltöm egyedül.:) változatos éjszaka volt, sok nagy sztori született.
7.
Februárt írunk. Millow születésnapja, amit egy igazán erős pálinkamennyiség társaságában ünnepeltünk meg. Részeg ember mindig igazat mond: A „hazakísérése” során olyan dolgok mondódtak ki, ami után máshogy tekintettem rá. Nagyon sok érzelmet és gondolatot zúdított rám. Igazán meghatódtam, ezt az estét sosem felejtem el.
8.
Bár ez egy nem valami sikeres élmény, mégis megemlítem. Egyezségünk szerint Március 1.-jén bemutattam a szüleimnek. Sajnos csak egyiknek sikerült, kicsit bántam a dolgot, mert egyáltalán nem lett jó vége alapból. Annak viszont örültem, hogy emiatt nem vette olyan mélyen magára a dolgot és nem ítélt el engem is. Adott időt és türelmet ahhoz, hogy az idő változtasson mindenen.
9.
Április-május körül először mentünk fel Pestre ketten, vidámparkoztunk, aztán pedig az Alteregóba is ellátogattunk. Hangulatos volt, felszabadultam, szabadságot éreztem és hihetetlen boldog voltam, hogy eljuthattam oda. Még Lady Dömperrel is váltottunk pár szót:D Várom, hogy menjek máskor is, de ez idő, pénz, és elszántság kérdése. Egyhamar, jó ideig még nem lesz így.
10.
A nyári „piknikezések”, a szabad levegő, pokróc, kaja, és napsütés. Eufórikus élményekhez hasonlóan maradtak meg mind. Számos alkalommal volt.
11.
Az egyik nyaralós buli, a strandolás, pia és éjszaka közepette és sötétben, a hideg vízben meztelen sem fáztam vele=) úgy éreztem magam, mint egy filmben. Úgy ott lennék újra. Ahogy a vaksötétben a vízen tükröződtek a kinti fények…meg szinte látszik a saját leheletem:) Néha el-elméláztam az élet értelmén pár másodpercre. Aztán a társaság visszarántott a valóságba:D
12.
Összehoztunk egy „mininyaralást” 1,5 napba sűrítve. Nagyon örültem, hogy kimozdultunk és valamennyi időt együttölthettünk többedmagunkkal. Hiányzott már az a kis off. Sátrazni évek óta nem voltam, remélem valami párnapos program jövőre is becsúszik a tervek közé. Csak ne lett volna olyan hideg a víz. Viszont az étteremben eszetlen teliettem magam!:D
13.
Nagyon féltem a szeptembertől, előtte egészen széthullott a baráti köröm, így végérvényesen „tiszta lappal kellett kezdenem”, az új suli megváltoztatott mindent, helyrerázódtam és remek volt a Gólyatábor is. Ezek mellett nagyon jól esett, hogy a kapcsolatunkat nem változtatta meg a plusz távolság, mikor hozzá mentem, úgy éreztem magam, mintha a nyugalom szigetén lennék. Az új és a régi énem igazi határvonalán.:)
14.
Társasággal való kikapcsolódás most novemberben. Furcsa érzés volt mennyit változtam, ha egészen a pohár fenekére nézek - akkor sem leszek tőle már szétszórt és nem vagyok már idegesítő sem. Olyan dolgok futottak át a fejemen, amiken általában nem nagyon gondolkodom józanul. Hihetetlenül átértékelődtem az új környezettől. Végre volt egy este, ami után reggel 2 órával tovább aludhattam, mert vonattal utaztam haza és az később van, mint a busz. Nagyon sokat jelent az a kis idő, meg amit vele lehettem.:P
15.
Egy hétvégén közöltem az ősökkel, hogy ott alszom Millow-nál és a reakció: SEMMI. Máskor mindig szokott lenni valami megjegyzés, kifogás, vagy erőtlen rúgás. Egyszerűen nem volt semmi negatív, sem pozitív megjegyzés. Ekkor úgy éreztem, lehet már átléptek a dolgon. Természetesen egy év után, már igen várható volt. csak így tovább!
16.
Évfordulónkkor együtt töltöttünk egy éjszakát. Nem részletezem.:D
17.
November 25.-én fél nap Budapesten vele az iskolalátogatás miatt.
18.
Szintén November 25.- a Ceglédi vonatállomáson a felüljárón való kilátás és az, hogy vele vagyok, hogy senki sincs ott rajtunk kívül. Romantikus volt:$ Meg ami a hazaúton még alakult aznap…:)
Biztosan sok dolog van, még amit esetleg kihagyhattam a 18 esemény közül:) Elég hosszú lett, szinte a végtelenségig tudtam volna még írni. Viszont ennyi elég beszámolónak. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen srácot ismerhetek:) Nagyon köszönöm ezt az egy évet.
