Egész életemben sokat álmodoztam arról h ha találok valakit és ebben a valakiben megtalálom a másik felem, ami segítségével én így teljes lehetek. Önmagam leszek, de valóban mindig elnyomom magam és az eszem állandóan közbeszól, és valahogy mindig csak több leszek/próbálok lenni, mint ami vagyok valójában.

Ebből pedig senki nem vesz észre semmit. teszek, teszek, de mégsem várok érte semmit, mert imádok adni, áldozatot hozni és mindig valami olyan hihetetlen ritka dolgot tenni amit más nem a környezetemben. pedig nem ettől vagyok különleges. attól lennék különleges, ha eltudnám magam engedni, olyan lenni mintmég soha! Valakihez úgy hozzábújni és ölelni magamhoz, hogy semmit sem várok már és nincs egy gondolat sem a fejemben.

Bárcsak tudnám h egy napot élek még csak! és akkor talán megélném magam. egy napig olyan boldog és szabad lennék, mint életemben összesen sosem...valahogy ez jutott eszembe a dalról. hinnem kell benne, hogy valaki megváltoztat egyszer. Talán egyszer lesz aki elég erős lesz hozzá és elszánt.