Reggel óta az esti indulásra készülődtem. Hamar eltelt az idő olyan 18 óra után már a buszmegben álltam. Szokatlan bátorsággal egy tömeges CO-t is beleszámoltam az estébe. Két általános iskolás haverommal (akikkel mostanában alig beszéltem) haladtam be a városba. Már a buszon is felhőtlen volt a hangulatom. nemhogy még utána…
Össze is találkoztunk a „csapattal”. Azonnal betaláltunk az egyik kocsmába, legurítottunk párat, amitől úgy érzem rendesen megfeküdtem. Főleg attól h kevertem a dolgokat, mert nagyon stresszes voltam. Am állítólag nagyon cuki lehetettem, a jó, hogy emlékszem mindenre. Szóval a többiek is illuminálódtak. Észrevételem nélkül A. annyira spontán előkészítette a terepet a CO.-ra, hogy követni sem tudtam az eseményeket. – Annyira köszönöm neki még mindig. Valahogy egy teljes közös hullámhosszat gyártott.
Mire kinyögtem mindenféle badarságot beszélve az igazságot, addigra már mindenki vágta és semmi baj nem volt az egésszel. Ittunk rá még ezt-azt erre elkezdtem szédülni. S folyton A.-ba kapaszkodtam. Nagyon fura volt, emlékszem h WC-re is elmentem és alig bírtam egyenes megállni támaszkodással is. S nagyon nehezen találtam vissza az asztalhoz is, ahol ült mindenki. Mint a szamár úgy be voltam baszva:S
Valahogy nem tudtam magam kontrollálni, de tudtam mit teszek, vagy mit kéne – de sosem az lett. Azé persze jól éreztem magam, mert mindvégig ott volt velem:$ Előtte még játszottunk csocsót is, egyszerűen verhetetlen belőle, ezt el kell könyvelnem, de ez így van rendjén:) Jah és még valami, L. hozott egy kisüveg pálinkát, és erre A. pillanatok alatt üvegből, (!) mint az üdítőt úgy elkezdte inni:D Meg is ijedtem:P /persze jó értelemben/
Aztán nagyon fellazult, s nem is próbáltam megbecsülni hányszor is smároltunk az este alatt, méghozzá úgy h leszartuk a tömeget, meg ők is minket… Végül valami nagy meglepetésre hivatkozva megkért h készüljünk indulni és most hagyjuk a többieket. Eléggé szét voltam csúszva, de azt mondta semmi gond, majd józanodok.
Annyira édes volt, tudta h én még sosem voltam moziba:$ - S beszervezte h megnézhessük a TRON-t. Azt se tudtam, hogy hívnak annyira meglepett. A plázába nagy nehezen betaláltunk (ekkor még nem is tudtam mi az a nagy meglepi), de ott már látszott h nagyon be vagyok rúgva. Alig bírtam a sorban állni. Pattogatott kukoricával és kólával józanodtam(tunk). Nagyjából a szédülésem kezdett elmúlni…
Alig voltak a moziban, valahol fentebb volt a helyünk, befészkeltük magunkat, valahogy olyan nagyon erotic-romantic hangulatom volt:$ A film első 10 percére sajnos alig emlékszem – meg még pár laza smacival telt. Akkor még próbáltam feldolgozni mennyi minden történt az este. Valahogy még el sem jutott az agyamig. Amúgy utána vágtam az egészet és tetszett. Sajnos azt felfedeztem h valószínűleg nem látok 3D-ben. Ezért szemüveg nélkül sokkal jobbnak tűnt maga az egész. Más gond nem is volt – aztán csak simán néztem. A végeztével még lehetett am bánnem, mert a plázalépcsőfordulóban sikerült az n97-et olyan izomból pofáraejteni, hogy a hátlap is lerepült... megsem mertem fordítani azthittem tuti összetört a kijelző:S Viszont utólag átnézve abszolút egy karcolás se lett rajta...hála égnek:$
Fél 1 körül betaláltunk hozzá:$ S bebújtunk a jó meleg ágyba, huhh hát addigra már józan voltam, de eszméletlenül kész:D Valahogy lelkileg és érzelmileg is velejéig burjánzott bennem a sok hormon… Szóval alvás nem volt…még csak fekvés se nagyon. Szóval a halkságra törekedve, de mégis önmagamat kontrollálatlanul hagyva – alapos inter és hiperkurzust folytattunk le – avagy „mókusoztunk” tömény 2,5 órahosszában kétszer is:$ Akár még lehetett volna több is, mert nekem belefért volna, de nem akartam annyira lefáradni. Aztán pedig reggel az ablakon távoztam (mint a filmekben h le ne bukjunk:D) kikísért a 4:56-os buszhoz és jöttem haza…:( Felejthetetlen este volt… Köszönök mindent. S sejtem, azt is hogy olvasod: Ezé a sok hátam mögött való szervezésért még tartozok!:xD szal megleszel ám még te büntetve…hajjaj:$:D:P(L)!
