Milyen szürreális a valóság… Utóbbi napokban hasonlóan érzek és gondolkodok, mint ez a klip. Megint érzem, hogy változok. Valahogy talán most kezdek felnőttebbé érni. Hihetetlen érzés, ahogy néha lelkem gátjai omlanak le, s épülnek újjá ott, ahol szükségessé válik. A legérdekesebb talán, a tegnapi felindulásom. Hirtelen írtam egy bejegyzést (ami csak egy félreértés volt - tehát ezért "mégse" a bejegyzés címe), mégis úgy döntöttem közzéteszek nektek, ha már megírtam. Így szólt:

„Mai nap már nem lehetne ennél rosszabb. Életem azon vágányára siklott ki, ahol már nem léteznek végletek. Önmagamon kívül nem veszthetek már el mást. Úgy érzem, nem vagyok benne biztos, de elvesztettem az utolsó meleg barátomat. A legeslegutolsót... (Értem ezt úgy, hogy vannak meleg ismerőseim, akikből később lehetnek, jó barátaim mondjuk blogos körökből, de őket még nem számolom ide…)

Váratlanul, a saját tudtom nélkül morzsolódott le a környezetem, s az élvek során fokozatosan eltűnt a süllyesztőben. Annyira gyűlölöm magam: Gyűlölöm magam, hogy volt valaki, vagy talán van is még, akiben kezdtem megint bízni, de csak majdnem... Gyűlölöm magam, mert ismét naiv vagyok. Hiszen megismerni valakit egy élet is kevés – mindig elfelejtem önmagam kisded szabályait! Újra mertem volna bízni valakiben később is – ha most még csak kialakulni kezdett volna a bizalom csírája? Több mint négy év nem volt elég, hogy kiépítsek egy összképet róla? Rossz emberismerő vagyok, nem tudom felfogni, hogy senki sem olyan, mint én.

Nem: Kevés volt ez az idő is, egy pillanat csupán egy élethez képest, emberi jellemünk a változás. Emberi jellemünk következménye a megbántás és csalódás összessége is, folyton-folyvást. Nem tudunk menekülni, mi van, ha el kell rekeszteni magunktól a bizalmasainkat, mert akár holnap is hátba szúrhatnak? Talán a mi generációnk magvai azok, akiknek nem társas lénynek kell már lenniük, hanem megtanulniuk a szocializálódott környezetből kivonni magukat? Mi leszünk az egyén, az önerő, az önállósult álomvilág? Nem ilyen utópiát képzelek el önmagamnak… Mégis fáj, hogy ezt kell választanom.

Mióta tavaly megszületett az a bizonyos bejegyzésem, melyben úgy éreztem, hogy „kiégtem” – újra és újra rádöbbent, mivan ha így is van? Mintha késeket forgatnának bennem, újra és újra minden emléket éreznék, gondolataim őrületbe kergetően cikáznának – úgy érzem magam. Az őrületnek nincs mértékegysége, az őrület egyedülálló, s sok élet közt is egyedülállóan egyéni… Mégis megőrülök az érzéstől, mikor üres minden, s nem tudom megmondani, hogyan lesz holnap. Csak egy végtelen síkot látok, telis-tele elkövetkező keserűségekkel, melyen egy csepp mosoly sem lelhető fel. Mindig bennem a költői kérdés: „Ezért születtünk mi?””

Ahogy olvashatjátok is, s levontam én is – kezdek egyre törékenyebb lenni, minél keményebb és erősebb próbálok lenni. Perpillanat gyengének érzem magam, hiába teszek meg mindent a kilátástalanság feloszlatására, mégis sűrű köd takarja még számomra a világot. Paranoiám már fóbiává nőtte ki magát...

Kezdek most már kivirulni, lassan itt a hétvége. Mamámnak osztálytalálkozója lesz jövő héten, ezért hazautazik egy pár napra Párizsból. Már nagyon rég láttam, szóval van bőven mit megvitatni. Legutoljára nyáron nyaralt együtt a család Horvátországban, ott volt a találkozópontunk. Előtte pedig év elején április táján utaztam ki hozzájuk eltölteni majdnem két hetet.

Volt olyan év, mikor kétszer-háromszor-négyszer is utazgattunk ide-oda, de ez már leredukálódott évi maximum kettőre. Természetesen nekem is meglettek a saját dolgaim, amik lefoglalnak, főleg most a suli, hiszen utolsó évem, de olyan jó lenne mégis egy jót pihenni odakint. Jah még egy kérdés a bogolvasóimhoz, szóval a Gayromeo-n elkezdtem irkálni kölcsönösen cuki német srácokkal:$:D Jelenleg kettő-három van, aki néha válaszolgat - vagy van olyan is, aki magától ír egy regényt:S Alig győzöm:D

 Régóta gondolkozom, hogyan vannak egyes kis német kifejezések. Ehhez hasonlók érdekelnének (a magyarban is nagyon sok van) de németből elég párat megjegyeznem... – Inkább rövidmondatok is – meg nem is - főleg akár Skypoláskor is jól jöhetnek:

-Nem értek egyet.

