A témakörhöz szólnék hozzá pár rövid mondatot, ami szinte hullámként halad végig a blogokon. Engem is megihletett. A melegség, az önképünk, a kialakult igényeink nem fedhetők össze a magyar társadalomban a hétköznapi élettel. Kialakíthatunk bár olyan környezetet, ismerősöket, egzisztenciát, ahol nem ér minket diszkrimináció és teljes életet élhetünk. Ekkor viszont mi leszünk diszkriminatívak, elítéljük heteró embertársaink! Kizárjuk őket az életünkből, pont úgy, mint ők teszik velünk.
Az elítélés is egy érdekes dolog. A nem meleg személyek elítélnek minket valami olyanért, amit ők is pontosan mindennap megtesznek újra-és újra csak pepitában. - Miért ne érinthetném meg a párom az utcán? Miért ne adhatnék egy rövid csókot neki. Miért ne foghatnám a kezét? ez Magánügy, az én magánügyem. Akkor ők se vigyék ki az utcára a magánéletüket!
Megtehetem, mert nem tiltja törvény, nem tiltja senki, és ha megteszem, nem tesz senki semmit. Magánügy: az emberek elsétálnak a forgatagban melletted, mint az aluljáróban fagyoskodó család mellett, némán, rezzenéstelen arccal... Elhaladnak a mozgássérült mellett, a beteg mellett, majdhogynem azt mondják „minek pocsékolod még a levegőt, tőlem fel is fordulhatsz?”. Elítélik a gazdagot, a szegényt, a tolvajt, a csalót, a koldust, és önmagukat is. Az embereknek sokkal több problémájuk van annál, minthogy mások boldogságával törődjenek – vagy nem. Ki nem szarja le h buzi vagy?
Itt jön a képbe a lényeg: Lecsúszott társadalmunkban, ha valaki boldog, úgy érezzük „mások boldogságának látványa tesz minket boldogtalanná” – ezért azt rögtön tönkre kell tenni, ki kell zökkenteni, „ha megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is!” Ilyenek vagyunk mi. Emberek. Egész életünkben megfelelünk valaminek, és nem is élünk.
NE FELEDJÜK A TÉNYT: Adott egy baráti társaság. 6 azonos nemű fiú, egy biztos biszexuális vagy meleg belőlük. Adott egy osztály, 20fővel, 20ból egy, esetleg két ember biztosan... Adott 2-3 testvér, egyikőjük nagyvalószínűséggel 10/9 esetben homoszexuális. Ez a természet rendje. Megtörténik, létezik, velünk van és lesz is mindörökké. Nincs több meleg, mint 50-100 éve. Csak többen nem félnek félvállalni. Nem kezdenek álházasságba, nem erőlködnek rajta, hogy gyermekük szülessen és boldogtalanul éljék le az életüket. Elfolytott vágyaik szárnyalnak a jelenben. Tudjuk: Tehát minden osztályba, közösségbe, csoportba, rétegbe, egyenlően jutnak melegek! Miről beszélünk?
Ha varázsütésre egyszerre mindenki tudná mindenkiről az egész világon (ami sajnos nem következik be) felkiáltana és felszólalna, megszűnne a homofóbia…! Mindenki, aki valaha mocskolni mert bárkit is, mindenki aki elítélt és kirekesztett, szembesülne vele, hogy talán a legjobb barátja, a barátnője, a szülei közül valaki, a családból, az unokatestvére, a rokonai, az iskolatársai, a kedvenc sportolója, a kedvenc színésze/zenésze, a mit tudom kije még titkoltan MELEG. Vagy egyedül marad remeteként, vagy elfogadja és akkor nem marad egyedül. Az ember közösségi lény. EZ A TÉNY.
