Tudjátok, mindig reménykedem abban, ha valakivel elkezdek ismerkedni, és a szemébe nézek... Talán hátha ő lesz az, akire ha ránézek és látom, hogy  velem van, tudom hogy őrá vártam életemben mindezidáig... A valóságban persze mindig szembesülök a ténnyel, hogy ilyen nincs... Maximum ezer alkalomból egyszer, de az sem velem fog bekövetkezni. Szembesülök vele, hogy valószínűleg egész életemben magányos leszek... Csalódok, s folyton egyedül leszek. Vajon miből áll majd az életem később, előre félek:(  Persze, a reménysugár még megvan, de egyre kisebb. Halkan elpislákol a sötétben…

 Az fáj a legjobban, hogy az elmúlt években, aki tudott csak eldobott magától. Pedig nem várnék el többet...csak azt hogy mindegy ki, csak legyen valaki aki szeret és egy kicsit becsüli hogy velem lehet...      

Akinek megadhatnék mindent, azt is, amit csak önmagammal tudok bizonyítani:(  Önmagamat adni. Kihasználva érzem magam és annál, hogyha azt hisszük szeretnek - valójában nem úgy van - még a magány is jobb! Volt már több erős félelmem is. Nemcsak párkapcsolatok alapján véve. Egy időben a saját barátaimról is megfordult a kép a fejemben, mi van ha csak érdekből állnak sokszor mellettem?

Ezt hosszas tortúra után megpróbáltam megvilágítani. Akiket a barátaimnak tartottam, előre kitervelt helyzetekbe hoztam. Látszólag véletlenségbe. Megpróbáltam felmérni, vajon ha én vagyok bajban, akkor segítenek-e azonnal és önzetlenül? Vagy csak akkor találnak-e meg valójában, ha nekik van bajuk és nekem kell segíteni?

Sajnos negatív élményekkel sújtott a sors. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nagyrészük tényleg csak valamely érdekből, vagy kölcsönös előnyből van csak a közelemben. Eléggé megrázott, de átléptem rajta. Így hamarjában likvidáltam ezeket a személyeket szép lassan a listámról.

Annyira rossz érzés ez, senkiről sem tudni az igazat. Ha van egy fiú, akkor csak félek, rettegek ettől, félek megismerni is... Folyton csak a csalódást látom előre:( Pedig annyira szeretném, ha nem így lenne... Talán lehet a jövőt látni előre, hiszen az folyton ismétlődik. Előre meg tudom mondani, következő alkalommal sem találom meg őszinte párom. Később majd vissza is térek erre az írásra, s meglátjuk kinek volt igaza!       

Ha egy fiú azt mondja, nagyon sokat csalódott az emberekben: Két gondolat forog a fejemben... Vajon ő sem akar többé keresni, szeretne kicsit megállapodni, stabilitásra, vagy megállapodásra vágyik? Vagy igazából azért mondta: mert nem akar semmit, s számomra essen le abban a pillanatban, hogy senkinek se kellek!?

Röviden napokra bontva elmesélem miből áll egy hetem. Viszonylag nehéz lesz, de felidézek mindent ami idevaló. Egy másik blogon figyeltem meg és nagyon ötletesnek találtam ezt a heti bontásos bejegyzést. Úgy érzem, én sem hagyhatom ki, de eltekintve az eredetitől, én máshogy csinálom majd:) Jobban elregélem. Pár szóból amúgy sem lehet ezt a sok mindent felfogni. Az én időszámításomban a napoknak előtagokat adtam:) Jól kifejti róluk a véleményem:D

1.       „GyűlöletHétfő”

Az a nap, mely a legnehezebb mind közt. A hosszú hétvégi szunyókálások után indul a szürke lehangoltság. Valahogy élet sincs bennem. Kómás ábrázatomból bambulok ki. Legjobb hasonlat rá, mintha a „spejzban” lévő több éves összeszáradt, aszalódott lekvárt látnám az elsárgult üvegen keresztül rámmeredni. Ezzel az üveges képpel ülöm le a napi nyolc órás kötelező foglalkozást. Az élet számomra, a földi nyomor és szenvedés. Átkozom a napot melykor megszülettem. Átkozom a világot, aki ránk hozta ezt a szenvedést. Ekkor úgy érzem soha, de soha nem akarok gyereket. Semmiképp. Nem akarnék ezért valakit felnevelni, hogy egész élete ezzel vesszen kárba! Bűntudatot éreznék emiatt. Minek ebbe a világba gyerek, legalább eggyel kevesebb ember szenved!

