Hátt azért ilyen szinten megbántani:( nem tudom, de ha elmondja, egyszer h nem tetszik a ruhám, vagy valami akkor leszarom. dehogy ezt az orrom alá dörgölve több alkalmon át erősen és flegmán egész útszakaszon ráadás egy közös ismerősünk előtt is később – mert rosszpasszban van – miután kellemetlenül érzem magam majd annál is... Nem belém kéne rúgni… hiszen egy szó nélkül bejárok hozzá, és alig várom, h lássam!

Eddig ilyen se fordult elő. Főleg az a szar mikor az ember a másik miatt próbálná a ruhatárát újítani, s az tapintatlanul bedörgöl egy flegma mondatsort:( erre aludnom kell egyet, a fejem megtelt rendesen. talán túl durván védekezten…nemtudom, nem is tudnám mit tennék ha újra ottlennék.

Lehet, hogy túl sokat adtam és túl elnéző voltam és nem érdekelt h mi lesz, ha nem is nagyon kapok vissza ezekből? Sajnálom magam, és mintha semmi jogom nem lenne védekezni, én nem szólhatok be semmit? Mert akkor én vagyok a gonosz, és a barom állat, amivel letiporom. Pedig nagyon sokáig hallgattam, és nem szóltam semmit hagy pufogja ki magát…

Szóval ezen esettel egy randa szamárfüles margó jött lépre életem pici naplójában amit nagyon sokáig kell simítani h egyenes legyen újra. Félre tudom tenni, vannak rossz napok, előfordulhat h véletlen megbántja az ember a másikat. De haladjunk sorrendben, úgy lenne etikus, ha először az aki kezdte az kérne elnézést, s aki folytatta elfogadás után kérhetne bocsánatot.