Az emberekben annyira könnyű csalódni. Akik túl idősek, vagyis éppen az én korosztályomhoz képest idősebbek, azok teljesen máshogy gondolkodnak, mint akik fiatalabbak. Egyik véglet sem jobb a másiknál. A fiatalabb (-2-4) év, általában felelőtlen, gondolkodásképtelen hosszabb távra, nem képes felmérni egyes érzések és történések értékét a kapcsolatban sem. Magát egy kapcsolatnak az értékét sem tekinti értéknek.

Ezen kívül kamaszkorban kiszámíthatatlan, érzéstelen, gyűlöletcentrikus, és idegesítően határozatlan lelkületű figura. Érdekből, helyzetből, döntések nélkül ismerkedik, s azoknak következményeit nem képes megbecsülni sem. Főleg az nem érdekli, mit gondolnak majd róla a tettei után, vagy mit szól az, aki azt hitte 1-2 hétig vagy hónapig, hogy a párja – vagy mifene. holott nem is volt az…

Az idősebbek (+5-10 év) pedig képtelenek komoly kapcsolatra és eltökéltebb gondolkodásra, ha eddig nem volt nekik... Többféle rátájuk van, egy részük megmaradt, pontosabban beragadt egy érthetetlen életkorrátánál. Mondjuk náluk sokkal fiatalabb, vagy sokkal idősebb korosztály dominál. Ezen a ponton képtelenek átlépni, ami miatt folyton folyvást boldogtalanok is maradnak.

Másik pont, hogy tulajdonságaikat nem veszik észre. Rámenősek, idegesítőek tudnak lenni, s nem tudják megérteni, ha kosarat kapnak. Valószínűleg mérhetetlenné váló elkeseredettségük miatt válnak ilyen kiszámíthatatlanná ők is.  Legrosszabb a dologban, hogy párkapcsolati fejlődésképtelenségek miatt, tartósan, talán örökre megragadnak azon az életszínvonalon, és életértelmezésen, amelyen eddig is voltak. Sajnálom az ilyen embereket, sajnos minden második-harmadik ma már így van – s lesz is a jövőben.

Nem is beszéltem még a kapuzárási pánik előtt, vagy az után lévőkről. Úgy érzik, abszolút nincsen semmi vesztenivalójuk, később lelkileg egy kis tizenéves kamasz szintjére süllyednek vissza, ami láttán teljes részvétet kéne nyilatkozni, mint egy temetésen - esetleg képeslap formájában… vagy nem is tudom. A romokban hevert, vagy heverő múltbeli és jelenlévő családi helyzetük még jobban ellehetetleníti "felnövésüket". Betudhatjuk, a sorstól esetleg azt, hogy vannak, akik nem sikeresnek születtek, s így volt megírva. El kell ismernünk azt is, nem is próbálkoztak ellene.

Egyszerűen sajnálom. Amúgy még nem is említettem azt, hogy a melegek 90%-a csonka családból származik (más bejegyzésben írhattam is), így hiányzik belőlük a képlet - a felépítés tervrajza egy családhoz - vagy monogám kapcsolathoz. Tehát melegként sem képesek megállapodni, s monogám kapcsolataik sincsenek pár hónapnál tovább. Alias teljesen felesleges bármibe is kezdeniük, mert úgyis vége lesz, a felesleges próbálkozásaik értelmetlenek… Vannak akiknek esélyük lenne a kitörésre a gyufásdobozból, de valahogy annyira begyökösödnek, hogy tehetségüket észre sem veszik.

Folytathatnám eme filozófiai gondolatsoromat hosszabban is, de még visszaolvasni is rossz. Ezen agyaltam ma, s főként azon merengtem, ezen csoportok közül, vajon melyikbe fogok majd tartozni? Hála égnek a legutolsót kizárhatjuk, a többi meg már valahol előre meg van írva. A kapcsolatok olyanok, mint a hullócsillagok, nagy fénnyel felragyognak, aztán amilyen hamar megindultak, olyan hamar el is halványulnak, végül eltánnek. Ez ellen nincs recept.

100 melegből, csak 2-4 értékes, megbízható ember, s ez a lealacsonyító szám, még elég optimista is volt szerintem... Mivel 100 próbálkozásból, csak 2 alkalommal találhatunk társra, de mi van, ha előtte lévő 98-ban már csalódtunk? Az, hogy nem is folytatjuk tovább, mert nem látjuk értelmét… A boldogság faktora talán, pont olyan, mint egy lottónyeremény, nagyon nehezen, de ingyen  jöhet, rövid ideig tarthat – s a varázsának is hamar vége lesz…

(Am Be kéne vezetnem valami tölteléktémát a blogba lassan. Mondjuk játékok, hírek, vagy valami közérdekű dolog. Esetleg filmekről szóló bemutatkozó. Viszont ez annyira nem az én stílusom, hogy ötlettelen maradtam. Inkább mesélnék valami olyan dologról, ami mostanában sokszor elgondolkoztat - de ha továbbra is ilyeneken gondolkozom csak, végül begolyózok a négy fal közt…)