2.       „ÚtálomKedd”

Az előző napi köztelező egyhelyben ülés, bambulás után, már még megpróbáltatóbb a helyzet ekkor. Mára állítólag tanulni is kellett volna valamit… De a tegnapi késő délutános hazaérésemkor egy „Dugjátok fel magatoknak a k*rva könyvetek!”- megjegyzés elmondásával lezártam az iskolai feladataim, és beültem a gép elé MSN-ezni. Nehogy már elvárja tőlem valaki, hogy délután négyre élőhalottként beesek az ágyamba, mert semmihez nincs erőm… eztán még gályázzak tovább? Örüljenek, hogy egyáltalán ott ültem egy nyamvadt órán is. Örüljön, hogy nem fordultam sarkon, s nem csaptam rá senkire az ajtót. Hátam közepére kívánok mindenkit. Egy büdös szót se tanulok. Szerencsére megvagyok jó helyzetben 4,2 átlaggal. Sokan mondják, ha egy kicsi időt is rászánnék a tanulmányaimra, akkor dicséretes lennék. Elég lenen csak napi fél órát. Hát megmondanám, egy egész hét alatt még 15 perc sincs, ami ezzel eltelik. Szóval helytálló lehet a tény. Mégis meg vagyok elégedve ezzel, hiszen ha most átlagban négyes leszek mindenből, az érettségiben nem tök ugyanaz mintha ötös lennék mindenből? „Érettségi - érettségi” mindkettő. Lényeg h meglegyen. Nehogy már egy vonalat is potyára húzzak a füzetembe. Teszek mindenkire! Úgysem az lesz a lényeg, adott tantárgyból hányas voltam, hanem van érettségi vagy nincs-e?  Ezzel az átlaggal meg szerintem nem nagyon van olyan viszonylag közeli főiskola, mely nem venne fel. Úgy érzem be vagyok biztosítva.

3.       „ÉlekmégSzerda”

Ekkor rádöbbenek a tényre… élek. Sajnos létezem. De erősen kitartok. A hét közepe van, úgy vagyok vele, halad ez. Elintézem az E-mailjeim, megírom a bejegyzéseim egy hétre előre, az SMS-ekre válaszolok, melyek a eddig összegyűltek. Elolvasgatom a kedvenc oldalaim új híreit. Gondolkozok, mit csináljak majd délután. Folyton ledob a Wifi hálózat:S De még ezt is elviselem. Egész hamar elszáll a nap.  Hazamegyek. Azon kapom magam gyorsan, hogy megnéztem a „Mónika Show-t”, talán  ha minél hamarabb megfürdök jobb lesz és már este is van. Aztán vacsorázok, fogat mosok. Kicsit „kockulok”. Aztán irány az álmok vidéke. Ezen a napon elér az a fajta kimerültség, hogy hihetetlen hamar ágyban vagyok. Hamarabb, mint egy óvodás kisgyerek. Odabújok a dögöm (cicusom) mellé, aztán együtt horpasztunk másnap reggelig. Kivétel persze ha éjszaka éjfél körül nem kér semmit, vagy nem ébreszt fel a mikró felé csalogatva, hogy melegítsek neki tejet, s bontsak alutasakos étket:) Átlagban véve, olyan nap lesz számomra, melyen nem jutottam sehova, de mégis jól éreztem magam.

4.       „Reménykedek (hogy vége már) Csütörtök”

Eljön ez a förmedvény. Már azon agyalok, a földi élet egy siralomvölgy. A hajam tudom kitépkedni. (Néha így is teszem, unalmamban a hajszálaimmal szórakozok) Valahogy vége kell már lennie. A Magyar oktatást sosem fogom megérteni életem során. Honnan gondolja azt valaki, ha majd én egymásután nyolc-kilenc órahosszát ülök ott, akkor okosabb leszek? Már ötödik órámban magamról sem tudok. Értelmiségi hányadosom a nulla alá süllyed. Képtelen vagyok koncentrálni a sok aznapi marhaság (tananyag) után. Nemhogy pozitív irányba fejlődök és okosodok, egyszerűen butább leszek, mint hatodik osztály táján az általánosban. Eljutok oda, se összeadni, kivonni, semmit sem tudok csinálni, ami alapművelet. Elegem van az egészből. Húzzon mindenki a rákba. Vigye el az infarktus a szerencsétlen dilit nyugdíjas dilit is, mert szánalmas. Ki kérte, hogy dumáljon? Hagyjon már, aztán eresszenek szélnek! Vagy következzen be természeti katasztrófa, vagy szakadjon le az emelet! Talán haljak meg én is mindenkivel, nem kell a jövőben itt ülnöm akkor. Mérhetetlen szintű bennem a méreg. Elkeseredett vagyok, s durcás. Nem jó hozzám szólni, mert szinte harapok. Sokszor nézek egy pontot a teremben. Egyszer olyan érzésem támad, mintha egy dobozban lennék. A beszédhangok halkuló morajlásba csapnak át. Kezd elsötétülni a kép. Már csak halk némaság, s foltok. Teljesen jó ez így. Mint ha be lennék szívva… Pedig sosem vettem még be semmi ilyen szert. Egyszer valaki kizökkent, hogy az átok vigye el. Újra hangos minden. Újra fáj a fejem. Nézek körbe, nem emlékszem semmire. A szemem száraz, ki van apadva:S Rájövök talán elméláztam/elszundikáltam, de nyitott szemmel? Ehhez tehetség kell:S Kössz…

5.       „SzabadulásPéntek”

