Nemsoká Millow is remélhetően besegít az írásba– ha ma lesz ideje!:) Addig nekem is kéne egy pár sor bejegyzést összedobni… eléggé le vagyok merülve mostanában, jövő hét pénteken pedig, már a nyakamra került a ballagás és az érettségi. Eljött a nap, melyet életemben eddig legjobban vártam, de mikor ideértem ezen ösvény végére, valahogy mégis olyan nehéz lelépni róla és az ismeretlenbe vágni.

Olyan hihetetlen, hogy ismét négy évvel idősebb lettem, megváltozott az életem, le kell érettségiznem, aztán egy nagy korszakot hagyhatok magam mögött. Ezen viszontagságok közt érzem azt, hogy talán mind a környezetemmel, mind a barátaimmal és osztálytársaimmal kezdhettem volna máshogy is. – valahogy úgy érzem sok mindent elhibáztam és kicsit bűntudatom is van miatta.

Nem mindenkivel találtam meg a suliban a közös hangnemet, főleg nem a közös nevezőt. Mégis rengeteg ismerős és barát lett az óta. Bár, amolyan „összepasszított-kényszeres” haveri körnek éreztem sokszor magát a gimnázium légkörét, hiszen önszántából senki sem ismerkedett volna a másikkal – de így összezárva muszáj volt.

Azért sok mindent elbasztam, de ma már nevetek rajta, kezdve az első bemutatkozó órával, az első pár hónappal és minden ezt érintő hülyeséggel. Főleg a második év, a harmadikra már sikerült berendezkedni – ekkorra találtam meg normális hétköznapi stílusom, és aki magam is vagyok, és valahogy kezdtünk összébb nőni.

De ezekre a társas kapcsolatokra rátetézett még mindig valami magánéleti probléma is általában árnyékolta az iskolai kapcsolataimat. Amiből rendszerint olyan hihetetlen bonyolult érdekbarátságok és üzleti összefonódások születtek - hogy alig vártam a negyedik évet, hogy magam mögött hagyhassam az egészet!

Lényeg a lényegben, kezdek elérzelgősödni, pedig sosem gondoltam volna, hogy mély hatással lesz rám ez az egész eltöltött négy év. Várom elszántan a szabadságot, hiányzik egy új élet amit majd tudatosan tervezhetek meg… és mindenképp szükségem van ebben rengeteg segítségre – amit elsősorban még meg kell fogalmaznom mik legyenek… Szó ami szó, gyorsan vége lett!