Mikor az ember nem magányos, akkor is lehetnek ám magányos pillanatai. Fáradt és nyomasztó esték, magányban telt percek és a várakozás állandó öröme. Mikor vágysz rá, s képzeleteddel nem tudod elengedni vágyálmaidban. Mikor szükséged van az ölelésére, az illatára és forró testére... Miért? Léteznek vajon olyan emberek, akik érzéstelenek és sosem éreznek senki iránt szeretetet a legkisebb mértékben is?

Úgy hiszem, nem létezik ilyen (csak huzamosabb ideig), érdekes és megmagyarázhatatlan módon, bebizonyosodik, hogy egyszer mindenki érez valamit a másik iránt. A puszta vágy, és a szeretet keveréke, megteremti azt a harmóniát, ami boldoggá teheti önmagát és partnerét. A kérdés, hogy ezzel az égető vággyal mit tegyünk, ha folyton kínoz?

Most is ezen a fárasztóan nyomasztó estén ülök egy szál köntösben és képek százai ugranak be a fejemben, főleg az előző együtt töltött éjszaka után. Az arca a félhomályban, testének alig látható körvonala, vagy esetleg belső érzékünkkel és tapintásunk erejével látott mozdulatai az éjszakai fényben. Szemeinek csillogása, mikor elmerülsz benne, nyelvének siklása bőrödön…

Forró csókja, melyet nagyon hosszú és erősen összefonódó ölelés előz meg – vagy éppen párhuzamosan minden tényező együtt. Fedetlen felsőteste, melyen tenyered pihenteted és fejed hajtod mellkasára… vagy a csupasz és mezítelen teste, melyhez felhevülten és vágytól égve simulsz hozzá mindig… meg tudnál őrülni érte, de mégis vissza kell fognod magad – nehogy túlzásba vidd!

Most igazából vágysz rá, testi örömökre vágysz csupán, vagy szeretetre? Érzelemkifejezésre, vagy energia levezetésre? Egyik sem lehetséges külön-külön. Az érzések és vágyak komplex és összehangolt hálója, igazából egy szóval írható körbe. Amikor eljön az a pillanat, hogy már nem csak vágysz rá, hanem életed része is egyben. Az egyetlen legfontosabb dolog, ami csak téged jellemez, és akivel boldog lehetsz.

Akkor vagy boldog, ha tudod, hogy örömet okozol neki. Ilyenkor ezt a sok leírt dolgot nem fejted ki prózai módon, csak egy szót suttogsz, őszintén a fülébe mikor karjaidban fekszik - mégpedig azt, hogy „szeretlek”…!