Eljött: Egy nap mikor egyszerűen még annyit se csinálok, mint az előzőekben. Bemegyek reggel. Leülök a helyemre, hallgatom a zenét. Egyik fülemen be, másikon ki, amit pofáznak. Legkisebb mértékben sem foglalkoztatja az agysejtjeim. Nem izgat. Péntek van, felejtsenek el! Testben jelen vagyok, de lélekben máshol. Nem veszek el és nem adok hozzá. Nem zavarok és nem segítek. Én vagyok egy személyben a semleges. Nézem a visszaszámlálót rendszeresen a telefonomon. Még van hat és fél órahossza, már csak ennyit kell ülni. Elő se veszek semmit. Nem írok le semmit. Értelem nélkül lesek a távolba. Néha elfordítva fejem az ablakon kinézve. A szabadságról álmodozom. Egyre szebbek a vágyaim. Érzem testemen a pihe-puha kispárnámat és a minőségi selyem takarómat, ahogy délután van, s a fél sötét szobában fekszünk. Halkan szuszogunk, s szunyókálunk édesen. Csak a párna és én…:) Max még a macskuszom. Szóval így hárman. Letelik a heti utolsó adag nemsoká. Kezdek ásítozni. Hamarjában megkajálok suliban és otthon is ismét fosztom a hűtőt. Mikor hazaértem gyorsan, besötétítek. Aztán a kádban pancsolok egy fél órát. Végül alvós boxert veszek, s pihenek:):$ Úgy érzem, ez jár nekem, mivel túléltem mindent. Harminc órahosszát újfent leseggeltem a „börtön” falai közt. Nem kaptam semmi rosszat, sem jót. Ez nekem kell, mert megérdemlem…:)

Tegnap még azon örültem végre itt van a hétvége, s pihenhetek. Ma már rájöttem, holnap vasárnap, tehát vége is. Sajnos leültem délben a számítógép elé. S még mindig az ezernyi féle baromságom intézésével foglalkozom. Egyszerűen semmire sem jutottam egy nap alatt. Pedig itt volt az egész.

Már kezdek elfáradni. Hányinger jön rám attól, hogy tanulni is kellett volna valamicskét. Egyszerűen erre sem tudtam szakítani pár percet. Rég voltam ilyen leterhelt, mint mostanában. Megpróbáltam magamban átértékelni a jelent. Átgondolni mi az amilyen szempontból teljesen a semmi szintjén vagyok és mi az, amibe bele se kezdtem.

Gondolkoztam azon, hogyan jutottam el idáig. Kivételesen most, a legutolsó kapcsolatomnál nem érzem úgy, mintha hibát követtem volna el. Nem tettem semmi olyan dolgot, mely miatt a kapcsolatom tönkrement volna. Egyszerűen hibámon kívül így alakult. A kérdés még mindig sokszor eszembe jut, vajon van-e olyan fiú a világegyetemben, aki képes hűséges lenni, értékelni és egy picit komolyabban venni azt, ha járna velem.

Elvárásaim mivel nincsenek, pontosan ebből az egy okból, ezt az alap dolgot nem teljesíti senki. Azt hiszem, nem lenne egy nagy ördöngösség. Úgy érzem, ezek nélkül semmi értelme kapcsolatba kezdenem bárkivel is. Kérdés még az is kivel lehetne?

Van egy srác, aki nagyon tetszik, már nagyon régóta:) Egy hosszabb bejegyzésben már tettem róla jegyzetet. Hiszen megtörtént a héten a csoda, hogy visszanézett rám, s ez még hagyján, de rám is mosolygott:P Persze ez csak egy dolog, ettől nem lesz vele párkapcsolatom. De a plátói imádatot kicsit értékessé tette számomra.

Van egy másik fiú, aki nem messze lakik (20km-en belül), egy ideje levelezünk. Sajnos még képen nem küldött, csak személyleírást. Külsőleg már ezerszer próbáltam elképzelni, remélem nem eset pofára. Vagy jobb - vagy pont olyan lesz, ha esetleg találkozok vele, ahogy én gondolom.

Mielőtt kifelejteném. Van két másik helybéli pasi is. Egyiknek a Myvipjét rendszeresen támadom, róla nem tudom, hogy meleg-e. Mindenesetre reménykedek, ő fog előbb rám írni, mert ő is mindig visszalátogat:$ A másikról meg annyit, hogy őróla tudom:) Hallottam ismerősöktől. A pletyka valószínűleg igaz, mert a sztori szerint be van jelölve a volt párja. járt egy ideig. Ami főleg gyanús úgy, hogy feltűnően sok első látásból melegnek látszó/meleg ismerőse van.

Pasikból tehát elmondhatom, igencsak sok van. A suliban sajnos, csak azaz egy jön be. Melegekből ismerek ezen kívül hetet. Abból hárommal nem beszélgetek, mert totál ellenszenves számomra. Van pár beszélgetőtársam viszont, akiket kedvelek. Sok érdekes gondolatot oszthatok meg velük. Tavaly ismertem meg egyikőjüket. Fordulatos módon, melyet nem kívánom ilyen hosszan leírni.

Lényeg, hogy jóban vagyunk és a barátját is ismerem, akivel nagyon rég együtt van. Nem emlékszem pontosan, de egy éve már biztosan összetartanak. Ami ebben a világban kisebb csoda. Nekem sajnos még nem jött össze 7,5 hónapnál több. Viszont elmondhatom, szerencsére nem az én hibámból. Néha könnyebb lenne viszont, ha nem csak más tehetne a dolgokról. Annyira sötétség ez nekem.

Valahogy sosem fogom megismerni, mik lehetnek a hibáim és miben kellene változtatnom? Mert sose én tehetek semmiről:( Nehéz még a tanulságot is levonni. Talán érzelmek nélkül kéne élni, s elkerülhetnénk a fájdalmakat.

