Sokat fejlődött ám az önismeretem. Ezért gondoltam így mókából közzé is teszek pár abszolút rám jellemző vonást. Ezzel pótolom a blog lényegét, tehát önmagamat, hiszen pont magamról kéne többet írnom. Lassan eltémátlanodik az egész oldal, így kell egy kis plusz. Szóval lássuk:

Ha hét eleje van, s valamilyen teendőt elkezdek szokásosan „majd holnap”-olni, akkor tudhatom, hogy az azon a héten biztosan nem lesz kész, mert a holnapi nap után is egy újabb holnap jön – tehát innentől veszett az ügy. Vagy kifutok a határidőből, vagy sosem csinálom meg és valaki elvégzi helyettem, ha beleun a tétlenkedésembe.

Az alvást tartom az élet egyik legjobb és legszebb adományának jelenlegi szabadidőmben. Ezért meglehetősen sok-sok órahosszában művelem. Imádok aludni, legszívesebben fel sem kelnék egész héten. Egyszer ki fogom próbálni, hogy egy egész (mondjuk őszi) szünetet fekvéssel-alvással fogok tölteni. Rászoktam arra is, hogy koráén fekszek le aludni este, meg suli után hazaérve délutánonként 3-4 órát szunyálok a macskával, amíg este haza nem ér valaki a családból – s fel nem kelt:D

Túl sokat gondolkodom a pénzen. Ha nem lenne, olyan egyszerű lenne az élet, de sajnos kell, szükség van rá, élni sem lehet nélküle. Ezért az alváson kívüli időmet mióta magányos vagyok, a pénzen való agyalással töltöm – s azon hogyan lehetne még több, mint ami most van. Bár nagyon takarékos ember vagyok, és sosem költök a meglévő 40%-ánál többet, szóval felesleges agyalnom rajta hogyan sokszorozhatnám.

Sokat gondolkozok filozófiai kérdéseken is. Nem azon, hogy lenni – vagy nem lenni. Hanem alaptényezőkön: Miért van az, ami van? Ki találta ki, amit csinálni kell? Miért kell reggel felkelni? Mi lenne, ha máshogy lenne? Egyáltalán miért csináljuk azt, amit nap mint nap csinálunk? Mi történne, ha egy nap senki nem csinálna semmit és leszarná a világot? Egyáltalán mi értelme van az egész életnek? Milyen lenne a világ, ha nem találták volna ki a munkát – mindenki azt csinálna, amit szeretne és értelmesnek tart? Miért pont magyarnak születtünk? Miért nem vagyunk boldogok? Egyáltalán amiben most vagyunk az a valóság – vagy csak egy rendszerezett állapot, amiről azt hisszük a jelenben vagyunk? Mi van, ha a jelen nem is létezik, s minden csak adott dolog és meg van írva?

Nem vágyok egy cseppet sem bulizni menni. Ahogy körülbelül egy éve nem is voltam már. Valahogy semmi kedvem a zajhoz, és továbbra sem hallgatok zenét, még a kocsiba is mindig kikapcsolom pár percen belül. Szeretem a csöndet. Mostanában inkább tűnődős-üldögélős életmódot vettem fel, lassan, mint egy tibeti bölcselkedő buddhista, olyan leszek!:xD