Nyugtatót kéne szednem. Agyamra megy a család - jó tudom, hogy nem szép ilyen dolgokat mondani, de fogok még csúnyábbakat is ezen bejegyzés soraiban említeni…! Kezdjük az alap sztorival, vendégként vannak nálunk páran... Sőt, egész eddigi szünetem alatt, szinte csak családlátogatásból – családlátogatott szenvedőalanyként való létből álltam ki. – Vagyis ki nem állhattam (a helyzetet).

Persze hoztam a formám, ha szabadidő, akkor az a lehető legeslegszarabbul kijövő pillanatok összessége. Ami törvényesség ellen semmit sem tudok tenni. Ha hiszitek, ha nem, ebben a több mint 1,5 hétben (pedig már egy hete itthon vagyok) Egy büdös rohadt percet se tudtam pihenni, nem volt olyan félórahossza, amikor ülhettem volna a seggemen csöndben, s nézhettem volna ki a fejemből.

Sőt, egyre jobban várom minden nap, hogy elköltözhessek errő la hülye vidékről. Korábban szerettem, de már egyre jobban utálom. Magam mögött akarom hagyni. Teljesen kész vagyok. Egyrészt nincs étvágyam se és a kondi sem megy egy hete már, lementem, csináltam, de alig volt lelkierőm. Szabályosan teli vagyok ideggel. Nem tudok enni, mert képtelen vagyok rá, lassan felrobbanok az asztalnál ülve.

Gyűlölöm, ha hangosan beszélnek miközben zabálok! Útálom, ha folyton nyúlkálnak felettem, mikor eszek, nem igaz h leül az ember és nem tudja eldönteni mit vesz a tányérjába és egyszer szed és leül és csöndben zabálja! Falra mászom tőle ha szólongatnak evés közben, mikor én ennék! Eszméletlenül idegel, hogy senki nem tud az étkezésekkor leülni a seggére (!) és lesni kifelé a fejéből, vagy éppen emészteni a kaját, ha már azért jött a konyhába! Állandóan valakit ki/be kell engedni belülre! Szabályosan kiborított. Ráadás az asztal szélére ültem, s pofázik mindenki nekem, h nem figyelek oda, mikor hozzám szólnak… Legszívesebben felállnék és otthagynék mindent!

Útálom a hangzavart, a rokonok támadását, hogy a hét minden napján jöttek ide egy csomóan. Életemsincs, hiába nem volt suli az égvilágon mindenhova még kukutyinba is mennem kellett, naponta kibaszott 60 alkalommal futkosnam ide-oda, ráadás a legszarabb, legmocskosabb időben tettem. Elkezdtem azokat irigyelni, akik legalább fél családdal rendelkeznek, s nem megy az idegükre karácsonykor se senki(!) – pedig már attól is írtózom (Útálom a karácsonyt is!). Ma jellemzően direkt este 8ra jöttem haza, mint szoktam, mert nem bírtam elviselni ezt az ömlesztett helyzetet. A kusshoz, nyugalomhoz, csöndhöz vagyok szokva. nemhogy még majd gyerek is tolja össze vissza a játékvackait!

Anyámnak már meg is pedzettem egyik nap mérgemben, örülök neki, hogy még egyszer jövőre ha jönnek, nem kell ezt újra elviselnem, mert már jövőre Pesten fogok lakni! Meg is mondtam neki, hogy alig várom, h elköltözzek, és az első 2-3 hónapban biztosan nem fogok hazajönni, látogatni sem – semmilyen okból, még ha létszükséges, akkor sem! Egyszerűen ki kell pihennem ezt a több mint 10 évet, amióta ideg gyűlik fel bennem. Útálom, hogy kontrollálva vagyok. Jah és főleg ezen a héten a kibaszott gépen is, bazinagy a monitor, oszt ha valaki (természetesen kopogás nélkül jár, miért is lenen máshogy?), majd én csukogassam lesz ablakaimat, hogy ne lásson senki a személyes magánszférámba! Azt egy faszt! Mi már? Én ITTHON vagyok, alkalmazkodjanak mások!

Ennek több oka van. Utálom a csapatos vendégséget, mikor a megszokott három itthoni fő mellé (az is sok higgyétek el), legalább öt csapódik hetekre így heten vagyunk, mint a gonoszok. Mint említettem gyűlölöm a zajt, már a reggelikor is később megyek ki (kb. 1,5 órával később). (Am hiszen ha anyuval mi ketten reggelizünk normál hétköznapokon, legalább olyan csönd van, mint egy temetőben!) Engem arra tanítottak, hogy csöndben egyek! Erre ez is hahotázással telik. Tiszta tömegiszonyom is van, mikor még plusz emberek jöttek látogatni a vendégeket és voltunk vagy 10-12-en egy házban…!

Áhh mielőtt kihagyom, szívből gyűlölöm azt is, hogy mások nincsenek tekintettel. Késő este fürdik, holott időben is elmehetett volna, késő este jár inni-enni! Zavarja a macskát, aki tiszta nyűg, mert nem tud aludni, csak a ruhásszekrénybe bújik inkább szunyálni! Égeti a villanyt éjszaka! Ötpercenként jár hugyozni! Én pedig első napokban direkt nem mentem ki éjszaka WC-re, hogy ne zajongjak! Útááálom! Útáálom, elegem van a család mindenféle rétegéből, szintjéből, tagjaiból, tetteiből, ittlétéből, közelségéből jeleng. KÉSZ…