Kedvenc sorozatom ma úgy látszik nem lesz:@ (Szökés Off) Előre felszaladt bennem már a pumpa. Az állítólagos „Domino Day” szenzációs eseménye miatt elmarad.  Az még hagyján, hogy hétfőről péntekre tették el a műsort, nehogy már elmehessen a fanatikusan rajongó polgár ekkor bulizni. Talán ezt még elviselem. De azt nehezen, hogy egész héten vártam, erre a képembe van lökve a teletext-en, hogy ez az istenátka rekord majdnem éjfélig tart. Aztán folytatódnak tovább a műsorok csak.

Valahogy a negatív véleményem megvan erről is. Először is tízből kilenc embert kérdezve nulla az érdeklődés aránya az én környezetemben. Másrészt egy külföldi bugyuta rekordtalálmányhoz mi köze van Magyarországnak? Szép és jó dolog ez, és a közösség gondolata, de azért nem hiszem, hogy van aki megnézi szívesen végig. Simán bealszok rajta személy szerint.

Számomra egyáltalán érdektelennek tűnik. Többnyire azért, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy egy fél órás eseményről szóló bemutatót (ledől a dominó rengeteg), hogyan nyújtanak meg félmillió reklámmal megtűzdelve három vagy több órás műsorrá?!

Hagyjuk is… Jobban teszem. Beszéljünk inkább a Szökésről. Bár kezdek kiborulni, mert nagyon hiányzott volna már. Állandóan az utolsó látott rész körül forgott már a fejem, vajon mi fog történni? Valami elvonási tünet szerűséggé nőtte ki magát:)

Az első rész indulásakor valahogy még nem éreztem igazán jónak az egész történetet. De mégis foglalkoztatott. Viszont a második részt már izgalommal néztem. Mindössze csak azért, mert megláttam benne Wenthworth Millert. S mivel létezik egy sorozat melyben van egy szívdöglesztően szexi pasi:$ S ráadásul a nyálam csorog a képernyőre, mikor játssza a szerepét…

Rögtön első számú rajongóvá váltam. Azóta egyetlen egy részt sem hagytam ki. Nyaralás alkalmával is, már előre torrentről mindent leszedtem. Kiszámoltam pontosan hány rész lesz addig, míg oda vagyok. S egyik este mindig megnéztem egyet a TV adás után, ami majd lesz:)  Így nem maradtam le semmiről.

Mára már olyan szintre fejlődött ez a valamiféle imádat, hogy már nem a filmért nézem, hanem csak a pasi miatt. A filmben amúgy Michael Scoofield a neve:) Valahogy kísértetiesen bejön az egész pasi. A szemei, a testalkata, a kis rövid haja is:P Nagyon a toppon van nálam. Ezzel el is árultam magamról, hogy kedvenc színészem ő. Különösképpen fel tud mérgelni, ha ilyen szenny dolgok miatt hagyják ki a TV-ből. Mielőtt elfeledném, megemlítem, hogy kedvenc énekesem meg Lady Gaga. Minden száma és albuma megvan. Első számú ikon ha zenehallgatásról van szó az én fejemben.

Bár most az új alkotásai nem jöttek be azonnal. Jópáradik végighallgatásra viszont már egészen hozzászoktam. A macsekomnak még persze szoknia kell a dolgot. Hiszen minimum dolog, hogy ha felkelek a Poker Face és ezernyi mix formája azonnal maxon dübörög:D

Most viszont be is fejezem a Post írást. Mivel érdektelen estének nézek elé, így hamar lelépek szunyálni. További szép estét kívánok mindenkinek! Jó éjszakát!

Egyik este volt szerencsém megtekinteni „hosszabb” időre a Magyar Televízió műsorainak egy részét. Röviden MTV-t. Volt már M1 is a neve, szóval elég összevissza már a fejemben. Mit is mondhatnék erről? Pár gondolatom mindenképp akad vele kapcsolatban. Először is a csatorna jelenléte az országban, már erősen kérdőjelezhető. Sőt a magyar szó hallatán is csupa furcsaságok ugranak be. Miért Magyar Televízió?

Kezdjük itt: Rákapcsoltam az adásra, erre egy Romákról szóló műsorszám ment éppen, melyek a határon túl élnek (feliratozva alul) idegen nyelven beszéltek. Tudtommal a Roma, vagy akár hogy is nevezik nem Magyar származású kisebbség. Aztán eltelik pár perc, vége a műsornak, jön egy újabb Snitt. Erre osztrákokat mutat, szintén a határ mentén. Végre egy órán belül eljutott oda az adás, hogy sikerült meglátnom a reklámokban fűződő, többnyire magyar beütésű, de igazából Székely/Erdélyi hímzett mintákat. Azért fogtam rá mindezt, mert történelem emelt szakon a könyvben ilyen néven ugyanezek vannak.

Sokan mondják azt, hogy Erdély Magyarországhoz tartozik. Én ezt is megkérdőjelezem. (?) Mondja meg valaki a történelem során Erdély volt-e egyáltalán hivatalosan is magyar terület? Úgy értem, volt-e olyan, hogy nem Erdélynek, hanem Magyar királyságnak, vagy mint pl. „Dunántúl” hívták volna? Vagy egyáltalán volt-e olyan, mikor nem volt önálló állam annak ellenére sem, hogy Magyarországhoz volt csatolva?

