Ezen a bejegyzésemen rengetegsokat gondolkodtam. Sokan ahogy bloggereknél olvasom, felkerültök Pestre a jobb élet reményében, fiatalként, pályakezdőként, emberként és melegként – s közben a csalódások és élettapasztalatok tömegével találkozva, mind egy dolgot vesztek észre. Lehetetlen. Lehetetlen ebben az országban élni, megélni, miközben maga a rendszer és maga a helyzet sújtja agyon az embert. Nemcsak melegként – heteróként is.

Mindannyian rádöbbentek, itthon nem lehet érvényesülni. A létbizonytalanság, félelem, anyagi biztonság nélkül, nem lehet tudni, mi lesz hónapok, vagy évek múlva. El kell tűnni, és ez nem a problémák elöl való elmenekülés, hanem maga a valóság. külföldön emberszámba vesznek, ott könnyebben, gyorsabban, jobban lehet boldogulni. Becsületes munkával pedig érvényesülni lehet és elért javakat felmutatni.

Lehet tervezni. Pár év türelmen belül megfelelően gazdálkodni külföldi fizetéseddel, akár lehet hitel nélkül autód (!) – még ha nem is egy vadi új példány, lehet egy kis pici lakásod, lehet szabadidőt, lehet hobbid, nem pedig csak egy gép vagy, aki nem tud mit kezdeni, csak tesz és tesz kimerülésig. Önmagában hiába puffog itthon az élet igazságtalanságán - még sem mer lépni és nem váltja meg a világot. Mégsem mer itt hagyni mindent, pedig ennél minden jobb lehet. Mostanában így még életem elkezdése előtt, rádöbbentem arra, már eleve kezdhetném máshol is. Lehetnék más, mint amit elképzeltem. Lehetnék több, feleannyi erőfeszítéssel is.

Talán van bennem annyi dinamikusság és rugalmasság, hogy teljesen új alappal máshol gondoljam át. Miközben folyton ajánlatok érnek családon belül is, nem tudom egyszerűen figyelmen kívül hagyni Franciaországot. Benne van az is, hogyha nem vállalnám be, akkor ott lenen a „mi lett volna ha?” gondolat. Viszont annyit biztosan tudok, hogy egyedül nem menne. Ezért van szükségem főként egy olyan társra, aki ebben is maximálisan támogat és lelkierőt sugároz az akadályok zökkenőmentes vételéhez. Mert nélküle nincs is semmi cél, csak vele.