Most már írhatok. Már nemigen történhet semmi számottevő. Egyrészt eddigi évek után a legjobb születésnap zajlott le éppen ma, ami eddig előfordult velem, mióta az eszemet tudom. Ami nagyon jó érzéssel töltött el. Bár rettentően féltem tőle, szabályosan rettegtem, de mindenképp pozitív benyomásom lett. Nagyon jólesett a rengeteg Facebook-os üzenőfal-kiírás, a sok-sok jókívánság. Azoktól is, akiktől véletlen sem gondoltam volna.
Anyuékkal pedig egy jó kis estét tölthettem el, egy nagyon kiegyensúlyozott légkörben, ami valahogy minden depressziót kihúzott belőlem. Szerencsére semmilyen fajta zavaró tényező nem ütött közbe, s a múltidézéstől kezdve mindent átvettünk az elmúlt hetek/évek tanulságaiból. Megtudhattam elmélyült beszélgetés alatt több, eddig nemigen elmondott dolgot is, amik a felszín alatt húzódtak...
Mindazonáltal nagyon szeretném megköszönni mindenkinek a szép dolgokat! Viszont velem ellentétben nem csak nekem, hanem a blogomnak is születésnapja volt:$. (ejnyee mert csak VOLT:( Ezért ha egy élőlény lenne, nagyon haragudhatna rám, mert hanyagul elfelejtkeztem róla… Még 2009. november 11.-én született meg a hatalmas melegblog-tenger közepén egy pár lényegtelen csepp formájában szerény kis fiókom, amin keresztül rengeteg kedves és jófej embert ismerhettem meg rövid idő alatt!
Amit sosem bántam meg, s nem is fogok. A több mint egy év alatt sokat segített az elfogadásban, önmagam és talán minden meleg iránt. Bár még mindig nehezen próbálok barátkozni velük, viszont jó úton haladok. Sikerült a bennem felmerülő gondolatokat kibeszélnem, megosztanom minden egyes számomra lényeges pillanatról. Elmélkedhettem az életem célján, önmagamon is...
S most megélhettem, hogy 18 éves vagyok! Bár ez nem nagyon jelent valamit, de mégis különleges érzés, amit meg kell tanulnom kezelni – azt is, hogy repül az idő, s már több mint egy éve blogolok is... Hiszen felnőtt ember lettem, sok döntésben önálló, sok mindenben már tapasztalt, s határozott személyiség. Megismertem eddig az élet teljes keserűségét, menthetetlen érzelmi hullámait, a szomorúságot, szorító magányt, bizalmatlanságot… tehát az érzelmi élet legmélyebb érzelmi és lelki bugyrait. Mivel elég depresszív ember vagyok – Ami után felüdülés, így egy év után végre pozitívabban élni a jelenben - viszonylag tartósan most jól érzem magam.
Ezen egy év alatt sok minden történt velem, aminek hatására meg kellett komolyodnom, s fel kellett nőnöm végre. Szóval köszönöm e csodálatos érzést! Köszönöm mindenkinek, aki olvasott és szintén megossza gondolatait kis-melegblog-világunkban! Támogatok mindenkit, aki kedvet érez a blogolásra, nem fogja megbánni, az élete talán meg fog változni…! Továbbra is változatlan marad minden. Köszönök mindent…!