Körülbelül két éve sikerült egyszer eljutnom oda és megállapítottam nyomokban beszélik csak a magyar nyelvet. Az nem igaz, hogy mindenki. Közben semmi sem emlékeztet az itthoni küllemre. 80%-ban Románok lakják, ezen kívül rengeteg egyéb népcsoport tartózkodik ott. Ismereteim szerint a híres Mohácsi csata ideje után is megnézve, annyira vegyes lakosságú volt és olyan sok vallást folytattak az ott élők, hogy Európában először engedélyezték a szabad vallásgyakorlást. Törvények szabályozták, hogy a különböző vallásokat folytató embereket, más vallással rendelkezők nem szólhatnak meg. Ez azért már történelmi előrelépés.

Holott Magyarországon legnagyobb részt mindenhol hódított a Kálvinista reformáció. Tehát Erdély önálló állam volt mindig is, olykor tartomány, olykor pedig erős fejedelemség, melyet a Vajda irányított. Sok Hungarista megszállottat ezért nem értek meg sehogy sem. Talán nem is fogok.

Az MTV műsorán látszik, hogy állami támogatottságú. Tehát egyenlő az érdektelenséggel. Nagy elvétve egy hónapban egyszer egy-két jó filmet méltatnak adni. De az is sokkal régebbi, mint kéne lennie. De hát mit tegyünk nem egy kereskedelmi adó.

Egyetlen dolog, amit nagyon szimpatikusnak tartok. Az egyetlen csatorna ismereteim szerint, ahol a filmek és műsorok, sőt semmilyen adás közben egyszer sem adnak reklámot. Mindössze csak azok végeztével. Ez sem elhanyagolható dolog a mai világban. Néha már vagy tízszer is megkajálhatok, de még mindig hallom a baromságot. Sokszor, ha nem akarod, még akkor is megnézed, ha tetszik hanem!

Én személy szerint nagyon haragszom rá. Többnyire az interneten is minden szabad pixel ömlesztve van velük. Alig győzöm letiltani sorra. Van egy reklámszűrő, ami nagyon jó. Ez egy Firefox plug-in. Egészen sikeresen megtisztítottam vele már a kedvenc oldalaimat. Körülbelül háromszor gyorsabb betöltést eredményez mindez. A reklámoknak hűlt helye van, nincs ott semmi:)

Ma visszanézett… és elmosolyodott:$ Nagyon hiányozni fog, hiszen péntek van. Hétfőig nem láthatom újra. Lassan ő tartja benne ma lelket, hogy legyen kedvem egy újabb naphoz, mely iskolával kezdődik. Tavaly láthattam meg először, szinte mit sem változott. Szemei, arca, a haja, mintha pont egy évvel ezelőtt látnám magam előtt.

Még mindig szép és helyes, fiatal és vidám. Érzem őt, mintha energiát sugározna felém, ha a közelében vagyok, s bíztatna a reményre… mely sosem hal meg. Év elején láthattam meg elsőnek, mikor először került az iskolába. Azon nap szürke ködjében, a változatlan monotonitásban, szinte egy színes fényként törte meg a sötétséget. Nagyon szép srác.

Talán mondhatom azt, minden részletében az ideális számomra. Széles vállak, szálkás test. Magas délceg herceg… csak épp nem szőke, és nincs fehér lova sem, mint a mesékben. De mindezt kárpótolja a szép mosolya:$ Koromfekete kis rövid haja, mely szépen meg van vasalva, mindemellett  ízlésesen be van állítva. Megspékelve ezt a képet a kis „Tectonik-os” jellemével. (Bár azóta sokmindenben változik)

Mint sokszor, ma is láttam. A terem felé igyekezvén, nemmessze volt tőlem. Átszaladt rajtam egy furcsa érzés, s rögtön lelassítottam tempómból. Szinte önmagamról nem tudva, csak néztem. Néztem az arcát, a testét… S újfent megállapítottam még mindig nagyon szép:) Ekkor történt meg a pillanat, melyre nem számítottam sosem. Rám nézett egy másodpercre, mely pillanatban még mélyebben a szemébe tekintettem, s ekkor elmosolyogta magát.

Lányos zavaromban nem is tudtam mit tenni. Valahogy a kezemből is majdnem mindent eldobtam. Egy pillanatra megállt az idő, s csak én voltam és ő. Ketten álltunk egymástól pár méterre. Ekkor visszatért a zsongás, hangzavar, s beszéd összemosódása. Felvette a táskáját, sarkon fordult, s elindult a termébe.

Egész órán ő járt a fejemben. Hazaérvén újra megnéztem a régen Myvip-ről letöltött képeit. Azt hiszem, egyre jobban félek. Aggódok, mi lesz ha beleszeretek? Hiszen sosem beszéltünk még egy szót se. Mégis annyira tetszik, majd megőrülök érte. Gondolataim csak filmként pörögnek le előttem. Nem szerethetek belé semmiképp. Hiszen ő valószínűleg nem viszonozhatja. Ennek ellenére még így is megelégedtem azzal, amit kaptam. Egy mosolyt, mely életben tarthat a hétvégén. Ha egyszer megkapnám, szorítanám és ölelném magamhoz, mint korábban senki más…

Átgondolva: Talán még mindig jobb így, plátói rajongás, inkább ködbe burkolózva. Legalább nem kell benne is csalódnom, mint annyi mindenkiben eddig. Megmarad olyannak, amilyennek elképzeltem. Nem kockáztatok, hiszen újra kezdem felépíteni a számomra fontos dolgokat. Kezdek önmagamnak szimpatikus lenni. Nem érzem már magam nyomorult senkinek, újra gyorsan telnek a napok és hetek.

