Ahogy más család sem, a mi családunk sem mentes az értelmetlen, s sokszor komikus vitáktól. A bejegyzés témája nem félrevezetés, ahogy a címben említett mosogatószivacs sem… A probléma egy valós ok, mivel egész heti átlagban 2-3 óra közös-hármas vitatkozást okoz, de dűlőre nem jut a helyzet. Hasonló pl. „a fogkrémet miért a közepén nyomja valaki vitakörhöz”:) De térjünk vissza a szivacshoz.

Szóval a helyzet a következő: Mosogatás végeztével, a mosogatószivacs nem a mosogató szélére/tartójára kerül, hanem az üres mosogatóban marad, ahol természetesen nedves a közeg így nem szárad meg sosem a következő mosogatásig. – tehát csucsog a víz belőle, ha felkapom, mert ismét mosogatni kell.

Apa azzal érvel, hogy látta a Tv-ben is, hogyha a mosogatószivacsot nem mossák ki rendszeresen, s nem hagyják megszáradni - tehát benne marad a mosogatórészben, akkor az elterjedt átlagbaktériumok százainak kínál stabil táptalajt. Végül is igaza van a dologgal kapcsolatban.

Én, aki szemtanúja vagyok ennek, egy határozott mozdulattal, ha arra járok, felkapom, kicsavarom és kiveszem. Csakhogy minden újabb arra járásnál ugyanúgy vissza van téve, mert valaki úgy hagyja. Már nem akadok ki rajta, csak mindannyiszor újra-és újra kiveszem. Apa viszont begurul a dolgon, mert már számtalan ezermilliószor elmondta, hogy a mosogatószivacsot nem szabad benne hagyni. (egyet is értek vele – csak a módszerében nem, mert felfújja a dolgot)

Anya azzal védekezik, hogy ő így szokta meg, és ha úgyis vizes lesz, akkor most minek rajta agyalni, főleg ha úgyis gyakran étkezik mindenki. Hiszen a három fő étkezés között azért külön időkben mindenki kajál össze-vissza. Szerinte hülyeség az egész cécó, s nem mindegy? Neki erre nincs ideje. Apa kontrázik, hogy egyáltalán nem mindegy, s újra és újra elmondja ugyanazt az elvét, amit előbb taglaltam.

Itt jövök én a képbe, elkezdek én is veszekedni rajta, s próbálnám ráébreszteni anyát, hogy szokjon már le erről, hiszen pár másodpercet rászánhatna, apát pedig arra sarkallom, lépjen túl rajta s vegye akkor ki, ha ő is látja, hogy benne van. – Aztán el van felejtve. Nem!… neki túl nagy a büszkesége, s nem venné ki semmi pénzért, ő azt szeretné látni, h anya önállóan nem felejti el és kiveszi!:D

Erre én kivettem valamelyik nap, amire le lettem ordítva, hogy hogyan képzelem ezt, nem nekem kell kivenni. S minek avatkozok bele! Ezen nap óta egyszerűen már immunis vagyok rá és tojok az egészre… Vitatkozzanak csak rajta, nincs időm és energiám erre, több mint fél év után meguntam…!