Mindenképpen írnom kell róla…:) Hát megtörtént az, amitől tökre féltem, meg tartottam /be lettem mutatva a családnak/ – pár bloggernek említettem eddig csak - egész pozitívan sikerült. Ezért az önbizalmam valamely mértékben sikeresen javult is. Kezdem az elején kronológiai sorrendben!:) Szóval a suliban már 12kor végeztem, hazajöttem és hát megpróbáltam elütni az időt semmittevéssel… több-kevesebb sikerrel. Egyszerűen nem akartak telni az órák.
Hiszen már 6kor úton leszek – gondoltam magamban… hazaértem, körülbelül egy órát gondolkodtam rajta, hogy mi a fenét vegyek fel? Meg azon gondolkodtam mi lesz, ha mégsem jön össze az este? Bizakodóan próbáltam hozzáállni… Esti busszal el is indultam, tök hamar eltelt az a félóra, s már találkoztunk is:$
Első utunk sütiért vezetett, meg üdcsit is vettünk, aztán pedig elkezdtünk haladni hozzájuk. Uhh itt tökre paráztam már az úton h mi lesz?! Átfutott sokféle variáció a fejemen. Végül is a higgadtságom nyert, s mikor megérkeztünk egyelőre csak az leendő anyósommal futhattam össze:) Jobbi s volt így, mert végül is váltottunk pár szót, és bebírtam osztani valamilyen kategóriába – hogy vajon hogyan viszonyul hozzám…?
Aztán betoppant a családfő is, körülbelül egy bő órahosszát beszélgettünk az asztalnál így hármasban. Szerencsére nem kérdezett olyan cink dolgokat, meg alapjáraton jó arc volt. Nem jöttem zavarba az este folyamán, aztán pedig el is tűntünk szobára:$
Végre kifújhattam magam, tökre felszabadultam. Innentől pedig nincs mit részleteznem:D A lehető leggördülékenyebben és legegyszerűbben el is telt a nap…:) Sajnos túl gyorsan:( Most megint annyira nyomorultul érzem magam, hogy itt ülök és pötyögök. Holnap pedig megint redvás suli. Nincs kedvem semmihez, mától pedig kondizni fogok a kis pihenőm után ismét! Megvagyok elégedve, hoztam a hétvégén a formám:)