Pont úgy, mikor magányos, de stabil érzelmi állapotú voltam. Megnyíltam sok ismerősnek és barátnak. Kiharcoltam az elfogadást. Megmutattam, nem mind csak olyanok vagyunk. Vannak kivételek. Egyenlőre meg vagyok elégedve ezzel is, még ha nem lehet az enyém is.

...Életem megváltoztatója, a mára már megszűnt http://www.gaylove.hu, itt ismertelek meg téged is nagyon sok éve. S már csak ezért is marad meg ez az oldal az emlékezetemben ilyen erősen... Van egy dolog, melyet sosem mondtam el még neked. S mindig eszembe jut évek mulva is. Ezthiszem ezzel tartozom. Főleg mostanában, miután újra mégtöbbet beszélgetünk.

Rengeteg barát, társ, kapcsolat, s egyben sajnos, nem is egy, mára ellenséggé vált barát köt ide. Veled egy időben ismertem meg Lacit is, akivel nagyon szerettem volna találkozni, de sajnos nem jött össze, mert mire ismerkedni szerettem volna vele, már talált egy társat, megsimert egy srácot.

S most őszintén bevallom, egy kicsit szemét is voltam, mert két vasat tartottam a tűzbe, téged, és őt... Úgy voltam vele, ha egyikőtökkel nem tudok megismerkedni, tartalékban csak marad egy. S nem maradok egyedül semmiképpen.

Morbid módon ennyit tudok csak rá mondani, így fogalmazom meg. Ezért őszintén bocsánat...

Akkor még nem is gondoltam, hogy te nem is Szolnoki vagy, mint a profilodban írva van.

S később Lacival való többszöri félresikerült MSN beszélgetés után rájöttem a tényre.

Saját eszközeimhez kellett nyúlnom az igazságért, s egy kémprogram segítségével napokig szedtem a beszélgetéseit, s aztán megtudtam, hogy semmi értelme próbálkoznom, hiszen ő is a "kettős vas" eszközét használja ismerkedésnél.

S szinte szégyelltem magam, én sem voltam más, csak ezt tettem.

Sajnálom, hogy nem lehetett köztünk semmi, de hidd el ennek így kellett lennie.

Tudom végülis téged viselt meg a legjobban ez, hiszen sokat éreztél irántam.

De ha csak azért is átgondolom, már tudom, jól döntöttem, mert csak kínlódás lett volna mindez. Te Törökszentmiklóson, én meg itt, s hétközben messze egymástól...

S ha csak a szünet lett volna nekünk, az már nem lett volna egy kapcsolat...

...Lelkiekben sokat könnyítettél, s nem felejtem el a sok telefonbeszélgetést, amely sokat segített mindig. (hála a T-percnek) Persze mindig a te károdra, hiszen sosem hagytalak aludni... Éjszaka közepén eszembe jutó gondolatok addig nem hagytak, még veled át nem beszéltem.

De remélem a jövőben is megmarad ez a jó viszony, s nem csalódok benned, mint már annyira sok emberben...

Viszont azt hiszem tanítottam is neked valamit, amin mindig csak mosolygok.

Egy elvet, ahogy egy híres mondásom is tartja [remélem, beugrik majd mire értem]:

"A barátságban mindig vannak olyan dolgok, amik egyszerűen beleférnek, s kellenek is..."

Hogy is felednélek el téged? Miért is…? Tévedsz, hiszen mint sok más, te is örökre emlékezetemben fogsz maradni. S főleg az utóbbi időben jöttem rá ennek fontosságára. Te voltál az a lány, akitől a legjobban féltem, te voltál a második, akinek teljes egészében elmertem mondani az igazat, ami mindig is annyira bántott. Fájt, hogy neked is naponta hazudni kellett, gyűlöltem magam érte, de remélem, megbocsáhatod még a szíved mélyén ezt. Nem tehettem mást.

Egy szemét voltam, hiszen csak a saját érdekemet védtem, s ma már rájöttem ennek semmi értelme nincsen. Magam miatt veszíteném csak el az olyan igaz barátokat, mint te! Igaz, megismerkedésünk egy kicsit furcsán is kezdődött anno, hiszen mikor általános iskola első osztályban összekerültünk, egy csapatként kezdtük 24-en. S később nem felejtem el, halálosan szerelmes voltam beléd… nemsokra rá.

Néha rámjön a nosztalgia még ma is, s tanakodom azon, hogy juthattam idáig, hiszen én szerettem egy lányt, akkor minden más volt. Nem tudom mi volt az a megfoghatatlan, ami magadhoz húzott, s már nem is akarom megmagyarázni, hiszen elmúlt. Az emberek változnak, mindannyian elkezdjük, de sokan más útakat választunk a saját boldogságunk után. Van, aki önzően, és van, aki mindent megtéve másokért, áldoz, mindhiába.