-Nem így gondolom.

-Meleg (minél több szinonima kéne!)

-úgy, amúgy, ugyanúgy stb… (szavacskák)

-Nem értem, (inkább) magyarázd meg!

-Mindig javítsd a hibáimat

-Tévedtem

-Köszönések (nem elbúcsúzáshoz! hanem fiatalos üdvözléshez pl. szia, cső, puszi, pá, csoki, pacsi – ilyen marhaságok!:D)

Most csak ennyi jut eszembe. Szal nagyon megköszönném a segítséget, továbbá ti is adhattok meg pár ilyet, ami saját tapasztalataitok szerint bevált már!:) Kicsit fel kéne bővítenem a szókincsem, ami elég új, meg érdekelne még egy pár konyhanyelvi beszólás is… bár abból most egy sincs a várólistámon. Amúgy suliba is jót tennének ezek.

Korábban írtam egy bejegyzést, miszerint sok embert likvidálnom kéne. Ma elterveztem am módját, hogyan süllyeszteném el jövő év eleje körül ezt a több mint 90 embert a kb. 200-ból… Nehéz dió, először is a Facebook-on létrehoztam egy listát, amire átpakoltam ezt a tömérdek személyt. Itt pihenőn vannak, ők már most semmit sem láthatnak az életemből.

Először is kitiltom majd önmagam láthatóságát a keresőből, ezután pedig elkezdem a teljes lista törlését. Miután ez megvan kicsit nevet változtatok. Mindenkinek, főleg melegeknek van egy felvett nevük, az enyém miért ne lehetne ugyanolyan eredeti, mint az övék? Szóval kis szavazást fogok bevezetni, ti is adhattok ötleteket a névválasztással kapcsolatban.

Alap, hogy csak két tagból álljon a vezetéknév és keresztnév – Ezenkívül a Popov mindenképp elemi tényezője legyen... (pl.: „Thomas Popov” – szerkezetű név – hirtelen most nem tudok egyebet mondani) Gondolkoztam angolosításon is, de az orosz felé hajlás is tetszik a Popov/Popovics szavak hasonlatosságából kiindulva, így keresztnevet könnyebb lenne hozzá találni azon nyelven:) Jobban hangzik egyelőre… kimondattam több netes oldalon is már a fordítóhanggal… még eldől.

Szerintetek? Szóval várom az építő kommenteket, hogy mit javasolnátok, vagy maradjak e régi megoldásnál, s ne okoskodjak? Tudtok-e olyan Angol, Orosz, Német, Ukrán, vagy akár más (esetleg) keletiesen hangzó jó nevet, amit keresztnévnek használhatok majd a Popov vezetéknév mellett?!

Nem tudok mit mondani. Nagyon ingadozok, s nem ismerek magamra. A hét egy részében mélyponton voltam, aztán fellendültem, jó volt minden. Most újra nagyon visszaestem (nem számítottam rá). Nem tudom, mi segítene igazán, talán a pia? Sosem szoktam inni, de talán ideje lenne valahol elkezdeni?

Vagy kéne valami menő tudatmódosító cuccos? – Mostanában úgyis úgy fellendült a piaca itt vidéken is, még én magam is kaptam jó pár ajánlatokat egyesektől, csak sosem éltem vele… - szét kéne magam egyszer csapatni - hogy elviseljem a fájdalmat. Vagy talán inkább csak be kéne ülnöm most rögtön a kocsiba, s elmenni valami jó messzi – de mégis közeli helyre, leülni, s bőgni reggelig, míg fel nem kel a nap?

Azonnal be kéne vennem egy pár altatót, s nyugtom lenne aztán? Úgy tudnék aludni, mint a macskám a saját takarómba bújva mellettem? Használhatatlanul egyszerű lettem, talán csak egy kis érzés hiányozna. Az érzés, hogy valakire számíthatok a világban, valakire, aki megérinti a kezem, ha a reszkető gyomorérzésem megerősödik, s szorítja erősebben. Érezzem azt, hogy élek, s nem vagyok egyes egyedül…

Magam sem tudom, mi kellene. Ezen még tanakodnom kell, feladtam a költői leckét önmagamnak: Most már képes lettem mások önhibáján kívül is saját magamat teljes depresszióba sodorni órák hosszak alatt egyedül. Ehhez már kell tehetség. Kiszámíthatatlannak érzem a jövőt, megbomlottak a vágyott képeim.

