A következő bejegyzésem elkövetője nem más, mint a párom!:) tehát vendégpost lesz olvasható az alábbiakban. Vállalt egy teljes leírást, melynek témája az első megismerkedésünk, az Ő szemszögéből. Amit nagyon köszönök ezúton is neki. Sajnálom, de mostanában alig tudok jelentkezni, így időm híján vegyétek hiánypótló bejegyzésnek.
"Nos, üdv mindenkinek, Millow vagyok. Szolnok cityből jelentkezem. Hát, én lennék Popov párja /tök furcsa Popovnak hívni/. Azért írok én, mert szerencsétlennek nem sok ideje van blogolni. Ezért most besegítek. A minap nagyon ihlethiányban szenvedett, mert nem tudott hosszú idő óta egyetlen bejegyzést sem írni. Ezért felajánlottam neki, hogy segítek. Nos, így kerül sor első bejegyzésemre!
Gondolom első körben magamról és kettőnkről kéne pár szót szólnom. Szolnokon élek, immár 2007 óta. Kiskoromban Pesten éltem, általános iskolás éveimet pedig 8.-ik osztályig egy Szolnokhoz közeli kisfaluban töltöttem. Majd be kellet költöznöm Szolnokra. A szülőkkel nem valami fényes a kapcsolatom. Biológiai fater az, úgy ahogy van, leszar engem. Anyámmal... Hát... Nem alakult ki szorosabb kötelék, mióta nála lakom. Ja, és van egy húgom is, aki megkeseríti mindennapjaimat. Nos, az igazat megvallva kicsit irigy is vagyok Popovra, a (szinte) tökéletes családjáért. Most gimibe járok, és 11. évfolyamban tanulok. 10.-be leérettségiztem infóból, és egy elég nehéz egyetemet néztem ki magamnak továbbtanulás céljából. Idáig szabadidőmben szívesen lógtam a haverokkal. Ezt most sem adtam fel, csak bővült a társaságom még egy fővel:)
Popovval az őszi szünetben találkoztunk. Kezdetben... Nos...hááát, nem nagyon indult be ez a kapcsolat... Mert hát az első randi az végül is nem jött össze. Mivel van köztünk egy bizonyos, max egy órás (még pont egészséges) távolság. Egy kettőnk közti kis településre beszéltük meg az első randit. Szóval... És ez a településnév engem egy másik település nevére emlékeztetett. Amikor megvettem a vonatjegyet, ezt a másik településnevet mondtam be. De hogy még a szerencsétlenséget is tovább lehessen tetézni: Még rossz vonatra is szálltam fel... S kikötöttem Kecskeméten... Ennyit az első randiról! Haza utat megoldottam annyival, hogy összespannoltam a kalauzzal (még egy sörre is meghívott), és ingyen utazhattam vissza Szolnokra. Nagyon kellemetlennek éreztem ezt az egész szituációt, és nem gondoltam volna, hogy képes leszek Popov szemébe nézni. De aztán kaptam egy hívást. A közös ismerősünktől, aki bemutatott minket egymásnak (vagyis adott nekem egy MSN-címet). Röhögve beszélt a telefonban, hogy halotta mi történik, és hogy Popov aggódik amiatt, hogy merre vagyok. Nos, ez tök jól esett, és erőt adott a második randihoz.
Egy plázában került sor a második (ami még mindig az elsőnek számító) randira. Rendes sráchoz illően 5percel hamarabb ott vagyok a megbeszélt helyen egy plázában. Leülök, és csendben várok. Az idő nagyon lassan telik. Telnek, múlnak a percek - persze nagyon lassan, ahogy ez ilyenkor illik - de drága Popov sehol. Eltelt negyed óra. Ez nálam veri a biztosítékot. Ez egy másik időintervallum, szóval eleve ezt kellet volna mondania nem?! Telefonáltam... Biztosítottak róla, hogy hamarosan megérkezik. Persze nem érkezett meg a következő fél órában sem. Ismét telefonáltam. Már a buszon volt a drága... S végül is egy óra késéssel beállított...(!) Egy csaj társaságában... De Ő volt az. És sokkal jobban nézett ki, mint gondoltam! Abban a pillanatban... Még a csajszit is leszartam, aki vele volt... Ő fehér kabátba, én feketébe. és elmentünk kínait kajálni. Édes hármasban. Nos, a lány lelépett, én pedig kettesben maradhattam vele. Nem volt egy álom-randi, de elsőnek (vagy másodiknak?) Végül is megfelelt. Sikerült kiélnünk mindkettőnknek számítástechnikai hajlamunkat, majd elbúcsúztunk egymástól. Popovban kételyek voltak a második randit illetően. De én bennem nem, ebből lesz még valami! Sőt, ezt már MSN-en is sejtettem anno...!
Millow
