Nem sok írnivaló kedvem van… Mégis megfontoltam, és úgy döntöttem lejegyzem ezt is. Túl vagyok a „családi bemutatáson”, ha egyáltalán lehet annak nevezni. Egyik legszarabb kezdetű délután volt… Mindössze 5 perces tömbbe sűrítve, aztán hamar ellépve itthonról, hogy semmi szín alatt ne zavarjak(junk) véletlen se tovább senkit. Kurva szarul esett, viszont Millow legalább kedves volt és megértő velem. Igen, lassan már 2 éve 2009-ben mutattam be utoljára itthon valakit… S jelentem azóta is ugyanúgy BUZI VAGYOK és ez nem azt jelenti, hogy MEGGYÓGYULTAM vagy bármi hasonló!
Azóta fordult a kocka, már nem olyan, mint régen. Volt pár vita, volt pár helyzet, ami mindent megváltoztatott az évek alatt. Sosem lehet olyan, mint régen, egyrészt felnőttem, felnőtt ember lettem, másrészt ők is változtak. Egy teljes előítélet hálót húztak rám, a melegségemre, hiszen 2007 óta összesen 4 ember járt itt. 4 különböző személy, 4 jellem. Nem kíváncsiak rám és a páromra, nem hisznek benne, hogy tartós, nem gondolnak semmire sem. Tehát le vagyok szarva.
Sajnálom, hogy annyira beleélte magát Millow, hogy okés lesz minden. Pedig nem lehet az, szembesülnöm kell azon dogmákkal, amiket jól ismerek. Lehet bármilyen ember, tehetsz bármit, lehet bármid, akkor is meleg vagy és sosem leszel olyan, mint bárki más. Sosem leszel egyenlő! Így nem vagy értékes ember… Nem vagyok értékes, mert nem is akarok az lenni, azért mert nem akarok heteró lenni! Önmagában is teljesen lehetetlen dolog és abszurd maga a feltételezés is. Önmagamnak akarok boldog lenni és nem másoknak! Ezt fel kellett ismernem…
S magasról szarom le, hogy mások hogyan vélekednek, engem kell szeretni nem az őseimet! Megcsappant egy kicsit a gondolatvilágom. Pár órahosszáig mély padlón voltam. Nem mondódott ki semmi, csak a lenézés érzését éreztem csöndesen, s rövid időn belül távozási hajlamot éreztem (bár amúgy sem terveztem egy 25 perces jópofizásnál hosszabb időre). Egyet megjegyeztem. Nagyon jól tudom, innen már pár hónapon belül mennem kell. Pár hónapon belül végre automatikusan továbbtanulásom okán költözök. Új világ fog előttem megnyílni, ebből az új világból pedig egyedül a párom fog megmaradni, mint egy középpont, egy mértani síkidom – semmi és senki nem lesz a régi, újak leszünk.
Soha többé nem akarok már így élni. Elvágyom erről a semmis lehozó, unalmas, kúltúrbarbár, elnyomó, lehúzó, nyomasztó helyről. Nem akarom többé ilyen vidéket látni. Életem legnagyobb vágya pedig, amint lehet pár éven belül nagyon messzire minimum kétezer km-re felszívódni távol mindentől és mindenkitől kettesben…! Soha többé haza sem jönnék ebbe az országba és egy csepp honvágyam sem lenne. Gyűlölöm az egészet!