Nem tudom ki voltam, ki vagyok, ki leszek majd… Kikészít ez az érzés, s az az elmondhatatlan üresség és rettegés a nagybetűvel írható semmitől. Az, hogy semmis leszek, senki leszek, s ez mind úgy történik, mintha kívülről nézném végig életem szálait beavatkozás nélkül, mivel az lehetetlen. Semmibe veszek, a gondolataim, a világom, az életem, mert nem lesz senkim, aki erősen megragadjon – kihúzzon a gödörből, s magához szorítson egy életre…:(

Körvonalazódnak bennem a dolgaim. Az első és legfontosabb feladatom a jövő évben a Facebook teljes megtisztítása. Hatalmas mennyiségű ismerős törlése (kb. 70-100), s egy új számítás, új élet kezdete. Egyúttal sztem a Myvipet majd megszűntetem. Rettentően idegesít, hogy olyan emberek is az ismerőseim mindkét helyen, akikkel soha nem beszélek élőben sem, és az msn-emen sincsenek fenn – pedig helybéliek és látásból ismerem csak őket.

Ezt azóta érzem cikinek, mióta az új Messengert használom, és az ismerőslistába olyan személyek is bekerültek, akik a másik rendszerben vannak... de nem is tudom kik ők. Ez még gázabb lesz a jelenleginél, ha mondjuk, van az embernek egy okostelefonja, ami a netről szedi a kontaktokat. Több száz telefonszám ezért felesleges lenne emiatt… ráadás sokakat még nem törölhetek, mert majd szembejön velem az utcán és megkérdezi minek töröltem?

Summa summarum, rengeteg személyt kell majd likvidálnom, hogy tényleg gyors, lényegre törő, felesleges információkat mellőző életet élhessek az interneten. S az üzenő falon, Windows Live-ban is csak olyan személyek állapotát lássam, akik valóban fontosak is. Eszem ágában sincs két vagy több fiókot meg msn-t létrehozni erre a célra – egyre is alig van időm...!

Tényleg egy csoda, hogy élek, mert életem sincs... Először is ilyen még nem volt soha, egyszerűen minden nap 66x kell valahová mennem - ingázni szarságokkal, s kezdek nagyon besokallni:S Hétköznaponként hétfőn (nyelv), kedden (Matek) különórák, szerdán kondinap, csütörtökön rengeteg órám van – majd összeesek, mikor hazaérek és még mellette egy rakat szar gép van a nyakamban ami javításra vár (már csukott szemmel olvasás nélkül telepítek), aztán pedig pénteken és vasárnap kondis délután.

Ezzel együtt pénteken én magam is adok különórát tanulóknak (Informatika alap-közép érettségire felzárkóztatás, Szövegszerkesztés, Táblázatkezelés, Powerpoint, Adatbáziskezelés, Photoshop...stb), ami azért csak felkészülést igényel nekem is, a sok-sok elmúlt évekbeli érettségi tételt mind kidolgoztam nekik fokozatosan...

Emellett internetes lemaradásaim (rendszerint 150-170 levél és egy se SPAM belőle:S!) Csütörtökön pótolgatom éjfélekig, Facebook-ot újonnan már csak mobilon van időm lesni, szombaton pedig ömlesztve dolgozok, sokszor vasárnap délelőtt fejezem be a melókat pár óra alvással + tanulok másnapra, a különórákra és suliba is egyúttal. Nem tudom, meddig bírom ezt, enni még eszek rendesen, azzal még oké minden.

Hozzájön ezekhez a dolgokhoz, ha még plusz valakihez menni kell, mikor segíteni kell valakinek valamit, vagy a suliban ott kell maradni 1-1 dolog miatt, vagy ha eső esik és kések miatta, borzalmas érzés, ha estére hazaérek és nézhetném a TV-t, még azt számolgatom mit felejtettem el vajon még?  Ennyire még nem volt szükségem szabadidőre soha, értékes percek vesznek el sorra köröttem.

A suli most fontos, bár nincs sok órám, inkább ez a sok délutánpusztító dolog (ami miatt már aludni nem tudok ekkortájt) vesz el mindent, akkor a különórák elviselhetőek, a szaladgálás a kiborító, meg az apró-csetlő dolgok intézésének észveszejtően lassú sebessége. A tehetetlenség, hogy mindjárt este van megint, s még semmi nincs kész. Megtanultam felismerni, amire azt mondom, hogy „majd holnap” – az már egész héten nem lesz kész…

A munkát nem hagyhatom ki, mert csak kell, sokat hoz. Ezen kívül az embernek folyton vannak vágyai, melyeket azon tárgyak testesítenek meg, amire szüksége van. Ebből is rengeteg van a listán, amit végre megvehetek majd. Végtelenül kimerült vagyok, mert így hétvégéim sincsenek. Teljesen elhatárolódok mindentől emiatt.

Nem gondoltam, hogy egyszer oda jutok, hogy ha akarnék, akkor sem lenne esélyem ismerkedni és kapcsolatra sem… Mivel perpillanat talán egyetlen értelmes fél órát tudnék kiszorítani esetleg hétvégén a 7 napból, mert hétköznap/hétvége kb. lehetetlen közös időtöltésre… Borzalmas. Ráadás az ígért Core i7-es cikket is be kéne fejeznem, ami hátramaradt a laptop-börzéből… Ami késik, tán csak nem múlik!