A témakörhöz szólnék hozzá pár rövid mondatot, ami szinte hullámként halad végig a blogokon. Engem is megihletett. A melegség, az önképünk, a kialakult igényeink nem fedhetők össze a magyar társadalomban a hétköznapi élettel. Kialakíthatunk bár olyan környezetet, ismerősöket, egzisztenciát, ahol nem ér minket diszkrimináció és teljes életet élhetünk. Ekkor viszont mi leszünk diszkriminatívak, elítéljük heteró embertársaink! Kizárjuk őket az életünkből, pont úgy, mint ők teszik velünk.
Az elítélés is egy érdekes dolog. A nem meleg személyek elítélnek minket valami olyanért, amit ők is pontosan mindennap megtesznek újra-és újra csak pepitában. - Miért ne érinthetném meg a párom az utcán? Miért ne adhatnék egy rövid csókot neki. Miért ne foghatnám a kezét? ez Magánügy, az én magánügyem. Akkor ők se vigyék ki az utcára a magánéletüket!
Megtehetem, mert nem tiltja törvény, nem tiltja senki, és ha megteszem, nem tesz senki semmit. Magánügy: az emberek elsétálnak a forgatagban melletted, mint az aluljáróban fagyoskodó család mellett, némán, rezzenéstelen arccal... Elhaladnak a mozgássérült mellett, a beteg mellett, majdhogynem azt mondják „minek pocsékolod még a levegőt, tőlem fel is fordulhatsz?”. Elítélik a gazdagot, a szegényt, a tolvajt, a csalót, a koldust, és önmagukat is. Az embereknek sokkal több problémájuk van annál, minthogy mások boldogságával törődjenek – vagy nem. Ki nem szarja le h buzi vagy?
Itt jön a képbe a lényeg: Lecsúszott társadalmunkban, ha valaki boldog, úgy érezzük „mások boldogságának látványa tesz minket boldogtalanná” – ezért azt rögtön tönkre kell tenni, ki kell zökkenteni, „ha megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is!” Ilyenek vagyunk mi. Emberek. Egész életünkben megfelelünk valaminek, és nem is élünk.
NE FELEDJÜK A TÉNYT: Adott egy baráti társaság. 6 azonos nemű fiú, egy biztos biszexuális vagy meleg belőlük. Adott egy osztály, 20fővel, 20ból egy, esetleg két ember biztosan... Adott 2-3 testvér, egyikőjük nagyvalószínűséggel 10/9 esetben homoszexuális. Ez a természet rendje. Megtörténik, létezik, velünk van és lesz is mindörökké. Nincs több meleg, mint 50-100 éve. Csak többen nem félnek félvállalni. Nem kezdenek álházasságba, nem erőlködnek rajta, hogy gyermekük szülessen és boldogtalanul éljék le az életüket. Elfolytott vágyaik szárnyalnak a jelenben. Tudjuk: Tehát minden osztályba, közösségbe, csoportba, rétegbe, egyenlően jutnak melegek! Miről beszélünk?
Ha varázsütésre egyszerre mindenki tudná mindenkiről az egész világon (ami sajnos nem következik be) felkiáltana és felszólalna, megszűnne a homofóbia…! Mindenki, aki valaha mocskolni mert bárkit is, mindenki aki elítélt és kirekesztett, szembesülne vele, hogy talán a legjobb barátja, a barátnője, a szülei közül valaki, a családból, az unokatestvére, a rokonai, az iskolatársai, a kedvenc sportolója, a kedvenc színésze/zenésze, a mit tudom kije még titkoltan MELEG. Vagy egyedül marad remeteként, vagy elfogadja és akkor nem marad egyedül. Az ember közösségi lény. EZ A TÉNY.
Sosem írtam még így vonaton bejegyzést, de nem is rossz unaloműző. Sajnos jobb híján egy „minden állomáson és megállóhelyen megálló” személyvonattal kell Pestre mennem…nem volt más járat, de nem is volt kedvem a hidegben várni egy órát a következőre. Arra is gondoltam, lesz időm alukálni is. Szépen lassan felér aztán majd lesz valami. Remélem azért az 51.-es villamos utolsó járatát elérem.
Nem sokat emlegetettem eddig az utazásokat, mert nem valami szuper élmények. Mindig morcos szoktam lenni. Főleg azt gyűlölöm, ha csomagokkal kell utazni. Alaptény, ha 2-nél több csomagom van, akkor tuti hagyok el belőle, mert három szarságra már nem tudok odafigyelni. Ezért csak a lehető legminimálisabbat viszem magammal.