A múlt már elmúlt, nem akarom idézni, hiszen ennek gyökerét nem találom meg már soha. Más voltam, más lettem, én így élem az életem. Mindenesetre, mint már sok leírt mellett nem szeretném kihagyni a te történeted sem. Emlékezetes marad mindig számomra, hogy mertem bevallani valakinek, akiben kételkedtem… Mára már tudom nem csalódtam, s sajnálom előbb nem döntöttem így!

2008. március 28. Hűvös tavaszi éjszaka volt, a kedvenc szórakozóhelyünkről, akkori törzshelyünkből melyet már bezártak, sétálgattunk hazafelé. Ismét melléfogtunk a programmal, hiszen nem volt diszkó, s így unatkoztál, kitaláltad induljunk el ketten… Bevallom már sejtettem, hogy semmi program sem várható, s minderre számítottam.

Hideg annyira nem volt, talán csak remegő testem éreztette a félelmet, amit már olyan sokszor átéltem. Nevetségesen hangzik, de féltem tőled, tíz év ellenére sem ismertelek igazán és nem bíztam az első reakciódban. Óva intettek attól, hogy neked is elmondjam.

Sétálgattunk haza az éjszakában, s lassan terelve a szót, próbáltam közeledni feléd mindhiába. Ötlettől vezérelve jutott eszembe, hogy beszélgessünk egy kicsit bizalmasabb témákról. Eddig még nem sikerült soha ilyen mélyre ásnom, ennyire még nem voltunk felületlenek. Valahogy megnyíltunk egymásnak.

Egy furcsa ötlettől vezérelve döntöttem el ott, most eljött az idő, el kell mondanom. Sajnos nagyon féltem, s már kezdtek a mondataim is értelmetlen formát ölteni. Végül egy temetőben mely a közelben volt, leültünk a padok egyikére. S újfent próbáltam kinyögni mit szeretnék… Sikertelenül.

Ekkor néztél rám, először nem is gondoltad volna mi fog következni. Könnyek jelentek meg a szemem sarkából, s rezkettem mint a nyárfalevél. Nem tudtam mást tenni… kimondtam… Elkerekedett tekintettel néztél rám akkor, még sosem sejtetted előtte. Túl jól titkoltam. Testemen szaladt végig a hideg, úgy éreztem elrontottam. Nem szabadott volna. Némán álltunk egymással szemben. Egy számomra váratlan pillanatban, magadhoz öleltél szorosan… Elsem hittem, hogy ez történik.

Aznap éjjel hajnal kettő felé, örök testvérséget fogadtunk egymásnak. Melyet hátralévő életemig biztosan nem fogok elfelejteni. Én mindig ottleszek melletted, ahogy akkor megfogadtam, mindig úgy is lesz. Tíz év ismeretség után végre egyszer őszinte lehettem hozzád is. Megkönnyebbültem… sosem felejtelek el tesó!

Gondolom már sok dologgal kapcsolatban kíváncsiak vagytok rám. Ezért úgy döntöttem jóval személyesebb vizekre terelem a témám ezen az estén. Elmesélem nektek az első "Coming-out-om!". Mindebben és a kitartásért, amilyen nagy baráti segítséget kaptam, ebből következően kifejezetten valaki számára írok le. Valakinek, aki nagyon fontos volt akkor számomra és még most is változatlanul. Persze a hétköznapokban nem mindig olyan olajzottak a dolgok, mint elméletben. De elmondhatom, azóta is kitartunk, s a legjobb barátok vagyunk. S remélem leszünk is sok-sok éven át. Igazából nemteljesen az első előbújás volt ez, hiszen szüleimnek már hamarabb megtettem. Első volt viszont abban, hogy először mondtam el egy kívülálló embernek a titkom.

2008. február 21. Életem legfurcsább csütörtöki napja volt ez. Nagy döntéssel szántam el magam, mindent kockáztattam, vakmerően, s kitartóan. ...Emlékszel még? Hosszasan sétálgattunk fel-le utcákon át, s te nem is gondoltad volna, a következő órában mi is fog történni...

Nem selytettél semmit, s nem tudtad az igazat, a fájó igazságot... Tisztán, s hátsó gondolatok nélkül, könnyeden próbáltad megfejteni ezt a furcsa beszélgetést. Aztán csak később kezdhettél rájönni, nagyobb súlya is van a dolgoknak, mint egy szimpla szóváltás.

...Emlékszel még? Gombóc volt torkomban, egyszerre féltem, s remegett kezem-lábam. Nem tudtad miről van szó, s mosolyogtál eleinte, ahogy bevezetőmet kezdtem... Fájt lelkemben mindez, s fájt hogy akár egy barátot is elveszíthetek... Habogva-hebegve beszéltem, s egy nyugis hely felé közelítettem, ahol kimondhatom... Kimondhatom a tényt, kimondhatom, ami vagyok.

Túl gyáva voltam belekezdeni az egészbe, s gyáva voltam, mert reszkettem mi lesz a válaszod.

Ennél jobban még sohasem féltem, s azt hittem, hogy akár az életem is tönkremehet, s mindez a te titoktartásodon múlik csak... A kezedbe adom ezzel a legnagyobb fegyvert, ha ellenségek leszünk, s innentől minden rajtad múlik.