A folytatás az igazi vérbeli középkategóriában landolt Core- i5 alapú modellekkel telik, a hardveresen kétmagosnak épült, viszont a rendszer számára 4 magos erőforrást adó, minimum 4GB rammal rendelkező termékek igazi ínyencségek. Én is pont ebben a síkban szemlélődöm. Sokkal erősebbek, mint az előző i3 generációk. Nagyon hasonló áru, de kiegyensúlyozott termékek. Ebben szintén a Samsung és az Asus a nyerő, de már az Acer is előállt saját megoldásával, s a Lenovo, Packard Bell, Toshiba is jön fel szépen. Áruk 190-250 ezer közt mozog felszereltségtől függően.

Samsung R580 – Teljes mindenes, rengeteg cuccal. Kártyaolvasóval is rendelkezik. 500Gb tárhellyel, de még sajnos 2.0-ás USB csatlakozóval, ami végül is talán elfogadható. 1 GB-s videókarival, s ún. Hyper-T technológiával is el van látva. Ennek a lényege, hogy erős használatkor (játék alatt), a processzor képes megemelni az órajelét, továbbá külön szoftverével lehet váltani az üzemmódok közt is. (bár minden hasonlónál megvan ez)

Ez akár többszörös sebességnövekedést is jelenthet. Van egy nagyon kedves kis ötletes extrája. Ha a gép ki van kapcsolva, s rádugjuk mobilunkat, mp3-mp4 lejátszónkat kikapcsolt állapotban is tudja tölteni eszközeinket. Ha pedig nem tudjuk, hogy mennyi szufla van még benne, az akkumulátoron (a gép alján) van egy gomb, amit megnyomva egy Led csík megmutatja mennyi %-on áll az energia – szintén nem kell elindítanunk hozzá.

Asus X52JB-SX075D – Meglepően olcsón, potom 170 ezer (!) Ft-al támad az Asus ezen példánya. Egészen kellemes külsejű, s egyelőre ritka típus. Először azt hittem biztos rosszul van beírva a specifikációba az olcsobbat.hu-n. Az alapfelszereltségben viszont tudtommal 512MB-s videókártyával és 500Gb vinyóval adják.

Bármilyen szempontból is tekintjük, akkor is megéri belefektetni. Teljes numerikus gombsora is van a hagyományos billentyűzet mellett. A kép Widescreen, mint a hasonló kategóriában lévők. A gép vékonysága is mutatós.

Dell Studio 1558 – A mezőnyből kiemelkedő a Dell Studio sorozatának e tagja. Árban tartja a masszív 230 ezres határt, viszont egy meglepő előnyt hordoz. Kategóriájában egyedülállóan 1920x1080-as felbontású kijelzővel büszkélkedhet. Ez azért nem semmi:) Bármennyire is botrányoktól híres néha a Dell, mármint ami a hibás készülékek és visszavonások számát illeti.

Azért tudnak olyan készüléket összeállítani, amiben minden felhasználók által igényelt fontosság benne van. Más gépeket szidunk, mert csak 1366x768 közül mozognak. Egy ilyen készülék remek lehet fényképszerkesztéshez is akár, modern játékokhoz, vagy csupán azoknak, akiknek fontos a kijelző.

Asus K52JC-EX184D – Tavaly évvégén volt egy kellemes, szintén kávébarnás árnyalatú kinézettel rendelkező netbookja az Asusnak. valahonnan felüdíthették a formavilágot, s ezután egy nagyobb gép számára 15.6 colos méretbe öntötték így 2010-es évre.

Remek döntés volt, újfajta szigetes billentyűzet, természetesen több színű külső borítás, s a megszokott plasztik. Asusnál szép még a mutatós érintőpad alatti fényes krómhatású (utánzat) kattintó szervek (több típusnál is), melyek az egeret segítenek nekünk kiváltani.

HP ProBook 4520s WD860EA – Az ára miatt a HP is bekerül az i5-ös listába. Akik kicsit konzervatívabbak, vagy munkához, és hasonló aktív tevékenységekhez kiegyensúlyozott és erős notebook-ot keresnek (jellemzően vállalkozók is) szívesen választják. Külseje is az egyszerűséget, a használhatóságot tartja szem előtt.

A termékpaletta nagyon széles, tehát az összes ProBook típust is nézhetjük erre a célra. Bár hiába jó a szervízhálózatuk, azért a hibaarányuk magasabb a kelleténél tapasztalatom szerint. De egy átlagfelhasználónak nemigen lesz vele sok baja. Felszereltsége kiköpött hasonló az előzőekhez.

Lenovo IdeaPad G560A 59-038277 – Az Ideapadok híres múltra tekintenek vissza, akárcsak a Thinkpad vonala (bár az professzionális és drága is). Az ideapad középkategóriája kiegyensúlyozott és elvárható újdonságokat ad, kiforrott márkanév alatt.

