Tegnap cseppet alkoholos állapotban sikerült levágnom egy bejegyzést, amit még élesíteni sem tudtam, végül mégis közzéteszem. Sokmindent máshogy gondolok már, csak nagyon befordultam az éjszaka. Józanul egyszerűbbnek látszik minden. SNEMTOM MIN NYAVALYOGTAM/NYAVALYGOK túlkell lépnem az ilyeneken:S belső érzéseim miatt a suli és az új környezet miatt stressz ebben jön ki, szóval íme:

"Nem tudok miről írni, az életem romokban áll. Elvesztek mindenkit, a baráti köröm egy csapásra széthullott, senkiben sem bízhatok, egyedül jelenleg csak a párom maradt, aki feléfordulhatok. – de félek h félreért. Tényleg fogalmam sincs, mit csináljak. Nem tudom megértetni senkivel és már én sem tudom mi a baj velem:(

Borzalmas ez a nyár, sok rossz emlék, rengeteg új ellenség, az érettségim óta több rossz dolog, mint jó dolog nem történt a környezetemben, csak a nagy üresség honol bennem... Szánalmasnak érzem magam, mert tehetetlen vagyok és kezdek magamba fordulni. Nem segít már az alkohol és semmi sem.:(

Egyetlen mentsváram ő lenne, mégis nem érti, amit én - mert énse most magam. Miközben folyton égek a vágytól, hogy testét érintsem, vágyok rá, hogy ölelhessem, meghitten szorítsam magamhoz, hogy az enyém legyen újra és újra: Elveszek azon részletekben, amiket lehet, csak aképzeletem tesz. Túl sokat várok el tőle és magától a világtól is? Szeretném nagyon szeretni, és vigyázni rá, sok időt vele tölteni, de ezek mind teljesülése mellett is üres vagyok.

Úgy érzem más volt minden pár hónapja, mégsem változott semmi. Lángolni akarok, szabadulni ezektől a rabláncoktól. Leszarni az egész világot és érezni a szabadságot vele... eldobni ezt a lelki depressziót ami számos más kudarc miatt rajtam ül többmint egy hónapja. Az ÉN és Őösszetett harmóniáját akarom megint, mégsem tudom erre egyszerűen megkérni. Ezt nem lehet szavakba önteni. Szeretném mindig szeretni, örökké, ahogy eddig!

Nem pótolhatja semmi a barátokat, nem pótolja az űrt egy földi halandó sem? Tanácstalan lettem. Várom Pestet, hogy megváltoztassa az életem, hogy egyetlen régi pont az életemben csak Millow lehessen, az utolsó emlék erről a szomorúvá vált helyről és egy új emlék, az új életemben, aki ott volt a múltban, ott van a jelenben, és velem lesz a jövőben is!"