Tényleg egy csoda, hogy élek, mert életem sincs... Először is ilyen még nem volt soha, egyszerűen minden nap 66x kell valahová mennem - ingázni szarságokkal, s kezdek nagyon besokallni:S Hétköznaponként hétfőn (nyelv), kedden (Matek) különórák, szerdán kondinap, csütörtökön rengeteg órám van – majd összeesek, mikor hazaérek és még mellette egy rakat szar gép van a nyakamban ami javításra vár (már csukott szemmel olvasás nélkül telepítek), aztán pedig pénteken és vasárnap kondis délután.

Ezzel együtt pénteken én magam is adok különórát tanulóknak (Informatika alap-közép érettségire felzárkóztatás, Szövegszerkesztés, Táblázatkezelés, Powerpoint, Adatbáziskezelés, Photoshop...stb), ami azért csak felkészülést igényel nekem is, a sok-sok elmúlt évekbeli érettségi tételt mind kidolgoztam nekik fokozatosan...

Emellett internetes lemaradásaim (rendszerint 150-170 levél és egy se SPAM belőle:S!) Csütörtökön pótolgatom éjfélekig, Facebook-ot újonnan már csak mobilon van időm lesni, szombaton pedig ömlesztve dolgozok, sokszor vasárnap délelőtt fejezem be a melókat pár óra alvással + tanulok másnapra, a különórákra és suliba is egyúttal. Nem tudom, meddig bírom ezt, enni még eszek rendesen, azzal még oké minden.

Hozzájön ezekhez a dolgokhoz, ha még plusz valakihez menni kell, mikor segíteni kell valakinek valamit, vagy a suliban ott kell maradni 1-1 dolog miatt, vagy ha eső esik és kések miatta, borzalmas érzés, ha estére hazaérek és nézhetném a TV-t, még azt számolgatom mit felejtettem el vajon még?  Ennyire még nem volt szükségem szabadidőre soha, értékes percek vesznek el sorra köröttem.

A suli most fontos, bár nincs sok órám, inkább ez a sok délutánpusztító dolog (ami miatt már aludni nem tudok ekkortájt) vesz el mindent, akkor a különórák elviselhetőek, a szaladgálás a kiborító, meg az apró-csetlő dolgok intézésének észveszejtően lassú sebessége. A tehetetlenség, hogy mindjárt este van megint, s még semmi nincs kész. Megtanultam felismerni, amire azt mondom, hogy „majd holnap” – az már egész héten nem lesz kész…

A munkát nem hagyhatom ki, mert csak kell, sokat hoz. Ezen kívül az embernek folyton vannak vágyai, melyeket azon tárgyak testesítenek meg, amire szüksége van. Ebből is rengeteg van a listán, amit végre megvehetek majd. Végtelenül kimerült vagyok, mert így hétvégéim sincsenek. Teljesen elhatárolódok mindentől emiatt.

Nem gondoltam, hogy egyszer oda jutok, hogy ha akarnék, akkor sem lenne esélyem ismerkedni és kapcsolatra sem… Mivel perpillanat talán egyetlen értelmes fél órát tudnék kiszorítani esetleg hétvégén a 7 napból, mert hétköznap/hétvége kb. lehetetlen közös időtöltésre… Borzalmas. Ráadás az ígért Core i7-es cikket is be kéne fejeznem, ami hátramaradt a laptop-börzéből… Ami késik, tán csak nem múlik!