Az érintőpad hajszálnyival nagyobb, inkább szélesebb formájú… Core i5 430M, 4GB ram, 500Gb és LED kijelző teljesíti a manapság elvárt trendet... Többet írni nem is tudok:) A választás nem rajtam múlik, hanem annak akinek az adott márka szimpatikusabb, vagy sem. Válogatás közben, persze ezeket a gépeket és egyéb eltérő, de azonos típusú változataikat érdemes megnézni:)

Packard Bell Easynote -Egész palettája lett már a PB-nek is. Nagyrészt az i3, i5,-be bővítenek. Intel Core i5 450M CPU, 15,6" LED LCD kijelző, 3Gb. DDR3 memória, 320 Gbyte HDD, Webkamera, ATI 5470HD 512Mb. dedikált grafikus vezérlővel, Bluetooth (OS nélkül), 190 ezer.

Régebben monitorom volt ilyen, TFT-ben egy ideig. Egészen eddig nem is tudtam, hogy ennyi mindent gyártanak. Itthon nem a legerterjedtebb, ezért biztos nem sok jön velünk szembe, pedig kapható. Fekete/fehér szín közül nekem utóbbi tetszik jobban, ahogy a képen is:) Következő bemutatóban az i7-es konfigokhoz adok tippet.

Legutóbb tavaly írtam netbook bemutatással kapcsolatos összesítést – ami bloggertársak közt is elég sikeresnek mutatkozott. Igencsak nagy kommentarány, s személyes Facebook érdeklődés is követte. Cikkemet megismétlem újra, viszont újonnan Notebook szegmensben nézelődtem, mivel saját magam is szeretnék egyet venni…

A számítógépvétel alapja, hogy ne a karácsonyi „akciókra” várjunk, hiszen azok az akciók, csak magasabb árral vannak, mint amit érnek a készülékek. A termékeket érdemes az iskolakezdés után 1-2 hónappal (mikor az első akcióhullám véget ér, és a raktárkészlet kisöprődik az egyetemistáknak), de a húzós november-végi és decemberi napok előtt kiszúrni (mert újra indul a haszonvadászat). A tökéletes készülékek természetesen a középkategória táján landolnak leginkább, ezért csak ezekből válogatok...

Figyelembe veszem a szolgáltatáskínálatot, az adott operációs rendszert kivéve és a szoftveres adottságot (mert nem mindegyik előtelepítve van), ezen kívül az ár-érték arányt, a kinézetet és a strapabíróságot – a legolcsóbb konstrukcióban beszerezhető árat. Ezen kívül fontos a szervízhálózat és a hibaarány. Mivel 2010 őszét írunk, processzorkínálat szerint jellemzően Intelben gondolkodjunk, s feltétlenül az „i” sorozatok világában. Vagy az újgenerációs AMD-ben.

Itt van nekünk az alsó középszegmens Core-i3 alapja, mely erős két magos, az Intel „t” sorozatok időrendi leváltójaként is nevezhetnénk. Egyes gépek integrált GPU-t is tartalmaznak, az energiatakarékos használathoz. Megvan a hardveres virtualizációhoz való hajlam, kiegyensúlyozott, s jellemzően 4GB Ram társaságában kapható. Megemelt órajelen is futtatható. Remekül kezel akár 1500-2000Gb tárhelyet is külső meghajtón. Ezen kívül USB 3.0 szabvánnyal 5-8x gyorsabb a fájlátvitel az eszközökre. Amúgy 90%-uk 512 megabájtos vagy ritkább esetben 1 gigás grafikai kártyával rendelkezik, így azt nem részletezem. Jellemző üzemidő ezek közt egy töltéssel 5-7 óra.

Sajnos jelenleg i3-as modellek még kevés gyártótól vannak jelen, ismert még a HP-tól is 1-2. Viszont utóbbi időben nem szoktam ajánlani, mert jellemzően két év múlva alaplaphibával kerülnek szervizbe hagyományosan... Az újabb Dell gépek, pedig árügyileg elszálltak a csillagos ég felé… Ebben a szériában magyar pénztárcához képest a Samsung és az Asus a vezető. Tehát az i3-al szerelt készülékek jönnek most:

Samsung R528 – A Samsung nemrég jött Magyarországra Net- és Notebook szériáival,  melyek tesztjei zseniális készülékekről regélnek jó áron. A Samsung előnye, hogy az ő gépeikben minden fő alkatrész saját maguk gyártanak. Ezért a minőség a-tól z-ig megmarad, különösképp a minőségi LED kijelző a legnagyobb vakítófaktor. Nagy lépéselőny, hogy remek szervízhálózatot 1-2 napos javítási időt, s teljes garanciás cserét is biztosítanak a dolgokhoz.

Az készülék előnye, hogy sok változatban kapható. (akár 110-120 ezer közt is) Viszont az i3 procival, 4GB rammal, 320GB/500GB változatát már akár 160-180 ezer Ft-ért is boldogan elvihetjük két év teljes körű garival. Minden fő adatátviteli szabvány megvan, Bluetooth-ot is kapunk a pénzünkért. S nagyon szép külsőt.

