A gondolat az egyetlen dolog, mely a világon a legsokoldalúbb lehet. A gondolatot használhatjuk a jó cél érdekében rossz dolgokra, a gondolatot használhatjuk rossz célokat kitűzvén akár jó dolgokra is. A gondolat vezeti az életünket, s velünk van. – Egyeseknél… Viszont el kell jönnie valamikor annak a percnek, mikor a gondolat elszakad egyszer. Önálló utakra keltek, külön-külön. A gondolat és te már nem lesztek egy és azonos!

Minden embernek így nekem is ezt egyszer fel kell fognom és megértenem. Most talán elérkezett az idő, hogy a gondolatnak nem kell kontrollálni minden mozdulatom. A gondolatnak meg kell szűnnie örökre, létezésére már nincs többé szükség. A gondolat nélkül a világ ugyanúgy forog, s majd a világ felsőbbrendű ereje megold helyettünk és a gondolat nélkül mindent.

Elhagyom ezennel a gondolatot. Miközben a világ egyre bonyolultabbá vált, nem kell még bonyolultabbá tennünk vele önmagunkat is. Nélküle talán megismerhetjük az élet egyszerű szépségeit, felismerhetünk olyan dolgokat, amiket eddig nem vettünk észre. Önmagunkkal őszinték lehetünk, bevallhatjuk, hogy valaki egy személyben nem lehet soha a legjobb barátunk és a szeretőnk egyszerre. Egyiknek kell lennie, de abban az egy szerepben egyszerűen csak minden gondolat nélkül lennie! A gondolat hiánya az, mely éppen tökéletessé tehet mindent…!