...Öt év, s talán ezerszer is átgondoltam, vajon mit tegyek?

Öt éve ismertelek már, s a múltból pillanatképek futottak át bennem, szinte tisztán emlékeztem. Mégis bíztam benned, ennyi csekély idő elteltével is. Bíztam benned, hogy életem legnagyobb titkát adhassam át. Végül már majdnem tudtad miről van szó, segítettél kimondani a szót...

Mintha egy élet súlya tűnt volna el, köszönöm neked, hogy megoszthattam veled!

Ki is gondolta volna anno, mikor egy osztályba kerültünk, hogy vajon te leszel az akinek közülünk elmondom mindezt? Ki gondolta volna, hogy talán ide jutok? S vajon miért pont neked? Miért pont benned bíztam így? Sok ember tudja már, de te voltál az első, aki a közvetlen ismerőseim, barátaim közé tartozik. Megérzés volt mindez, s nem bántam meg, hogy könnyítettem a titkon. Hónapok óta próbáltam közelebb kerülni hozzád, s még sohasem sikerült ennyire. Biztosnak kellett benne lennem, hogy tudjam, te leszel az első. Te leszel az, akinek elmondhatom. Mégis a legnehezebb feladat volt. Mást nem is tudok neked már mondani...

Csak Köszönöm... köszönöm, hogy kitartottál mellettem! Nem ítéltél el...

Remélem, még nagyon sokáig ismerni fogjuk egymást. Én, soha sem felejtelek el téged, emlékemben mindig megmaradsz, s az a jószívű és kedves lány leszel akiben hiszek, bármerre forduljon utam...

S mindig számíthatsz rám, ha bajban vagy...

A neves dátum 2012 December 21.-e. A história szerint ekkor ér véget a földi élet, s eljön a világvége. Mindezt okos tudósok és kutatók bizonygatják, egy ősi maják által készített naptár alapján. Az apokalipszis eljövetelében hívők, pedig elhiszik ezt. Pár napja találkoztam ezzel a dátummal, korábban sosem hallottam még felőle. Konkrétan egy film megjelenésével kapcsolatban lett újra köztéma.

A 2012 című alkotás témája már előre is borzongató, de mint tudjuk csak egy film. Ennek ellenére, sok trailer és kivágott snitt után átnézve nagyon ígéretesnek tűnik. Első véleményem szerint egyik legjobb film lesz a közeljövőben. Szépen kidolgozott effektusok és kötél idegeket húzó stílus jött le. Remélem, a bemutató videók nem csalnak, s tényleg ilyen lesz. De most ennyit a filmről. Gyorsan átcsöppenek a valóságba.

Felhoztam a suliban egy-két ismerősömnek a hallottakat, rögtön vágták, hogy sajna a film még torrenten sincs fenn sajnos. Ezért teljes egészében hiába keresem az elkövetkező hetekben. Aztán kibeszéltük a tartalmat, meg mindent ezzel kapcsolatban és annyiban is maradt. nekem új volt a dolog, előszőr hallottam.

Pár napja viszont felhoztam a témát az MSN-en megint. Az egyik legjobb barátnőmet kérdeztem meg a film kapcsán este, ő hogyan döntene, ha megtudná, kevés van hátra az életből? Az MSN rejtelmes egy dolog. Sokszor az agyam is lezsibbad tőle. Néha olyan eszméletlen agytröszt beszélgetéseket tudok sok emberrel levágni, hogy no comment...

A közeljövőben majd teszek be pár beszélgetést a változatosság kedvéért, némelyiken nagyon jókat lehet nevetni. Az emberek első, lényegi gondolatait biztosító saját kis felmérésem alapján: Egy ilyen hír hallatán az alábbi fordul meg tízből kilenc ember fejében. Itt az említett részlet bizonyítéknak:

Elmondtam amit hallottam, eztán jött a válasz:

Zs: (21:34)

o   jesszusom..

o   még élek 

o   ne ijezgess már

Én: (21:35)

• Te már elgondolkoztál azon, hogyha megtudnád, h csak egy napod van hátra, mit tennél akkor? ha egy nap lenne, melybe mindent beleadhatnál, és megtehetnéd melyet életedben még sosem mertél, és önmagad lehetnél a kirekesztett valóságot elnyomva... mit tennél?    

Zs: (21:37)

o   na ez durva am agyaltam már ezen

Zs: (21:38)

o   de ha tudnám h 1 napom van hátra ...akk

o   kb én halálra szeretkezném magam a pasimmal… gumi nélkül…

o   ugyis olyan mindegy már akkor

Zs: (21:39)

o   és te?”

Szóval ennyit a világvége hallatán várható reakciókról. Gondoljátok el, mi lenne? Tömeghisztéria, fosztogatás helyett gruppenszex minden utcán, sikátorban, parkban, házban, garázsban...stb:) Lehet csak én vagyok perverz! De megvallom őszintén, nekem az ugrott be az internetes cikket olvasva, hogy mit tegyek, nincs pasim (!) S vajon egy nap alatt hogyan találhatok egyet? - Mielőtt alulról szagolom az ibolyát, jól érezzem már magam, legyen már egy hosszú napom…:$! Ki se kelnék az ágyból az tuti:xD Gondolom értitek mire célzok…:P>>