Egészen el vagyok maradva most a blogolással, ismerős tudjátok, mikor eltelnek a napok. Igazából nagyon elfoglalt vagyok, de magam sem tudom mivel. Nem csinálok semmit, pedig sok mindent kéne, mégis olyan mintha egésznap gürcöltem volna.
Eljött a rosszidő, sokat vagyok behúzódva a szobámba, ahogy eddig is. S nem nagyon mozdulok ki, így élményeim sincsenek. Nem csinálok semmi érdekfeszítőt, általában a szabadidőm alvással töltöm. A tanulásra még gondolni sem bírok, valahogy leterhel a gondolata is. Ezen kívül, csak a kondira tudok odafigyelni, az egyetlen ponthalmaz a héten, amihez igazodni tudok.
Ígértem még a múltkor, hogy írni fogok a kis hétvégi kiruccanásról. - Nah élménybeszámoló újratöltve: Igazából lelki dolgokra nem annyira térek rá, talán ez jobban esik majd. Szóval szép és jó volt Szeged (pár napra, de tovább nem), akárhogy is nézzük, volt fejemben pár éve, hogy szívesen továbbtanulnék ott, de végül eltűnt ez a kép. Egyszerűen szép hely, de valamiért Pest sokkal szimpatikusabb nekem. Másabb, pergősebb, modernebb, komplexebb benyomást kelt.
Mégiscsak egy főváros, ahol rengeteg szabadidős, ismerkedős stb… lehetőség adott. nem hiszek abban, hogy Pesten boldogtalanul élnek az emberek. Igazából nem Pest a rossz, hanem az emberek hülyék, akik nem tudják megtervezni úgy az életüket, hogy normálisan beilleszkedjenek, s ne csak nyavalygással töltsék az idejüket. S ne akasszák a magányhangulatukat a világra. Viszont vissza a hétvégéhez:
Voltunk a HAIR-en, egész kellemes volt az előadás, megmondom először voltam életemben Musical-en. Volt egy hátulütője mindennek. Magányosan éreztem magam, amivel nem tudtam mit kezdeni. Nem kezdek most nyavalygásba, mert azon már rég átestem utóbbi múlt évben. Ezért megfogadtam a 2010 már nem erről fog szólni… Eredetileg máshogy akartam, de végül is annyira mégsem volt elbaszva a hangulat.
Remek jegyeim voltak az első helyekre, mármint a több ezer férőhely közül egész jó pozícióban nézhettük végig az előadást… Jó pasikból nagyon kevés volt, ezért nyugodtan koncentrálhattam a műsorra. Egészen elcsodálkoztam milyen nagy testi és lelki feladat lehet egy ilyen munkát végezni, mint a színészet. Ehhez én csak kis pont vagyok az univerzumban. Szóval becsülöm őket.
Remek színészi játék, jó fények, kellemes zene jellemezte a hangulatot. Sajnos azonban ennél jobb korhűbb zenéket is előszedhettek volna. Annyi nagy klasszikus szám van. Magyarul pedig, annyira nem hangzott jól, mint angolul. Sajnos nyelvi adottságaink a fordítás terén is elég nagy feladatot adhattak. Ismét elgondolkoztam azon, milyen átok miatt születtem magyarnak?:D
Éttermet is akartam aztán nézni, de végül senki nem volt éhes, így nem mentünk el. Rövid sétálás volt, utána rögtön hazafelé vettük az irányt. Amúgy a dómnál remek parkolót leltünk, szal nagyon közel volt a hely. Félúton vezettem egy benzinkútig kb. kunszent közeléig, ott cseréltünk, mert majd bealudtam. Zene sem volt nálam új, sőt már hónapok óta nem megy a zenehallgatás sem… Olyan éjfél körül indultunk, s már fél kettőre itthon feküdhettem az ágyban. Basszus nekem már csak az alvás maradt, mint kellemes időtöltés az életben, lehozva éreztem magam, valószínűleg mert fáradt voltam.:)
Eszméletlenül igényeltem, hogy odabújhassak valakihez, de hát az a valaki nincs és nem is létezik, talán nem is fog. Ezért rosszul esik, hogy bármely nehéz volt az életem eddig is, sosem tudom elfogadni a magányt bármennyire is próbálom. Ez az egyetlen gyengesége az énemnek. Ezeken a furcsa estéken, mindent olyan kilátástalannak érzek, annyira megérintenek az apró dolgok, de másnap kitisztul, s folytatódik az életem tovább. Valószínűleg jövőre is lenézek majd, ha lesz időm… Nagyon röviden és dióhéjban ennyi, most ismét mennem kell aludni:)
