Nem is tudom megmondani mikor éreztem utoljára ekkora vágyat a változásra. Annyi mindent szeretnék egyszerre tenni, annyi új ötletem és megvalósítani való feladatom van. Persze ezekhez mind pénz kell. Sok pénz.

Első és legfontosabb a munkahelyváltás ismét, és az életszínvonalam további javítása. Az utóbbi hetekben minden engem körülvevő dolgot el fogok apránként adni ezen időszak áthidalásáig. Bár az említett életszínvonalon nemrég már sikerült jelentősen fejlesztenem. Viszont folyton úgy érzem még kevés. Sokkal több lehetőséget látok magamban. Sokkal jobban is élhetnék, kicsit vannak dolgok amikben önmegtartóztatnom kéne.

Ilyen a mérhetetlen sok eves. Sokszor érzem, ha stresses vagyok, hogy egy tehenet is megtudnék enni. Könnyen jönnek és mennek a gyrostálak, hamburgerek, pizzák. Nemrégiben volt rá példa, hogy a Gyrostál után pizzát rendeltem. Az édességekkel is jól állok. Hálaégnek az alakomon semmi nem látszik meg, talán minél többet eszek, annál jobban fogyok is.:)

Azért persze nem fogom hagyni, hogy a lehetőségeket elszalasszam. S ebben a pocsolyában üldögéljek tétlenül. Itt kell lennie az én időmnek, s elegem lett ebből a sok "jó ez így, majd csak lesz valahogy" nyugtatószövegekkel való halasztásból. Eddig mindig ezzel nyugtattam magam.

Sajnos a blogírásról mostanában lemondtam. Nem volt egy szemhunyásnyi időm sem és mire hazaértem esténként csak az alvás maradt. Bár ígéreteket nem fogok tenni, de próbálok majd törekedni rá, hogy írjak olykor-olykor valamit.:)