Asus UL30 – Árban magasabb, ezért rögtön a második helyre ugrik, jó teljesítmény, viszont 13,3 colos kijelzővel szerelt modell. Mérete és anyagválasztása nagyon praktikus, s teljesítménye nem hagy kívánnivalót. Grafikai kártya használata nélkül az új CUDA platform életre hívásával HD videókat képes játszani minimális energiafogyasztással. Meg sem kottyannak neki a HDMI kimeneten áthaladó mozik.

320 gigás vinyó 3 vagy 4 GB ram, és kártyaolvasó is kiegészíti. Nem utolsó sorban szép a forma, s elég letisztult, elegáns megjelenést ad. Összességében ugyanazt tudja mint az előző.

Samsung q330 – Ritka újdonságnak számít egyelőre, ezért picit drága is, de az extrákat meg kell fizetni. Ezen modellje szintén 13,3 colos kompakt, de eszméletlen sok extrával a kis méretben. Subnotebook szériában is indulhatna. Külseje bővelkedik a szálcsiszolt alumíniumból, ami jó tapintást ad. Ebben debütált az új integrált grafikai megjelenítő, mely átlagos használatkor aktív, viszont terheléskor a videó kártya is akcióba lép. Extrém 7 óra feletti akkuidő is kifacsarható belőle.

Felszereltsége tudtommal minimum 500 gigás merevlemez és 4Gb ram, mely mellé Windows 7 64 bitet adnak készre telepítve Office-al. Tehát csak be kell kapcsolni és használhatod…

Toshiba Satellite L500 - Az ismert széria továbbra is folytatja útját. A Toshiba-t mindig is érdemes volt bevenni az "ajánlott" listába. Az évről évre remek kis gépeket gyártottak, s ez most sincs így másképp.

Az új modellel sincs ez elveszve. teljesítményéről felesleges beszélni, hiszen pontosan ugyanaz a tudás, mint az előzők esetében, csak kis összeggel eltérve. Jellemző még a márkára a jó strapabírás, volt több ismerősömnek is, egy-két leejtés és hasonlók megsem látszanak rajta:)

Acer Aspire AS5745DG - Újonnan horrorba illő modellszámozással kecsegtetnek Aceréknél, de ne riasszon el senkit. (lehetetlen megjegyezni)  Sokat fejlődtek a gépek, ezen típus mindenféle felszereltséggel kapható, többek közt i3 konfiggal is. Újdonság, hogy a billentyűzetre egyértelműen felköltözött a numerikus gombsor is szép lassan, minden házon belüli típuson.

A sok hasonló pici változás, sajnos növelte is a kezdőárat, ezért világszerte picit magasan kezdett. Október közepére igazán jó vétel válhat belőle, aki már korábban is meg volt elégedve a céggel, s újra bizalmat adna neki.

Sok márkát sorolhatnék ide, melyek nagyon jók, s szépek is. Viszont alap kikötés volt, hogy mindenképpen max 200 ezer Ft környékén kutassak i3 kategóriában, mivel nem hiszem, hogy mindannyian milliomosok vagyunk:D (Tehát egy Lenovo Ideapad, vagy egy Sony Vaio, esetleg Apple ezért nincs beírva) Az alábbi gépek ennek a közölt kitételnek feleltek meg. Következő alkalommal, folytatom a bemutatót a Core i5 világában lévő cuccokkal is:)

Régen akartam én már a témáról írni. Igazából, ha hiszitek, ha nem én abba a kategóriába tartozom, akik támogatják a gyerekvállalást. Először is én kimondottan szeretnék majd gyereket, s méghozzá időben. Az egészséges apa-gyerek kor elképzelése számomra a max. körülbelül 25 éves kor környéke, így a generációs szakadék minél könnyebben elkerülhető.

Mindenki elkezdhet most jajjozni, de én még abban a szemléletben éltem/élek, hogy harminc év felett nem szabad már gyereket vállalni. Gondoljátok el, ha valaki harmincöt éves pl. akkor mire a gyereke húsz éves lesz, már lassan a nyugdíj felé taposgat… S mikorra önállóvá válhatna, nem fog másból kilenni, mint eltartani a szüleit. Ami sztem gáz – nagyon gáz, ezt semmiképpen nem várnám el tőle. Am gyerekkorára tekintve nehéz az eltérő kor miatt megfelelő nevelés útján együttműködni mondjuk korábbi éveiben járó kamasszal is, ha meg sem tudjuk érteni azt – nem vagyunk képesek a világában élni - valahol itt veszik el a szülő-gyerek kapcsolat alapja.

A gyerekvállalásról azt gondolom, szerintem egyik legszebb dolog, ami létezhet, mindazt, amit te elértél, amit te kialakítottál magad körül, átadni valakinek, vele együtt összes szellemi és anyagi javaidat, akiről tudod, majd alkothat valamit az életben, amit te is – s elégedetten nézhetsz majd végig munkád gyümölcsén. Bármennyire is lehetőségek híján nehéz az élet, ha kell majd, én a világ azon pontjára is elmennék, ahol megvalósíthatnám azt a teljes életet, amit elképzeltem, ahol megtehetem azt, amit elhatároztam, ha itt nem megy.