Külön idegesítő ez a tél, mikor a kabátomhoz van sapka, sál, két kesztyű és társai… ezek állandóan hiánycikkek nálam, már inkább fázom, ahelyett h elhagyjam. Mikor bőröndre, oldaltáskára, szatyorra is kell figyelni-.- kiborít. Főleg még az a jelenség is, hogy a teljes vagon üres (bárhol van hely akár 4 szék egymással szemben foglalatlanul), de az ismeretlen öregasszonynak pont mellém kell ülnie 35 bevásárlószatyorral…
Jellemzően mire Pestre érek, annyira gyűlölöm a saját cipelt cuccaimat, hogy a vonatról lelépve jobb és bal irányba egyszerre hajítanám el mindet kilométerekre h többet ne is lássam. Viszont nem rendelkezek annyi felesleges pénzzel, hogy nekem semmi cucc ne kelljen, és mindig beüljek vendéglőbe, ha kaja kell, vagy vegyek új ruhát útközben, vagy pesten, így ne kelljen felhozni semmit. tehát marad a proli kinézet és az idegesítő zötykölődés a sok szarral.
Lett egy megállapításom is: A vidéki közlekedési rendszerhez képest Pesten egy luxus a BKV! (sicc! nem nevet!) Gondoljatok csak bele: Minden időben, állandóan jön a busz 10percenként tuti), vagy villamos, vagy akármi – de jön. Nálunk órákat kell várni, ha lekésted (csak busz van), este 8 után mondhatni nincs már semmi – takarodó, lámpaoltás, megáll a közlekedés…fellőtték a pizsit.
Amúgy egész településen egyetlen egy helyi járat busz van, ami öszvisz kb. 5 alkalommal közlekedik a főúton…ez elég sovány, aztán pihentetik pár órát és jön visszafelé. Évente drágulnak a jegyek, és évente csökken a járatok száma amik összekötnek más helyekkel, így történik az h a legközelebbi megyeszékhelyre is egy óra az út mire a csuklós busz betámolyog (sok esetben még ősrégi Ikarus).
Ekkor az idegtépő a jelenség, hogy egész nap kb. 5 busz megy ami a vasútig tartó végállomással van ellátva. 80%-ban még a buszpályáról is sétálni kell a vasúti-pályaudvarhoz. Így nagyon fontos h le ne késd a legjobb buszt – mert buktad. Kurva sokat várhatsz. De minek is kelljen tömegközlekedés?
Megértem a vezetőket akik menetrendet terveznek, lassan 20 utazó emberből 18 nyugdíjas! Az meg mind ingyen utazik… Tehát miről beszélünk? Nincs, már aki dolgozzon, értelmetlenné vált a nem létező fizetőképes rétegnek az utazás biztosítása, hogy eljussanak a munkahelyükre: mert már munkahely sincs… ez a valóság. Ez Magyaroszág. Nálunk érződik a legjobban. Pesten ehhez képest minden Kánaán.
Hihetetlen mennyiségben kerülnek elő apróságok, amik meghatározzák a hangulatom… történt ugyanis a napokban, hogy kis dobozkát leltem teli sok-sok buszjeggyel. S ahogy a dátumokat nézegettem, egyre jobban szívbemarkolt, éreztem, ahogy elöntenek az érzések. Már mint egy éves emlékek. Mindegyik kis dátum egy-egy élményt adott nekem és nagyon meghatódtam…
Legszívbemarkolóbbak a kora reggeli járatok fecnijei voltak, egy-egy éjszaka emlékei, amik már a múlté és az elenyészetté váltak, mígnem visszaemlékszem ismét ennek hatására. Kora reggelek, azon időből mikor még úgy féltünk egymástól: naivak voltunk és álmodoztunk a jövőről, amikor egész testem beleremegett egy csókba és mikor egy ölelés felért minden szóval. Tüzes tekintetünk összeért.
Éreztem, ahogy remegsz az izgalomtól, ahogy a tested végigsimítom. Mikor nyelvem a bőrödhöz ér, megrándultál, s halkan mély levegővétellel felsóhajtottál. Most is érzem, ahogy szorítalak a sötétben takaróba bújva, mezítelenül összebújva és a csöndet megtörve fülembe súgod: mennyire szeretsz.
Csodálatos élmények voltak, már akkor is tudtam milyen csodálatos fiú vagy. Tudtam, nem szabad elveszítenem téged. Akárcsak ma: Átvette az élményeket az emlékek hada. A lángolást az érzelmek sokasága, az összebújást a hosszú ölelések, a bátortalan érintéseket a hosszantartó simítások… a mély levegővételeket a halk sóhajok…:)
Szeretném mindig így. Mintha egy nyugodt kis kikötőben ülnék, és a lábam lógatnám kellemesen hűvöskés-langyos vízben és nézném a naplementét. Szívemben is ezt a nyugalmat érzem. Annyi minden vár még ránk az életben,még ha nélkülöznünk is kell, és ha valójában nem is váltjuk meg az egész világot, lelkünk mélyén tudhatjuk: egy közös világot már mindenképp alkottunk.
