Igen, ehhez a ponthoz is el kell érkezni. Pesszimista létemre, most jó pár sorral zárom az eddigi blogolásom történetét. Mint már párotoknak mondtam, hamarosan elutazom külföldre… Ezért búcsúzkodom, kicsit tőlem még pesszimistább módon, mint szoktam. Tudjátok milyen…

Áhh, sokszor nem tudom, igazából merre tereljem a blogot. Néha személyes témákat írnék, de aztán visszariadok tőle. Másszor csalódásaimmal untatnék mindenkit, de azt feleslegesnek érzem. Sokszor meg csak fecsegném a sok-sok baromságomat, de az megint csak nem érdekelhet…

Akartam írni a múlt héten bekövetkezett „villámrandimról”:D Történt ugyanis, h a társkeresőn levelem jött. Gyorsan belépek, mert amúgy se sok időm volt, és egy 18 éves srác ír. Sajnos kép nélkül, egyszerűen nem tudom megérteni…nah mind1. Közben írva…