A lényeg a példamutatásban ered: Úgy gondolom, hogy például azonos nemű párok igenis nyitottabb életvitelt, stabilabb érzelmi bázist és anyagi háttért tudnak megadni a gyermekeknek, ezen kívül sokkal liberálisabban és nyíltabban gondolkodó gyermek kerülhet ki tőlük. Így már az elítélés alapjában véve csírájában kipusztítható.

Mindezt értem a valóban értékes értelmiségi melegek szektorára, akik nem adnak hozzá és nem vesznek el a meleg világ mérlegének serpenyőjéből semmit. – Egyszerűen konzervatív és stabil életvitelre vágynak, sajátos önmegvalósításra és példamutatásra – erőn felüli küzdelmük egy életcél. Ezért előre leszögezem, sokat agyaltam már a gyerektémán, s tudom is milyen szülő lennék.

Az biztosan alapvető dolog lenne, hogy teljesen más. Azért mert meleg vagyok, ugyanúgy lehet gyermekem a természetes (szexuális) utat kivéve (nyilván értitek, mire gondolok – amire képtelen lennék), mint bárki másnak! S felháborítónak tartom, ha valaki azt mondja, „biztos sajnálják a szüleid, mert nem lehet unokájuk”, igenis lehet, csak elhatározás és kérdése – ami csak az emberi határozottságon múlik.

Valahogy a gyermeknevelést én sokkal másabbul képzelem el, mint akik körülöttem élnek. Másabb szülő lennék, mint a szüleim, s a gyermekes családok nagy része. A fő szemléletem: pl.: hiperaktív gyerek nincs, csak neveletlen… Egyrészt sokkal szigorúbb, sokkal határozottabb – (egyrészt lehet vasszigorú is), de gyerekcentrikusabb lennék, hiszen életem legfontosabb pontja a gyermek maga lenne. Ami nagy önfeláldozással jár, ha vállaljuk. Az életről alkotott kép, melyet kapna, tőlem csak reális lenne, hogy az életben minél kevesebb csalódás érje, semmiképpen nem hagynám álomvilágban tengődni – s a klasszikus burokban őrizni. Ezért erőmön felül rengeteg célt kéne teljesítenem, melyeket önmagamtól elvárnék, de a gyermeket biztos nem önmagam képére formálnám, hagynám, hogy saját elképzeléseivel érvényesüljön. – Az legyen, aki lenni akar majd, s én úgy fogom szeretni.

Nagyon fontosnak tartok viszont egyetlen elvárást, amivel csak jót akarnék neki. Ha beleszakadnék is, akkor is mindent megtennék azért, hogy a gyermekem minimum megszületésétől kezdve a magyar nyelven kívül megtanuljon még párhuzamosan - egyenlően beszélni öt éves korára legalább két nyelven. Hogy életében sose élhesse át utána azt a kínszenvedést, mint én magam, ami a magyar ember legnehezebb sorsa: nyelvtanulás. S ne gyűlölje olyan szinte már magát a szót is, hogy nyelv.

Ezt gyermekként, sőt általános iskolai – vagy középiskolai évei alatt soha többé ne kelljen átérnie, hogy kényszerből tanulnia kelljen ebben a minősítetlenül „kaka” oktatási rendszerben, azért mert „muszály”, s több száz órát leülnie úgy az évek alatt, hogy magántanár nélkül egyszerűen semmit se tudna fakítani az érettségire, mert nem csinálnak semmit, csak kötelező ott ülni. A tudás nem létezik, amit kapott, használhatatlan. Hiszen annyi leült órahossza alatt már otthoni tanulás nélkül is megtanult volna ott beszélni!

Mindent megtennék azért, hogy a legjobb „szabadelvű” oktatásban részesüljön, s ne gyűlölje az iskola szót. Én őszintén megmondom gyűlöltem óvodába (jó párszor meg is szöktem onnan) és iskolába is járni. S az állam esett le attól két éve – külföldi tartózkodásom alatt, hogy a családban van egy kis unokatestvérem, aki hét éves lesz kb. és külföldön lakik a család másik felével. - S ez a pici gyerek Magyarul és Franciául írni-olvasni tud (fordítani is köztük anyanyelvként), Angolul pedig beszélni alapszintű módon, s nem ám hazai mértékszinten… S egy olyan szabadelvű intézménybe jár, amit ott szintén „iskolának hívnak”, amiben az a különbség, hogy a gyerek szomorú, ha hétvége lesz s nincs suli, mert imád járni, s szereti csinálni, ami ott folyik. Valószínűleg az a rendszer úgy is van megalkotva, amit szeretni lehet egy gyermeknek! S szemmel láthatóan valódi tudást adnak az embernek, szinte annyi éves korára már egy „zsenit” nevelnek belőle – ha a magyar gyermekekkel hasonlítanánk össze.

