Reggel nekiálltam anyának, nekem, és apának a telefonjában átírni a számokat. Mindannyian T-mobile-osak vagyunk. A dolog pikantériája, hogy ismeretlen okokból apának egyenként újra be kellett írkálni a „+36” tagokat (Mivel a Samu szoftvere nem akarta benyelni a bluetooth kapcsolatot), anyának szerencsére megfelelt a PC Suite, míg nekem, egyszerűséget keresve egy PDA-ba téve a megfelelő Windows Mobile-os alkalmazás nem akarta lefuttatni a számcserés effektust:@

Mégis egyszerűbb lenne, hogy elindítom a programot, kijelölöm a számokat, s pár perc múlva képembe vágja, hogy „kész”. Sajnos hiába teszegettem át a SIM kártyát ide-oda, egyikben se bírtam megszerkeszteni. Végül felbasztam az agyam rajta s inkább töröltem egy csomót, akit úgyse fogok már hívni, s e helyett beirkáltam a legfontosabb számokat.

Elég sokat hagytam simán, hogy majd menetközben túlesek rajta, ha épp kéne az adott mobilszám. Összességében elmondhatom, elég pontatlan munkát végeztem a saját készülékemnél… Találtam viszont egy egész érdekes kis cikket. Csak addigra már beleuntam az egészbe.

De mint ismerjük az ember olyan fajta állat, mely mindig az egyszerűbb, s könnyebb utat akarja választani… Ma még majd dobok fel valami szösszenetet. Csak sajnos sok a dolgom, el kell intéznem sok felgyülemlett teendőt.