A karácsony szokott számomra az az ünnep lenni, ami a legkevesebbet jelenti nekem. Ennek érzelmi okai vannak. Ebben is időszakban egész életemben magányos, egyedülálló és szerencsétlen voltam. Az utána lévő pedig a szilveszter - amit eddig mindig valaki másra pazaroltam. Miközben saját magam nem éreztem igazán jól magam.

Idén ez máshogy lesz. Boldog leszek, a barátaimmal töltöm. Nálunk lesz házibuli. Piálni fogok, amíg csak bírom - ha már nem bírom akkor is. Rengeteg düh van bennem, energia amit le kell adnom. Szörnyen indult ez az év. Szörnyű volt. Ideje lesz alaposan eltörölni és a közepétől visszaemlékezni a jelenig.

Persze azért voltak kifürkészhetetlen meglepetések - talán ennyi negatív és szerencsétlenség után a sors is észrevette, hogy egy kis csontot dobhat nekem. Most jelenleg emiatt jól érzem magam. Me, vagyok elveszett. Nagyon mélyen lecsúsztam a lejtőn, de feltápászkodtam.

Kiphenten, és kíváncsian várom a folytatást. Egy új év következik. Várom. Magam mögött akarok hagyni mindent és mindenkit akire nincs szükségem! csak arra és azokra fogok figyelni, akik fontosak. Nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, boldogságot remélem.