Az egészséges társadalom kérem, szépen itt kezdődik! Az oktatásban, mely ha elég határozott, értékes és használható tudást ad, értékes embert is alkot – már csírájában elfolytja és meg sem hagyja születni azt, ami ebben az országban folyik. Nagyon sajnálom azon nyolc évben iskolát járt embereket, akik megélték ezt az időszakot, s az életük ez által megpecsételődött. Akikből a társadalomban (ha ezután jobbul a rendszer) egy olyan réteg lesz, mely használhatatlan, gyakorlatlan, hiányos ismeretekkel rendelkezik, rossz alapokkal az elkúrt oktatási rendszer miatt. – Amit „esélyegyenlőségnek” hívtak, s kiterjesztettek a „18 éves korodig kötelező ott ülni akárhányszor buksz is – akármennyire hülye és fogyatékos is vagy mindenkivel összevonva” életfelfogásra.  Ezzel az általános iskola a középiskola és főleg a szakmunkások bizonyítványainak értékét végérvényesen a sárba tiporták... Én nem ezt szánom majd neki!

Rossz ember nem létezik, hülyék nincsenek, csak olyan, akit a környezete tett azzá – aki a környezetétől tanulva lett olyan, amilyen. - Szóval nehéz lesz az élet, sok dolog vár még rám, s rengeteg megvalósítás, legfőképpen az elkövetkező tíz éven belül ezen elhatározások testté öltése. Akármit mondotok, elmondani önmagatokról, hogy van egy gyermeketek, annál szerintem nem is lehet csodálatosabb!

Sokat fejlődött ám az önismeretem. Ezért gondoltam így mókából közzé is teszek pár abszolút rám jellemző vonást. Ezzel pótolom a blog lényegét, tehát önmagamat, hiszen pont magamról kéne többet írnom. Lassan eltémátlanodik az egész oldal, így kell egy kis plusz. Szóval lássuk:

Ha hét eleje van, s valamilyen teendőt elkezdek szokásosan „majd holnap”-olni, akkor tudhatom, hogy az azon a héten biztosan nem lesz kész, mert a holnapi nap után is egy újabb holnap jön – tehát innentől veszett az ügy. Vagy kifutok a határidőből, vagy sosem csinálom meg és valaki elvégzi helyettem, ha beleun a tétlenkedésembe.

Az alvást tartom az élet egyik legjobb és legszebb adományának jelenlegi szabadidőmben. Ezért meglehetősen sok-sok órahosszában művelem. Imádok aludni, legszívesebben fel sem kelnék egész héten. Egyszer ki fogom próbálni, hogy egy egész (mondjuk őszi) szünetet fekvéssel-alvással fogok tölteni. Rászoktam arra is, hogy koráén fekszek le aludni este, meg suli után hazaérve délutánonként 3-4 órát szunyálok a macskával, amíg este haza nem ér valaki a családból – s fel nem kelt:D

Túl sokat gondolkodom a pénzen. Ha nem lenne, olyan egyszerű lenne az élet, de sajnos kell, szükség van rá, élni sem lehet nélküle. Ezért az alváson kívüli időmet mióta magányos vagyok, a pénzen való agyalással töltöm – s azon hogyan lehetne még több, mint ami most van. Bár nagyon takarékos ember vagyok, és sosem költök a meglévő 40%-ánál többet, szóval felesleges agyalnom rajta hogyan sokszorozhatnám.

Sokat gondolkozok filozófiai kérdéseken is. Nem azon, hogy lenni – vagy nem lenni. Hanem alaptényezőkön: Miért van az, ami van? Ki találta ki, amit csinálni kell? Miért kell reggel felkelni? Mi lenne, ha máshogy lenne? Egyáltalán miért csináljuk azt, amit nap mint nap csinálunk? Mi történne, ha egy nap senki nem csinálna semmit és leszarná a világot? Egyáltalán mi értelme van az egész életnek? Milyen lenne a világ, ha nem találták volna ki a munkát – mindenki azt csinálna, amit szeretne és értelmesnek tart? Miért pont magyarnak születtünk? Miért nem vagyunk boldogok? Egyáltalán amiben most vagyunk az a valóság – vagy csak egy rendszerezett állapot, amiről azt hisszük a jelenben vagyunk? Mi van, ha a jelen nem is létezik, s minden csak adott dolog és meg van írva?

Nem vágyok egy cseppet sem bulizni menni. Ahogy körülbelül egy éve nem is voltam már. Valahogy semmi kedvem a zajhoz, és továbbra sem hallgatok zenét, még a kocsiba is mindig kikapcsolom pár percen belül. Szeretem a csöndet. Mostanában inkább tűnődős-üldögélős életmódot vettem fel, lassan, mint egy tibeti bölcselkedő buddhista, olyan leszek!:xD